Néptanítók lapja 17. évfolyam, 1884
1884-06-04 / 36. szám
-«€ 3, •57 Ki válóm, azaz, a kaput még csak félig építettem fel. A haláregylet igazgatósága közelebbi nagygyűlésök alkalmára pályázatot nyitott egy négyeskarra a „Talpra magyar "-ra. Mondhatnám, hogy most, midőn forradalomra senki sem vágyik, e szövegnél alkalmasabbat is választhattak volna; de fiat piscis, legyen kedvek szerént; iert az igazgatóság kétségkívül távol van minden forradalmi aspirácziótól, s egy olyan nemzeti énekre számított, melyet minden alkalommal elő lehessen adni, péld. az iparossegédek, midőn összesúgnak, a tudományok s művészetek valamelyik ágára vállalkozó társulatok, midőn gyűléseket tartanak, sat. Bármint legyen, a kitűzött időre több pályázat küldetett be, mégpedig a bíráló bizottság véleménye szerint olyanok, melyek ha nem is absolut becsüek, de elfogadhatók és díjazhatók. De melyiknek adják a 20 aranyat? Ebben nem tudtak megegyezni. Huber úr minden áron olyannak akarta adni, miben a többiek ellenkeztek. Ezek után megállapodtak abban, hogy miután egyiket sem lehet a másik megsértése nélkül kitüntetni, tehát mellőztessék mindenik, s bizassék meg egy ismert tekintély a pályázat megírásával, illetőleg a 20 arany elnyerésével. Huber úr volt e tekintély, annyival inkább, mert a „Talpra magyar"-ra már dolgozott egy vázlatot, íme a „Talpra magyar" születése előzményei. Természetes, hogy a pályázók ez eljárással nem voltak megelégedve, de nem találtak lapot, melyekben ügyeket védhessék. Végül egyikök hozzám is folyamodott, olyan dolgokat tárván fel, melyek lehetnek igazak, de be nem bizonyíthatók. Ami engem illet, nézetem szerint a 20 aranyat vagy egynek ki kellett volna adni, vagy a jobbak közt megosztani, mert a czél épen az, hogy az illető magyarság kedvet kapjon magyar négyesek írására, önművelésre, minek következtéül meg legyen teremtve a négyes irodalom. Mindemellett óvakodtam fellépni főleg azért, ha netalán az igazgatóság utóbbi megbízásával egy monumentális emléket emel, mely a dicséretes, de mellőzött pályázókat messze túlszárnyalja.*) Ennyit bevezetésül, s most, — hogy Liszt szavaival éljek — „ad rem!" Huber úr „Talpra magyar"-jának csak egy kétségbevonhatatlan érdeme van : forradalmat bizonyára sem most, sem ezután nem fog csinálni, (a miskolczi gyülekezet biztosan előadhatja), sőt a haragos, lázító Petőfinek is minden élét elvette. Petőfi? Hisz ez nem is Petőfi Sándor, hanem — a fölirat szerint — vagy János, vagy József. H. urnak nincs érzéke magyar négyesek írására, misoszantólag kitűnik metrikájából. Hely szűke miatt legyen elég egy pár sor . Ilyen beosztásra Petőfi Sándor-János József szövege vagy akarjuk, vagy nem, ekkép módosul : Taaaalpraaamo - tyoooooooor!sat. Az ily fonák kiejtés tönkreteszi a legköltőibb gondolatot, annál inkább H. ur gondolatszegény négyesét. Aztán a szöveg tartalma által keltett hangulat zenei hit kifejezésére sem sokat ad, e helyett művészi szenvelgésből, s hatásvadászatból kacérkodván a fortissimóval és pianissimóval. Példa az emberi tüdő és torok teljes erejével mondatja „a magyarok istenére esküszünk !" s aztán egészen váratlanul még egyszer leghalkabb hangon ismételteti„eees - kü- szüüüüüüüüüüüünk." Mi ez, ha nem a forradalom kigúnyolása? A nagy hősök, miután torokszakadtában esküdtek, mintha a rendőrségtől félnének, nyakukat behúzva suttognak : „esküszünk!" Nem forradalmárok lesz ezek, hanem intrikusok, titkos összeesküvők, dinamit-politikusok. H úr fölirata szerint ezt a jelenetet bensőleg elnyomott megrendüléssel kell adni. No, én — megvallom — hangos mosolylyal olvastam. Aztán nemcsak, hogy nincs érzéke a magyar kiejtésre, nemcsak hogy nem ismeri a magyar vérmérséket, s hatásvadászat okáért lélektanilag nem igazolható bensőleg elnyomott megrendüléseket hoz létre, de még harmóniai kezelése sem kifogástalan. (Lásd az 5-ik lap ötödik sorában a második s harmadik iteny között fölmeredő keresztállást, melyet már Huckbald atyánk idejében diabolus in musica - nak neveztek.) Íme a 20 aranynyal megrendelt versenydarab, melynek ismertetését nem folytatom tovább, a fenebbiek elégségesek lévén állításom igazolására. Ugy hát tegyem be a kaput, — mondhatná egy Diogenesz — nehogy a város kiszaladjon. Sőt inkább nyitva hagyom, hogy szaladhasson. BARTALUS ISTVÁN. J J I J./| Talpra magyar, hí a haza, l r r i i I r i r r 0 0-0 | J f J j 0 0 sat- Itt az idő, most vagy soha *) Mint épen most, valószínűleg hitelesen értesültem, pályázatul egy tetszés szerint választott szövegű négyes tüzetett ki, e szerint a Talpra magyar egyedül Huber ur eszméje. Megbizatásában pedig, mint szintén elfogadásában a biráló bizottságnak semmi köze. Bármint legyen, a kérdses négyest jobbá nem teszi. B. S. Értesítések. — Ő császári és apostoli királyi Felsége a leveleid gör. kath. hitközségnek iskólaépitkezési czélokra, 100 forintot méltóztatott magánpénztárából legkegyelmesebben engedélyezni. — a császári és apostoli királyi Felsége a berládi gör. kath. hitközségnek iskolaépitkezési czélokra,