Néptanítók lapja 18. évfolyam, 1885
1885-04-22 / 32. szám
-«. 250 embertársamat az én szemem által segítsem látni. A jelöltek, mikor már elégé készülteknek érzik magukat, hogy az első vizsgálatra jelentkezzenek, beiratkoznak az alfőnöki irodájában annak a kerületnek, amelyben a vizsgálat tartatik. Ez a vizsgálat hat feladat megoldásából áll. Az utolsó feladat sikeres megoldása után alkalmasnak nyilvánítják a jelöltet, hogy azon vizsgálatra jelentkezzék, melyet a tartomány székhelyén a főnök elnöklése alatt tartatik. Ez a vizsgálat is bizonyos feladatok megoldásából áll, s ha ez is sikerült, akkor a jelölt azon császári vizsgáló biztos előtt jelentkezik, ki egyenesen erre a czélra küldetik minden egyes tartományba. Aki ez előtt a biztos előtt is sikeresen helyt állott, az baccalaureusnak (a mi elnevezésünk szerint érettnek) nyilváníttatik. Minden feladat megoldása egy-egy álló napig tart, s a vizsgálati rendszabály körülbelül 15 ilyen feladatot követel. A feladatok megoldása írásbelileg történik, mégpedig úgy, hogy a jelöltek apró fülkékbe záratnak, hova papíron, ecseten * és tintán kívül semmi egyéb segédeszköz be nem vihető. A feladatok az irodalom, költészet, történelem és bölcsészet köréből valók szoktak lenni. Ilyen vizsgálatok évenként egyszer tartatnak az illető kerületek székhelyén. A második, vagyis a licentiatusi fokozatra**) képesítő vizsgálatok csak minden harmadik évben tartatna a tartományi fővárosokban, s három külön vizsgálatból állanak, melyek mindegyike 3—3 napig, az egész vizsgálati eljárás pedig összesen 12 napig tart. E vizsgálatokra rendesen tömérdek jelölt jelentkezik. Olykor csak 200 ifjút bocsátanak ily vizsgálatra s e 200 helyre tizezernél is többen folyamodnak. A harmadik, vagyis a doktori fokozatra képesítő vizsgálatok már csak Pekinben (Peking) tartatnak s épen azzal a renddel, mint a második fokúak. E harmadik fokú vizsgálat választottjai még egy utolsó vizsgálatot tesznek a császár jelenlétében és a kivívott sikerhez képest négy rangfokozatba osztatnak be, melyek közül az elsőbe csak négy vétetik föl, s ez a fölvétel egyúttal azonnal az akadémia tagjaivá teszi az illetőket; a második rangfokozatba sorozottak még csak jelöltek az akadémiai tagságra, kiknek e tagságért újra kell pályázniok; a harmadik rangfokozatba jutók magas hivatalokat kapnak a ministériumokban, s végre a negyedik rangfokozat részesei alfőnöki (miszerintünk körülbelül alispáni) állásokat, vagy azokkal egyértékű hivatalokat kapnak. Egy-egy alkalommal két-háromszáz doktort képesítenek. Az akadémikusok tagjaivá válnak a „Han-lin" nevű császári kollégiumnak is és azt a legmagasabb testületet képezik, melyből a császár miniszereit szokás választani. Ezek után fölösleges lenne külön is kiemelnem, hogy nálunk egy tanult ember élete csupa vizsgálatokból áll. Az európai fiatalember 20 éves korában legtöbbnyire abbahagyja a tanulást és elkezdi a felejtést. Mibennünk ellenkezőleg csak 20 éves korunkban kezd dolgozni a becsvágy, hogy újabb meg újabb vizsgálati fokozatok után áhítozzunk, mert e fokozatoknak megfelelő tisztesség és javadalom a jutalma. Khinában a hivatali előlépések nem a szolgálati korszerintiségre, hanem a személyes érdemre alapítják. A vizsgálati fokozattól függ a hivatali állás, s mennél magasabb ez az állás, annál nagyobb érdem kell a megszerzésére. Mi nálunk senkinek még csak esze ágába sem jutna, hogy valamely hivatali főnököt fitymáljon, nem pedig abból az egyszerű okból, mivel ott, egy hivatali főnök szükségképen nagyobb képességű, mint pl. az, aki utána következik. A szolgálati időre való tekintettel léptetni elő a hivatalnokot tévedés , mert az érdem nem a fej kopaszságától függ; különösen megértették ezt velem a ministeriumokba beosztott doktorok, kiknek azonnal főhivatalokra való alkalmazása fényesen igazolja kormányunknak éles elméjűségét. Európai embernek fogalma sem lehet arról az ujjongó örömről, melylyel nálunk egy-egy sikerült vizsgálat hírét fogadják. Láttam én Angliában és Németországon, vagyis abban a két országban, hol egyedül (?) vannak egyetemek, milyen meneteket, milyen diadalünnepeket tartanak a diákok , vonzók, nagyszerűek ezek is, de Khinában sokkal szélesebb körűek és rendkívül népszerűek az ilyen örömünnepek. Az érdekelt család épen olyan fényes ünnepiességeket rendez ilyenkor, mint akár a lakodalom alkalmával. A szülők elsőben is megjelennek az ősök templomában s hálaáldozatot mutatnak be az őket, ért tisztességért; azután nagyszerűen megvendégelik az atyafiság minden tagját s minden barátjukat. A vigság napokon át tart. Az ünneplés hősét, diadalmenetben hordozzák, midőn diadala hírét rokonainak s ismerőseinek megviszi; barátai vörös selyemszalagból vannak körötte korlátot s ugy kisérik; a menet mögött pedig zenekar halad; a nép ugy éljenzi, mint valami győztes királyt; a háza falaira hirdetéseket faggatnak, hogy mindenki tudhassa az örvendezés okát, sőt ugyanilyen hirdetéseket küldöznek mindazoknak, kikkel a győztes ifjú rokoni vagy baráti viszonyban áll. Az ilyen ünneplések azonban legkevésbbé sem csökkentik meg az ifjúban a nagyobbra törés vágyát. Ellenkezőleg, fokozzák a versenyző kedvet s általában felettébb ösztönzik a nyertest, hogy, ha már az első fokozatra eljutott, iparkodjék a másodikra, s így tovább. A doktori fokozat elnyerőjének az ünnepeltetése már egész nyilvános népünneppé emelkedik, melyben a nyertes ifjú szülő- (illetőleg lakó) városának minden lakosa részt vesz. Az elsorolt vizsgálatokon kivül vannak még *) A khinaiak tudvalevőleg nem tollal, hanem ecsettel irnak. **) Mi körülbelül pálya végzettségnek mondanók.