Néptanítók lapja 65. évfolyam, 1932

1932-09-01 / 17. szám

NÉPTANÍTÓK LAPJA 578 (Form. ÉVFOLYAM II. SZÁM.) az anyagkiválasztás, és mit jelent a tanterv fogékony­sága, a helyi viszonyokhoz való alkalmazása. Nehezen valósul meg a testi nevelés is a falusi iskolák­ban. A viszonyokat s így az akadályokat mindenki ismeri. Ismerik azok is, kik a Testnevelési Főiskoláról a rádiótanfolyamot tartják. Ha e rádióelőadásokat figyelmesen hallgatjuk, jegyzeteket készítünk közben s a hallottak értelmében járunk el, e téren is csak­hamar örvendetesen fogunk haladni. Igen célszerű­nek bizonyul az a rendszer, hogy az óratervben a kézi­munka- és testgyakorlási órák egymást követik. Télen, illetve mikor az időjárás nem alkalmas a sza­badban való testgyakorlásra, a két egymásután követ­kező óra túlnyomólag kézimunkaóra lesz, nyáron, vagyis amikor csak megengedi az időjárás, tisztán testgyakorlásra fordítjuk a két órát. Örvendetesen állapíthatjuk meg végeredményben, hogy a mai sok gátló körülmény ellenére megfelelően haladtunk az új tanterv, az új pedagógia szellemében. A legfontosabb a haladás akarása, ami jellemzi is álta­lában az intelligens tanító lelkületét. Nemcsak az új, voluntarisztikus irányú pedagógusok hangoztatják ezt, hanem már Seneca is azt mondta : «A haladás nagy részét teszi az, hogy akarjunk haladni». A FÖLDRAJZTANÍTÁS SZEMPONTJAI. Irta : KOVÁCS LÁSZLÓ. Az az előkelő hely, melyet a földrajztanítás a nép­iskola tárgyai közül magának követel, teljesen jogos. Természetes, hogy a gyermeknek elsősorban is azt a a környezetet és világot kell megismernie, amelyben él, mert hiszen a számára is eljövendő életküzdelem­ben éppen ezt kell kihasználnia. A Földet nem szabad neki sokáig úgy képzelnie, mint valami kék üvegbura alá rejtett titokzatosságot, hanem meg kell ismernie minél hamarább azt a maga valóságában. Ha a Hold­hoz, Naphoz és a többi égitesthez való viszonyát nem ismeri, akkor nem értheti meg az időjárás változa­tait, az éghajlatok örök körét, a felhőjárás állandó országútjait, a levegő folyóinak, a szeleknek, változ­hatatlan útvonalait, melyeken a földmíves számára a termékenyítő eső, a városi lakosság számára a locs­pocs, a trópusokra pedig a mindent kiégető szárazság érkezik. Csakis a környezet, a szülőföld és az egész világ megismerése után juthat el a gyermek az életközösség és társadalom megértéséig, a civilizáció értékeléséig, az összetartozandóság és kölcsönös segítés szociális ösztöneinek ébredéséig. Természetesen mindent nem taníthat meg a gyer­mekkel a népiskola ebben a körben sem, de ránevel­heti a gyermeket a Föld, az élet berendezésének szere­tetére s arra, hogy a jövőben felmerülő kérdésekre hol és hogyan találja meg majd a feleletet. Az az idő, amit a tanterv a földrajztanítás számára kiszab, kevés volna ahhoz, hogy a népiskola az életben f okvetlen szükséges földrajzi és társadalmi ismeretek­kel felfegyverezze a gyermeket. Sokkal fontosabb tárgy ez, mint amennyire az óraterv látszatra érté­keli. Ellenben földrajzot nemcsak földrajz-óra alatt tanítunk. Mert hiszen a történelmet például el sem lehet képzelni földrajzi vonatkozások nélkül. Éppen a földrajz érteti meg az emberrel legjobban az egyes történelmi folyamatok célját és lényegét. De minden tárgy, melyet alkalmaznunk kell a gyakorlati életre, kapcsolatot keres a földrajzzal. Az olvasmányok tekin­télyes része földrajzi olvasmány. A számtanórán a földrajz köréből meríthetjük a tárgyköröket. A beszéd-és értelemgyakorlat tisztázza az első földrajzi alap­fogalmakat. A rajzórán a tájak és természeti tüne­mények nagyszerű témákat kínálnak. A természet­tan pedig jóformán nem is más, mint a földrajz ma­gyarázója. A természetrajz-órán, mikor a világminden­ség berendezését kutatjuk, a földrajz jelöli meg az állatok, növények és ásványok rendeltetésének célját s azt, hogy mit miért rendelt éppen arra a helyre a természet. Az az anyag, amivel a vegytan dolgozik, szoros kapcsolatban van a földdel. A fogalmazás szá­mára is ez a tárgy kínál legtöbb és legszebb alkalmat. És micsoda nagyszerű anyagot rejt az alkotó munka számára például egy-egy tájnak domborművű parány­ban való elkészítése! Bátran leírhatjuk a tényt, hogyha az elemi iskola tantárgyai egy szabályos körsíkot alkotnak, akkor annak központja nem lehet más, mint a földrajz. A népiskolai földrajzoktatás nem osztályok szerint tagolja anyagát, hanem voltaképpen három főrészre oszlik. Az első fokozat az alapfogalmakat tisztázza, a kör­nyezetet és azt a területet ismerteti meg a gyermek­kel, melyet maga is bejár, avagy okvetlenül be fog járni. Fölhívja figyelmét annak a területnek termé­szeti tüneményeire, az éghajlatra és azokra a társa­dalmi berendezettségekre, melyeket mindig a föld­rajzi helyzet termel ki magából. A második fokon a szülőhazát ismeri meg a gyer­mek. E mellett általános földrajzi ismeretet is szerez. Tudomást vesz más országokról, világrészekről, meg­tanulja az éghajlat fontosságát, megismeri annak okát, hogy miért kell az egyes országoknak s a világ egyes részeinek ipari és kereskedelmi összeköttetést keresni a másikkal. A harmadik fokozat alatt nyer voltaképpen világos képet a gyermek a Földről és a mindenségről. Ekkor ismeri meg a legfontosabb régiókat és a szülőhazára vonatkozó ismeretek apróbb részleteit. Ekkor tanulja meg a földön és az égen mutatkozó törvényszerűsé­geket, nevezetesen azt, hogy a föld, azaz a talaj és a klíma, hogyan alakítja ki a társadalmakat. S ha nem is lehet megtömni a gyermek agyát a legapróbb rész­letekkel, ezen a fokon mégis el kell érni azt, hogy földrajzilag gondolkozzék és a térképolvasásban oly készségre tegyen szert, hogy az eléje tett mappáról minden részletkérdést le tudjon olvasni. Tradicionális igazság, hogy a földrajzban definíció­kat magoltatni nagyon nagy hiba volna, különösen bűn volna az az első fokon. A gyermek itt még egy-

Next