Néptanítók lapja 65. évfolyam, 1932
1932-09-01 / 17. szám
NÉPTANÍTÓK LAPJA 578 (Form. ÉVFOLYAM II. SZÁM.) az anyagkiválasztás, és mit jelent a tanterv fogékonysága, a helyi viszonyokhoz való alkalmazása. Nehezen valósul meg a testi nevelés is a falusi iskolákban. A viszonyokat s így az akadályokat mindenki ismeri. Ismerik azok is, kik a Testnevelési Főiskoláról a rádiótanfolyamot tartják. Ha e rádióelőadásokat figyelmesen hallgatjuk, jegyzeteket készítünk közben s a hallottak értelmében járunk el, e téren is csakhamar örvendetesen fogunk haladni. Igen célszerűnek bizonyul az a rendszer, hogy az óratervben a kézimunka- és testgyakorlási órák egymást követik. Télen, illetve mikor az időjárás nem alkalmas a szabadban való testgyakorlásra, a két egymásután következő óra túlnyomólag kézimunkaóra lesz, nyáron, vagyis amikor csak megengedi az időjárás, tisztán testgyakorlásra fordítjuk a két órát. Örvendetesen állapíthatjuk meg végeredményben, hogy a mai sok gátló körülmény ellenére megfelelően haladtunk az új tanterv, az új pedagógia szellemében. A legfontosabb a haladás akarása, ami jellemzi is általában az intelligens tanító lelkületét. Nemcsak az új, voluntarisztikus irányú pedagógusok hangoztatják ezt, hanem már Seneca is azt mondta : «A haladás nagy részét teszi az, hogy akarjunk haladni». A FÖLDRAJZTANÍTÁS SZEMPONTJAI. Irta : KOVÁCS LÁSZLÓ. Az az előkelő hely, melyet a földrajztanítás a népiskola tárgyai közül magának követel, teljesen jogos. Természetes, hogy a gyermeknek elsősorban is azt a a környezetet és világot kell megismernie, amelyben él, mert hiszen a számára is eljövendő életküzdelemben éppen ezt kell kihasználnia. A Földet nem szabad neki sokáig úgy képzelnie, mint valami kék üvegbura alá rejtett titokzatosságot, hanem meg kell ismernie minél hamarább azt a maga valóságában. Ha a Holdhoz, Naphoz és a többi égitesthez való viszonyát nem ismeri, akkor nem értheti meg az időjárás változatait, az éghajlatok örök körét, a felhőjárás állandó országútjait, a levegő folyóinak, a szeleknek, változhatatlan útvonalait, melyeken a földmíves számára a termékenyítő eső, a városi lakosság számára a locspocs, a trópusokra pedig a mindent kiégető szárazság érkezik. Csakis a környezet, a szülőföld és az egész világ megismerése után juthat el a gyermek az életközösség és társadalom megértéséig, a civilizáció értékeléséig, az összetartozandóság és kölcsönös segítés szociális ösztöneinek ébredéséig. Természetesen mindent nem taníthat meg a gyermekkel a népiskola ebben a körben sem, de ránevelheti a gyermeket a Föld, az élet berendezésének szeretetére s arra, hogy a jövőben felmerülő kérdésekre hol és hogyan találja meg majd a feleletet. Az az idő, amit a tanterv a földrajztanítás számára kiszab, kevés volna ahhoz, hogy a népiskola az életben f okvetlen szükséges földrajzi és társadalmi ismeretekkel felfegyverezze a gyermeket. Sokkal fontosabb tárgy ez, mint amennyire az óraterv látszatra értékeli. Ellenben földrajzot nemcsak földrajz-óra alatt tanítunk. Mert hiszen a történelmet például el sem lehet képzelni földrajzi vonatkozások nélkül. Éppen a földrajz érteti meg az emberrel legjobban az egyes történelmi folyamatok célját és lényegét. De minden tárgy, melyet alkalmaznunk kell a gyakorlati életre, kapcsolatot keres a földrajzzal. Az olvasmányok tekintélyes része földrajzi olvasmány. A számtanórán a földrajz köréből meríthetjük a tárgyköröket. A beszéd-és értelemgyakorlat tisztázza az első földrajzi alapfogalmakat. A rajzórán a tájak és természeti tünemények nagyszerű témákat kínálnak. A természettan pedig jóformán nem is más, mint a földrajz magyarázója. A természetrajz-órán, mikor a világmindenség berendezését kutatjuk, a földrajz jelöli meg az állatok, növények és ásványok rendeltetésének célját s azt, hogy mit miért rendelt éppen arra a helyre a természet. Az az anyag, amivel a vegytan dolgozik, szoros kapcsolatban van a földdel. A fogalmazás számára is ez a tárgy kínál legtöbb és legszebb alkalmat. És micsoda nagyszerű anyagot rejt az alkotó munka számára például egy-egy tájnak domborművű parányban való elkészítése! Bátran leírhatjuk a tényt, hogyha az elemi iskola tantárgyai egy szabályos körsíkot alkotnak, akkor annak központja nem lehet más, mint a földrajz. A népiskolai földrajzoktatás nem osztályok szerint tagolja anyagát, hanem voltaképpen három főrészre oszlik. Az első fokozat az alapfogalmakat tisztázza, a környezetet és azt a területet ismerteti meg a gyermekkel, melyet maga is bejár, avagy okvetlenül be fog járni. Fölhívja figyelmét annak a területnek természeti tüneményeire, az éghajlatra és azokra a társadalmi berendezettségekre, melyeket mindig a földrajzi helyzet termel ki magából. A második fokon a szülőhazát ismeri meg a gyermek. E mellett általános földrajzi ismeretet is szerez. Tudomást vesz más országokról, világrészekről, megtanulja az éghajlat fontosságát, megismeri annak okát, hogy miért kell az egyes országoknak s a világ egyes részeinek ipari és kereskedelmi összeköttetést keresni a másikkal. A harmadik fokozat alatt nyer voltaképpen világos képet a gyermek a Földről és a mindenségről. Ekkor ismeri meg a legfontosabb régiókat és a szülőhazára vonatkozó ismeretek apróbb részleteit. Ekkor tanulja meg a földön és az égen mutatkozó törvényszerűségeket, nevezetesen azt, hogy a föld, azaz a talaj és a klíma, hogyan alakítja ki a társadalmakat. S ha nem is lehet megtömni a gyermek agyát a legapróbb részletekkel, ezen a fokon mégis el kell érni azt, hogy földrajzilag gondolkozzék és a térképolvasásban oly készségre tegyen szert, hogy az eléje tett mappáról minden részletkérdést le tudjon olvasni. Tradicionális igazság, hogy a földrajzban definíciókat magoltatni nagyon nagy hiba volna, különösen bűn volna az az első fokon. A gyermek itt még egy-