Népújság, 1990. július-december (34. évfolyam, 25-49. szám)
1990-07-06 / 25. szám
A MEGSZÁLLÓ FOGALMÁT NEM ÉRTJÜK ÖNMAGUNKRA RÉSZLET POZSONEC MÁRIÁNAK, A MURA VIDÉKI NEMZETISÉGI KÖZÖSSÉG ELNÖKÉNEK BESZÉDÉBŐL, AMELY A LENDVAI KÖZSÉG ÜNNEPE ALKALMÁBÓL SZERVEZETT KÉPVISELŐ-TESTÜLETI ÜLÉSEN HANGZOTT EL A többségi nemzet viszonya a múltban türelmes, megértő és segítőkész volt a nemzetiség iránt. Nincs okunk kételkedni abban, hogy így lesz a jövőben is. A köztársasági törvények és az alkotmány által biztosított különjogaink itthon, ebben a parlamentben, a mindennapi életben, az intézményekben, a gyárakban, az utcán valósulnak meg. Gyakorlati megvalósításuk nélkül csak világviszonylatban is példaértékű szép előírások maradnak. Ezzel mi, nemzetiségiek nem alamizsnát kérünk. Mi is itt vagyunk itthon immár egy évezred óta. Mindig vállvetve, együtt dolgoztunk. Itt éltek, ezekbe a rögökbe építették bele erejüket, életüket apánk s nagyapáink. Nyíltan kimondjuk, hogy a megszálló fogalmát nem értjük önmagunkra. A mi elődeinknek kevés beleszólása volt Magyarország akkori politikájába és a mi őseinknek is csak az jutott osztályrészül, ami általában a szegényeknek szokott: békeidőben verítékkel, míg háborúban vérrel kell öntözni az édes anyaföldet. Miután nyíltan és részvéttel beszélünk Kočevska reka áldozatairól, ki kell mondanunk, hogy bűntelenül szenvedtünk mi is Hrastovec és Stental gyűjtőtáboraiban és sok család lelkén még nem gyógyult be a seb szerettei elvesztése miatt. Asszonyok és kisgyermekek haltak meg ott éhhalálban és járványokban. Sajnos, sokan már elmentek a régi foglyok közül, s már nem mondhatjuk meg nekik, hogy tudjuk, ők is áldozatok voltak, annak a törvényszerűségnek az áldozatai, hogy a háborúkat mindig a szegények sínylik meg. Ilyen elismerések után a közös út víziója reményt adó és egyedül járható. Községi ünnepünk akkor lesz felemelő, ha tudatosul bennünk, hogy a létért folyó harc központjában az ember áll. Vigyázzunk nagyon egymásra. Nagyon vigyázzunk a kisgyerekes családokra. Tegyük lehetővé, hogy felneveljék gyermekeiket, mert bennük alszik, mint búzaszemben az élet és községünk jövője._________________________ Dobronak KÉSZÜL AZ ÜGYRENDI SZABÁLYZAT FONTOS NEMZETISÉGI KONFERENCIÁK, JELENTŐS MŰVELŐDÉSI RENDEZVÉNYEK MEGALAKÍTJÁK A MAGYAR NEMZETISÉGI KÜLDÖTTEK KLUBJÁT A múlt csütörtökön Dobronakon tartották meg a Muravidéki Magyar Nemzetiségi Önigazgatási Közösség Végrehajtó Tanácsának 2. rendszeres ülését. Az ülés fő napirendi pontja az ideiglenes ügyrendi szabályzat és statutáris határozat tervezetének megvitatása volt. A küldöttek pontról pontra vizsgálták a két fontos dokumentum szakaszait és úgy döntöttek, hogy a következő ülésre már kész javaslattal lépnek a tanács tagjai elé. Az egyéb jogi kérdések megvitatásán kívül elfogadták még az 1990-es év első félévi pénzügyi tervének megvalósításáról szóló beszámolót. Ezzel kapcsolatban úgy döntöttek, hogy a különböző mentoroknak és külföldi művelődési szakembereknek a napidíjat ezentúl nem a falusi kultúregyesületek, hanem az érdekközösség szakszolgálata fizeti. A tanács tagjai meghallgatták Hajós Ferenc téjákoztatóját a nemzetiségi konferenciáról és úgy döntöttek, hogy tekintettel arra, hogy e konferencia egyik fő mozgatója és szervezője éppen ő ezért az idén ő képvisel bennünket Eisenstadtban, ahol előadást tart majd a nyelvi egyenjogúságról, a nemzetiség nyelvén folyó oktatásról, a nemzetiség gazdasági helyzetéről, az anyanemzeti kapcsolatokról és a nemzetközi szervezkedés lehetőségéről, valamint a nemzetiségi parlamenti képviselet biztosításáról. Az eszéki nemzetiségi találkozó fő témája A nemzetiségek szolidaritása címen folyik és erre a találkozóra Pozsonec Mária készít majd beszámolót a muravidéki magyarság helyzetéről. Az ügyviteli szabályzat és statútum jogi megfogalmazásával Bíró Terézt, Hajós Ferencet és Gönc Lászlót bízták meg. Ezenkívül az ülésen még számos küldöttet és bizottsági tagot is választottak. Az érdekközösség végrehajtó tanácsa támogatja Tőkés László béke Nobel-díj kitüntetésre való javaslatát és írásban is csatlakozik az új Nemzeti Színház építése körüli akcióhoz. A küldöttek hosszabban elidőztek az új kishatármenti átkelők megnyitásának kérdésénél, és azt a határozatot hozta, hogy a Martinje - Felsőszölnök, a Nemesnép - Kobilje és Tornyiszentmiklós - Pince határátkelők megnyitásához még csatolják hozzá a pártosfalvi határátkelőhely megnyitását is. A hagyományos magyarországi kultúrnapot az idén szeptember elején szervezik meg. Az érdekközösség ezenkívül több javaslatot tett a különböző magyarországi rendezvényeken való részvételekre és pontosan meghatározta, hogy melyik ünnepélyen melyik kultúrcsoport képviseli színeinket. NÉPÚJSÁG 1990. július 6. NEMZETISÉGI ÉLET Ki kit tart bolondnak, miniszter úr? Nem lesz könnyű dolga az új szlovén kormány nemzetiségi miniszterének. Nem csak azért, mert a határokon kívül élő szlovén kisebbség, a vendégmunkások és a kivándoroltak mellett gondoskodni kell a Szlovéniában élő magyar és olasz nemzetiségről, hanem azért is, mert valamennyi felsorolt közösség teli van problémákkal, amelyeknek már csak a megismerése is sok időt vesz igénybe. Ezenkívül azonnal megválasztása után DR. JANEZ DULAR konkrét problémákkal találta szembe magát, nevezetesen a lendvai rádió stúdió helyzetével. Muravidéki látogatása alkalmával Lojze Peterle kormányfő egy igen érdekes javaslatot tett, hogy a kormány támogatni fogja a nemzetiségi közösség által készített és benyújtott életképes fejlesztési programokat. Ez teljesen új, hiszen évek hosszú során Muravidéken azt hangoztatták, hogy nem lehet nemzetiségileg tiszta vállalatot, szövetkezetet alapítani. Milyen a kormány álláspontja most? - Ez valóban érzékeny téma. Különbségek vannak a hozzáállásban már az olasz és a magyar nemzetiség soraiban. Különbözőek a hagyományok, az államok közötti megállapodások is. Az olaszországi tőke közvetlenül is segíti az olasz nemzetiséget, míg Magyarországgal sem megbeszélés, sem megállapodás erről nincs. Ezért Peterle úr javaslata inkább egy vízió, mint pedig egy valóságos terv része. Alaposan át kell tanulmányozni ezt, nem csak tartalmilag, hanem taktikailag is, mert egy elfogadható dolog is negatív hatást kelthet, ha nem megfelelő helyen, időpontban és módon van bemutatva. Nehezen beszélhetnék most még konkrét lehetőségekről. Közel állt ehhez a dobronaki gyár esete, de mégsem sikerült megvalósítani az elképzeléseket. Azért is érzékeny dolog ez, mert a térség szószerint vegyesen lakott, egy faluban, egy házban élnek magyarok és szlovének. Más eset volna, ha egy-egy falu, település tömören nemzetiséglakta volna. Akkor senkit sem zavarna, ha egy-egy ipari vagy más létesítményben a faluban beszélt nyelvet használnák csak. Viszont ott ahol mindkét nyelv jelen van, nehéz azt mondani, hogy itt és itt csak magyarul vagy csak szlovénul beszélünk. Vannak persze dolgok, amely mindkét fél érdeke, mint például a határmenti utak rendezése, ez mind a szlovéneknek, mind a magyaroknak érdeke. Már lendvai látogatása során felmerült a kétoldalú sajtó és könyvcsere kérdése, közben járt Magyarországon is. Van-e valami újság ezt illetően? - Formális lépés ugyan nem történt, az élet azonban az előírások ellenére a saját útján megy. Célunk ugyan a jogállam, ellenben egyes dolgok az abszurdumig elferdültek, a törvény annyira tarthatatlan, hogy az életben megvalósíthatatlan. Amint tudjuk, az egész világról lehetett irodalmat behozni, a legdurvább pornográfiát is, amikor pedig a nemzetiségi sajtó és könyvek behozatala és kivitele óriási akadályokba ütközött. Szlovéniában nyitottak vagyunk eziránt, tekintet nélkül az előírásokra. — Az utóbbi napokban egyre gyakrabban halljuk, hogy új, kishatárforgalmi átkelők nyílnak Pincén, Kobiljén, Martinyén és esetleg Pártosfalván is. Eddig semmi konkrét adatot nem kaptunk erről. Gyakorlatilag én sem tudok konkrétat mondani, de volna egy enyhe bírálatom. Az új átkelők megnyitására irányuló kezdeményezések most is Zala megyéből, illetve e megyén keresztül érkeznek. Ellenben a Vas megye irányába való nyitás iránt alig van érdek, annak ellenére, hogy a martinjei átkelő megnyitását már évek óta kérjük s követeljük. A magyar fél eddig csak ígérgetett, még sincs eredmény, pedig ott már volt átkelő és nagyobb beruházásra sincs szükség. A kétszínűséget ugyan túl éles kifejezésnek tartom, de pillanatnyilag nem találok jobbat. Úgy látszik, Magyarországnak érdeke, hogy ott nyissa meg a határt, ahol ezen az oldalon magyar nemzetiségiek élnek, viszont ahol a magyar oldalon szlovének élnek ott nincs érdek, mi több állandóan húzzák a kérdés megoldását. Nekünk érdekünk a határ minél nagyobb nyitása Zala megye irányában is, de mégis túl sok, hogy bolondoknak tartsanak bennünket. Bármennyire élesen is hangzik, én nem tudom másképp magyarázni a helyzetet. Kobiljén ugyan nem magyarok élnek, de az ottani átjáró megnyitása is a dobronaki és a környékbeli magyaroknak volna hasznosabb, mint a szlovéneknek. Nehogy félreértés essék, nem irigykedem, kell a magyaroknak az átkelő, de kell a szlovéneknek is. A mostani helyzet túl szembeötlő. A Zala megye irányába való új átkelők megnyitása éppen úgy néz ki, mint ha mi most még új átkelők nyitását követelnénk, tehát nem csak Martinját, hanem feljebb is. Mert Apátistvánfalváról most, ha megnyílik a martinjei átjáró, még mindig Szentgotthárdon keresztül lehet csak Szlovéniába utazni. Itt is jól jönne egy átjáró, de kíváncsi vagyok, hogyan reagálna a magyar oldal, ha most azonnal követelnénk az újabb határátjáró nyitását. Pedig ez legalább annyira igazolt, mint Kobilje vagy Pince vagy más. Eddig az interjú. Nem kell hozzá magyarázat, esetleg annyi: Talán a szlovén kormányban nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal kéz ? Vagy inkább bízzuk a kedves olvasóra a vélemény formálását a fenti beszélgetés után. Novák Császár Jolán 3 ——