Népújság, 2012. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)
2012-07-05 / 27. szám
A borkultúra A bor és a kultúra Borban az igazság. Bort, búzát, békességet! Jó bornak nem kell cégér. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővessző. Végül is ketten maradnak, Isten és a bor. Számtalan mondás és idézet szolgál annak alátámasztására, hogy a szőlő és a belőle készült nedű, a bor kultúránk elválaszthatatlan, szerves része. A bor nemcsak egy nemes, alkoholtartalmú ital, a bornak tudása, bölcsessége, története, földrajza, mitológiája, művészete, filozófiája, lélektana, jogrendszere és mértékkel fogyasztva gyógyhatása is van. A szőlőművelés és a bor végigkísérte az embert történelme folyamán, ott volt Noé mellett, a bibliai Kánaán földjén, Jézus is szívesen használta példabeszédeiben és a rómaiak is vitték magukkal hódító útjaikra. Előszeretettel fogyasztották a történelem nevezetes és kevésbé ismert szereplői, hogy elkerüljék a szennyezett vizek által terjedő járványokat. A magyar nyelvben a szőlőműveléssel és borkészítéssel kapcsolatos szókészlet már honfoglalás előtti, török eredetű. Az első magyar nyelvemlékek, magyar nyelvű írott történeti források tele vannak a szőlőműveléssel kapcsolatos összefüggésekkel. A borkereskedelem évszázadokon át volt a Magyar Királyság egyik legfontosabb bevételi forrása. A királyok boraként tisztelt tokaji még a magyar Himnusz szövegébe is bekerült. A magyar szőlészet a 19. században túlélte a filoxéra pusztítását is, sőt a szőlő lett az egyik leghatékonyabb eszköze az Alföldet sújtó futóhomok megkötésének. A 20. században pedig a trianoni békediktátum következményei sodorták válságba a magyar szőlészetet. A kulturált, mértékkel történő borfogyasztás napjainkban újra reneszánszát éli, sorra alakulnak a szőlészeti, borászati egyesületek, borlovagrendek, így ezúttal úgy éreztük, itt az ideje, hogy egy olyan sorozatot indítsunk útjára, amely a borkultúrával foglalkozik. Témaválasztásunkat az is elősegítette, hogy egy olyan vidéken élünk, a dél-zalai térségben, ahol komoly hagyománya van a szőlőművelésnek és a borászatnak. E vidék látképéhez elválaszthatatlanul hozzátartoznak a szőlőhegyek és a rajtuk meghúzódó pincék. Itt az emberek szívében még ma is megkülönböztetett helye van szőlőhegyüknek, pincéjüknek, saját boruknak. E vidék bortermelői, borászai mindennapi verejtékes munkájuk mellett szívüket-lelküket adják nemes nedűikhez. Egy szó, mint száz, a szőlőművelés és a bortermelés közel áll a muravidéki ember szívéhez, a bor kultúrtörténete pedig számtalan olyan érdekességet rejt, amely megszívlelendő és tanulságos lehet a „boromisszáknak” és a „bornemisszáknak” egyaránt. Új sorozatunkat Hamvas Béla A bor filozófiája című munkájából vett idézettel indítjuk útjára, Isten áldását kérve rá: „A bor spirituális olajtartalmú ital. Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik, az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt el is ragadja. Ez ellen nem lehet védekezni. Ezért mondom, hogy: egy pohár bor az ateizmus halálugrása. ” Kepéné Bihar Mária és Lendvai Kepe Zoltán________ign Vincellér. In: Hausbuch der Mendelschen Zwölfbrüderstiftung, Band 1. Nürnberg, 1474. Aktívan a Lifével A Life - Lendvai Ifjak Egyesülete idén is aktív nyári vakációra hívta a gyerekeket június 25-től 29-ig. A programok a lendvai 1. Számú KÁI-ban, illetve a lendvai Sport- és Rekreációs Központban folytak. A tábor ideje alatt labdajátékokkal, tánccal, gyermekaerobikkal vagy éppen ritmikus tornával igyekeztek a gyerekeket „mozgásban tartani”. Pihenésképpen viszont az alkotóműhelyekben a kreativitás kapott szerepet. A programok minden nap a lendvai strandon értek véget a délutáni órákban. Fotónk is itt készült a táborozó gyerekekről: idén 14-en választották a Life nyári táborát, ak díj 9