Népújság, 1989. december (41. évfolyam, 1-8. szám)
1989-12-23 / 1. szám
Emlékezzünk kegyelettel a szabadság hősi halottadra A rabságban született ember nem ismeri a szabadság ízét. Tudja, hogy valamire vágyik, de nem pontosulhat benne ez a fogalom. A tettre hajlók erőteljes óhaja, hogy ne láncokba szülessenek a jövő gyermekei, a merészség, mely cselekedni lendítette, hogy védtelen testükkel a nemes eszmék érdekében embertársaik pajzsává magasztosuljanak, véráldozatuk, mely mártírjainkká tette, példát mutatott az igazi hazafiságból a nép ügyéért, a demokráciáért való kiállásból. Kiömlő vérük váltságdíj valamennyiünk jövőjéért. Most, amikor a szabadság ízét próbálgatjuk, megmámorosodva az örömtől, azokra gondolunk, akik elhulltak a harcban, akiket, mindahányan testvérként szeretünk, gyermekeinkként siratunk. Lelkünkben az emlékezés öröklámpásai égjenek, érettük, újjászületett létünk minden pillanatában. Újra szól a Marosvásárhelyi Rádió Aki Tîrgu-Mureş, România Itt Marosvásárhely, Románia ... Tegnap este, öt évi kényszerű hallgatás után ismét megszólalt a Marosvásárhelyi Rádióstúdió. Amit már nem is reméltünk, bekövetkezett. A jól ismert hangok, melyek annyi éven át naponta betöltötték otthonunkat, újra hallhatók. Hírekkel, riportokkal, interjúkkal könnyítik meg a közönség tájékozódását, az élő beszéd meggyőző erejével segítik a változásokat. És zenét sugároznak, muzsikát, mely a fegyverropogás után oly kedves most fülünknek. A szerkesztőkkel együtt örülünk újrajelentkezésüknek, az ajándéknak, melyet a diktatúra bukása, a nép győzelme annyi más elégtétellel együtt megadott nekünk. Éljünk a lehetőséggel, hogy van, érezzük ismét a magunkénak, s forduljunk bizalommal hozzá. Bejelentéseinket, közérdekű híreinket a 31-990-es, a 20-500-as, 20-244-es és 20-749-es telefonszámokon várják. Műsoruk szálljon messzire az éterbe, vigye el minden lakásba szabadságunk, az ország újjászületésének örömét, s féltő őrködésünk bizonyságát! Köszöntjük a Marosvásárhelyi Rádiót, a testvériség rádióját! Hallgassuk reggel 6 órától a középhullámon, az 1323 és 1593-as KHz frekvencián. tokat. Román és magyar jelöltek neve hangzik el, munkások orvosok, tanárok, mezőgazdaságban dolgozók, színészek, írók, hosszú felsorolni. Íme néhány közülük: Király Károly, Mihai Sin, Sütő András, Bancu Emílián, Pál Vasile, Moldovan Florin, Kincses Előd, Todea Alexandru, Báthory István, Man Nistor és még sokan mások. Az igazi alakuló gyűlésre ma reggel 8 órától kerül sor, amelyen valamennyi vállalat, intézmény megválasztott képviselői részt vesznek. A részvevők lépten nyomon megállítanak, Bíró Dezső, a bőrgyár dolgozója, Luciu Petru, Farkas Gyula István, az IMATEX munkásai, Bálint Mihály, a selyem szövőde gépészmestere, Winter Péter alsóidecsi állattenyésztési mérnök, Fekete Miklós és Báthory István, az IRA dolgozói. Epizódokat mesélnek, hogy hogyan kezdődött, hogyan szerveződött, hognan szerveződtek a gyárakban, üzemekben, hogyan tüntettek, mit láttak. Beszélnek mindazok nevében, akik mellett, golyók fütyültek és mégsem hátráltak meg, vagy őrhelyükre újra meg újra visszatértek. Miközben folyik a vita, mindenki érzi, milyen fájóan nehezek a szabadság első pillanatai. Milyen nehéz egy mederbe terelni a véleményeket. S talán olyanok is vannak itt, akik nem érdemlik meg, hogy itt segítenek. De mindez csak ideiglenes. A nép, mi mindnyájan a legkisebb egységektől, lentről felfelé kell és fogjuk majd megválasztani azokat, akik képviseljenek, mert egész eddigi munkájuk, tevékenységük érdemessé teszi erre őket. Aggodalom, félelem az örömben, azokra figyelve, akiknek most cselekedni kell. De tudják ők is és mi mindnyájan, hogy legfontosabb feladatunk visszatérni a munkánkhoz és újrakezdeni mindent, valahonnan a szabadság ábécéjétől, ha kicsit nehezen, akadozva is újraépíteni a ma kivívott demokrácia, szabadság, testvériség a közös munka jegyében jelenünk és jövőnk. NÉPÚJSÁG — 3. OLDAL NEMZETMENTÉSI FRONT TANÁCSÁNAK KÖZLEMÉNYE AZ ORSZÁGHOZ (Folytatás az 1. oldalról) kritériumainak meghonosítása valamennyi tevékenységi területen. A nemzeti kultúra fejlesztésének új alapokra való helyezése. A sajtó, a rádió és a televízió átadása egy despotikus család kezéből a nép kezébe. 7. A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak a tiszteletben tartása és a románokéval való teljes jogegyenlőségük biztosítása. 8. Az ország egész kereskedelmének megszervezése abból indulva ki, hogy prioritással kielégítsék Románia lakosságának valamennyi mindennapi szükségletét. E célból véget vetünk a mezőgazdasági élelmiszertermékek exportjának, csökkentjük a kőolajipari termékek exportját, elsőbbségben részesítve az emberek hő- és villamosenergiaszükségleteinek a kielégítését. 9. Az ország egész külpolitikája szolgálja a jószomszédságot, a barátságot és az egyetemes békét, beintegrálódva egy egységes Európa, a kontinens valamennyi népének közös háza felépítési folyamatába. Tiszteletben fogjuk tartani Románia nemzetközi vállalásait, s elsősorban a Varsói Szerződésre vonatkozóakat. 10. Az emberi lény szükségleteinek és fejlődési érdekeinek, az emberi jogok és szabadságjogok, köztük a szabad mozgáshoz való jog tiszteletben tartásának alárendelt bel- és külpolitika előmozdítása. E frontba tömörülve szilárd elhatározásunk, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy helyreállítsuk a civil társadalmat Romániában, garantálva a demokráciának, az ország valamennyi lakosa szabadságának és méltóságának diadalát. Ideiglenesen a tanácsban részt vesznek a következők: Doina Cornea, Ana Blandiana, Mircea Dinescu, Tőkés László, Dumitru Mazilu, Dan Deşliu, Ştefan Guşe tábornok, Victor Stănculescu tábornok, Aurel-Dragoş Munteanu, Corneliu Mănescu, Alexandru Bîrlădeanu, Silviu Brucan, Petre Roman, Ion Caramitru Sergiu Nicolaescu, Mihai Munteanu, Mihai Ispas, Gelu Voican Voiculescu, Dan Marţian, Lupoiu Mihail kapitány, Voinea tábornok, Dumitrescu Emil sorhajókapitány, Neacşa Vasile, Ciontu Cristina, Baciu Marian, Bogdan Teodoriu, Eugenia Iorga, Negriţiu Paul, Manoale Gheorghe, Vladimir Ionescu, Adrian Sârbu, Cârjan Constantin, Domokos Géza, Magdalena Ionescu, Marian Mierlă, Constantin Ivanovici, Ovidiu Vlad, Bucurescu Valeriu, Ion Iliescu. * E közleményt a rádióban és a televízióiban felolvasva Ion Iliescu rámutatott: Ez egyelőre egy igen operatívan kigondolt ideiglenes összetétel. A lista nyitva marad. Nem ez lesz a tanács teljes összetétele. Csupán néhány olyan embert említettem, akinek nevéhez az országban végbemenő átalakulások kapcsolódnak, olyan embereket, akik a zsarnokság éveiben áldozatkészségről tettek tanúbizonyságot, fiatalokét, akik ezekben a napokban a barikádokon voltak, akik életüket veszélyeztették, a munkások, a diákok, az értelmiségiek, a hadsereg képviselőinek, azoknak az erőknek a nevét, akik aktívak voltak, jelen voltak a hatalom új rendszerének beiktatási folyamatában. A lista tehát nyitva marad. Ahhoz, hogy kiegészíthessük a tanács összetételét, várjuk mindazoknak a társadalmi kategóriáknak és ereknek a javaslatait, amelyek harcoltak és győztek. Ez a közlemény a romániai új államhatalmi szerv programplatformjának első formája. Azt a mandátumot kaptam, hogy ismertessem önökkel. FÖLRAGYOGÓ NAPUNK Soha szebb, forróbb érzelem fűtötte pillanatokat nem éltünk át! Huszonhárom millió ember közös akaratára, harcára, ezrek meg ezrekré,■■áldozatára felsütött a szabadság, az igazság, a beteljesülés, az őszinteség, a boldogság napja. Soha szebb ajándék e haza sokat szenvedett, kegyetlenül meggyötört, megpróbáltatott népének! Lehulltak a félelem, a bizalmatlanság, a gyanakvás álarcai. Kinyújtott kezek, ölelésre tárt karok találnak egymásra, az öröm könnye csordul végig az arcokon, barátra lelünk minden ismeretlen honfitársban, özönével tódulnak a hírek, dermedtségbe ájult, eltiport reményeink legvakmerőbb, legigazabb valósága. Szabad végre a szó, szívből jövő vallomás. Színes diával Színes diával dolgozom — világosít fel a fekete Praktika BCA fényképezőgépet szorongató férfi, mikor arra kérem, hogy, ha sikerültek a fotói, legyen szíves hozzon be valamit belőlük a helyi lapok szerkesztőségébe. Ő éppen a feleségét várja, keresi a tekintetével az utcán hömpölygő tömegben. Félrehúzódunk a telefonpalota lépcsőjének a pihenőjére és ott beszélgetünk tovább. Mint megtudom, Vultur Ioannak hívják és általános orvos. — Mit fényképez? — Vért, megfagyott vértócsát azon a helyen, ahol az este meghalt valaki, most meg gyertyákat gyújtottak és pénzt dobnak az aszfaltra — mutat a Szovjet hősök téri park irányába, ahol embergyűrű vesz körül „valamit“. — S különben milyen gondolatai, érzései vannak? — Boldogság tölt el, hogy végre szabadok vagyunk, leáldozott a személyi kultusznak, a lakosság félrevezetésének és az információhiánynak. Nekem semmi kifogásom sincs a szocializmus ellen, csupán egy ember ellen volt-van, aki bűntettet követett el a saját népével szemben, annak dacára, hogy a nép fiának kiáltotta ki magát, plex vállalat mesterével. Mit szeretne ezután tenni? — szegezem máris neki a kérdést, látván, hogy az örömtől ragyog a tekintete. Habozás nélkül válaszol: Felszabadultan dolgozni, nyugalomban, békességben élni, a családdal együtt, gyermeket nevelni. Félsz nélkül élni, nem rettegni attól, hogy besúgnak, azt, hogy mindenki szabadon véleményt nyilváníthasson. Nem akarok-akarunk mást, mint országot építeni, testvéri egységben, a nép érdekében, annak boldogulásáért. S jó lenne, hogyha azt, amit másként nyilatkoztunk, a múltbeli kényszerítő körülmények között, vagy, ha valakit megsértettünk, esetleg éppen büntettünk, határozatainkkal, azt felejtsék el az emberek és bocsássák meg nekünk, mert mi is tudtuk mindig, hogyan kellene helyesen, igazságosan, méltányosan cselekedni, de olyan volt a helyzet, hogy másként nem lehetett. Együtt Másként nem lehetett... Régi ismerősként köszöntjük egymást a Romarta üzlet előtt Diószegi Jánossal, a Prodcom Öröm a nagyközségben Nyárádszereda, este hét óra körül. Amint azt Hegyi Andrástól telefonon megtudtuk, a minden túlkapásoktól mentes délutáni zavargásokat ebben a Nyárád menti nagyközségben is felváltotta az emberek arcán felragyogó, és azt megülő, derűs, őszinte öröm. A lakosok megőrizték fegyelmezettségüket, de kimondhatatlan, leírhatatlan boldogságban repeső szívvel foglalták el helyüket a munkában, az életben.