Népújság, 1990. október (42. évfolyam, 195-216. szám)

1990-10-05 / 198. szám

sot.nets - Az oldalt szerkeszti: FERENCZI ILONA (N. S.) Egy csipetnyi sótörténet Ma a világ évi sótermelése kétszázmillió tonna körül van, ebből száznegyven millió tonnát sóbányákból nyernek, a többi a hagyományos sókertekben gyűlik össze. Ez az irdatlan mennyiség már nem élelmezésre kell (egyébként nemcsak eszik, tartósítanak is vele). Mintegy őszt ötv éve ugyanis a sótermelés legnagyobb részét ipari célokra használják. Először az üveggyártáshoz nélkülözhetetlen nátriumkarbonátot állítottak elő belőle, de fontos nyersanyaga volt a szappankészítésnek is. A szódagyártás megindulása töredékére csökkentette a szappan és az üveg árát (részint e viszonylag olcsó nyersanyagnak köszönhetik létrejöttüket a múlt században épült, hatalmas pályaudvari üvegcsarnokok). A dinamó felfedezése és az olcsó villamosenergia-előálltási eljárások eredményeként kifizetődővé vált a konyhasó elektromos árammal történő felbontása. Az elektrolízis során nátronlúg és klór keletkezik- mindkettő nélkülözhetetlen nyersanyaga, illetve segédanyaga a vegyiparnak, így a műanyagiparnak is. Nem mondhatjuk el tehát, hogy életünk sótlan. Képletesen szólva nemcsak táplálkozunk ezzel a szürkés-fehéres kristállyal, de viseljük, tárolunk és lakunk benne, sőt talán utazunk is rajta. Üres vagy zsúfolt a világmindenség? A Föld mint óriási űrhajó, időtlen dél óta száguld az égi mechhanika törvényei által megszabott útján. Védőpajzsa, a levegőburok meggátolja és visszatartja azokat a világűrből érkező sugárzásokat, melyek utasaira — az élőlényekre — végzetesen veszélyesek, s biztosítja a levegő-óceán alján kibontakozott élet szántára a megfelelő hőmérsékleti viszonyokat és az oxigént. Bizonyosnak mondható-e, hogy nagyon régóta úton van bolygóűrhajónk, és valóban olyan óriási a mérete, mint hisszük? Glóbuszunk hozzávetőlegesen 4,6 milliárd évvel ezelőtt keletkezett és az élet mintegy 3 milliárd éve sarjadt ki rajta. Az emberi időmértékhez, a villanásnyi rövid élethez lépest a kozmikus változások, folyamatok általában igen lassúak, millió vagy milliárd évekkel mérhetők, de vannak másodpercek alatt lezajló jelenségek is. Tény, hogy eddigi ismereteink szerint nincs 10 milliárd évet jelentősen meghaladó korú égitest vagy jelenség a megfigyelő csillagász kozmoszában. Azt jelentené ez, hogy 10 milliárd éves az a világmindenség, amelyről jelzéseket, információkat tudunk kapni? Részben igen. De a jelenlegi kozmoszt megelőzően is létezett az ág, mely rendkívül sűrű és forró lehetett. Az ősrobbanással belőle szóródott szét az az anyagfelhő, melyből mai világegyetemünk kialakult. Elképzelhető, hogy az ősrobbanást megelőzően is volt az anyagnak a maihoz hasonló állapota, amelyben csillagok születtek, de az időnek ilyen mélységeibe a tudomány még nem tud betekinteni. Viszonylagosak a méretek és a távolságok is. Földünk 150 millió kilométer átlagos távolságban kering a Nap körül. Ha a Napot 30 centiméter átmérőjű ambnek vesszük, akkor a hozzá viszonyítva borsszem nagyságú Föld mintegy 30 méter távolságban rója pályáját körülötte. A Merkur és a Vénusz keringési távolsága például 12 és 21 méter lesz modellünkben. A külső bolygók közül a Mars mustármag nagyságú és csaknem 50 méterre van a Naptól. A Jupiter, a legnagyobb bolygó, esetünkben pingponglabda nagyságú és 150 méter messze kering a futball-labda nagyságú Naptól. A gyűrűs Szaturnusz cseresznye méretű és 300 méterre esik a központtól. Az Uránusz és a Neptunusz borsószemhez hasonlíthatók, és 600, illetve 900 méter messze vannak a Naptól, míg a mustármag nagyságú Pl utó 1,5 kilométer távolságra. A Naprendszeren kívül már olyan nagyok a távolságok, hogy a földi hosszmérték helyett a fényév használatos. 1 fényév 1 9,5 billió kilométer, ennyit száguld be egy esztendő alatt a másodpercenként 300 000 kilométeres sebességgel haladó fény! A csillagos égbolton szabad szemmel többezer csillagot tudunk öszeszámlálni, a valóságban azonban ennek ikszorosa számuk. A mi csillagrendszerünkben a — Naprendszer galaxisainak egyikében —, a Tejútrendszerben mintegy 100 milliárd csillag van, közülük az egyik közepes nagyság a Nap. A lencsefakú rendszer nagyobbik átmérője 100 ezer fényév. A vele szomszédos legközelebbi galaxis, az Anroméda-köd, 25 Tejútátmérőnyi távolságra esik. B. B. (folytatjuk) Rázós állatok (I.) Manapság semmi különös nincs abban, hogy betegségeket elektromos árammal kezelünk. Csakhogy az „elektromos kúrákat“ már Amerika természeti népei vagy a régi görögök is alkalmazták! Hogyan, hiszen távolról sem ismerhették az áram mibenlétét? Mégis, az ókori orvos, Galenus írásaiban megtaláljuk a fejfájás, az lcgörcs és a csúz gyógyításának eszközét’ — az elektromos vagy más néven zsibbasztó raját. Holland-Guayanában az elektromos angolnát használták bénulás ellen, s abban az időben, amikor Európában az orvosok még épp, hogy csak felfigyeltek az újonnan felfedezett elektromosságra, egy holland seborvos értekezést közölt az állat gyógyító hatásáról. Alexander von Humboldt, a nagy német természettudós a múlt század első évében ezekért az élő elektromos telepekért kereste fel az egyik észak-venezuelai kisváros környékét. Az indiánok a száraz évszakban iszapos pocsolyává száradt patakhoz vezettek. Hálóval nagyon nehéz angolnát fogni, mert beássa magát az iszapba, ezért az indiánok lovakkal halásznak. Behajtják az állatokat a vízbe, a lódobogás előcsalja a halakat az iszapból és támadásra ingerli őket. A feketés-sárgás, nagy vízikígyóhoz hasonló, másfél méter hosszú angolna a ló hasa alá furakszik és elektromos szervének egész hoszszával rácsap, ezáltal elkábítja. A — mindkét értelemben — kimerült angolnákat ezután az indiánok fonálra erősített kis szigonnyal fogják ki, és ha a fonál száraz, a hal kihúzása közben nem éreznek áramütést. Az elektromos angolnájl legtöbbje érzékeli az elektromos teret. Idegi tevékenységük voltaképpen elektromos impulzusok tovaterjedése. Ám áramtermelésre képes lényeket csak néhány halcsalád egyedei között találunk. A bioelektromosság e különös megnyilvánulását többnyire kevés fényben, mélyebb rétegekben laBmiaiinBiBiaiwimiwwiiiuKtmwiiM vagy aháros vizekben élő trópusi halfajok produkálják. Egyes halak nagy, mások kis feszültséget keltenek. Az első csoportba tartoznak a Galenus említette zsibbasztó ráják, az elektromos angolna és a nílusi villamos harcsa. A tengeri ráják feszültsége csak 50 V, a legnagyobb „rázós“ jószágé, a dél-amerikai édesvizekben élő angolnáé viszont akár 800 V-ot is elérhet, s ez az emberre is veszélyes lehet! Az áramerősség tekintetében fordított a helyzet: az angolna esetébencsak 1 A, a rajáéban 50 A. Az erős ütéseket az állatok zsákmányszerzésre használják, és védekeznek velük. A zavarosban halászó villamos angolnák is -bocsátanak tájékozódást szolgáló gyenge impulzusokat is. PALUGYAI ISTVÁN 1949 öreg, vallásos paraszt néni levelezőlapot ír a Jóistennek, 500 forintot kér tőle nyomorának enyhítése céljára. A levelezőlapot a postán meglátta egy párttag és a lap eljut a megyei pártbizottsághoz. Itt döntenek, hogy a valóban szegény néninek 250 forint segélyt juttatnak, amelyet majd a járási pártbizottság titkára visz el neki, hátha ettől a néni világnézete kissé változik. A néni, miután megkapta a 250 forintot, újabb levlapot intéz a jóistenhez, a következő szöveggel: „Édes, jó Istenem. Tudtam én, hogy csak a Te segítségedre számíthatok, köszönöm, hogy ilyen gyorsan segítettél. Az lenne azonban a kérésem, hogy legközelebb ne a párton keresztül küldd a pénzt, mert ezek a csirkefogók a felét most is ellopták... SOÓS ANDRÁS Ma már Európa nagyrészé, besugározzák televízió és rádióműsorokkal a különböző műholdak. Megyénkben is, ha valakinek van egy valamire való parabola antennája, vevőfejjel (LNC) és beltéri egységgel, legalább 30—40, jó minőségben vehető, szinte minden igényt kielégítő műsorból választhat. És ez még csak a kezdet! Amint a szaksajtó jelzi, már a közeli jövőben újabb műholdak egész generációja fog megjelenni felettünk, amelyek a világ túlsó fléről is származó (amerikai, japán stb.) műsorokkal örvendeztetnek meg. A jövő, úgy tűnik a totális televíziózásé lesz! Nem kell nagy jóstehetség, hogy megjövendöljük ragyogó (vagy szét?) jövőnket. Ma ennek a folyamatnak csak a kezdetén vagyunk, de ez az irányzat erre világosabban bontakozik ki. Mi a teendő? Üljünk egész nap a televízió előtt, legyünk rabjai a lépcsőnek? Nyilván nem ez a megoldás, de elzárkózni sem lehet a világtól, az általános fejlődéstől. A megoldás az igényes válogatás a programözönből, ne nézzünk mindent, csak a legértékesebb műsorokat. Ehhez pedig ismerni kellene a közvetített programokat, enélkül rengeteg időt vesztünk és talán se szórakozni, se okulni nem fogunk. Ezen próbál segíteni a Népújság, közölve — amikor hozzájut — a legnézettebb műsorok programját. Igaz, ez a szerep jobban illene a „Panoramic radio-tv“ profiljához. Minden rádió és tv-adó — kevés kivétellel — hálásan veszi, ha a sajtó ismerteti programját, hiszen ezzel növeli annak nézettségét. Ésrszágunk nyitott az egész világ felé! Mielőtt áttekintenénk a jelentősebb műholdakat és műsoraikat, érdemes a következőket megjegyeznünk. Jelen pillanatban 3 féle műhold programjai közül válogathatunk.: — Távközlési műholdak 5—10 W teljesítménnyel. E műsorok vétele nagy nyereségű és kis zajszintű műholdvevő berendezést feltételez. Ilyen például az Eutelsat F 4 és 5. ■ — Közepes teljesítményű — 40—50 W— műsorszóró műholdak 16 csatornával, mint amilyen a legnézettebb Astra. — Műsorszóró műholdak 250 W-os teljesítménnyel, amelyek egyszerűbb berendezésekkel teszik lehetővé a közvetlen műsorvételt. Sajnos a jelenleg működő ilyen műholdak adásait a 12 GHz-es frekvencia árban a nálunk használt 11 GHz-es vevőfejek nem fogják és a kódolás is más. A műholdak üzembe helyezésére, üzemeltetésére különböző nyugat-európai társaságok vagy államok vállalkoztak. Ezek az egyes csatornákat bérbe adják, olyan árakon, hogy költségeiket fedezzék és persze nyereségük is legyen. Ezt az adók állami támogatással, reklámok közvetítésével, a műsorok kódolásával-dekóderek árusításával fedezik. Számunkra, akik nem jeleskedünk a különböző idegen nyelvek ismeretében, lényegében minden műsor kódolt. Sokan remélik, de nem valószínű, hogy nyugati szomszédunk csatornát bérelne, hiszen gazdasági problémákkal küzd, másrészt a műholdas televíziózás még nem elég elterjedt főleg falusi környezetben, hogy ezt megérné. De reményünk van ara, hogy hivatalosan is átvesszük az 1-es magyar programot, hiszen Petre Roman miniszterelnök ez év márciusában megígérte Hargita és Kovászna megye lakosságának. Ezt az ügyet támogatni fogják bizonyára különböző kulturális társaságok is, hiszen a kultúra terjesztése az egész ország érdeke. Legyünk optimisták! K. L. : A műholdas televíziózás lehetőségei(L) Honnan kapták nénikét az amazonok ? Calafia, a spanyol regény fekete amazonkirálynője természetesen az ókori görög mitológia amazonjaira utal. Ezek a harcias nők valahol a szkíta pusztákon éltek — az emberek képzeletében. Héraklész kilencedik munkája az volt, hogy Augeiasz istállójának kitakarítása és mindenféle szörnynek az elpusztítása után el kellett ragadnia Hippolüténák, az amazonok királynőjének bűvös övét, melyet pedig maga Arész, a hadisten pottyantott alá az amazonok lakta pusztaságban. Már Homérosz ismeri az amazonokat: Pentheszileia nevű királynőjük — elvégre ázsai — a szorongatott Trója segítségére siet, de Akhilleusz megöli. Ám amint a harcias, szép nő ott h hever a lábai előtt, holtában is belészeret és forró könnyekkel megsiraja. Kitalálhatunk egy pesti tréfát: „mi az abszolút matriarchát,?“ A válasz: az amazonoké, akik csak évente egyszer látogatják meg a szomszédos népeket, hogy finoman fejezzük ki magunkat, családtervezési megfontolásból. Azután csak a leánygyermekeket tartják meg, de azoknak is leégetik barbár módon a tél keblét, nehogy zavarja őket majdan a nyilazásban. Lévén a „kebel“ görög jelentés mazosz, az „a“ pedig úgynevezett fosztóképző (akár az asszimetrkus, az aszexuális, az aritmikus szavakban), az amazonész vagy amazomidész nőnép jelentése annyi lenne: kebel nélküli. A nyelvtudósok egy része azonban tagadja ezt a származtatást Szerintük ismeretlen ázsiai szó lappang az amazonok elnevezése mögött. Francisco Orellana spanyol felfedező, Pizarro megbízásából, tutajon csörgött alá az Amazonas óriásfolyón 1541-ben. Amikor a parton mezítelen, fegyveres nőket italán hosszú hajú indián férfiakat) látott elnevezte a Föld legbővebb vizű folyóját Rio de las Amazonas, az amazonok folyamának. A múmiák titkaiból (II.) E múmia iránt nemcsak azért nagy az érdeklődés, mert olyan jó állapotban maradt meg, hanem azért is, mert válláig érő sötétszőke haja van, tehát nem tartozott a Kínában ma is uralkodó, közismerten koromfekete hajú etnikumhoz. A múmiák világában különösségben és furcsaságban talán a délamerikai, perui múmiák viszik a pálmát. Az első pillantásra valami nagy babához hasonló zsákok, egy inka előtti civilizáció nyomai, melyek halottaikat egyedül, vagy csoportosan földpiramisokba temették. Az összekucorodott tetem fejét egy gazdag és színes tollturbánnal díszítették, a kezein ezüst karperecek díszelegtek. A tetemet egy finomszövésű vászonba burkolták, majd egyvízi nádból font kosárba helyezték, az üreget pedig színes gyapottal töltötték ki, a kosarat pedig gyapotvászonnal bélelték. A mumifikált tetem mellett egy ismeretlen halotti szertartás eredményeként coca-levelek, kukorica csövek, homok és egyes tárgyak találhatók. A nagy fonott kosarat több rétegben fehér gyapotvászonnal szorosan betekerték, majd erre varrták fel nagy öltésekkel a bábú fét. A „fej “ belsőzerkezete azonos a múmiát tartalmazó résszel. Itt is a totorából szőtt kosarat gyapottal bélelik, majd pirosra vagy kékre festett durva gyapotvászonnal tekerik be, erre festve a szemeket és ugyanerre fogják fel a mutatós nagy faorrot. Végül a fantomatikus jelenség felír egy hoszszúszálú, pirosra festett agavefonalból, kontyba tornyoló paróka helyeztek. A műhaj létezése talán nem véletlen, hisz egy ilyen vászonszarkofágból került elő az a 25 éves lány teteme is, mely olyasmivel büszkélkedhet, amivel egyik világszépse sem, legyen az Nefertiti, Milói Vénusz vagy Trójai Heléna, pontosabban egy koromfekete, lófarokba fogott két méter 15 centi hosszú hajjal! Múmiák napjainkban is készülnek. Az USA-ban a Chor cég folyékony nitrogénbe gyasztva tartja klienseit, haláluk után, abban a reményben, hogy valamikor a jövőben a tudomány képes lesz a felélesztésükre és halálos betegségük meggyógyítására. A remény szép, de lehet, hogy ezeknek a jövő század régészei fognak örveleni. SZATMÁRI ZSOLT