Népújság, 1993. november (45. évfolyam, 215-235. szám)

1993-11-02 / 215. szám

Kinek kaparja ki a gesztenyét a tűzből az RMDSZ ? (Fogatás az­­ oldalról) lénk pártszervező munkába fo­gott. „Értékes" útmutatásai hol a városi tanácsteremben, hol Hadréven jönnek fel. Buzgósága alkalomadtán akár Kolozsvárig ellátszik. Megnyilatkozásainak tónusa erősen közel esik a Gh. Funaréhoz. Ebből óhatatlanul arra kell gondolnunk, hogy ez­redesünk a mainál magasabb PM­T­-s karrier reményét dé­delgeti magában. Szerényebb ambíciók esetén Marosvásárhely PM­R-központ jellegének hely­reállításával kísérletezhet. De miért ne fordulna meg a fejünk­ben, hogy mi történik akkor, ha Funart maga alá temeti a Cari­tas? Szükség lesz — vélhetik, akiknek érdeke — a nyomdokai­ba lépő energikus emberre. Már­pedig ezredesünk energikusnak mutatkozik, s amint tapasztalhat­tuk a minap, a törvényesség sem igazán akadály előtte. Mert — ez egy kitérő — úgy tetszik, hogy az Antonescu szobor Judea ezredes és néhány, a történelem­mel hadilábon álló társának az ambíciója. Legalábbis első lá­tásra. A többségében praktiku­sabb gondolkozású PUNR tago­kat Inkább érdeklik az aktuális érvényesülési lehetőségek, mint a nehezen tisztára mosható mar­sall szobra. Ha hallgatnak erről, csak azért teszik, mert nem sze­retnék, ha rájuk sütnék a haza­­fiatlanság vádját. Kellemetlen­ségük vagy érdektelenségük bi­­zonyitókénak érezhetjük, hogy mihelyt az RMDSZ kellő erély­­lyel lépett az ügyben, nem na­gyon törték magukat az ezredes védelmében. Ám, mintha ez sem tenne még kellő mélységélesség. Maradnak eskötetlen szálak. A „helyi“ igyekezet egy egye­lőre laza szövésű országos moz­gásba látszik tagolódni. Valahol délen, talán Slatinán, éppen a minap avattak Antonescu szob­­rot a leghivatalosabb hivatalos­ságok karéjában. Aztán fel-fel­­tűnnek a marsallt rehabilitáló történelmi fejtegetések, elhintve persze a múlt hiteles vizsgálatá­ra vállalkozó történészek meg­nyilatkozásai közé. Továbbá, tör­ténelmi filmet forgat Sergiu Ni­­colaescu, s mint hírlik, Antones­­curól „eredeti“ megközelítésben próbál szólni. Furcsa, hogy nin­csenek frissebb ihletései, mond­juk az 1989-es decemberi ese­mények, amelyekben nem mond­hatni, hogy statisztaszerepet ját­szott volna. Vagy miért nem forgat filmet az „aranykorszak­ról“? Tudnunk kell persze, hogy S. N. hajdan is rendszerint „ma­gas" rendelésre dolgozott, (vad)­­nyugaton csiszolt technikával kellett közvetítenie az éppen időszerű történelmi-politikai ide­ákat. Mármost az iméntieket egybe­vetve, nem térhetünk ki a gon­dolat elől, hogy vannak, akik az Antonescu kultusz tervszerű élesztésével próbálkoznak,é­s a marosvásárhelyi szoborállítási szándék ennek az epizódja. Mi­ért ez az igyekezet? Homályban marad. Legfeljebb a véletlen elszólás lebbentheti fel a fáty­lat. Ilyen óvatlanságnak érzem azt a levelet, amit a hadsereg napja alkalmából üdvözletként küldött Judea ezredes Spirolu hadügyminiszternek. Sok közhe­lyen nagyotmondásba ágyazva találhatunk egy kritikus szófor­dulatot. Ez az a közmondásos kő, aminek a tóból való kiemelésé­hez száz okos is kevés lenne. A hadfi ugyanis két vessző között emígyen szól. .....amikor az ide­genek, Mihály király és a poli­tikai pártok árulása folytán re­ánk kényszerítették a kapitulá­ciót és a fegyverek Nyugat felé fordítását­ •.“ Úgy tűnhet az i­­dézett mellékmondatból, hogy az ezredes igen fájlalja az 1944 augusztus 23-i fordulatot. Vagyis, hogy az ország nem maradt to­vábbra is Hitler csatlósa — An­­tonescu szándéka szerint! Ezt „árulták el" az idegenek, a po­litikai pártok és — a királyi , akkor egy újra kikerülhetetlen gondolatba vagy kérdésbe ütkö­zünk: az Antonescu kultusz fel­futtatása nem-e Mihály király egyesek által fenyegetőnek tar­tott aktuálpolitikai szerepének ellensúlyozására szolgál? Ide gondolom még, hogy noha köz­ismert Iliescu elnök véleménye Antonescu világháborús szerepé­ről, mostanság nem siet ezt kel­lő nyomatékkal a köz tudomásá­ra hozni... S lassan közelítünk a címkér­­déshez: kinek kaparja ki a gesz­tenyét a tűzből az RMDSZ? Pillanatnyilag az egyetlen párt amelyet „zavar“ Antones­­cu feltámasztása. A hivatalossá­gok, akik végül is „felfüggesz­tették" Judea ezredes buzgólko­­dását, inkább tették a „nem al­kalmas a pillanat“, vagy „nem éppen Marosvásárhelyre kell" kétértelműsége jegyében, és nem magát a szándékot rosszallva. De ennél is érdekesebb,­­ hogy az „általános emberin“ túl a legin­kább érdekeltek is hallgatnak. Például a főrabbi. A marosvá­sárhelyi zsidó hitközség ugyan­csak. De lapítanak a monarchis­­ták és a történelmi pártok, vagy­is az egykori „árulók“. Annak ellenére, hogy — számomra mind világosabb — az „Antonescu ügy“ szinte áttételek nélkül kap­csolódik a Mihály király „ügy­höz". Minél fényesebb az Anto­­nescu portré, annál több kétely övezi a király személyét... Zsúfolt hét van mögöttünk. Az RMDSZ nemes ügyhöz mél­tó elvszerűséggel küzdött. Az obskúrus érdekektől teli világ­ban sem fölöslegesek a tisztes­ség egyértelmű gesztusai. Akkor sem, ha­­- az iménti gondolat­­menetben — a törvényességért kiállni könnyen azt jelentheti, hogy mások helyett kaparjuk ki a gesztenyét a tűzből. Ami elől akkor sem lehet kitérni, ha a sors fintoraként esetleg a mi tenyerünk hólyagzik fel tőle. Gyógyírként pedig „mindössze“ a lelkiismeret nyugalma marad számunkra... Mondom mindezt pusztán a tisztábban látás kedvéért. ­i Budapesten,­­ a Black Rauge Dance A Night Club, a város legforgalmasabb helyén, a Citadella lábánál táncos- és vendégszórakoztató hölgyek jelentkezését várja. •­ Szép üzlet — szép lányok — sok pénzt Cím: 1012 Budapest I., Hegyalja út 2., 20—00 óráig ! Telefon: 181-00-61.­­ Újdonság! j \­­j­ I c |Si ! * 111 ! y I i ; * * 21 " 8 1 1 « j s :s ! * pJ fin i “ i : 51 jjjj ■ » S3. I Valutaárfolyam A marosvásárhelyl váltóegységekben a valuta árfolyama tegnap a következőképpen alakult: Vál főegység ____Dollár__________Márka ________________________v_____e v______e_ CAMBIO 1700 1829 1080 1160 BUCHAREST EXCHANGE HOUSE 1700 1949 1110 1275 EDMOND 1690 1800 1050 1129 GRAND INTERFORUM 1690 1862,70 1075 1195,68 Budapesti TOPPLES bár táncoslányokat, vendégszórakoztató hölgyeket keres, magas fizetéssel. Jelentkezés egészalakos fényképpel levélben Cím: 1139 Budapest Fiastyúk u. 43/a, I. em. 1, Lengyel Ferenc,­­ HÁZVEZETŐNŐT )­­ keresünk Budapest) | mellé. Lakást, teljes el- ? | látást, előre meghatáro- j­­ zott munkaidőt és fize-j­­ tést biztosítunk. ( \ önéletrajzokat Ata~ |­­­lanta Kft. (Szakács) ( \ 1132, Budapest, Viseg-\ i rádi u. 9. címre kérjük.) Az ANCONA Építkezési Kereskedelmi Társaság Dózsa György utca 36 szám ALKALMAZ: 1. Vasbeton szerelőket. ELAD: 1. Előregyártott mozaikok­ sírkereteket 2. Előregyártott beton garázsokat. Bővebb felvilágosítás a társaság székhelyén, 75-ös szoba.* *'rr?v* v —— - - ■ ------ - ........- - 1095. november­f. NÉPÚJSÁG — $­01.DAB A nap idei Bezárják a Zsil völgyi bányákat? Romániában 1989 óta időnként felbukkan a saj­tóban egy igen kényes téma: a ZIl völgyi szénkiter­melés nem gazdaságos, mert a szén rossz minőségű, a kitermelés sokba kerül. De a bányák bezárása rendkívül súlyos szociális gondokat okozna a térség­ben, ahol több tízezer család a bányákból él. Jelen­leg a Zsil völgyében tartózkodik az angol Deloite Touche cég szakértő­ csoportja; a céget arra kérte fel a román kormány: elemezze a bányákat­­ a műszaki ellátottság, a szervezés és a termékértéke­sítés szempontjából. A szakemberek az első vélemé­nyezést november 5-re ígérték. Ettől a felméréstől is függ a szénbányák további sorsa. Kételyek a MEBO körül 1990-ről errefelé az Iparügyi Minisztérium egyet­len kiutat látott a román ipar gyors privatizálására: a MEBO rendszert, mely azon alapszik, hogy a vál­lalatok dolgozóiból létrejövő kereskedelmi társaság felvásárolja a részvények egy hányadát. A rend­szerrel kapcsolatban mostanában több vonalon ké­telyek merültek fel. Romániában a 2600 kis és kö­zepes vállalatból — melyeket aklalmasnak találtak a módszer szerinti privatizálásra — mindössze 70 privatizálódott. A szakemberek jó része szerint, ha egy vállalat többet fogyaszt, mint amennyit termel, akkor azt a MEBO sem mentheti meg a csődtől. Egyes ellenzéki szakemberek úgy vélik: a MEBO csak arra jó, hogy a kormány megakadályozza a külföldi tőke beáramlását. Hírek Gelu Voican Voiculescuról Mivel a bel- és külföldi lapokban az utóbbi i­­dőben többször utalás történt Gelu Voican Voicules­­cu tunéziai nagykövet tevékenységére, a külügymi­nisztérium szóvivője a legutóbbi sajtókonferencián az újságírók tudomására hozta, a nagykövet hiva­tali kötelezettségei között szerepel annak a hagyo­mánynak a folytatása, hogy Románia részt vesz az izraeli—palesztin béke megteremtésében. Állítólag december elején Yasszer Arafat Romániába látogat. Megfizethetetlen szállodaárak Október hónap folyamán az országos ármegálla­pító testület a szállodai helyek 1994-es árát próbálta meghatározni. Mint hírlik, az ármegállapítók egy­részt a dollárárfolyamot, másrészt a spanyolországi 1993-as árakat vették alapul, így állapították meg a tarifákat. Ha minden úgy marad, ahogy a testü­let eltervezte, akkor az idei 6—8 000 lej helyett jö­vőre 40—46000 lejbe fog kerülni egy hely egy éj­szakára a kétcsillagos hegyvidéki szállodákban Ilyen alapon akár január elsejétől csődöt jelenthetnek az üdülőhelyek. A REUTER is a Caritas-szal foglalkozik A Reuter hírügynökség szerint Ioan Gavra nyi­latkozott a Caritas­ ról, kijelentve, hogy „A bányász­­invázió semmi ahhoz képest, mint amikor majd fel­lázad a 4 millió befizető.“ Gavra úr szerint azok a politikusok, akik be akarják tiltani a Caritast, „kö­zönséges csirkefogók“. A kormánypárttal folytatott tárgyalások során a RNEP 5­6 miniszteri tárcát kért az esetleges új kormányban, továbbá igényelte: a kormányprogram tartalmazza a nemzeti kérdést. Romániában változzon meg a privatizálással kapcsolatos elképzelés; kérték, hogy a Szociális Demokrácia Pártja politikai szem­pontból erélyesebben avatkozzon be a kormányzásba. A szakszervezetek tiltakoznak A Frájia kartell és a Romániai Szabad Szakszer­vezetek Országos Tanácsa egyesüléséből létrejött erős szakszervezeti tömb vezetősége tiltakozik azon rejté­lyes dokumentum ellen, melyet a kormány juttatott el a gazdasági egységekhez és intézményekhez, kilá­tásba helyezve, hogy 5-től 20 évig terjedő, sőt élet­­fogytiglanig tartó szabadságvesztéssel lehet sújtani a munkabeszüntetőket, más tiltakozó akciókban részt vevő dolgozókat, ha azok nem tartják be a legszigo­rúbban a törvényes keretet. A szakszervezeti vezetők felszólítják a politikai pártokat és más szervezeteket, hogy tiltakozzanak a demokrácia eme súlyos meg­sértése, az Alkotmányba foglalt szabadságjogok kor­látozása ellen. Ahol szó sincs leépítésről Miközben szüntelenül kapjuk a hírt, hogy majd­nem minden munkahelyen csökkentik a létszámot, addig a Vámigazgatóság dolgozóit egyáltalán nem fe­nyegeti ez a veszély. 1989-ben 1200 alkalmazottja vett az igazgatóságnak, mára a létszám 6200-re növekedett, de a vezérigazgató szerint 8000 lenne az ideális keret. Hírszerkesztő: MÁTHÉ ÉVA

Next