Népújság, 1994. augusztus (46. évfolyam, 150-171. szám)
1994-08-02 / 150. szám
Apadóban Petőfi népe? (Folytatás az oldikrnl) népesebb a kegyelettel emlékezők serege. Itt vannak a székelykeresztúri gyermekház képviselői, akik közül páran annak is tanúbizonyságát adják: nemcsak ismerik, mondani-szavalni is tudják Petőfi verseit. Megnyugtató látni-hallani az ők főhajtását, Petőfi és a szabadságharc más hőseinek általuk történő megidézését. Megint kevesen vagyunk a segesvári Várban levő Petőfi szobor előtti téren. Kizárólag helybeliek — a kiskőrösieken és rajtam kívül, természetesen. A tiszteletadás azonban ettől függetlenül ünnepélyes és méltó, amihez hozzájárul Domokos Anikó tanárnő — versmondóként és műsorvezetőként. Este az Eminescu teremben fél ház előtt beszél Gábos Dezső, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke (a meghívott marosvásárhelyi előadó betegségre hivatkozva viszszavonta közreműködését). Nem egészen egy óra alatt véget is ér a segesvári ünnepség, amely máskor gazdagabb-színesebb, felemelőbb szokott lenni. A fanyar szájízt az is kesernyésítette, hogy Gábos Dezső prózaian bevallotta az egy való igazat: az egyesület anyagi nehézségekkel küzd, kevés a tag, alig csordogál az adomány tagdíj, az idei négy koszorú árét is nehezen tudták előteremteni ... Vasárnap, július 31-én Fehéregyháza bizonyítja már a korareggeli órákban, hogy ebben a faluban a ragaszkodó kegyelet, a költővel való azonosulás hőfoka változatlan, esetleg emelkedettebb évről évre. A református templomban tartott reggeli ünnepi istentiszteletre megérkeztek már a máshonnan jött zarándokok is, délelőtt 11 óra körül a múzeumkerti terület annyira benépesül, hogy aztán sokan rekednek kint az úton, ahol egymást érik a lacikonyhák, édesség- és üdítőárus asztalkák. Megilletődötten egyetértően hallgatjuk az emlékbeszédeket — a Markó Béla SMDSZ szövetségi elnökét, Zonda Attiláét, a Maros megyei RMDSZ szervezet politikai alelnökéét, Papp Kincses Emeséét, aki Csíkszeredából a székelység üzenetét hozta el —, amelyek közül a Zonda Attiláét ezúttal közreadjuk, mint olyat, amely kiváltképp hangsúlyozza Petőfi időszerűségét. A gazdagváltozatos műsor — amely az esti Petőfi-bálba torkollott — fénypontja a sárospataki rock együttes fellépése volt, ami azonban nem zárta ki a kevésbé hivatásos versmondók, kórusok bensőséges fogadtatását, lelkes ünneplését. Anélkül, hogy a cimben feltett kérdésre egyértelműen nemmel felelnék, azt mindenképpen el kell mondanom, hogy reménykeltő annak megtapasztalása: Fehéregyházán minden lakásban van legalább egy Petőfi-kötet, a gyermekek Petőfi verseivel szívják magukba az anyanyelvet. ZONDA ATTILA ÜNNEPI BESZÉDÉBŐL Összhangba hozni cselekedeteinket TISZTELT ÜNNEPLŐ TESTVÉREIM ! A hely, ahol vagyunk, az esemény, amelynek emlékére összegyűltünk, nemzetünk történelmében tragikus emlékű hely és szomorú kimenetelű csata. Maholnap 1100 esztendős európai történelmünk — sajnos — nem szűkölködik tragikus emlékezetű eseményekben és helyszínekben. A mai divatos szóhasználattal élve: nemzetünk keményen megküzdött európai integrációjáért. . Hullámtörő gátként védte — önmagán túl — Európát is a tatár betörések, a török benyomulás előtt, míg más népek a hegyekbe menekültek vagy megszeppenve lesték a nyugati kancelláriák selyembrokát függönyei mögül: hogyan vérzik a magyar! És amikor rabigához nemigen szokott fejét fel-felvetette, idősebb európai és főleg keresztény testvéreink siettek leverésünkre — „móresre tanítva e rebellis nemzetet“. A gőgös és hálátlan nyugat hamar felejtette az érte is hozott véráldozatot és,ha kellett, akár a cárral is szövetkezett, csakhogy letörhesse a nemzeti létéért küzdő kis nép jogos harcát. Erdély földje, bércei, völgyei sok mindent láttak az elmúlt ezerszáz évben. Láttak vándornépeket, honfoglalókat — tulajdonosokat és birtoklókat — hősöket és megfutottakat — vegyes házasságokat és testvérháborúkat, — bő aratásokat és szűk esztendőket, — helytállást és árulást, bokrot — amelynek egyik ágából Körösi Csoma Sándor vándorbotja, a másikból meg egy hodáki paraszt fütyköse lehetett, a fát, amelyből zsindelyt vagy koporsót faragtak, s amely alatt vagy mellett különböző nyelveken daloltak boldogan, illetve siratták az eltávozottat és hallhatott ez az erdélyi táj különböző nyelveken megszólaló becsületes szándékot és ugyanegy nyelven fuvolázó hazugságot is. A fehéregyházi csata hevében is különböző nyelveken buzdítottak-rajongtak, lengyel, magyar, német, tót, rác, román és orosz szavak, sóhajok és vér vegyült egybe és rakódott le a lőporfüsttel együtt a környező fákra, a kövekre, a történelemkönyvek lapjaira, emlékezetünkre. Ezért vagyunk ma itt, hogy EMLÉKEZZÜNK ! Nem a nyelvek különböztetnek meg minket, hanem szándékaink és az elérésükhöz, érvényesítésükhöz vezető utak és eszközök. Nem a történelem választ el minket, hanem annak a valóságtól elrugaszkodott értelmezése, meghamisítása. Nem a fajtiszta nép kitenyésztése vagy a deklarált nemzetállam elvont fogalma tesz nemzetté egy nemzetet. Hiszen Bem apó — a lengyel tábornok — is nemzetünk egyik legnagyobb hadvezérévé válhatott, hiszen az aradi vértanúk közt osztrák főúr is életét adta az eszméért, hiszen Alexander Petrovics, nemzetünk legnagyobb költője lett és itt esett el ezen az erdélyi csatamezőn. Nem gyászolni jöttünk és búsongani, hanem nemes méltósággal ünnepelni a fehéregyházi csata 145. évfordulóját. ÜNNEPELNI, azaz: — vállalni múltunkat, megemlékezni hőseinkről, felfogva és megértve koruk üzenetét és az általuk vallott eszmékkel összhangba hozni jelen- és jövőbeli cselekedeteinket. Mai ünneplésünk fő gondolata a MEGMARADÁS kell hogy legyen. Őseink és hőseink áldozatához csak egyféleképpen lehetünk méltóak: ha nap mint nap, ott ahol élünk, olyan viszonyok közt, amilyenek éppen adva vannak, megvívjuk a magunk kis hétköznapi csatáit a megmaradásért, az anyanyelvért, amelyen Petőfi is alkotott, a földért, amelyen küzdött, szeretett és meghalt: Pest — Koltó — és Fehéregyháza háromszögében. Költőre legméltóbb költő szavával emlékezni. A fehéregyházi csatáról, Petőfi haláláról SEGESVÁRON című versében így emlékezik Illyés Gyula: Mit ragyogsz felém nevető had, füvek, fák! Van sejtelmetek mit tűrtetek, mit tettetek, ti emberek s ti, eszelős nap! Itt hörgött. S itt nézte kacagva meghalni a bárgyú világ legnagyobb épeszű fiát ki meggyógyítani akarta. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Szerepjátszók helytalan itt nagy bátorság kell ide és hogy mindez használ. Ez nem kiállás. Valami más egyéb Azoknak az embereknek most felejteni kellene a jogtalan meghurcoltatást és mindent, amit velük elkövettek ... De nem lehet. A figura adva van, a mutatványos medvetáncoltató hurcolja őket határon túlra és ahová akarja. Sajnáltatja őket, mintha avval nekik jót tenne: ízlés dolga. Persze azért valakinek mégsem elvetendő az üzlet ... Nem tudom, gondolom, talán kalapoznak is ahol hagyják, ahol szokás, mert utazni úgy ingyen mégsem lehet. Csak abban reménykedem, hogy Katona Ádám nem az RMDSZ költségén aratja a babért és hozza a romlást. Mert nem érdemli meg. Használaton kívül rekesztette magát nemegyszer. Miért nem közük vele az SZKT-ban? S lehetőleg azok, akik odaválasztották. Mégicsak furcsa, hogy ilyenkor elcsendesül a vezérkar. Pedig a sok nyilatkozatból, tiltakozásból erre is kitérne. Tévedés ne essék, nem új Neptunban gondolkodom A bélyeget rám sütheti, akinek nincs jobb dolga. Mit tehetnék? Ha elfelejtik, hogy én sem titokban, sem nyilvánosan nem dörgölőzöm a hatalomhoz. 2. Frunda György szenátor azt mondja, akármelyik nemzetközi bíróság előtt megvédené Cseresznyés Pált, és sikerrel. Ha lehetőség adódna erre. Elhiszem. És azt is, hogy megtenné. Valaki(ke)t azért mégis hibáztatnék. A zetelakiakat, oroszhegyieket annak idején, azért cipelték a törvény elé, mert magyarok. Ez tény, még akkor is, ha örökösen cáfolják. Legutóbb az igazságügyi miniszter azzal érvelt, hogy mindez már azért sem lehet igaz, mert magyar volt az is, aki ítélkezett. Felette hamis így bekeríteni az ügyet és a dolgokon nem változtat semmit. Elképzelhető, hogy tényleg így volt. Sosem lehet tudni ... És mégis egyetlen hang nem kel ennek nyomán. Hallgatunk, mint a csuka. Kár. Nem szégyellni kellene és nem tisztázni. Mert nincs mit, akárhogy vesszük, önmagunknak viszont tartozunk annyival, hogy szembenézzünk egymással. Hol vannak és kik azok a jogászok, akiket a bűnös politika belerángatott a mocsokba? Hol vannak az újságírók, akik könyörtelenül nekik szegzik a kérdést: uraim, a lelkiismeretükre hallgatnak mindig vagy szerepet játszanak és valakiknek az útmutatásait honorálják? 3. Az ember már ilyen. Ül elfancsalodott képpel a jegyzetíró és mentegetőzne a sok kérdőjel miatt, amit szavai után toldott. Választ nem vár, sem haza, sem a kiadóba. Annak sok értelme úgysem volna. 1991 augusztus 2. A nap hitei A védelmi ipar átszervezéséről nyilatkozott Mátéi Roica tábornok, az ipari minisztérium speciális ügyosztályának vezérigazgatója. A nemzetvédelmi minisztérium igénye a termelő kapacitások 42 százalékát vette igénybe 1991—1992-ben, ez drasztikusan csökkent a tavaly (10—12 százalék), jelenleg pedig 2—5 százalékát igényli. Másrészt a nemzetközi helyzet alakulása folytán megcsappant a kereslet a román fegyverek iránt, s így meredeken zuhant e termékek exportja. A védelmi ipar átszervezésének lényege: csökkenteni békeidőben a hadi termelés-kapacitást, gondoskodva egyben a modern védelmi eszközök kis szériájú előállításáról, a hadiipar polgári termelésre való átállításáról, a jövőbeli fegyverrendszerek kifejlesztéséhez szükséges kritikus kapacitások, technológia, és személyzet megőrzéséről Romániából és Jugoszláviából Magyarországon a nemzetközi turistaforgalom az év első öt hónapjában enyhén növekedett, de ez főleg azon turistáknak tudható be, akik elsősorban bevásárlási célokkal látogatnak el ebbe az országba Május végéig 13 millió személy látogatott el Magyarországra, illetve 2 százalékkal több az elmúlt év ugyanezen időszakához képest. A külföldiek több mint fele a volt Jugoszláviából és Romániából érkezett. A szervezett turizmus részvevőinek száma 20 százalékkal csökkent, míg a balatoni idegenforgalom július közepén az elszállásolási kapacitást csupán 40 százalékos arányban vette igénybe — írta a Rompres. Átszervezik a minisztériumokat A múlt hét végén a kormány jóváhagyta a minisztériumok átszervezési programjára vonatkozó határozattervezetet, mely a 19 minisztériumból 17-et érint, így a 8719 alkalmazottból 2429-et, vagyis 27,9 százalékot rendelkezési állományba helyezik, a vezérigazgatóságok száma 113-ról 99-re, az igazgatóságoké 23- ról 186-ra csökken, az ügyosztályok minden minisztériumban megszűnnek, míg a 89 államtitkárból 48 marad. Pénteken a kormány jóváhagyja saját, valamint az alárendeltségében működő ügynökségek és-hivatalok struktúráját. A harmadik szakaszban kerül sor a minisztériumok területi egységeinek átszervezésére. Nemzetközi kulturális béketábor nyílt július 31-én, a Békés megyei Doboz község üdülőközpontjában. Az augusztus 13-ig tartó táborban 10 európai ország: Hollandia, Németország, Svájc, Szlovákia, Románia, a délszláv államok és Magyarország 300 középiskolás fiatalja vesz részt. Szervező a Békés Megyei Gyermek és Ifjúsági Alapítvány. A táborozók angol nyelven ismerkednek egymás kultúrájával, szokásaival, munkacsoportokban dolgoznak, a műhelyfoglalkozásokon kívül konferenciákat tartanak, .. sportolnak... Versenyben a hollywoodi sziklafaragásokkal Iosif Constantin Dragán fejében született az ötlet,és zsebében a pénz), hogy mi lenne, ha a dunai Vaskapu bejáratánál levő egyik sziklába Decebal-domborművet vésnének. Az ötlet nyomán, az olasz Mario Galeoli a múlt héten hozzálátott a 40 méter magas és 25 méter szélesre tervezett Decebal-dombormű faragásához. A szobrász szakmai ambíciója versenyre kelni a hollywoodi sziklába faragott híres amerikai elnökportrék látványosságával. Nomádokká válunk? Szociológusok véleménye szerint a lakosság egyre szélesebb rétegeinek a rohamos elszegényedése következtében sokan nomád életmódra fanyalodnak, ugyanis nem képesek fizetni a lakás fenntartásához szükséges havi költségeket: házbér ,víz, gáz, villany stb. A lakásukat elhagyók közül nagyon sokan sátrakban élnek, mi több a sátor sem valódi, hanem nejlonzsákból improvizált tákolmányokban. A szociológusok szerint a szokást nemcsak a cigányok gyakorolják, egyre többen veszik át, főleg Moldvában és Munténiában. Nincs büntetés-végrehajtó A szaporodó bűnesetek mellett a moldovai igazságszolgáltatás gondjait tetézi, hogy a parlament a múlt héten, az alkotmánymódosítások során visszaállította a halálbüntetést, Moldovában viszont nincs képzett hóhér. A Szovjetunió idejében a moldovai halálraítélteket Ukrajnában, Oroszországban vagy valamelyik másik tagköztársaságban végezték ki. A szovjet birodalom széthullása után már sehol sem vállalják át a moldovai halálos ítéletek végrehajtását. Romániáról , nem is beszélve, hiszen ott a nemzetközi egyezményekhez csatlakozva betiltották a halálbüntetést. A moldovai börtönökben mintegy tíz halálraítéltet tartanak fogva, akik mindaddig ott is maradnak, amíg nem találnak képzett hóhért, és nem teremtik meg a szükséges feltételeket a büntetés végrehajtására. NAPI ÚJSÁG - 3 OlDAl Hírszerkesztő: MÓZES EDITH