Népújság, 1995. július (47. évfolyam, 127-147. szám)
1995-07-13 / 135. szám
NFPfl-KAf?— «IMDAft Szülőföldünk Erdőszentgyörgy — iskolaváros? Évi mérleg: nem kell szégyenkezni Júliusi reggel, Erdőszentgyörgy „központja“, a megszokott mozgás, jön néhány busz, az áthaladó forgalom nem nagy, péntek van, jellegtelennek tűnő, fülledt nyári hétvége, itt szinte minden együtt van, egy lakásban, boltok, üzletek, butikok, iskolák, templomok, szolgáltatási egységek, buszmegálló, park. A dombot a Rhédey palota uralja, fölötte őrködik a méregzöld bokros hegy tetejében a kápolna, Szentgyörgy másik jellegzetes ismertető „jegye“. Az iskolák tájékán nem a nyári tespedtség, libalegelős udvarok, unalom és üresség várja a kíváncsiskodót: a palotát javítják, szinte minden épületen meglátszik a szakemberek munkája, bent pedig, a líceum új épületében még folyik a felvételi a kilencedik osztályba. Előbb azonban Bartos Miklós történelemtanár mutatja meg a Rhédey Claudia emlékszobát, vendégkönyvében az angol nagykövet és felesége bejegyzésével, s azt sem hallgatja el, hogy az északi oldalról talajvíz szüremkedik a szobába, a kiállított dokumentumokat ez a nyirok tönkreteheti. Keresztes Gyula, lapunk régi munkatársa, „civilben“ építészmérnök volt a konzultánsuk, tőle kértek véleményt a palota színére nézve. Vas-, illetve szalmaszínű lehetett a fala, az erdélyi késő-barokk épületekre ez a szín a jellemző, így hát a cég, aFANGEN®, amely a pályázatot elnyerte, Medgyesről szerezte be a szükséges festékeket, egyéb anyagokat, s amint azt Székely Ferenc adminisztrátor (nem szereti, ha gondnokurazzák) elmondta, augusztusra készen lesznek. Keresztes úr megadta a „receptet“ a festék öszszetételére nézve is. A bejárathoz 11 köbméter betont öntenek, hogy mutatós előtér legyen. Csendesen jegyzem meg,üdvös volna, ha sikerülne gondoskodni a főidényben arról is, hogy naponta, mondjuk 10—16 óra között valaki nyitott ajtóval álljon a Rhédey emlékszobára kíváncsi kirándulók, látogatók rendelkezésére, és természetesen néhány szóban a település múltjáról, jelenéről is szolgálhatna némi felvilágosítással. Persze persze, nincs keret erre, és a nyári időszakban bejáró tanügyiek sem - szívesen vállalnák, hiszen könynyebb bent ücsörögni, úgynevezett irodai munkával foglalkozni délig. . . ötletnek viszont Itthagyom szövegemben a gondolatot. Jelenleg ugyanis ha valaki meg akarja nézni, az igazgatót kell akár a délutáni órákban is megzavarnia, hogy eljöjjön kulcsaival és megmutassa az emlékszobát, az iskolapalotát. Azt tapasztaltam, hogy a zöld turizmus ide vagy oda — a megyében sehol sem tettek érdemben az ilyen helyzetek megoldásáért, holott látszólag pofonegyszerű az egész: egy szolgálatost odaállítok, esetleg minden ott töltött két napért kap egy harmadikat szabadnapnak." . . Jóindulat és cse-lekvőkészség kérdése. — Az elemi tagozat 300 kisdiákja közül 257 sikerrel fejezte be a tanévet — mondja már bent, irodájában Bartos Miklós. — A gimnáziumi tagozaton a 294-ből 243 nyert átmenő osztályzatot. Szakiskolánk is van,jobban mondva inás iskolai osztályaink, két osztály, 48 tanulóval, fémmegmunkálást, menetelést, menetvágást, metszést, lyukasztást tanulnak. Idén is persze fő dolgunk a tananyag elsajátíttatása volt, de mellette nagyobb súlyt helyeztünk a nevelő jellegű kulturális tevékenységre is. Állandó jelleggel működött az irodalmi csoport mindkét tagozaton, a Béres Kálmán vezette Táncház, a Tip-top, minitop show, (heti három felkészítés, bemutató előadás is volt), mozgatói, Sütő Béla, Feiér Valentin és Szatmári Árpád a sporttal is foglalkoznak, a kosárlabdasport az erősségünk, mosta líceum keretében folytatják. Május első felében tartották a Felső-Küküllő menti sportvetélkedőt egy szombaton. Kendtől Kibédig jöttek a csapatok, a versenyágak: futball, kosárlabda, kézilabda voltak. A minitoposok irodalmi-zenei irányítói Zielmann Katalin, Jakab Éva, Csotláus Mária tanárnők, Popirica Marinda helyettes tanítónő. Tánccsoportunk nagy, közép és kiscsoporttal működik, román táncot is járnak! A Ki mit tud? országos fesztiválon országos elsők lettek Nagyenyeden. Elég gyakran kirándultak is, májusban Kolozsváron jártak az elemi és gimnáziumi tagozatosok Jakab Éva és Boczovszky Ilona tanárnők vezetésével. Július 17- én tizennégy tagú csoport indul a tengerre, Csotlány Mariana tanárnővel: a nehéz anyagi helyzetben lévő családokat segíti ekként a svájci testvértelepülés, PLAN les OUATES lakossága. Június végén a magyarországi testvértelepülés, a bajai II. Rákóczi Ferenc Gimnázium 45 fős csoportja jött el. Hároméves már kapcsolatuk, gyermekek, pedagógusok jöttek, családoknál, a visszontfogadóknál helyezték el őket, naponta kirándultak innen Segesvárra, Marosvásárhelyre, Parajdra és Korondra, a Gyilkos-tóra, a Békási-szoroshoz. A fénypont, a gyermeknapi ünnep volt, június 2-ára tették, ekkor közösen kirándultak a Bözödi-tóhoz ,és aztán volt ott minden, sportvetélkedő, napozás, fürdés, csónakázás, kinn volt az egész iskola. Negyvenéves a líceum Magyarosi Erzsébet igazgató és Muha Doina aligazgató nem unatkozhat: itt is sürgölődnek a javító cég emberei, bent pedig folyik a felvételi, más termekben pedig a versenydolgozatokat javítják a tanárok. Idén lesz negyvenéves a líceumi magyar tagozat, harmincöt éves a román tagozat — mondja a kedvesen mosolygó igazgatónő. Jelenleg a román tagozat egy rend osztállyal működik, biokémia profillal, 21 jelentkező van IX.-be, 30 a létszám a tizedikben és 21 a két nagyobb osztályban. A magyar tagozat két-két osztállyal reál és humán szakon működik, a kilencedikbe 31-en jelentkeztek a reál és 36-an a humán szakra, a létszámok a reálon: 29 (X.), 22 (XI.), 24 (XII ), a humánon pedig: 26 (X), 23 (XI), 22 (XII). Idéntől esti tagozatot is indítunk, azok számára, akik elvégezték az inasiskolát, X-től a reál, azaz biokémia osztályban folytathatják, nem kell felvételizniük, elég ha beiratkoznak. Gyulakután is van inas osztály, őket is befogadjuk. Mintsem hogy a diszkókban, kocsmákban lődörögjenek délutánonként, inkább folytassák tanulmányaikat nálunk, nincs teremgondunk. Az átlag? Jó közepes. Volt 9,92-es általánossal végző diákunk is. — A nyár még zsúfolt: évzárás, érettségi, felvételi — az igazgató nem mehet szabadságra, ezt a fényűzést csak később engedheti meg magának. . . Ha egyáltalán. Az érettségire 49-en jelentkeztek, öt bukott meg a román szóbelin (mind az öt a magyar tagozatról). (Az írásbelik előtt igencsak energikusnak mutatkozott . Erzsébet igazgatónő személyesen ellenőrizte, nehogy valamilyen „segédanyagot“ bevigyenek a jelöltek, így aztán megóvta őket a kísértéstől. . .) — Vannak jóindulatú támogatóink is, Bica Rodion, Ionita és Pirosca Victor urak 25—20—25 ezer lejeket adományoztak a román tagozatnak könyvjutalomra, Köble Éva ny. gyógyszerésznő pedig a magyar tagozatot segítette hasonlóan. Herczeg Sándor, iskolánk egykori diákja (még egészen fiatal ember, aki viszont nem kívánt vállalkozóként is nyilatkozni lapunknak, sz. m.) százezer lejjel segítette a tánccsoportot, a Bodor Péter Együttest. A szállítást így tudtuk megfizetni Enyedre, és a ruhák beszerzését is ő intézte. Az idei XII. 2., végzős osztály kezdeményezésére hívták életre a Thiesz Tibor Alapítványt, amely pályázatot hirdetett egyéni alkotásokra (vers, próza), fordításra, s ezeket jutalmazta is. Metz Kata például francia kisregényt fordított le. Thiesz Tibor az iskola hűséges tanára volt, a líceum alakulásától haláláig. Ezen a nyáron Csibi Magdolna h. tanárnő vezetésével vegyes csoport indul a Vaskapuhoz, geológus a vezető, gondolható a tájékozódás iránya, aztán onnan jönnek felfelé a Maros mentén, Déva érintésével. Szeptember elején, 7-e körül készülünk Bajára, testvériskolánk a Tóth Kálmán Szakközépiskola, tavaly mi is voltunk náluk, részt vettünk az iskola névadójáról elnevezettkosárlabdaversenyen, izraeli, olasz svájci, németországi csapatokkal versenyezve, mi kaptuk a legsportszerűbb csapat címét, itt a kupa is, nézze. Játssz színt! Az erdőszentgyörgyi firisek jól szerepeltek a tantárgyversenyeken is, ezt az évenként megrendezett Szentgyörgy Nap alkalmából kiadott kis folyóirat, a kétnyelvű Szentgyörgynapi Szent György Lap — Foaia Liceului Sângeorgiu de Padure idei számában is megírják: Szabó Éva, Tar Mónika, Vass Katalin, Vass Júlia, Huszár Zsuzsa, Székely Klára, Metz Kata, Barabás Enikő, Kincses Izabella, Máthé Sándor, Márton György, Mihály Zsolt, Bartos Apor, Brezoszkij Andrea, Ráduly Andrea, Kokas Anna-Mária, Cociolan, Todea Ovidiu, Surdu Alina, Simedru Alexandru, Zöld Zsuzsa, Bakó Ildikó, Szöcs Margit, Bogár Ibolya, Mátéfi Győző és Izsák Lajos-’mee jeleskedtek magyarból, oroszból, angolból, biológiából, fizikából és matematikából. A színjátszó csoport vezetője Kovrig Magdolna tanárnő, a szavatokkal is foglalkozik, Székely Klára szerepelt szép eredménnyel e kategóriában. A JÁTSSZ SZÍNT! csoport játszó nevének megfelelően Vörösmarty tündér játékát, a Csongor és Tündet vitte színre, s ezzel szerepeltek Sepsiszentgyörgyön is az idei diákszínjátszó találkozón. Az Emese álma című vetélkedőn is sikerrel léptek fel a Nagy Pál tanár vezette csoport diákjai Kolozsváron. A diákszínjátszók egy része nem hagyja el a falut, a felnőtt színjátszó kör tagjává válik, így aztán az amatőr színjátszásnak biztosítva van a folytonossága is. — Hogyan jubilál a líceum? — kérdezem az igazgatónőt. — Október 21-re gondoltunk, akkorra már belerázódtunk a tanévbe, az előkészítő és szervező bizottságba a környéken élők közül minden eddigi évfolyamnak két-két véndiákját hívtuk meg, és ez a csoport gondoskodik arról, hogy méltón ünnepeljünk Emlékkönyvet adunk ki, a volt igazgatók, tanárok, diákok emlékezéseivel, iskolatörténettel, az évfolyamok névsorával. Osztályfőnöki órákon veszszük számba egymást, ünnepi emlékezés következik, ezt kultúrműsor követi majd, a táncosok, versesők, énekesek, színjátszók fellépése; utána megvendégeljük a véndiákokat és pedagógusokat, este pedig bált rendezünk a művelődési házban. A neve: Simon Alpár — Édesapám Kányádon volt református pap, én Székelyudvarhelyen tanultam a római katolikus gimnáziumban — mondja a rokonszenves tanár. — A Bolyai Egyetemen diplomáztam, biológián, de fizikát is tanítottam. Ide jöttem s itt vagyok 1957. szeptember 1-jétől, harmincnyolc tanévet tanítottam. — Tanár úr, mesélje el röviden egy-egy rossz, illetve jó, szép emlékét. . . — Rossz emlékem a legelső kicsengetés itt, Szentgyörgyön. Amikor kedves kollegámat, Hochmal Ervin magyartanárt itt kifasírozták. Kikészítették: épp a kicsengetésre tettek be neki órát, s rámentek „óralátogatásra“. Addig nyöggették-nyomorgatták, míg önként be nem adta 1959- ben a lemondását. Tíz évig nem taníthatott. Aztán Bándra került, nemsokára meg is halt: már csak az emléke él . . . Jó emlékem 1979-ből, amikor kisebbik fiammal, akit fizikából én készítettem fel, megnyertük a megyei tantárgyversenyt, s egyedül képviselte a falusi iskolákat az országos szakaszon. Negyedik lett a fiam, elnyerte a Jóbarát díját is. Mikor lesz város Erdőszentgyörgy ? Gálfalvi Zoltán polgármester sem tudja. Holott az ehhez szükséges dokumentációt (hányadszor immár?) még tavaly decemberben felterjesztették az illetékes fővárosi intézményhez. Most éppen földgázt szerelnek a két „tömbháznegyedbe“, s egyelőre nem tudják, hogyan oldható meg a közvilágítás ezeken a fertályokon; lefekvés után töksötét van, a hazai gyártmányú higanygőz lámpák gyenge minőségűek, amit pedig svájci segítőik küldtek, a rakomány megdézsmálva ért valahová Palotailva környékére (!), onnan hozták el, amit lehetett. . . Székely Károly adóhivatali vezető tisztviselő segít a vállalkozói szellem fölmérésében, egyébként ö, három társával öt község pénzügyi dolgait ellenőrzi (Erdőszentgyörgy, Vécke, Gyulakuta, Havad, Makfalva), körzetükben 300 magániparos működik, 98 vállalat (a gyulakutai hőerőmű is és a káefték). Erdőszentgyörgyön 43 önálló vállalkozó van, legtöbbjük a kereskedelemben keresi boldogulását, de van bútorkészítő, mint az ALGOMTRANS (ajtók, ablakok, paletták), kábeltévé-hálózatot működtető (TANGENT ELECTROTAIDE), mely azonban szerteágazó tevékenységet folytat, hiszen építési, javítási munkát is felvállal, két gyógyszertár, virágüzlet (Narcis), magánfodrász (de egy igazi fodrászszalon hiányzik!), kisipari szövetkezeti egységek (cipészet), szűcs, seprűkötök, két autószerviz, egy pótalkatrész-üzlet, rádió-, tévéjavító (igaz, színes tévét nem, de van egy olyan kirendeltség is, melynél részletre lehet vásárolni, és a készülék szervizelését garanciával, vállalják), fotó és fénymásoló (Szilágyi Zoltán és Julia); fellendülőben a volt Küküllő kisipari szövetkezet, exportra termel bútort Hollandiának, együttműködik az Electromuressel magasfeszültségű szigetelők szerelésében. Van mozgás, tagadhatatlan, hiszen csak a „központban“ négy kocsma van, összesen 12 a faluban. Nincs viszont ruhatisztító, automata mosógépet sem javítanak. Van bankkirendeltség (a BRR, a fejlesztési banké), lesz bíróság, mihelyt megoldást találnak a székhelyre, s megszűnik az áldatlan versengés Szovátával, lesz állami jegyzőség is. Summa summárum, iskolaváros, a tájegység hivatalosan is elismert központja lehet Erdöszentgyörgy — talán. Ha megunják Bukarestben a municipium-gyártást. Addig? Sorjáznak az óhajok, a várossá válás megannyi feltétele: 1996-ig bekötni Erdöszentgyörgyöt is az interurbán automata telefonhálózatba; leaszfitozni a Bözödi-tóhoz vezető 2,5 km-nyi utat, a gátig legalább, mert Bözödig 12 km a távolság. A megye második legnagyobb tava (154 hektár) hatalmas lehetőséget kínál, parti részeit a földtulajdonosok nyolcvan százaléka már el is adta. Dicsőből valóságos konvojok jönnek vasárnaponként fel a vonattal: turistaparadicsom körvonalazódik itt. Ha a szokásos hazai pancserséggel ezt is el nem szabják, mint annyi mindent tudós balkanológusaink. Szóval, mikor lesz város Erdőszentgyörgy. Védőszentje, Sárkányölő Szent György a megmondhatója. Olyan szépen együtt van pedig minden a prosperitáshoz, hogy az embernek kacag a lelke. Kin, kiken múlik jövője? Gondolják tovább. BOLÖNI DOMOKOS 1995. július 13.