Népújság, 2001. március (53. évfolyam, 50-76. szám)
2001-03-01 / 50. szám
Maros megye legolvasottabb napilapja! Lili. évfolyam 50. (14710.) sz., 2001. március 1., csütörtök Internet: http://www.hhrf.org/nepujsag A vádak alaptalannak bizonyultak A Massoiu szenátor, illetve a Toganellean prefektus, valamint PDSR s körökből származó vádak szerint 70 milliárdos összegekkel zsonglőröztek a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnál az elmúlt év végén (4. oldal) A járom még megvan és a sulykoló... Amerikai álláspont a néprajzi múzeumnál, avagy miért nincs magyar felirat ? (5. oldal) Adjuk meg Cézárnak...? Vagyis hagyjuk békén a járművek zömét kitevő személyautókat és ne korlátozzuk őket mozgásukban. (6. oldal) Építésekor az egészségügyi ellátás feltételeinek a maximumát ígérő 1200 ágyas Megyei Kórházat az összeomlás fenyegeti. Az intézményt emésztő kór alattomos tünetei a központi finanszírozás megszűntét követően jelentek meg, s manapság úgy tűnik, hogy e sok ezer embert befogadó intézményt időnként csak a tehetetlenségi erő élteti tovább egyik napról a másikra. Míg szakmai hírneve változatlanul vonzza az egész országból a betegeket, a minden szempontból eladósodott kórháznak a közeljövőben nem lesz, aki hitelezzen. De működésében nem ez az egyetlen ellentmondás: egyes klinikáin a legkorszerűbb feltételek között a legmagasabb szakmai színvonalon gyógyítanak, másutt a legegyszerűbb felszerelések is hiányozlnak. A kórházat kiszolgáló részlegeken, mint például a mosodában, elképesztőek a körülmények, a konyhából pedig a nincstelenség szele sepert ki minden tartalékot, olyannyira, hogy maholnap egyszerűen nem lesz mit enni adni a betegeknek. Mindezeken túl a belső funkciózavarok is nehezítik a helyzetet, s nem működik az intézményt alkotó klinikák gazdaságilag előnyös együttműködése sem. Legutóbb a kórházi mosoda dolgozóinak figyelmeztető sztrájkja terelte a figyelmet az intézmény helyzetére, amelynek tarthatatlanságát az orvosi körökből érkező észrevételek is igazolják. Mi a teendő? Hogyan lehet erről a pontról elmozdulni? Hogyan lehet átalakítani a kórház működtetésének egész rendszerét, amely jelenleg a kiadás-bevétel bürokratikus reflexére épül? A problémák számbavételén túl erről mondják el véleményüket mindazok, akikkel a helyzetértékelés mellett a túlélés esélyeire kerestük a választ. Bodolai Gyöngyi (Folytatás a 7. oldalon) A csőd szélén Ki nyújt elsősegélyt a Megyei Kórháznak? 12 oldal, ára 2200 lej Az Azomurest fel kellene számolni! Környezetvédelmi helyzetjelentés (4. oldal) Fotó: Vajda György ___________________________ Egyszer volt, hol nem volt Létezik egy ország - valahol vadkeleten. Tudják, Európa azon részében, amely valamikor, valamiért elmaradt a fejlődésben, s ahol az ügyeskedők és kalandorok befolyása alatt nyög mindmáig mindenki, aki fejébe vette, hogy tisztességes munkával keresi meg azt, ami a megélhetéshez szükséges. Van ebben az országban egy kormány is (rendes ország az férem, miért pont az ne lenne?), amely meghirdette: le kell dolgozni a lemaradást. Ezt nem lehet azonban csak amúgy ukmukfukk végezni. Kellő propagandával a köztudatba sulykolt fejlesztési programok kellenek, amelyek meglágyítják Tündérnyugat szívét is, hogy hajlandó legyen adományokkal támogatni a tervet. Az elképzelést tett követte. Elővették az ország térképét, s teletűzdelték kis piros zászlócskákkal. Szó se róla, jól mutatott az asztalon a térkép, amint ellepték a gombostűre tűzött zászlócskák, melyeknek mindegyike azt jelezte: márpedig ezen a településen fejleszteni fogunk. Csak éppen annyi volt a gond hogy még mindig igen sok fehér folt maradt az asztalon. Nem lesz ez így jó - vakarta a fejét a főtervező. Mit fog szólni a lakosság, mit fog szólni az adományozó, ha meglátja, hogy csak ennyit teljesítünk? Újabb zászlócskákat rendeltek tehát, amelyek újabb településeket színesítettek be - egyelőre csak a térképen A nagyobb helységeket elkerülték, ha tízezer lakosú településhez is egyetlen zászlócska dukál, hát nem sokkal jobban mutat tíz zászlócska tíz darab, ezer-ezer lakosú falvacska nevénél? Színes füzet is készült a tervről. A fejlesztést ezúttal piros pontocskák jelölték a színes térképen, a grafikusok éjt nappallá téve dolgoztak, hogy a fényes papírra, luxus kivitelben készült füzet az utókornak is hirdesse: Vadkeleten milyen mértékű fejlesztés folyt anno... Ha pedig valaki belelendül a munkába, nehéz már megállítani. Tervek készültek és szerződések, kimutatások és költségbecslések. Igaz, utóbbiak kissé hiányosan, mert a rendelkezésre álló pénzt a lakosság számával elosztó hivatalnok nehezen boldogult a feladattal. Néhány helység nem illett a számításába, márpedig az olyan volt, mint egy elemiseknek kiosztott matekfeladvány: a végösszegnek ki kellett jönnie. A gondot huszárvágással oldotta meg: ha valamelyik település nem illett a képbe, a neve mellé beírt egy nagy nullást. Régi motorosként volt már tapasztalata. Tudta: a gyakorlat és az elmélet között vadkeletivi szakadék tátong. És eljött a nagy nap, és nekifogtak a munkának. Ekkor derült ki: Piripócsra égig érő vascsicsergőt terveztek, holott oda füttyös bizgentyűt szeretett volna a lakosság. Bivalyröcsögén tévészereldét emeltek, de utóbb rájöttek, higgy a faluban nincs villanyáram. Építettek egy utat is, amelyről nem tudni, hová vezet - a tervben azonban határozottan benne volt. A felfordulás miatt a falufelelős a rendőrt, a polgármester az időjárást, a kormány pedig Jánosfát, a kubikost tette felelőssé. Azóta is vitatkoznak. Ne kérdezzék azonban, hogy hol ez az ország, mert szigorúan a jegyzetíró képzeletének szüleménye. De similitudini, que non sunt... (bor) keresse Bl fekete a BJ fehér LEGÚJABB számát! Holnap