Népújság, 2002. július (54. évfolyam, 149-175. szám)

2002-07-08 / 155. szám

4 NÉPÚJSÁG ­Asztali-labdarúgás A vb-döntős Simon Ferenc vezet a megyei mezőnyben Befejeződött az asztali­labdarúgó megyei bajnokság első hivatalos kiadásának 3. szakasza. Mint korábban már tájékoztattunk, a megyei bajnokságot (melyben a Magyarországon versenyző két legjobb romániai gombfocizó ki­vételével a belföldi mezőny leg­jobbjai indulnak) eredeti rendszer szerint bonyolítják le, két-két hó­nap alatt játszanak le egy szakaszt, majd az év végi összesített táblá­zat adja a megyei bajnokot. Az első 10 helyezett, valamint a két Magyarországon játszó meghívott játssza a karácsony előtti hagyo­mányos Mesterek Tornáját. A harmadik szakaszon nyolc versenyző indult, s a lejátszott ta­lálkozók eredményei alapján az alábbi rangsor alakult ki: 1. Simon Ferenc 28 p. 2. Moldován Károly 24 p. 3. Incze István 24 p. 4. dr. Havas Péter 19 p. 5. Soós János 11 p. 6. Szabó Ernő 6 p. 7. László Norbert 5 p. 8. Kovács Vince 0 p. Az első helyezett az összesített táblázatban nyolc pontot, a többi­ek sorrend szerint eggyel mindig kevesebbet kapnak. Három szakasz (a bajnoki idény első fele) után az összesített tábláza­tot a 3. szakaszt is megnyerő, a leg­utóbbi szovátai világbajnokságon ezüstérmes Simon Ferenc vezeti 34 ponttal, őt dr. Havas Péter követi 29, Moldován Károly 28 ponttal. A to­vábbi sorrend: 4. Incze István 25, 5. Soós János 24, 6. Bocskay István 16, 7. Szabó Ernő 14, 8. László Norbert 13, 9. Lőrinczi István 11, 10. Pákay Katalin 7, 11. Jelek­n Alexandru 6, 12. Kovács Vince 4, 13. Magyari Norbert 2, 14. Barabási Ibolya 2 pont. SPORTOT Magyarországon jobban támogatják az utánpótlást Beszélgetés a jégkorongról Bartalis Józseffel ►Romániában négy jégkoron­gozásra is alkalmas fedett mű­jégpálya működik. A bukaresti és galaci mellett a másik kettő Csíkszeredában és Gyergyó­­szentmiklóson található. Eme utóbbi kettőn nevelkedett és vált a román jégkorong-válo­gatott alapemberévé Bartalis József, aki jelenleg a Győri ETO jégkorongcsapatának vezetőedzője, egyben pedig a Magyar Görkorcsolya Szövet­ség edzője is. - Hogy és mikor kerültél kapcso­latba a jégkorongsporttal? - 1961-ben születtem Gyergyó­­szentmiklóson. Az általános iskolá­ban kezdtem el jégkorongozni, Bor­sos András keze alatt, majd a nyol­cadik osztály elvégzése után, 1976- ban a Csíkszeredai Sportklubhoz ke­rültem. Négy évig játszottam a város második csapatának számító Lyceumban, onnan beválogattak a Sportklub felnőttcsapatába, melyben 1990-ig játszottam. .- Milyen eredményeket értél el pályafutásod során? - Mi a Csíkszeredai Sportklubbal úgymond állandó másodikok vol­tunk, ennek egyik fő oka az, hogy köztudottan a csapatban kizárólag magyar nemzetiségű játékosok ját­szottak. Egyébként én négy éven keresztül, 68 alkalommal szerepel­tem a román válogatottban. Abban az időben Romániának kiváló jégko­rong-válogatottja volt, amely a világ­­bajnokság B-csoportjában szerepelt. - Aztán pályafutásod Magyaror­szágon folytatódott .. - Az a balánbányai cég, ahol mint sportolókat alkalmaztak, 1990-ben felbontotta a szerződésünket. Olyan játékosok, mint Geréb, Horváth Laci, Baricz Zoli, Miklós Feri meg jóma­gam megélhetés nélkül maradtunk, s ezzel egy időben meghívást kaptunk a székesfehérvári Alba Volánhoz, amit el is fogadtunk. Aztán Geréb meg Horváth az osztrák második li­gában szereplő Eisenstadthoz került. - Meddig játszottál az Alba Volán­nál? - 1996-ig voltam a székesfehérvá­ri együttes tagja. Eközben Budapes­ten megszereztem az első fokú edzői szakképesítést, s még játszottam, amikor már a klub egyik gyerekcsa­patával is foglalkozni kezdtem. - Most mi a beosztásod? - Amikor 1996-ban befejeztem az aktív jégkorongozást,­ a győri csapat hívott meg edzőnek. Ocskay Gábor, a fehérváriak szakosztályvezetője fel­ajánlotta nekem az utánpótláscsapat vezetését, de nem tudtunk megegyez­ni, így inkább a győriek mellett dön­töttem. Jelenleg is Győrött dolgozom, ezzel párhuzamosan pedig a Magyar Görkorcsolya Szövetség edzőjeként is tevékenykedem. A magyar csapat­tal, melynek három győri sportoló is a tagja, éppen a nürnbergi világbajnok­ságra készülünk. - Gyerekeid közül jégkorongozik-e valamelyik, és milyen szinten? - A nagyobbik fiam, István még Csíkszeredában született 1990-ben, a kisebbik, Balázs, 1994-ben Székes­­fehérváron. Mindketten jégkoron­­goznak. István a gyergyó­­szentmiklósi születésű Kereső Árpád keze alatt korongozik a budapesti Star csapatában, és a korosztályos magyar ifi válogatott egyik oszlopos tagja. A legtehetségesebbek között tartják nyilván Magyarországon. - Kik azok az ismertebb jégkoron­­gozók, akikkel együtt játszottál a válogatottban ? - Sok kiváló csapattársam volt, mint például Gáli Sándor, Antal Előd, a Nagy testvérek, Sólyom, Geréb, akik mind kimagasló teljesít­ményt nyújtottak Romániában. - Ha hamarabb sikerült volna kijutnod, gondolod, hogy sikeresebb lehetett volna a sportpályafutásod? - Amikor 1990-ben kijutottunk Magyarországra, már jól benne vol­tunk a korban. Ha korábban ki tudok jönni, biztos másként alakul a pálya­futásom is. - Mi a különbség a romániai és a magyar jégkorong között? - A magyar jégkorongnak jelenleg nagyobb háttere van, mert anyagilag jobban segítik az utánpótlás­nevelést, így gyerekeknek és ifjúsá­giaknak is más a sporthoz való hoz­záállása. Romániában a felkészülési lehetőségek gyengébbek, s ez az utóbbi évek eredményein is meglát­szik. - Elképzelhető, hogy idővel részt veszel a gyergyószentmiklósi vagy a Csíkszeredai jégkorong újabb fellen­dítésében? - Most is tartom a kapcsolatot az otthon maradt volt társaimmal. Van­nak olyan szakkönyvek, amelyeket a magyar szakszövetség külföldről hozat, ezeket beszerzem és elküldöm nekik haza. Nem tudom, merjek-e aktív segítséget vállalni, de a sors majd biztosan eldönti. - Kinek köszönhetsz legtöbbet­­sportpályafutásodban ? - Első Csíkszeredai edzőmnek, Antal Zsombornak, majd Czáka Zol­tánnak, aki sokat foglalkozott velem, s nem utolsósorban a szüleimnek, akik noha - falusi gyermek lévén - nehezen értettek egyet azzal, hogy sportolni akarok, mégis mindenben támogattak. ►►Czimbalmos Ferenc­ Attila A Csíkszeredai Sportklub a '80-as évek közepén. Felső sor: Sándor Ferenc, Bogos, Nagy Zoltán, Törzsök, Kuncz, Miklós. Középső sor: Nagy Béla, Antal István, Búzás, Csiszár, Geréb, Balogh, Prakab, Bartalis Lajos. Alsó sor: Gáli Sándor, Péter Tibor, Tódor, Mezey Imre edző, Antal Előd, Baricz, Bartalis József 2002. július 8. hétfő Üdvözlet a szurkolóknak Horvátországból Meglepődtek a marosvásárhe­lyi Romgaz-Elektromaros teke­csapatának tagjai, amikor nem várt szurkolójuk akadt Rijekában, az Euroliga döntőjének visszavá­góján. A tekézőket Vaida Cornelia asztaliteniszező biztatta, aki azért választotta Horvátorszá­got karrierje folytatására, mert belföldön semmiféle támogatás­ban nem részesült. Noha asztali­teniszezőként már két éve Hor­vátországot képviseli, Cornelia nem feledte, el szülővárosát, volt szurkolóit. Álljon itt bizonyítékul az általa papírra vetett kétsoros üzenet. 0­L mnuM dmQ uJui&Ufci /peMuejxl ac im /pecCaA t&rzMufcL cU rmjjfe na&MoJU de Qx Cffwelca Vudaf Ajfddif ■ Sok szeretettel a sport, s különösen az asztalitenisz rajongóinak, üd­vözlet Cornelia Vaidytól! f­otó: archív ­Kosárlabda Befejeződött a megyei bajnokság Befejeződött az Altius sport­alapítvány által nem leigazolt játékosok számára szervezett, ősszel indult, nem hivatalos megyei kosárlab­da-bajnokság. A szervezőknek számos nehézséggel kellett megküzdeniük, hisz nehéz volt egyeztetni annyi ama­tőr játékos programját, ráadásul meg­felelő időben termet is biztosítani a mérkőzések lebonyolítására. Sajnos a beiratkozottak közül két csapat idő­közben vissza is lépett a bajnokságból, éppen abból az okból kifolyólag, h­ogy az elfoglalt játékosok” nem tudtak megjelenni a mérkőzéseken. A másik szervezési nehézség abból adódott, hogy nehéz volt képzett játékvezetőket biztosítani minden mérkőzésre. Mindezen gondok ellenére, sikeres­nek tekinthető a bajnokság, hisz na­gyon sok kosárlabdát szerető ember­nek biztosított sportolásra, kikapcso­lódásra lehetőséget. Az idei bajnok­ságnak pedig külön haszna, hogy le­hetőséget adott Jakab Cristian felfe­dezésére, akit az A-osztályos Herlitz- Modex felvett a bővített keretébe. A végére az alábbi sorrend alakult ki: 1. Aesculap-Herlitz, 2. Bitt York, 3. Bulibanda Ciuc. 4. Szovátai Ken­guruk. 5. BBC. 6. Jazz. 7. East Riders. 8. Harlem Super Troopers. A Mohikán és az MTK visszaléptek. A bajnokságban versenyen kívül vett részt az ISK ifjúsági és ifjúsági II csa­pata. A Rhédey kastélytól a labdarúgópályáig Az erdőszentgyörgyi sport múltja és jövője Erdőszentgyörgyön, a Rhédey kas­tély árnyékában nem csupán az angol királyi családba házasodott Rhédey Claudia nevelkedett, a településnek jelentős sporthagyományai is vannak. Az egykori rajonközpontban az ötve­nes évek végén létezett egy „arany focicsapat”, amely az akkori tartomá­nyi bajnokságban (ma leginkább a C- osztálynak felelne meg) nagy hagyo­mányú együtteseket győzött le, mint Székelyudvarhely, Székelykeresztúr, Sepsiszentgyörgy, a későbbi B-osz­­tályos marosvásárhelyi IRA, Szász­régen és mások. A néhai Dabóci Sán­dor bácsi, a csapat lelke és mindenese nagyon jó játékosokból álló keretet gyűjtött össze, a csapat tagjai voltak: Todea I és Bogáti kapusok, Michel, Demeter, Dan Vasile, Piroska, Pop Ghita, Todea II, Bogáth, Dezső, Dan Costica, Mutica, Kocsis, Datui, Cifrea, Oprea, Suciu Victor, Medvési, Veress József. A csapat edzői: Lukács Ede és Kocsis Viktor. Ekkor - az ötvenes évek végén­ azonban nem csak a labdarúgására lehetett büszke a település. Kitűnő atlétacsapat is működött itt, a néhai Orbán Zsófia tanárnő vágtázói szép eredményeket értek el, de a röplabda és kézilabda is fellendülőben volt, számos versenyen a község csapatai dobogóra állhattak. A helyi rádióle­adó minden hétfőn gazdag sportmű­sort sugárzott, Erdőszentgyörgyről labdarúgó játékvezetők kerültek ki, társadalmi munkával a labdarúgópá­lyát bekerítették és atlétikapályát ala­kítottak ki. Később lelátót is építettek, rádióközvetítői fülkével (!), a gyep­szőnyeg minőségét a megyében a legjobbak között emlegették. Lassan azonban minden hanyatlás­nak indult, s főleg a tartományi rend­szer megszűnése után, amikor a köz­ség rajonközponti funkciója is meg­szűnt, a sportélet gyakorlatilag sem­mivé foszlott. Az újabb változás első jelei 1996- ban jelentkeztek, amikor a havadi focicsapatot az együttes lelkes irányítója, Raffai Endre Erdő­­szentgyörgyre költöztette. Ekkor ka­pott újabb lendületet a labdarúgás a községben. Az elmúlt nyáron a falu szülötte, Pirosca I­an használatba vette a labdarúgópályát s támogatá­sával lassan ismét kezdett minden megváltozni. Felújították a belső drótkerítést, az őszi nyitányig a lelátót szeretnék felújítani, valamint az öltö­zőket újjávarázsolni, a megfelelő egészségügyi berendezésekkel együtt. Külföldi támogatás útján új rend sportfelszereléshez jutottak, s úgy tűnik, a helyi támogatók is ébre­dezni kezdtek. Ritka és rendkívül örvendetes dolog, hogy szeretnék újraindítani az atlétika szakosztályt a futópálya rendbetételével, s a röplab­dapálya felújítása is szóba került. Erdőszentgyörgyön van tehát esély arra, hogy ismét fellendüljön a sport­­élek ez azonban a helyi lakosság hoz­záállásán is múlik. ►►Szabó András

Next