Népújság, 2011. július (63. évfolyam, 150-175. szám)

2011-07-23 / 169. szám

2011. július 23., szombat Híres emberek, jeles települések Csíkzsögöd és Nagy Imre Csíkzsögöd (vagy Zsögöd, románul Jigodin) Csíkszereda település része Hargi­ta megyében. Az 1930 óta Csíkszeredá­hoz tartozó település ismert gyógyfürdő­hely, Csíkszereda déli külvárosa, a Fitód­­patak partján fekszik. Az Olt a Zsögödi­­szorosnál hagyja el a Középcsíki­­medencét. Neve a régi magyar­ság (­ domb, - zsomp) főnév származéka. Csíkzsögöd (Zsögöd) és környéke már a bronzkorban is lakott hely volt. E telepü­lésről kapta nevét az úgynevezett zsögödi kultúra is. Később a korai vaskor emberei is várakat építettek itt maguknak. A falu­val szemben, az Olt partján emelkedő dombon, melyet Kisvártetőnek neveznek, dák vár nyomai látszanak. Az Olt jobb partján nyíló Rejtekvölgy végénél levő ke­rek dombon egy másik dák kori vár is állt, amely azonban napjainkban csak nyomai­ban maradt fenn. Zsögöd 1332-ben már valószínűleg létezett Csíkszentlélekkel együtt, ugyanis Zsögöd Szentlélek egyház­megyéjéhez (községéhez) tartozott. A tele­pülés keletkezése a 12-13. századra te­hető. A település nevét 1539-ben említet­ték először, a következő adat pedig az 1567. évi adóösszeírásban maradt fenn, mely évben Zsögödön és Martonfalván 20 kaput adóztak. Az 1614. évi összeíráskor Zsögödön egy nemest, 19 lófót, 19 gyalogrendűt, 14 szabadost, két „ős”jobbágyot, 8 „fej­kötött” jobbágyot és 16 zsel­lért írtak össze, s még öt máshon­nan jött „külső szolgát". Összesen 81, nagyrészt családfő férfi. A fa­lunak 1910-ben 1213 magyar la­kosa volt. A trianoni békeszerző­désig Csík vármegye felcsíki járá­sához tartozott. Római katolikus temploma a 15. században épült gótikus stílusban a Szenthárom­ság tiszteletére, 1707-ben barokk stílusban átalakították, tornya 1800-ban épült. Mária-szobra a csíksomlyóival egykorú, 1520 kö­rül készült. A Mikó-udvarház a 19. század elején épült neoklasszikus­­empire stílusban. Itt született Kozán Imre (1897- 1984) agrármérnök, mezőgazda­­sági szakíró. A település világhírű szülötte Nagy Imre (Csíkzsögöd, 1893. július 25. - Csíkszereda, 1976. augusztus 22.) festőművész. A budapesti Képzőművészeti Akadémián ta­nult, majd 1924-ben visszamegy szülőfa­lujába és 1949-ig kizárólag ott él, alkot, a székely nép és táj művészeti megörökítő­­je. 1949-től állandó lakhelyét Kolozsvárra helyezi át, de Zsögöd megmarad az állan­dó feltöltődés helyszínének. A nyarakat mindegyre ott tölti. Háza egyszerű fator­­nácos parasztház, három egymásba nyit­ható szobával. Ehhez a festő 1963-ban toldotta a műtermet, ahol haláláig alko­tott. Napi hat órán át dolgozott. Túl a nyolcvanadik életévén azt mondta, ha az Úristen még hét évvel megajándékozná, véghez tudná vinni minden vonalában, színében, ki tudná teljesíteni stílusát. Munkásságának elismeréseképpen 1939-ben a Zichy Mihály grafikai díjjal, 1942-ben a Kolozsvári Művészeti Hetek nagydíjával, 1969-ben a Magyar Képző­művészek Országos Szövetsége tisztelet­beli tagságával, 1957-ben a Román Nép­­köztársaság Érdemes Mestere címmel, 1963-ban a Munka Érdemrend I. fokoza­ta kitüntetéssel, 1968-ban a Kulturális Érdemrend I. fokozata kitüntetéssel, 1971-ben a Román Kommunista Párt 50. évfordulója érmével, 1972-ben a Köztársaság kikiáltásának 25. évfordulója érmével, 1973-ban az Augusztus 23. Ér­demrend I. fokozata kitüntetéssel, 2005- ben pedig posztumusz Magyar Örökség­díjjal jutalmazták. Szülőháza kertjébe 1973-ban épült a galéria, a festőművész 80. születésnapjának tiszteletére. Az épü­let Nagy Imre halála után a festőművész képeinek állandó kiállítóhelye. Alkotásai­nak zöme közgyűjteményekben található. Csíki Székely Múzeum 6.546, Marosvá­sárhelyi Művészeti Múzeum 130, magán­­gyűjtemény, Magyarország 91, Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy 69, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest 35, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 12, Kolozsvári Művészeti Múzeum nyolc, Bruckenthal Múzeum, Nagyszeben nénc Királyi Képtár, London négy, Románia Nemzeti Művészeti Múzeuma, Bukarest négy, Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely három, Molnár István Múzeum, Székelykeresztúr 2, Kecskeméti Képtár egy, Városi Múzeum, Nürnberg egy, Városi Múzeum, Velence egy db. Val­lomása szerint „A színeket nem felfoko­zom, hanem megpróbálom a természetet utolérni. Ritkán jelentkezik ugyanabban a ruházatban. Ezt kell kilesni, felfogni - no és megcsinálni. Aki a természetet elhagy­ta, ott is hagyhatta, mert nem is volt ben­ne...” Noé bárkája felé című képe ihlette Kányádi Sándort ugyanezt a címet, és a „Nagy Imre-festmény hátára” mottót vise­lő versének megírására. A székely nép, a székely világ volt állandó témája. Kortársa volt Nagy Istvánnak, Gyárfás Jenőnek és Márton Ferencnek. A festőművész hamvait a műterem kül­ső falában helyezték el 1976 augusztusá­ban; a szülőházban személyes dolgai, használati tárgyai, bútorai, könyvei látha­tók. Külön figyelmet érdemelnek a szal­makalapjai, az utolsó két ceruzarajz ön­arcképe, valamint az állványon látható fél­be maradt kompozíció. Marosvásárhelyen látogatható a Köteles Sámuel és Bolyai utca sarkán lévő Nagy Imre-képtár. Összeállította: B. D. önarckép palettával Noé bárkája felé Lifta HR. Széllyes Sándor-emlékszoba Mikházán Még egy zarándokhellyel bővült Mikháza, ugyanis az idei Csűrszínházi Na­pok alkalmából megnyitották a Széllyes Sándor-emlékszobát. A falu szü­löttje több évtizedig a Székely, majd a Maros Népi Együttes tagja, közis­mert és közkedvelt rímfaragó mókamestere volt. A Csűrszínházi Napok gazdag programkí- esemény volt az emlékszoba-avató. A nálata miatt a Mikházára látogatók figyelmét Széllyes-portán­­ a Kacsó Sándor írónak is elkerülte, de a község és mindazok számára, emléket állító szoba mellett­­ rendezték be , akik ismerték és szerették őt, igen fontos helyiséget a család itthon maradt tagjai. A hangulatosan elrendezett táraik között megtalálhatjuk útlevelét, írógépét, az általa faragott székely kapu makettjét amelynek eredetije a Csűrszínházat őrzi. A falakra töb­bek között családi fotók, oklevelek, a róla szóló újságcikkek és a búcsúztató jutott A Maros Művészegyüttes támogatásának kö­szönhetően az egyik falat óriásposzterrel bo­rították be. Ezen a hazai és külföldi turnék hangulatos fotói, mókáinak idézetei kaptak helyet. Az igazi meglepetés viszont Széllyes Sándor életnagyságban elkészült, egész ala­kos fényképe, amely az egyik sarokban mint­ha az éppen fellibbenő függöny mögül lépne ki, a rá jellemző vidám arccal. Az emlékszo­bát berendezők még arról is gondoskodtak, hogy egy „korabeli” kazettás magnóból az ő dalai szóljanak és kísérjék a látogatót a fény­képek, emlékek közötti kalandozásban. A szoba kurátora, id. Szélyes Ferenc - az előadóművész testvére - elmondta, órákat tudna mesélni róla, hiszen olyan ember volt, aki mindig szívesen jött haza és tartotta a kapcsolatot a családdal. Nehéz sorsa, élete volt, hiszen miután a Bolyai Farkas líceum­ban érettségizett, évekig munkaszolgálatos volt és napszámosként a marosvásárhelyi konzervgyárban dolgozott. A Székely Népi Együttes alapító tagja, 1956-tól 1988-ig a társulat énekeseként és egy ideig művészeti vezetőjeként is dolgozott. Az együttessel a rendszerváltás előtt sikerült eljutnia a Szov­jetunióba, Észak-Koreába, Kínába és Mon­góliába, majd 1990 után Ausztriában, Né­metországban, Franciaországban, Svédor­szágban, az USA-ban, Kanadában vendég­szerepelt. Több díjat, elismerést kapott. Töb­bek között a Rákóczi-díjat, illete a kanadai Orbán Balázs Egyesület oklevelét és a Hargi­ta Nemzeti Székely Népi Együttes emléklap­ját Ezek közül több is látható az emlékszo­bában, fellépőruhái, csizmája és kalapja mellett. Szélyes Ferenc színművész, a Csűrszínház Esélyjét vezetője a Népújságnak elmondta, jövőben, a X. Csűrszínházi Napokon külön műsorral tisztelegnek nagybátyja előtt, akivel többször volt alkalma fellépni és nagyon so­kat tanult humorából, eredeti színpadi elő­adásmódjából. Nemcsak a műsort dedikál­ják emlékének, azt szeretnék, ha a Csűrszín­ház 2012-től a Széllyes Sándor nevet visel­né, hiszen egész lényével, műsoraival ő kép­viselte legeredetibben az ősi székely népi kultúrát, hadományt, amely évszázadokig a mikháziakat, a felső-nyárádmentieket jelle­mezte, így a legjobb helyre, a Csűrszínház homlokzatára kerül majd a neve. A mókamester 2006-ban költözött ki örök­re a mikházi ódon kápolna melletti sírkertbe, de lelke most visszatért a családi házba. Aki Mikházán jár, ne mulassza el belépni a 200 éves harangláb melletti kapun, rövid időuta­zásra. Kép és szöveg: Vajda György NÉPÚJSÁG 3

Next