Népújság, 2011. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2011-07-23 / 169. szám
2011. július 23., szombat Híres emberek, jeles települések Csíkzsögöd és Nagy Imre Csíkzsögöd (vagy Zsögöd, románul Jigodin) Csíkszereda település része Hargita megyében. Az 1930 óta Csíkszeredához tartozó település ismert gyógyfürdőhely, Csíkszereda déli külvárosa, a Fitódpatak partján fekszik. Az Olt a Zsögödiszorosnál hagyja el a Középcsíkimedencét. Neve a régi magyarság ( domb, - zsomp) főnév származéka. Csíkzsögöd (Zsögöd) és környéke már a bronzkorban is lakott hely volt. E településről kapta nevét az úgynevezett zsögödi kultúra is. Később a korai vaskor emberei is várakat építettek itt maguknak. A faluval szemben, az Olt partján emelkedő dombon, melyet Kisvártetőnek neveznek, dák vár nyomai látszanak. Az Olt jobb partján nyíló Rejtekvölgy végénél levő kerek dombon egy másik dák kori vár is állt, amely azonban napjainkban csak nyomaiban maradt fenn. Zsögöd 1332-ben már valószínűleg létezett Csíkszentlélekkel együtt, ugyanis Zsögöd Szentlélek egyházmegyéjéhez (községéhez) tartozott. A település keletkezése a 12-13. századra tehető. A település nevét 1539-ben említették először, a következő adat pedig az 1567. évi adóösszeírásban maradt fenn, mely évben Zsögödön és Martonfalván 20 kaput adóztak. Az 1614. évi összeíráskor Zsögödön egy nemest, 19 lófót, 19 gyalogrendűt, 14 szabadost, két „ős”jobbágyot, 8 „fejkötött” jobbágyot és 16 zsellért írtak össze, s még öt máshonnan jött „külső szolgát". Összesen 81, nagyrészt családfő férfi. A falunak 1910-ben 1213 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye felcsíki járásához tartozott. Római katolikus temploma a 15. században épült gótikus stílusban a Szentháromság tiszteletére, 1707-ben barokk stílusban átalakították, tornya 1800-ban épült. Mária-szobra a csíksomlyóival egykorú, 1520 körül készült. A Mikó-udvarház a 19. század elején épült neoklasszikusempire stílusban. Itt született Kozán Imre (1897- 1984) agrármérnök, mezőgazdasági szakíró. A település világhírű szülötte Nagy Imre (Csíkzsögöd, 1893. július 25. - Csíkszereda, 1976. augusztus 22.) festőművész. A budapesti Képzőművészeti Akadémián tanult, majd 1924-ben visszamegy szülőfalujába és 1949-ig kizárólag ott él, alkot, a székely nép és táj művészeti megörökítője. 1949-től állandó lakhelyét Kolozsvárra helyezi át, de Zsögöd megmarad az állandó feltöltődés helyszínének. A nyarakat mindegyre ott tölti. Háza egyszerű fatornácos parasztház, három egymásba nyitható szobával. Ehhez a festő 1963-ban toldotta a műtermet, ahol haláláig alkotott. Napi hat órán át dolgozott. Túl a nyolcvanadik életévén azt mondta, ha az Úristen még hét évvel megajándékozná, véghez tudná vinni minden vonalában, színében, ki tudná teljesíteni stílusát. Munkásságának elismeréseképpen 1939-ben a Zichy Mihály grafikai díjjal, 1942-ben a Kolozsvári Művészeti Hetek nagydíjával, 1969-ben a Magyar Képzőművészek Országos Szövetsége tiszteletbeli tagságával, 1957-ben a Román Népköztársaság Érdemes Mestere címmel, 1963-ban a Munka Érdemrend I. fokozata kitüntetéssel, 1968-ban a Kulturális Érdemrend I. fokozata kitüntetéssel, 1971-ben a Román Kommunista Párt 50. évfordulója érmével, 1972-ben a Köztársaság kikiáltásának 25. évfordulója érmével, 1973-ban az Augusztus 23. Érdemrend I. fokozata kitüntetéssel, 2005- ben pedig posztumusz Magyar Örökségdíjjal jutalmazták. Szülőháza kertjébe 1973-ban épült a galéria, a festőművész 80. születésnapjának tiszteletére. Az épület Nagy Imre halála után a festőművész képeinek állandó kiállítóhelye. Alkotásainak zöme közgyűjteményekben található. Csíki Székely Múzeum 6.546, Marosvásárhelyi Művészeti Múzeum 130, magángyűjtemény, Magyarország 91, Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy 69, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest 35, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 12, Kolozsvári Művészeti Múzeum nyolc, Bruckenthal Múzeum, Nagyszeben nénc Királyi Képtár, London négy, Románia Nemzeti Művészeti Múzeuma, Bukarest négy, Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely három, Molnár István Múzeum, Székelykeresztúr 2, Kecskeméti Képtár egy, Városi Múzeum, Nürnberg egy, Városi Múzeum, Velence egy db. Vallomása szerint „A színeket nem felfokozom, hanem megpróbálom a természetet utolérni. Ritkán jelentkezik ugyanabban a ruházatban. Ezt kell kilesni, felfogni - no és megcsinálni. Aki a természetet elhagyta, ott is hagyhatta, mert nem is volt benne...” Noé bárkája felé című képe ihlette Kányádi Sándort ugyanezt a címet, és a „Nagy Imre-festmény hátára” mottót viselő versének megírására. A székely nép, a székely világ volt állandó témája. Kortársa volt Nagy Istvánnak, Gyárfás Jenőnek és Márton Ferencnek. A festőművész hamvait a műterem külső falában helyezték el 1976 augusztusában; a szülőházban személyes dolgai, használati tárgyai, bútorai, könyvei láthatók. Külön figyelmet érdemelnek a szalmakalapjai, az utolsó két ceruzarajz önarcképe, valamint az állványon látható félbe maradt kompozíció. Marosvásárhelyen látogatható a Köteles Sámuel és Bolyai utca sarkán lévő Nagy Imre-képtár. Összeállította: B. D. önarckép palettával Noé bárkája felé Lifta HR. Széllyes Sándor-emlékszoba Mikházán Még egy zarándokhellyel bővült Mikháza, ugyanis az idei Csűrszínházi Napok alkalmából megnyitották a Széllyes Sándor-emlékszobát. A falu szülöttje több évtizedig a Székely, majd a Maros Népi Együttes tagja, közismert és közkedvelt rímfaragó mókamestere volt. A Csűrszínházi Napok gazdag programkí- esemény volt az emlékszoba-avató. A nálata miatt a Mikházára látogatók figyelmét Széllyes-portán a Kacsó Sándor írónak is elkerülte, de a község és mindazok számára, emléket állító szoba mellett rendezték be , akik ismerték és szerették őt, igen fontos helyiséget a család itthon maradt tagjai. A hangulatosan elrendezett táraik között megtalálhatjuk útlevelét, írógépét, az általa faragott székely kapu makettjét amelynek eredetije a Csűrszínházat őrzi. A falakra többek között családi fotók, oklevelek, a róla szóló újságcikkek és a búcsúztató jutott A Maros Művészegyüttes támogatásának köszönhetően az egyik falat óriásposzterrel borították be. Ezen a hazai és külföldi turnék hangulatos fotói, mókáinak idézetei kaptak helyet. Az igazi meglepetés viszont Széllyes Sándor életnagyságban elkészült, egész alakos fényképe, amely az egyik sarokban mintha az éppen fellibbenő függöny mögül lépne ki, a rá jellemző vidám arccal. Az emlékszobát berendezők még arról is gondoskodtak, hogy egy „korabeli” kazettás magnóból az ő dalai szóljanak és kísérjék a látogatót a fényképek, emlékek közötti kalandozásban. A szoba kurátora, id. Szélyes Ferenc - az előadóművész testvére - elmondta, órákat tudna mesélni róla, hiszen olyan ember volt, aki mindig szívesen jött haza és tartotta a kapcsolatot a családdal. Nehéz sorsa, élete volt, hiszen miután a Bolyai Farkas líceumban érettségizett, évekig munkaszolgálatos volt és napszámosként a marosvásárhelyi konzervgyárban dolgozott. A Székely Népi Együttes alapító tagja, 1956-tól 1988-ig a társulat énekeseként és egy ideig művészeti vezetőjeként is dolgozott. Az együttessel a rendszerváltás előtt sikerült eljutnia a Szovjetunióba, Észak-Koreába, Kínába és Mongóliába, majd 1990 után Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Svédországban, az USA-ban, Kanadában vendégszerepelt. Több díjat, elismerést kapott. Többek között a Rákóczi-díjat, illete a kanadai Orbán Balázs Egyesület oklevelét és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes emléklapját Ezek közül több is látható az emlékszobában, fellépőruhái, csizmája és kalapja mellett. Szélyes Ferenc színművész, a Csűrszínház Esélyjét vezetője a Népújságnak elmondta, jövőben, a X. Csűrszínházi Napokon külön műsorral tisztelegnek nagybátyja előtt, akivel többször volt alkalma fellépni és nagyon sokat tanult humorából, eredeti színpadi előadásmódjából. Nemcsak a műsort dedikálják emlékének, azt szeretnék, ha a Csűrszínház 2012-től a Széllyes Sándor nevet viselné, hiszen egész lényével, műsoraival ő képviselte legeredetibben az ősi székely népi kultúrát, hadományt, amely évszázadokig a mikháziakat, a felső-nyárádmentieket jellemezte, így a legjobb helyre, a Csűrszínház homlokzatára kerül majd a neve. A mókamester 2006-ban költözött ki örökre a mikházi ódon kápolna melletti sírkertbe, de lelke most visszatért a családi házba. Aki Mikházán jár, ne mulassza el belépni a 200 éves harangláb melletti kapun, rövid időutazásra. Kép és szöveg: Vajda György NÉPÚJSÁG 3