Népújság, 2017. január (69. évfolyam, 1-24. szám)
2017-01-10 / 6. szám
8 NÉPÚJSÁG Az olvasó vtjét JSőr Szerkesztette: Mezey Sarolta Angyalok hirdeték Marosludason Zengte minden szív és lélek: „Én is szépen csengek Néked gyöngyvirágot, hunyd be fényes szemecskédet, Aranyágom!”, és zengték a Szűzanyával egyetemben a Pohánka és a Hajdina lányai s - lélekben - több mint négyszáz néző, szülők, testvérek, rokonok, nagyszülők, szomszédok, ismerősök, akik jelen voltak az Angyalok hirdeték adventi és karácsonyi szokások sorozatának harmadik részét bemutató előadáson. A hagyományainkat, az év ezen időszakához kötődő egykori vidéki világ adventi, karácsonyi hitvilágát, a nevekhez - Luca, István, János - kapcsolódó köszöntések tradícióját felidéző összeállításban magyar népi kultúránk értékeinek, kincseinek legjava jelent meg. A csillagos eget hópelyhekkel díszítő dekoráció sajátos hangulatát a háziszőttes szőnyegekkel leterített rusztikus padokkal berendezett színtér tette autentikussá. Az évek során kiépült elkötelezettség gyümölcseként az egyesület jóhiszeműen tekint a további együttműködésre, támogatásra, arra az összefogásra, amely évenként megteremtette az anyagi hátteret. Az önkormányzat, a Betlen Gábor Alapítvány, a Lynx Solutions, a B. Árpád asztalosmesterrel kiépült partnerségi viszony az a biztosíték, ami által mindez megvalósulhatott, és reményteljes jövőt sugall. Azt a jövőt, amire támaszkodhatunk, azt, amit műsorunkban a karácsonyi ünnepkör üzenetén keresztül a hagyomány nyelvén kívántunk hirdetni: a Szeretet ajándékát, az eltöltött karácsonyesti órák kölcsönös élményét, az együttlét lelki örömét, amit magunkkal hazavihettünk. A szülőknek, a nagyszülőknek, a testvéreknek, a résztvevőknek felbecsülhetetlen látványt és élményt nyújtottak a Tatárka, a Pohánka és a Hajdina táncosai. Sugárzott minden szempár, angyali arcok ragyogták be a színteret, a nézőteret. A köszöntők, az énekek, táncok harmonikus kapcsolódását, színpadra állítását Kásler Magda és Farkas Sándor Csaba szakmai felkészültsége, a lelki ragyogásuk itatta át, művészi színvonalat kölcsönözve a rendezvénynek. Igen, jól választottak azok a marosludasiak és környékbeliek, akik karácsony harmadnapján jelen voltak, és köszönteni óhajtották a tizenhét éves Hajdinát, annak két hajtásával, a Pohánkával és a Tatárkával a Messiás születését felidéző ünnepi előadáson. Tóth Sándor, a Hajdina vezetője Számvetés ideje Megértük a 2016. év utolsó hetét. Számot vethetünk az elmúlt évben történtekkel, mit tettünk vagy mit nem tettünk meg, amit megtehettünk volna. Elég idős vagyok ahhoz, hogy naponként készülődjek a „hazatérésre”, találkozni megdicsőült szeretteimmel. Vajon megtettem minden tőlem telhetőt, hogy az isteni kegyelem az enyém lehessen? - ez a nagy kérdés. Az együttlét sok gondolatot előhoz bennem. A Duna tévében elhangzó Himnuszra keltem reggel 6 órakor, s akkor született az ötlet, teszek egy kísérletet, hátha sikerül valami bátorítót, biztatót írni az idősebb olvasóknak és nem csak időseknek, hiszen a fiatalok is szeretnék megérni az idős kort. Annyi negatív információ ér bennünket nap mint nap, természeti katasztrófáktól, repülőgépszerencsétlenségektől, terrortámadásoktól, háborúktól hangosak a híradók. Jó lenne jónak lenni! Én is úgy gondolom, hogy én is tehettem volna több jót és adhattam volna több szeretetet az erre rászorulóknak. Isten majd megítéli tetteimet. Azzal bátorítok minden Népújság-olvasót, hogy ne csüggedjen el, kérjen erőt a minden erők forrásától. Tudom, hogy nem könnyű az öregkor, az egyedüllét, de ha van egy biztos támasz, az isteni kegyelem ott az életünkben, akkor az erőt ad, hogy el tudjuk hordozni a sokszor erő feletti feladatokat, és haladjunk utunkon. Kívánom, hogy a karácsony áldása kísérjen el a még hátralevő életünk során, adjon erőt, hogy sok jót tudjunk tenni embertársaink javára, hogy legyen amiről majd számot adni. Próbáljunk meg ezután több jót tenni, több szeretetet adni, mert a teremtett világ várja tőlünk a szeretetet, a jó cselekedeteket. Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves olvasónak áldott, békés új évet! Isten gazdag áldásával tegyünk jót, legyünk jók, ha „tudunk”! Özv. Balogh Károlyné Etelka Két óra vidámság „A műterem falai közé fészkelődött a humor. Helyet követelt magának, s mint aki jól végezte dolgát, a kendőzetlen igazság büszkeségében áltatta magát. A dicsekvőnek nem mondható szerénységével, annyi humortalan arcú évtizedeim után, olyan mértékkel sulykolta belém az igényességét (igénytelenségét?), hogy végül is hatalmába kerített. Felhőbe röpített az ember alkotta értékekkel. Azóta himbálózó mozdulatokkal járom a »bolondok« útját teleholdas éjszakán.” (Kedei Zoltán: Győzött a humor- műtermi jegyzet, 2016. december 14.) Mi sem bizonyítja jobban a humoros írások „hatalmát”, mint az idézett sorok. Az immár egy éve rendszeressé váló, Vár-lak-beli irodalmi délutánok házigazdáját, Kedei Zoltánt, aki saját bevallása szerint a humort nemigen műveli, „elcsábították” a humoros irodalmi alkotások. Mert úgy esett, hogy az évzáró találkozás éppen a humorról szólt. A baráti társaság örömmel, igennel válaszolt a meghívólevelekre, és ki-ki a hozzá közelebb álló műfaj keretében „hozta a legjobb formáját”. Volt itt rövidpróza, vers, „seperces”, négysoros, műfordítás. Rendhagyó módon a műterem vendégalkotásokkal is gazdagodott, Nagy József Levente karikatúráival. A kiállított negyven rajzot Kedei Zoltán festőművész méltatta. „Nagy József Levente elmondta nekem - hallottuk hogy nincs humoros írása, de vannak humoros rajzai. Ezt nagy lelkesedéssel fel is karoltam, legalább lesz egy új színfoltja a mi összejövetelünknek és a műtermemnek is. Én nem vagyok egy humoros ember..., de anynyit látok, hogy Nagy József Levente barátunk nagyon jól rajzol. Kedves számára a képzőművészet, a rajz, a forma, a kompozíció... Már a teológián rajzolgatott, az ottani faliújságon debütált a rajzaival. Rácéloz a dolgokra, a dolgok központjára, valósággal kiszúrja a lényeget, és pár vonással meg tudja valósítani. A rajzok politikai és társadalmi vonatkozásúak. Mindeniknek jellemző címet ad, megtoldva egy-egy fortélyos mondattal. Az élelmes: „Hopp, egy üres talapzat, lefoglalom magamnak”. A székely nagy menetelés: „Héjj emberek, a komám vett egy nagy rakás téglát, s haza kéne adogassuk neki”. A nagyképű: Hú, de nagy képe van ennek, komám. Ez semmi, látnád élőben!”. A szószéki beszédét hallottam, értékelem, a verseit is ismerem, értékelem, a rajzait is látom és értékelem, és valahol mind a háromban van egy filozofikus, transzcendentális törekvés - zárta gondolatait Kedei Zoltán. -A rajzok 2009 és 2014 között a Vásárhelyi Hírlapban jelentek meg, a pénteki lapszám Szempont című oldalán. Aktualitásuk bizonyára megkopott, bár amikor a lapba kerültek, egyértelmű volt az üzenetük: mindenki tudta, kiről-miről szólnak. Ma valószínű, hogy egyik-másik magyarázatra szorul. De igyekeztem abból a kettőszázegynéhányból olyanokat választani, amelyek öt esztendő távlatából is érthetőek - vallja rajzairól Nagy József Levente. Mint az év folyamán oly sokszor, az irodalmi alkotások közül jó párat Kilyén Ilka színművésznő előadásában hallhattunk. Baricz Lajos Ki volt Tóth Kálmán? című krokijának bibliás tanulsága: „Annak örüljetek, hogy nevetek föl van jegyezve a mennyekben”. Bölöni Domokos Kampányban kussol a múzsa című szatírájának beszédes a címe, Czirmay Szabó Sándor a vécépapírt pótló vécépapír gyártásából bontja ki a „globalizációt”, Csata Ernő József Attila Mondd, mit érlel című versét aktualizálja: „S mondd, mit érlel annak a sorsa, /ki költő s hiába dalol,/ a felesége csak bosszantja,/ keressen többet valahol...”. Cseke P. Péter humorcsomagjában Berci, a szemetes válaszokat keres, majd következik a Látogatás az emberkertben. Márton Károly négysorosaival fokozza a hangulatot: „Az asztalon hagyott/ Pohár borban,/ Legyek alusznak/ Mély mámorban”. Nagy László Mihály Hétköznap című írásának trükkös koldusa csak mímeli a csonkaságot, ölébe rejtett okostelefon segíti elkerülnie a rendőröket. Nagy Miklós Kund Farsangi rigmusait is Kilyén Ilka színművész tolmácsolja. Humorba csomagolt szókimondó bírálat: „Lopnak, csalnak, vesztegetnek/ korruptak és tiszták,/ mindenfelé megjelennek/ dossziék és listák”. Ötvös József kisprózájában az irgalmasság gyakorlása közben csalatik meg, mert a kéregető asszony arra hivatkozva, hogy Cikmándon leégett a háza, szinte erőszakkal kiköveteli az ötvenletes bankót, majd nem sokkal ezután szeszesüveggel és búrmogyoróval kerül elő a kisüzletből. Sebestyén Péter Negro cukorka című történetében egy esküvő és a hozzá tartozó bonyodalmak tanúi lehetünk. Szente Gyula gyerekkori emlékei közt kutatva késztet nevetésre a Medve-vaddisznó harc és Farkastámadás című félperceseivel. Székely Szabó Zoltán zárja a sort, találgatjuk, vajon hány színműről esik szó Várdakeserű című írásában. Az udvarlási szóintarziában hetvennyolc címet sikerült elrejtenie a színművész szerzőnek. Persze egyikünk sem találta el. Olykor kuncogással, olykor hangos nevetéssel fejeztük ki tetszésünket a remek évbúcsúztató délutánon. Az idő elrepült, a bő két óra mindössze pár percnek tűnt. Doszlop Lídia NYILVÁNOSSÁG 2017. január 10., kedd Zellergumó - aranyáron Számunkra jól kezdődött a 2017- es év! Január 4-én a Dózsa György utcai bevásárlóközpontban jártuk meg, hiszen csúfosan becsaptak. Zellert vásároltunk, aminek kilogrammja 2,99 lej. Egy darabot mértünk le, a mérleg által kiadott árcímkén 0,472 kg és 1,41 lej szerepelt. Azaz a közel fél kilogrammos zellergumó ára 1,41 lej volt. Több mindent, nagyobb tételben vásároltunk, a bevásárlókosárban több termék volt, a kasszánál nem volt sem idő, sem lehetőség arra, hogy helyben ellenőrizzük a kaszszabont, azaz összevessük az árcímkén szereplő árakat a kasszabonon szereplőkkel. Otthon derült ki, hogy a közel fél kilogrammos, azaz 47 dkg-os zellergumóért 132,32 lejt fizettettek velünk, a kilogrammonként 2,99 lejes zellert csaknem százszoros áron vittük haza. Amit leírtam, arról az árcimke és a kasszabon „beszél” a leghitelesebben. Mivel túlzottnak találtam a végöszszeget, otthon böngészni kezdtem a kasszabont, s akkor fedeztem fel, a zeller a rendkívül értékes zöldség. Visszamentem a Kaufland áruházba, ahol a reklamációs osztály alkalmazottja közölte, hogy valóban tévedés történt, és visszakapom a különbözetet, 130 lejt és 90 bánit. Csak azt felejtette el mondani, hogy elnézést kérnek egy ilyen „apró” tévedésért. Jobb helyen ez meg szokott történni. Elnézés helyett még kioktatásban is részesültem, hogy mint vásárlónak melyek a kötelességeim. Köszönöm, a tandíjat megfizettem. Ha valaki szeretne ebből a rendkívül értékes zöldségből beszerezni, igyekezni kell, amíg a készlet tart. A zellergyökeret elteszem emlékbe, mert egy ilyen „értékes” zöldséget sajnálok csak úgy a levesbe belefőzni. K. L. Marosvásárhely Akik ünnepelnek és dolgoznak csendesen Azért, hogy a megújult máltai székházban mi, máltaiak együtt ünnepelhettünk, különös hangsúlyt nyert a hála, mely felcsendült imáinkban, énekeinkben. De a Jóisten kegyelme az is, hogy az ünnepi hangulatban lehetőséget kínált fel arra, hogy e közösség teljesíthesse egyik fő feladatát, a szegények megsegítését. Már megkondultak a harangok és a karácsonyesti szentmisére készülődtek a hívek és a máltaiak is, amikor üzenet érkezett az egyik ismert jószívű adakozónktól, hogy még 430 darab kenyeret kéne kiosztani a rászorultak között. És volt máltai tag, aki levetette ünnepi ruháját, és az adományok elszállításával és elosztásával töltötte a szentestét. A másodnapi találkozás vidám hangulatban zajlott. Együtt voltak a máltai bibliakör tagjai, Brejan Mihaela és Darabán Ottó fő támogatóink és más máltai önkéntesek. A szépen megterített asztal mellett jó volt együtt lenni. Éreztük a szeretet összetartó erejét, amely a karácsonyi nagy szeretetláncba bekapcsolódva megacélozódott. A hangulatot feldobta egy kedves meglepetés: kántálók érkeztek. A kisisiskolásokból álló Hatlyukasok együttes, Samu Janka tanárnő vezetésével, karácsonyi dalokat énekelt furulya kíséretével. A lelkes csoportot körtvélyfáji, gernyeszegi és marosvásárhelyi gyerekek köréből toborozta a hagyományokat felújító lelkes pedagógus. Köszönet a szép élményért, és köszönet mindazoknak, akik az év folyamán mellénk álltak és mind erkölcsileg, mind anyagilag munkánkat segítették. Hazafelé tartva a halványan pislogó utcai lámpákat figyeltem, melyek a nagy karácsonyi fényben olyanok voltak, mint azok az emberek, akik nem csillognak, csak élnek és dolgoznak csendesen... Radványi Hajnal máltai tag A rovatban közölt levelek tartalmáért, a tényállítások hitelességéért a szerzők felelősek. Elektronikus postán is fogadják leveleiket. A levélírók minden esetben tüntessék fel telefonszámukat és lakcímüket. Címünk: nepujsag@e-nepujsag.ro