Népújság, 2020. március (72. évfolyam, 49-74. szám)

2020-03-20 / 65. szám

2020. március 20., péntek____________________________________________ SZÍNES VILÁG ______________________________________________ NÉPÚJSÁG ^ 5 Két hét Délkelet-Ázsiában Fodor Lajos Habár a határok nagyrészt meg­nyíltak, és a turizmus igen fellen­dült az utóbbi 10-20 évben, Délkelet-Ázsiát még mindig inkább egzotikus helynek, mint minden­napi kirándulóhelynek tartjuk. Messze is van, nyelve, története, vallásai, szokásai jórészt ismeretle­nek számunkra, ennek ellenére - vagy éppen ezért - vonzó, leg­alábbis számomra. A múlt évben egészségi okok miatt nem tudtunk hosszabb sza­badságra menni, és úgy döntöttünk, hogy az idén megpróbálunk egy kéthetes hajóutat Délkelet-Ázsiába. Indulunk Szingapúrból, az útvonal pedig: Nathon (Koh Samui - Thai­föld), Laem Chabang (Ayutthaya, Bangkok - Thaiföld), Sihanoukville (Kambodzsa), Phu My (Vietnám), Nha Trang (Vietnám), Da Nang­­ (Vietnám), Ha Long-öböl (Viet­tun), és ha látunk valamit, ami tet­szeni fog, még vissza lehet jönni meglátogatni, gondoltuk. Mint utólag kiderült, jól döntöt­tünk, hiszen egymás után öt külön­böző országot látogattunk meg, így sokkal nyilvánvalóbbak voltak a különbségek közöttük. Összesen 2750 tengeri mérföldet, azaz 5100 km-t tettünk meg. Ez hozzávetőle­gesen annyi, mintha Ciprus szigeté­ről mondjuk Lappföldre utaznánk. Az egykori Indokína egy­ része - Kambodzsa, Vietnám - sok szem­pontból még ma is magán viseli az egykori francia gyarmatosítás je­gyeit, Szingapúron és Hongkongon pedig ma is látszik az angol hatás, és ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy az autókat az utca me­lyik oldalán vezetik. Érdekes, hogy a politika és a helyi vezetők men­­nyire tudják befolyásolni egy or­szág fejlődését hosszú távon. Itt például a Szingapúr, illetve Viet­nám­, illetve Hongkong. Tulajdon­képpen két hét hajóút, megállunk kilenc helyen, öt napig pedig csak nyílt tengeren vagyunk, és három­három napot a kiinduló-, illetve végpontokon töltünk. Hajói utána­számolunk, sok idő nem marad részletes nézelődésre, hanem csak úgy kutyafuttából tudjuk megnézni a megállóhelyeket. Tulajdonképpen ezt is akartuk, hogy egy átfogó képet kapjunk a meglátogatandó he­lyekről. Ezek egy részén már jár­nám közötti hatalmas különbsé­gekre gondolok. Vietnám hosszú évek során két társadalmi rendszer közötti harctér volt, Ho Si Minh ve­zetése mély nyomokat hagyott az ország fejlődésében. Ugyanakkor Szingapúr élére Li Kuang-jao (Lee Kuan Yen) került, akinek köszön­hetően gazdasági hatalommá nőtte ki magát. Míg Szingapúrban az egy személyre eső évi nemzeti jövede­lem 82.762 USD, addig Vietnám­ban 5.635, Kambodzsában 3.263 Thaiföldön 14.354, Hong­kongban 54.772 (az Index of Economic Freedom 2016-os adatai szerint). És ez a hatal­mas, több mint hússzoros kü­lönbség jól látszik. Indulás Ha péntek és 13-a lett volna, akkor az esetleg ma­gyarázná az eseményeket, de csak péntek volt. A nap rosszul kezdődött, a taxi, amit hívtam, hogy vigyen ki a metróhoz, késett vagy 15 percet. Utána a 10 perces út alatt csak kétszer tévedt el, de a sofőr nagyon nyugodt volt, mondván, ha le­késem a metrót, jön a másik. Igen ám, csak nekem még ki kell érni a reptérre, és elérni a tajpeji járatot. Egy fiatal, 30 év körüli afgán volt a sofőrünk, és ha nem is igazodott el jól a városban, annál többet beszélt. Fiatalon, 6 évesen került Afga­nisztánból Amerikába, melyet ma hazájának tekint. Meggyő­ződése, hogy az Európába való jelenlegi bevándorlást a nagyhatalmak, főleg Anglia és Németország politikája okozta. Nem tudom, Amerikát akarattal-e vagy véletlenül fe­lejtette ki. Végül megérkez­tünk a metróállomáshoz, lehetett hallani, hogy jön is a szerel­vény, úgy nézett ki, idejében meg­érkeztünk. Azonban belépéskor a mágneses kártyánk nem működött, és mire kiderült, mi a baj, a metró régen elment. No mondom, ez jól kezdődik, pedig a java még hátra­volt. Várván a következő metróra, a szemüvegem egyik lencséje kiesett, szerencsére nem tört el, és a csa­varja sem esett ki, látni azonban mindent kissé ködösen láttam. Végül megérkeztünk a reptérre, és amikor be akartam jelentkezni, kiderült, hogy a járatunk nem dél­ben 12-kor megy, hanem éjfélkor már elment. Kezdetben nem akar­tam hinni a fülemnek, de a jegyei­ tisztán ott volt, hogy 12:15 AM. Nagy nehezen valahogy sikerült he­lyet kapnom a következő tajpeji já­ratra, ami aznap du. 4-kor indult Igaz, így egy éjjelt Tajpejben kellett tölteni, de hát örvendtem, hogy va­lahogy sikerült helyrehozni, amit el­néztem, így az eredetileg 14 órai repülésből 18 óra lett, de hát így jár aki nem figyel. Tajpejben legalább sikerült egy­­pár órát aludnunk a szállodában, ami bizony reánk is fért. Másnap délben még 5 órai repülés után sze­rencsésen megérkeztünk Szinga­púrba. Szingapúr A vámvizsgálaton hamar túles­tünk, és máris indultunk a szállo­dánk felé. Esett az eső. A növény­zet buja, plumeria, ixora és rengeteg ismeretlen fa, a forgalom elég nagy. A szállodában éppen csak beje­lentkezünk, és már indultunk is szétnézni a városban. A szállodánk a központban, az Orchard Roadon van, s habár legutóbb mintegy 15 éve jártam erre, még emlékeztem a környékre, hiszen elég gyakran jár­tam itt. A DuPont helyi termelőrész­legén gyakran voltak gondok, és azokat mi, a kutatók kellett megold­juk Vasárnap tömeg van mindenféle bábeli zaj, tolongás, zsivaj. Az Or­chard Roadon indultunk a Tanglin Malltól, hiszen az a legismertebb a környéken, s a szállodánk is itt van. A Wheelock Place kúp alakú épüle­tét fedezett fel, legutóbb itt egy ha­talmas könyvesüzlet volt. Most ennek már semmi nyoma, inkább divatáru, ami valószínűleg jövedel­mezőbb. A Marriott szálló, a Tangs bevásárlóközpont, a Ngee Ann City pláza, a Kinokuniya könyvesbolt, a Paragon bevásárlóközpont és még sok ismert, illetve ismeretlen hely. Fáradtak is voltunk a hosszú út után, hamar meguntuk a tömeget, és visszamentünk a szállodába. Másnap ismét városnézés, az újonnan épült helyeket igyekeztünk meglátogatni először, és bizony akadt elég. Reggel kék az ég, persze ez nem jelent semmit, nagyon való­színű volt, hogy délután ismét esni fog. A forgalom továbbra is nagy, mindenhol építkeznek. Felültünk egy városnéző buszra az Orchard Roadon, irány Szingapúr legújabb szórakozóközpontja, a Marina Bay Sands a Marina-öbölben. A Sands Sky Park már messziről magára vonta figyelmünket a három hatal­mas épület tetején levő összekötő szerkezetével. Távolról egy hajónak is lehet nézni, tulajdonképpen egy szállodaközpont, kaszinó, gyűlés­­termek halmaza, legfelül pedig egy kilátó, mely összeköti a három fel­hőkarcolót. Hatalmas úszómedence a tetején, csodás kilátással. Vele szemben, az öböl nyugati oldalán a Merlion-szobor szájából ömlik a víz; fele hal, fele oroszlán, Szinga­púr szimbóluma. Kissé távolabb pedig, keletre az óriáskerék fehér karikája méltóságteljesen, lassan forog. A jelenlévők száma alapján azonban egyhamar nem fog megté­rülni az építéskor befektetett tőke. Tovább a Sands Sky Park után aztán leszálltunk a kínai negyedben, a New Bridge Roadon. Miután át­mentünk a Coleman hídon, jobbra fordultunk, s megjelent a MICA (Ministry of Information, Commu­nications and the Arts) épülete kü­lönböző színű ablakaival A Valley Roadon jobbra fordul­tunk az Old Parlament épülete felé. A Szingapúr folyó elég forgalmas, sok a sétahajó, tele turistákkal. Szemben a Clarke Quay színes épü­letei, a háttérben pedig felhőkarco­lók. Elhagytuk a Cavenaugh hidat, balra a városalapító Raffles szobra, illetve a Victoria színház és koncert­terem. Kellemes, jó meleg van, de ha izzadunk is, legalább szép kék az ég. Elhagytuk a Fullerton hidakat, innen a Merlion, Szingapúr jelképe már csak egy kőhajításnyira talál­ható. Mint várható volt, nagy a volt tolongás, turista turista hátán, bábeli zaj, mintha egy modern népvándor­lás közepébe csöppentünk volna Mindenki le akarja fényképezni magát a 8,6 m magas Merlion-szo­bor előtt. Leültünk egyet pihenni megittunk egy üdítőt és indultunk is tovább. (Folytatjuk: A Wheelock torony A Sands Sky Park az óriáskeréktől nézve Háttérben a Sands Sky Park, előtérben a Merlion-szobor A kínai negyed A Szingapúr folyó és a Clark Quay Raffles, a városalapító

Next