Népújság, 2020. július (72. évfolyam, 145-171. szám)

2020-07-22 / 163. szám

10 NÉPÚJSÁG _________ __________________­­ _____________ MAGAZIN_____________ ______________ ____________________ 2020. július 22., szerda A jegesmedvék vesztét okozhatja a klímaváltozás a század végére Halálra éhezhetik magukat a klímaváltozás miatt a jeges­medvék - derült ki egy új ta­nulmányból, amely szerint a csúcsragadozók sorsa akár már a század végére megpe­csételődhet. A Nature Climate Change című folyóiratban publikált eredmények szerint a zsugorodó tengeri jég miatt az állatoknak kevesebb ide­jük van fókára vadászni. A lesová­nyodott állatok pedig kisebb eséllyel élik túl az északi-sarkvi­déki telet élelem nélkül - olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretter­jesztő hírportálon. „A jegesmed­véknek hosszabb koplalási időszakot kell átvészelniük, mielőtt újraképződik a tengeri jég, és ismét táplálkozhatnak” - mondta Steven Amstrup, a Polar Bears Internatio­nal nevű szervezet vezető kutatója. A jelenlegi tendencia szerint a vizsgált 13 alpopulációból 12 sú­lyosan megtizedelődhet a követ­kező nyolcvan évben az Északi-sarkvidéken zajló gyors ütemű változások következtében. A régió kétszer gyorsabban meleg­szik a globális átlagnál. Amstrup szerint 2100-ra talán már csak a kanadai szigettengerben lévő Erzsébet királynő-szigeteki alpopulációban születnek jeges­medvék. A tanulmányban felvázolt forga­tókönyv az iparosodás előtti szint­hez képest 3,3 Celsius-fokos globális hőmérséklet-emelkedéssel számol. Már a jelenlegi 1 Celsius­­fokos emelkedés is a hőhullámok és az aszályok megszaporodásához vezetett, az emelkedő tengervíz­szint pedig pusztítóbbá tette a szu­perviharokat. A kutatók szerint ha az emberi­ségnek sikerülne is 2,4 Celsius­­fokban maximalizálnia a globális felmelegedést - ami még így is csaknem fél Celsius-fokkal ha­ladná meg a párizsi klímaegyez­mény célkitűzését­­, azzal is valószínűleg csupán késleltetni tudná a jegesmedvék kihalását. A fenyegetést nem maga a hő­mérséklet emelkedése jelenti, hanem az, hogy a ragadozók nem tudnak alkalmazkodni a gyorsan változó környezetükhöz. „Az a probléma, hogy az élőhelyük gya­korlatilag elolvad” - magyarázta Amstrup. Mára nagyjából 25 ezer jegesmedve maradt a vadonban. Az állatok testtömegének meg­becslésével és az energiahasznála­tuk modellezésével a kutatóknak sikerült kiszámolniuk, hogy legfel­jebb hány napig bírják az állatok a koplalást, mielőtt a bocsok és a fel­nőtt példányok túlélési rátája csök­keni kezdene. A koplalási időszak hossza régiónként változik és fél évig vagy akár hosszabb ideig is elhúzódhat. A bocsok nélküli nős­tényeknek van a legnagyobb esé­lyük az élelem nélküli hosszú időszakok átvészelésére. A szakemberek hangsúlyozták, hogy a jegesmedvék sebezhető ter­mészetvédelmi besorolása nem tükrözi megfelelően az állatok helyzetét. „Az egyetlen mód a megmentésükre, ha a globális fel­­melegedés megfékezése révén megóvjuk az élőhelyeiket” - húzta alá Amstrup. (MTI) Forrás: Wikipedia Még háborog a Vénusz belseje Amerikai és svájci kutatók 37, közelmúltban aktív vulkani­kus struktúrát azonosítottak a Vénuszon. A Nature Geosi­­ence című tudományos folyó­iratban megjelent tanul­mányukban újabb meggyőző bizonyítékokkal szolgáltak arra, hogy a Vénusz geológia­­ilag aktív bolygó. „Ez az első alkalom, hogy képe­sek voltunk olyan sajátos szerkeze­tekre rámutatni, amelyek arról árulkodnak, hogy nem ősi vulkán­ról, hanem ma is aktív, valószínűleg alvó, de nem holt vulkánról van szó” - mondta Laurent Montesi, a Marylandi Egyetem professzora, a zürichi Műszaki Egyetem Geofizi­kai Intézetével közös kutatás veze­tője. A kutatók már jó ideje tudják, hogy a Vénusznak van egy fiata­labb felszíne, szemben a Marssal vagy a Merkúrral, amelynek hideg a belseje. A meleg belsőről és a ge­ológiai aktivitásról árulkodnak azok a gyűrű alakú repedések, a coronae­­k, amelyeket általában medencék vesznek körül. A szakemberek azonban úgy vél­ték, hogy a coronae-k valószínűleg ősi aktivitás jelei, és a Vénusz eléggé lehűlt, hogy lelassítsa a ge­ológiai aktivitást a bolygó belsejé­ben, és annyira megkeményítse a kérget, hogy semmilyen meleg­ anyag a mélyből ne legyen képes áttörni azon. Ráadásul vita tárgyát képezi a coronae-k formálódásának pontos folyamata és különbözősé­gük okai. Új tanulmányukban a kutatók a Vénusz felszíne alatti termomecha­­nikai aktivitás numerikus modelljeit használták, hogy létrehozzák a co­­ronae-alakzatok háromdimenziós, nagy felbontású szimulációját. Az eredmények segítették Monte­­sit és kollégáit abban, hogy azonosít­sák a közelmúltban aktív coronae-k jellegzetességeit. Megállapították azt is, hogy a coronae-k közötti bizonyos különbségek a geológiai fejlődés kü­lönböző szakaszait jelentik. A tanul­mány az első bizonyítékkal szolgál arra, hogy a coronae-k a Vénuszon még fejlődnek, ami azt jelzi, hogy a bolygó belseje még háborog - olvas­ható a Marylandi Egyetem közlemé­nyében. (MTI) Forrás: hirado.hu A nándorfehérvári diadal emléknapja 1456. július 22-én a Nándor­fehérvárt, a mai Belgrádot védő magyar seregek meg­semmisítő vereséget mértek II. Mehmed török szultán ha­daira. A győzelem 555. évfor­dulója alkalmából az Országgyűlés 2011. július 4- én július 22-ét a nándorfehér­vári diadal emléknapjává nyilvánította. (Az MTVA Sajtó­adatbankjának összeállítása) A 13. század végén megszilár­duló oszmán-török állam száz év alatt maga alá gyűrte Kis-Ázsiát, majd a Balkánon kezdett terjesz­kedni. A törökök 1389-ben Rigóme­zőnél szétzúzták a szerbek vezette észak-balkáni szövetséget, majd 1396-ban Nikápolynál Zsigmond magyar király lovagi seregére mér­tek vereséget. Hódításukat mintegy fél évszázadra megakasztotta az utolsó nagy mongol hódítótól, Timur Lenktől 1402-ben elszenve­dett vereség, de az újjászervezett bi­rodalom a 15. század közepétől már a Magyar Királyságot is közvetle­nül fenyegette. A déli vidékek védelmét az 1440- es években Hunyadi János szer­vezte meg, aki hadi sikerei révén báró, Szörényi bán, erdélyi vajda,és temesi ispán lett, s minden jövedel­mét és teljes magánhadseregét a török elleni harc szolgálatába állí­totta. Az 1446-ban kormányzóvá választott Hunyadi az oligarchák tá­mogatása híján 1448-ban Rigóme­zőnél súlyos vereséget szenvedett, s 1453-ban lemondott a kormány­zóságról. Ugyanebben az évben II. Mehmed szultán bevette az ezeré­ves Bizánci Birodalom szívét, Konstantinápolyt, és Európa felé fordult. 1454-ben végleg annektálta Szerbiát, majd 1456 májusában százezres haddal indult a Magyar Királyság kulcsának tartott, az or­szág belseje felé felvonulási útvo­nalat biztosító Nándorfehérvár ellen. A Duna és a Száva összefo­lyásánál épült várat a török már 1440-ben megostromolta, de kudar­cot vallott. A hírre Európában keresztes had­járatot hirdettek, de seregek nem ér­keztek, jöttek viszont katonák és népfelkelők Cseh- és Lengyelor­szágból, Moldvából, Szerbiából. Az olasz inkvizítor és hitszónok Ka­­pisztrán János magyar földön szer­vezett keresztes sereget, Hunyadi pedig zsoldossereg élén sietett a várparancsnok Szilágyi Mihály megsegítésére, így a törökkel csu­pán három erő tudott szembeszállni: Hunyadi saját költségen felszerelt hada, Kapisztrán János keresztesei és Kórógyi János macsói bán - Hu­nyadi szövetségesének­­ serege. Az ostrom 1456. július 4-én kez­dődött. A törökök a félkörben körül­vett várat a Duna és a Száva közti síkságról ágyúzták, komoly károkat okozva a falakban, és kétszáz ös­­­szeláncolt hajóval teljes szélességé­ben lezárták a Dunát Zimony fölött. Július 14-én Kapisztrán és Hunyadi flottája áttörte a hajózárat, így meg­nyílt az út a felmentő sereg előtt a szorongatott várba. Hunyadi saját serege élén a védőkhöz csatlako­zott, a keresztesek a Száva bal part­ján ütöttek tábort. A törökök július 21 -én indították meg a döntő rohamot a szinte telje­sen rommá lőtt vár ellen, öldöklő küzdelemben áttörték a külső véd­vonalat, és már a belső várat ostro­molták. A legenda szerint egy Dugovics Titusz nevű magyar vitéz életét feláldozva sodort a mélybe egy törököt, aki a vár falára ki akarta tűzni lófarkas zászlót. A köz­ismert történetről ma már tudjuk, hogy nem igaz, mégis a hazaszere­tet és az önfeláldozás jelképévé vált. Másnap a Száva bal partjáról átkelő keresztesek, élükön a hetven­éves Kapisztránnal, támadásba len­dültek, miközben Hunyadi a várból kitörve a török ágyúkat foglalta el, majd együttesen szétszórták az ost­romlók derékhadát. A török sereg felszerelését hátrahagyva menekült, a szultán pedig egyes feljegyzések szerint a kudarc miatt véget akart vetni életének. A győzelem után a török terjesz­kedés hét évtizedre megtorpant, a délvidéki erősséget csak 1521-ben tudta bevenni I. Szulejmán. A nán­dorfehérvári diadal emlékére ve­zette be 1457-ben III. Callixtus pápa az Úr színeváltozása ünnepet augusztus 6-ra, a győzelmi hír véte­lének időpontjára. A közhiedelem­mel ellentétben viszont a déli harangozást még az ütközet előtt rendelte el könyörgésként a török támadás miatt, és csak a győzelem után változtatta a hálaadás harang­szavává. A katonai diadalt nem si­került kiaknázni: a keresztes had felbomlott, a csata után kitört pes­tisnek Hunyadi és Kapisztrán is ál­dozatául esett. A nándorfehérvári győzelem a magyar hadtörténet leg­fényesebb lapjaira kívánkozik. Zimony ► magyar csapatok ► török csapatok magyar dereglye orok haiozai török ostromágyú mocsaras terület magyar dereglyék török­ hajóját Kapisztra lánnc A nándorfehérvári csata 1456. július 4-22. Nándorfehérvár améliai hadtest Forrás: Magyarország története MTVA Sajtóadatbank / MTI www.mtUn

Next