Népújság, 2023. június (75. évfolyam, 123-146. szám)

2023-06-23 / 140. szám

2023. június 23., péntek SZÍNES VILÁG _____________________________ NÉPÚJSÁG 5 f)ZrT XX. évf. 25. (864.) szám, 2023. június 23., péntek Az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület Vilniusban Báthori István nyomában Az Erdélyi Címer- és Zászló­tudományi Egyesület két, Vil­nius első írásos említésének 700. évfordulója alkalmából szervezett nemzetközi konfe­rencián is szerepelt Litvánia fővárosában. A szervezet el­nöke, dr. Szekeres Attila István sepsiszentgyörgyi he­­raldikus mindkettőn erdélyi címerekhez kötődő előadást tartott A legközismertebb kapcsolat Litvánia és Erdély között az, hogy Báthori Istvánt, Erdély fejedelmét a Lengyel-Litván Unió uralkodójává választották, 1576-ban Lengyelor­szág királyává koronázták, és Litvá­nia nagyfejedelmévé is vált. 1586-ban bekövetkezett haláláig tartó tízéves uralkodása alatt Bá­thori István markánsan beírta magát mindkét nemzet történelmébe. A Litvánia fővárosa, Vilnius és Erdély utolsó fővárosa, Kolozsvár közötti legfőbb hasonlóságot az adja, hogy Báthori Istvánt tekinti alapítójának mindkét város egyeteme. 1579-ben Vilniusban Báthori István egyetemi rangra emelte a jezsuita kollégiu­mot, majd 1579. július 17-én Vil­niusban keltezett alapítólevelében Erdély fejedelmeként a jezsuitákat bízta meg a kolozsvári iskola veze­tésével, és a létrejött kolozsvári je­zsuita kollégiumot 1581. május 12-én újabb alapítólevéllel akadé­miai rangra emelte E történelmi tényekből kiindulva építette fel előadásait az erdélyi he­­raldikus. A Litván Genealógiai, Cí­mertani és Zászlótudományi Intézet által szervezett, június 9—11 -e kö­zött az állami levéltárban tartott 2. Genealógiai, Címertani és Zászló­tudományi Nemzetközi Kollokviu­mon tizenöt európai ország szakemberei adtak elő. A rendez­vény meghirdetett témája a litván nagyfejedelmek. Szekeres Attila István Erdélyből Litvániába - Bá­thori István uralkodásának címer­tani, pecséttani és éremtani vonat­kozásai című előadásában az uralkodó Erdélyben, Lengyelor­szágban és Litvániában használt cí­mereit, pecsétjeit és kibocsátott pénzérméit dolgozta fel. Az elő­adást a Genealógiai Akadémia arany érdemjellel jutalmazta, ugyanakkor megkapta a szervező intézet elismerő oklevelét is. A Litván Történelmi Intézet, a Lengyel Művészeti és Tudományos Akadémia krakkói tudományos könyvtára és a Litván Címertani Bizottság által szervezett, június 14-16-a között a szépművészeti múzeumban tartott várostörténeti konferencián, melynek témája Vil­nius és más európai fővárosok a történelem segédtudományainak tükrében, kelet-közép-európai or­szágok szakemberei adtak elő. A té­mához kapcsolódva Szekeres Attila István Erdély volt fővárosa a címer­tan és pecséttan tükrében címmel tartott előadást. Az Erdélyi Fejede­lemség idejében Gyulafehérvár volt Erdély fővárosa, Báthori Ist­vánt is ott választották fejede­lemmé 1571-ben. Erdélynek a Habsburg Birodalomba való beta­­golását követően az 1691-ben fel­állított kormányzóság előbb Gyulafehérváron működött, onnan Szebenbe költöztették, majd 1791- ben Kolozsvárra helyezték át. Az 1848-1849-es magyar szabadság­harcot követően ismét Szebenbe utasították, majd 1861-ben újra Ko­lozsvárra. Itt működött az 1867-es kiegyezésig, amikor a Gubernium megszűnt. Tehát itt volt az Erdélyi Nagyfejedelemség utolsó fővárosa. Szekeres Attila István előadásában bemutatta Erdély két korábbi fővá­rosa, Gyulafehérvár és Nagyszeben pecsétjét és címerérét, és részlete­sen ismertette Kolozsvár történel­mét pecsétjének és címerének Vál­­toz(tat)ásain keresztül. Az Erdélyi Címer- és Zászlótu­dományi Egyesület elnökének a konferenciákon való részvételét Sepsiszentgyörgy Önkormányzata és Kovászna Megye Tanácsa támo­gatta. Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület Szekeres Attila István előadás közben a levéltárban Fotó: GHVI Nemzeti emléknap és a magyar szabadság napja Az Országgyűlés 2001. május 8-án fo­gadta el a 2001. évi XVII. törvényt az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a magyar szabadság napjáról. A jogszabály 1991. június 19., az utolsó idegen megszálló ka­tona Magyarországról történt távo­zása napjának emlékére június 19-ét nemzeti emléknappá, a kivívott sza­badság tiszteletére június hó utolsó szombatját pedig - amely idén június 24-re esik - a magyar szabadság nap­jává nyilvánította. Az MTVA Sajtóar­chívumának anyaga: Az 1990. március 10-én Moszkvában meg­kötött magyar-szovjet kormányközi egyez­mény 1991. június 30-át rögzítette a kivonulás befejezéseként, a szovjet alakula­tok távozása azonban a tervezettnél két héttel hamarabb megtörtént. Az országban állomá­sozó Déli Hadseregcsoport 1990 márciusá­ban kezdte meg kivonulását, felszereléseket, harcászati eszközöket és a le­bontott laktanyák épületelemeit a záhonyi át­rakó-pályaudvaron létesített katonai rakodóbázison tették át a magyar szerelvé­nyekből a szovjet vagonokba. A több mint egy évig tartó művelet során a szovjet fél végig tartotta a menetrendet, naponta egy-egy szerelvényt indítottak útnak az akkori Szov­jetunió közeli és távoli vidékeire A személyi állomány kivonása ezzel pár­huzamosan zajlott. A szovjet katonákat haza­szállító első katonavonat, amely a Veszprém megyében szolgálatot teljesítő harckocsiez­red egy gépesített lövész zászlóalját vitte a Szovjetunióba, 1990. március 13-án hagyta el Magyarország területét. A következő 15 a hónapban másfél ezer, katonákat és eszközö­ket szállító szerelvény távozott az országból A hatalmas mennyiségű eszköz és ember szállítása nagy munkát, de jelentős árbevételt is hozott a MÁV-nak. Az 1991. június 16-án elinduló utolsó ka­tonavonat a felszámolt rakodóbázisok felsze­reléseit vitte magával. Az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, a Déli Had­seregcsoport parancsnoka 1991. június 19- én 15 óra 1 perckor a záhony-csapi hídnál lépte át a magyar határt. A szovjet csapatok kivonása hivatalosan 1991. június 30-án fe­jeződött be, 1944. március 19. óta ekkor elő­ször nem állomásozott idegen katona magyar földön, az ország visszaszerezte szuvereni­tását A csapatkivonással kapcsolatos pénzügyi elszámolás kérdésében hosszú, nehéz tárgya­lássorozat után „nulla megoldás” született, azaz a felek kölcsönösen lemondtak egymás­sal szembeni követeléseikről. Erről 1991. december elején Moszkvában született szó­beli egyezség, az írásbeli megállapodást 1992. november 11-én Budapesten írta alá Antall József miniszterelnök és Borisz Jelcin orosz elnök A megemlékezés keretében országszerte rendezvényeket tartanak, és ekkor adják át a Magyar Szabadságért díjat, amelyet azok kaphatnak meg, akik az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben hozzájárultak Magyaror­szág függetlenségéhez, önállóságához, a ma­gyarság megmaradását szolgáló alkotások létrehozásához. A díj idei kitüntetettje Béres Ilona Kossuth-díjas színésznő, a nemzet mű­vésze, a díjátadó Gödöllőn, a Királyi Váróban lesz

Next