Népújság, 2023. június (75. évfolyam, 123-146. szám)
2023-06-23 / 140. szám
2023. június 23., péntek SZÍNES VILÁG _____________________________ NÉPÚJSÁG 5 f)ZrT XX. évf. 25. (864.) szám, 2023. június 23., péntek Az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület Vilniusban Báthori István nyomában Az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület két, Vilnius első írásos említésének 700. évfordulója alkalmából szervezett nemzetközi konferencián is szerepelt Litvánia fővárosában. A szervezet elnöke, dr. Szekeres Attila István sepsiszentgyörgyi heraldikus mindkettőn erdélyi címerekhez kötődő előadást tartott A legközismertebb kapcsolat Litvánia és Erdély között az, hogy Báthori Istvánt, Erdély fejedelmét a Lengyel-Litván Unió uralkodójává választották, 1576-ban Lengyelország királyává koronázták, és Litvánia nagyfejedelmévé is vált. 1586-ban bekövetkezett haláláig tartó tízéves uralkodása alatt Báthori István markánsan beírta magát mindkét nemzet történelmébe. A Litvánia fővárosa, Vilnius és Erdély utolsó fővárosa, Kolozsvár közötti legfőbb hasonlóságot az adja, hogy Báthori Istvánt tekinti alapítójának mindkét város egyeteme. 1579-ben Vilniusban Báthori István egyetemi rangra emelte a jezsuita kollégiumot, majd 1579. július 17-én Vilniusban keltezett alapítólevelében Erdély fejedelmeként a jezsuitákat bízta meg a kolozsvári iskola vezetésével, és a létrejött kolozsvári jezsuita kollégiumot 1581. május 12-én újabb alapítólevéllel akadémiai rangra emelte E történelmi tényekből kiindulva építette fel előadásait az erdélyi heraldikus. A Litván Genealógiai, Címertani és Zászlótudományi Intézet által szervezett, június 9—11 -e között az állami levéltárban tartott 2. Genealógiai, Címertani és Zászlótudományi Nemzetközi Kollokviumon tizenöt európai ország szakemberei adtak elő. A rendezvény meghirdetett témája a litván nagyfejedelmek. Szekeres Attila István Erdélyből Litvániába - Báthori István uralkodásának címertani, pecséttani és éremtani vonatkozásai című előadásában az uralkodó Erdélyben, Lengyelországban és Litvániában használt címereit, pecsétjeit és kibocsátott pénzérméit dolgozta fel. Az előadást a Genealógiai Akadémia arany érdemjellel jutalmazta, ugyanakkor megkapta a szervező intézet elismerő oklevelét is. A Litván Történelmi Intézet, a Lengyel Művészeti és Tudományos Akadémia krakkói tudományos könyvtára és a Litván Címertani Bizottság által szervezett, június 14-16-a között a szépművészeti múzeumban tartott várostörténeti konferencián, melynek témája Vilnius és más európai fővárosok a történelem segédtudományainak tükrében, kelet-közép-európai országok szakemberei adtak elő. A témához kapcsolódva Szekeres Attila István Erdély volt fővárosa a címertan és pecséttan tükrében címmel tartott előadást. Az Erdélyi Fejedelemség idejében Gyulafehérvár volt Erdély fővárosa, Báthori Istvánt is ott választották fejedelemmé 1571-ben. Erdélynek a Habsburg Birodalomba való betagolását követően az 1691-ben felállított kormányzóság előbb Gyulafehérváron működött, onnan Szebenbe költöztették, majd 1791- ben Kolozsvárra helyezték át. Az 1848-1849-es magyar szabadságharcot követően ismét Szebenbe utasították, majd 1861-ben újra Kolozsvárra. Itt működött az 1867-es kiegyezésig, amikor a Gubernium megszűnt. Tehát itt volt az Erdélyi Nagyfejedelemség utolsó fővárosa. Szekeres Attila István előadásában bemutatta Erdély két korábbi fővárosa, Gyulafehérvár és Nagyszeben pecsétjét és címerérét, és részletesen ismertette Kolozsvár történelmét pecsétjének és címerének Változ(tat)ásain keresztül. Az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnökének a konferenciákon való részvételét Sepsiszentgyörgy Önkormányzata és Kovászna Megye Tanácsa támogatta. Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület Szekeres Attila István előadás közben a levéltárban Fotó: GHVI Nemzeti emléknap és a magyar szabadság napja Az Országgyűlés 2001. május 8-án fogadta el a 2001. évi XVII. törvényt az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a magyar szabadság napjáról. A jogszabály 1991. június 19., az utolsó idegen megszálló katona Magyarországról történt távozása napjának emlékére június 19-ét nemzeti emléknappá, a kivívott szabadság tiszteletére június hó utolsó szombatját pedig - amely idén június 24-re esik - a magyar szabadság napjává nyilvánította. Az MTVA Sajtóarchívumának anyaga: Az 1990. március 10-én Moszkvában megkötött magyar-szovjet kormányközi egyezmény 1991. június 30-át rögzítette a kivonulás befejezéseként, a szovjet alakulatok távozása azonban a tervezettnél két héttel hamarabb megtörtént. Az országban állomásozó Déli Hadseregcsoport 1990 márciusában kezdte meg kivonulását, felszereléseket, harcászati eszközöket és a lebontott laktanyák épületelemeit a záhonyi átrakó-pályaudvaron létesített katonai rakodóbázison tették át a magyar szerelvényekből a szovjet vagonokba. A több mint egy évig tartó művelet során a szovjet fél végig tartotta a menetrendet, naponta egy-egy szerelvényt indítottak útnak az akkori Szovjetunió közeli és távoli vidékeire A személyi állomány kivonása ezzel párhuzamosan zajlott. A szovjet katonákat hazaszállító első katonavonat, amely a Veszprém megyében szolgálatot teljesítő harckocsiezred egy gépesített lövész zászlóalját vitte a Szovjetunióba, 1990. március 13-án hagyta el Magyarország területét. A következő 15 a hónapban másfél ezer, katonákat és eszközöket szállító szerelvény távozott az országból A hatalmas mennyiségű eszköz és ember szállítása nagy munkát, de jelentős árbevételt is hozott a MÁV-nak. Az 1991. június 16-án elinduló utolsó katonavonat a felszámolt rakodóbázisok felszereléseit vitte magával. Az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka 1991. június 19- én 15 óra 1 perckor a záhony-csapi hídnál lépte át a magyar határt. A szovjet csapatok kivonása hivatalosan 1991. június 30-án fejeződött be, 1944. március 19. óta ekkor először nem állomásozott idegen katona magyar földön, az ország visszaszerezte szuverenitását A csapatkivonással kapcsolatos pénzügyi elszámolás kérdésében hosszú, nehéz tárgyalássorozat után „nulla megoldás” született, azaz a felek kölcsönösen lemondtak egymással szembeni követeléseikről. Erről 1991. december elején Moszkvában született szóbeli egyezség, az írásbeli megállapodást 1992. november 11-én Budapesten írta alá Antall József miniszterelnök és Borisz Jelcin orosz elnök A megemlékezés keretében országszerte rendezvényeket tartanak, és ekkor adják át a Magyar Szabadságért díjat, amelyet azok kaphatnak meg, akik az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben hozzájárultak Magyarország függetlenségéhez, önállóságához, a magyarság megmaradását szolgáló alkotások létrehozásához. A díj idei kitüntetettje Béres Ilona Kossuth-díjas színésznő, a nemzet művésze, a díjátadó Gödöllőn, a Királyi Váróban lesz