Népújság, 2023. június (75. évfolyam, 123-146. szám)
2023-06-28 / 144. szám
_ InÉPÚJSÁG _____________________________________________________AKTUÁLIS________________________________________________2023.június 28.,szerda Testvértelepülések találkozója kedden Ezen a héten ismét testvértelepülési találkozó lesz Jedden, a közös kérdések megbeszélése mellett a kezdetekre is emlékeznek A magyarországi Kamond és a felvidéki Szap települések küldöttsége érkezik szerdán délután keddre, ahol három év szünet után ismét találkoznak a helyiekkel. A vasárnapig tartó együttlét idején naponta lesz kerekasztal-beszélgetés a települések közös és sajátos kérdéseiről és európai integrációjáról, teret kap a helyi kulturális és turisztikai értékek bemutatása is, a vendégeket Marosvásárhely, a Székelyföld nevezetességeihez is elkalauzolják, de közös futballmérkőzéseket is terveztek, helyi termékek bemutatója, citeraszó és gulyásozás is belefér a programba - tudtuk meg Bányai István polgármestertől. A találkozót az Európai Unió finanszírozza az Európa a polgárokért (Europe for Cityzens) program keretében, az idei találkozóra az európai párbeszéd témakörben kerül sor. Idén Jedd és Kamond tízéves testvértelepülési kapcsolatáról is megemlékeznek, ugyanis a két község egy évtizede kötött partnerségi megállapodást, amelyet 2016-ban kibővítettek, azaz bevonták az együttműködésbe a felvidéki Szap és a kárpátaljai Palágykomoróc községeket is. Mivel többségében magyarlakta településekről van szó, a kapcsolat a Négy ország, egy nemzet néven működött tovább, de a világjárvány miatt elmaradtak az évenkénti találkozók. Az idei eseményre közel száz személy érkezik Kamondról és Szapról, viszont nem lesz jelen Palágykomoróc küldöttsége, tudtuk meg. A vendégek vasárnap utaznak haza. (GRL) NEC' ORSZI EC'is koccintottak. 2016-ban Szap és Palágykomoróc bevonásával bővült a testvérkapcsolat Fotó: Gligor Róbert László (archív Be lehet nyújtani a kérvényt a szárazság miatti kárpótlásra Június 23. és július 20. között kell benyújtani a megyei mezőgazdasági igazgatóságokhoz azt a típuskérvényt, amelynek alapján megtérítik a 2022 tavaszi szárazság okozta kárt. Elsősorban a kukorica-, napraforgó-, szója- és zöldborsótermesztőknek fizetik ki a kár értékét a helyszínen készített jegyzőkönyvek alapján. A támogatást az Európai Bizottság segélyalapjából biztosítják. A típuskérvényhez mellékelni kell a legkésőbb 2022. november 30-ig elkészített kárfelmérő jegyzőkönyvet, az APIA-hoz 2022-ben benyújtott támogatási kérvényt, amivel igazolják, hogy mekkora felületen vetették el az érintett kultúrát, egy nyilatkozatot, valamint a bankszámlát, és ahol szükséges, az adószámot. Erről jut eszembe Zsírt bele! Nem főzőlecke lesz, nem vagyok jártas sütésben, főzésiben, ez másféle emlékeztető. Talán vannak még, akikben ez a sokféleképp hangsúlyozható felszólítás másfajta emlékeket idéz. A kártyázást. Lehetett diadalmasan kivágni, álszenteskedő szerénységgel suttogni, harciasan harsogni, csúfondárosan felszólítani a játszótársat, hogy zsírt belé! Aki zsírozott valaha, az jól tudja. Márpedig sokan töltötték ezzel az időt. Otthon, vonaton, váróteremben, porták előtt, parkban, kiránduláson, csatlakozásra várva, városon, falun, akárhol, mindenütt. Még kibicek is gyakran összegyűltek a kártyázók köré. Ha nem zsírozás folyt, akkor hatvanhatos, huszonegyezés, amerikai hetes, snapszli és így tovább, nem folytatom. Mindenki szeretett kártyázni, mindenhol hamar előkerült a 32 lapos magyar kártya. Gyűrötten, kopottan, mármár elmosódottan is. Ma már nincs így, divatjamúlt lett a kártyajáték, annak legalábbis ezek a fajtái, elhalványította a modern világ, a digitalizálás, a mindenre alkalmas okostelefon. Akár gép is lehet a partner. Magyar kártyáról hallunk eleget, de nem eredeti értelemben, bizonyos államokban, nálunk különösen, a politika, a társadalmi csatározások eszközévé, választási, gyűlöletkeltő, népbolondító stratégiák mindegyre felfrissíthető részévé vált. És akkor miért rántottam elő mégis az emlékezet bugyraiból? Azért, mert önkéntelenül is eszembe juttatták. A minap Svájcban. Társasutazáson busszal utaztunk keresztül ezen a rendkívül civilizált, gyönyörű és gazdag országon, és a mai Úri kanton környékén az idegenvezetőnk Tell Vilmosról kezdett mesélni. A mondahős szabadságharcos Wilhelm Teli ezen a vidéken nőtt fel a 13-14. század fordulóján, és vált a zsarnokság ellen fellépők mindmáig legendás alakjává. A hangszóróban megelevenedett a többször filmre vitt, színpadon, daljátékban megidézett különös történet a hősről, aki nem akarta megsüvegelni a zsarnok birodalmi helytartó, Hermann Gessler fövegét, és emiatt a fia fejéről kellett lenyilaznia az almát, majd később a lázadók élére állva, magát Geszlert is megölte, és elűzték a gyűlölt elnyomót. Lelki szemeim előtt viszont hirtelen a jól ismert kártyafigurák jelentek meg: Tell Vilmos a makk felsőn, Geszler Hermann a piros felsőn. Majd ahogy a mesélő részletezte a valóságosként tálalt sztorit, rendre a többiek, Stüszi vadász, Rudenz Ulrich, meg a rangban kisebbek, akik az alsókra kerültek, Kuoni pásztor, Reding ítéli, Fürst Walter, Harras Rudolf is. Ugye, hogy ismerősek?! Már gyermekkoromban belém vésődtek ezek a nevek és képek, így, magyarul, ahogy a kártyákon szerepelnek. A Kárpátokon túli idegenvezető persze németesen igyekezett mondani a neveket, megnevezéseket, a magyar kártyáról pedig aligha tudott, én viszont gondolatban jól elkalandozhattam, amíg a busz magabiztosan robogott az tükörsima autópályán. Egyébként, mint hírlik, a Teli-kártyaként is forgalmazott magyar kártya nagyrészt ismeretlen Svájcban. Pedig az 1308-as népfelkelés vezéregyéniségei ma is megbecsültek a svájci köztudatban. A magyar kártya megalkotóit különben az 1804-ben írt Schiller-dráma ihlette meg az 1860-as évek elején, vagy még korábban, és úgy terjedt el Európában. Annyira, hogy immár külön napja is van a kalendáriumban, december 29. Ennek az egésznek külön irodalma van, magam is eléggé hosszasan írtam róla valamikor. De ezúttal jó memóriapróba volt magam elé képzelni a piros, zöld, tök és makk jellegzetes kártyafiguráit. Ami tény: akár ismerős alakok ilyen megszemélyesítésben a svájciak számára, akár nem, ott nem szokás az ilyen-olyan kártyákat kijátszani egymás ellen, egyik vagy másik etnikum rovására. A rétorománok a Svájci Konföderáció lakosságának egy százalékát sem teszik ki, mégis hivatalos nyelv az övék is, hogy csupán egyet említsek a példásan megoldott együttélési szabályokból. És azt évszázadok óta tudják, meg is jegyezték, hogy badarság a játékszabályokat valakiknek a kénye-kedvére ukmukfukk megváltoztatni. Zsírt bele! (N.M.K Folyamatos a rongálás a várbeli illemhelyen Egyesek puszta kedvtelésből törnek-zúznak Menyhárt Borbála Számos jó hangulatú, nagy tömegeket vonzó rendezvénynek adott otthont az utóbbi időben a marosvásárhelyi vár udvara, emberek ezrei fordultak meg a Folkfórumon, a gyereknapon, a Kult fesztiválon, legutóbb pedig a Marosvásárhelyi Napokon. De amikor éppen nincsen rendezvény, akkor is hétvégente kisgyerekes családok, sétáló párok, idősek töltenek el kellemes órákat a várudvaron, sokan plédet terítenek le a fűbe, ott olvasnak, a gyerekek labdáznak, szaladgálnak. Bár a várudvaron mindig példás a tisztaság, gondozott a zöldövezet, az illemhely állapota messze elmarad a környezet színvonalától, ugyanis, azt félretéve, hogy az oda betérők közül egyesek iszonyú koszt hagynak maguk után, sokan szándékosan rongálnak, összefirkálják a falakat, összetörik a vécékagylókat. Harc a neveletlenséggel Florentina Váry, a marosvásárhelyi várért felelős igazgató szerint a várbeli mosdót folyamatosan megrongálják az odalátogatók, a mosdókagylót összetörték, illetve az idén már eddig háromszor kellett kicserélni a vécékagylót a Vár sétány felőli bejárat közelében lévő mosdóban. Ez az egyik használható illemhely a vár területén, ugyanakkor nemrég egy konténerben működő mobil vécét is kihelyeztek, amely ott is marad, tehát mindig a látogatók rendelkezésére áll. A mosdóbeli bútorzat tönkretétele mellett egyesek puszta szórakozásból összefirkálják az illemhely falát. Az igazgató megjegyezte, sajnálattal tapasztalják, hogy egyes emberek nem tudnak civilizáltan viselkedni, és szántszándékkal tesznek kárt a mosdókban. A takarítást végző kollégáik állandóan dolgoznak, amikor nagyobb tömegek fordulnak meg a várban, két-három óránként tisztítják a mosdókat, de olyan sokan hagyják piszkosan maguk után az illemhelyet, hogy alig győzik. A vár üzemeltetéséért felelős igazgatóság tervei között szerepel a mosdó korszerűsítése, mégpedig úgy, hogy azt nehezebben lehessen megrongálni Érdeklődésünkre, hogy miért zárt be a nagyszínpad szomszédságában egykor működő étterem bejáratánál lévő illemhely, Florentina Váry elmondta, az az épület egy színvonalas kiállításnak ad otthont, ezért úgy döntöttek, inkább bezárják a nagyközönség előtt az ottani mosdót, hogy az is ne váljon vandálok áldozatává, és ne fogadja méltatlan látvány a kiállítást meglátogató turistákat. A város főterén egy közvécé működik Ha nem is méltó a környezethez, a várban legalább van nyilvános illemhely. Kissé odébb, Marosvásárhely főterén azonban - régi hiányosság - az egyetlen működő közvécé a Színház tér alatti aluljáróban lévő, a városlakók közül talán egyesek tudnak a létezéséről, a turisták azonban szinte biztos, hogy nem. Egykor üzemelt nyilvános illemhely a Művész mozi és a Horea utca közötti részen, valamint a Petőfi téren, azonban e két utóbbinak a kapuján évek óta rozsdás lakat áll, és a lépcsőkön felgyűlt szemét és pókháló jelzi, hogy régóta nem ment le rajtuk senki. A tömegrendezvények, így a városnapok idejére is mobil illemhelyeket helyeztek ki a városközpontba, a hétvégén az évek óta bezárt Horea utca közeli, egykori közvécé mellett láttunk néhány mobil vécét, de ezeket a rendezvények után össze is szedik. Tehát a mindennapokban a városlakóknak, akiknek a főtéren van dolguk, illetve a városba látogató turistáknak, ha a szükség úgy hozza, nemigen marad más választásuk, mint bemenni a főtér széli nagy bevásárlóközpont mosdójába, vagy vizet, kávét venni azért, hogy használhassák valamelyik étterem, cukrászda illemhelyét. Fotó: Nagy Tibor