Népünk és Nyelvünk, 1937 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1937-02-01 / 2. szám
42 Mészáros Gyula tűknek sémita eredetéből következő jobbról balra haladó vonalvezetése, a ladánybenei felirat E, T és P betűiben minden kétséget kizáró módon domborodik ki. E három betűnek ily régi typusú alakban való előfordulása amellett tanúskodik, hogy a jazyg szarmaták pontos vidéki régi hazájukban görög gyarmatos-szomszédaiktól, akár közvetlenül, akár közvetve, még a görög írás archaikus korszakában tanultak meg írni. A feliratban lényegbe nem vágó, alkalmasint inkább egyéni graphikai sajátosságok is vannak, mint amilyeneknek tekinthetjük a következőket: Az A jobb szára kissé eldomborodik. Az E harmadik keresztvonása a feliraton vagy elmosódott, vagy talán el is maradt. Az M kezdőszára szintén nem látszik. Valamint ugyanez az M betű folytatólag össze van írva az utána következő .4-val (a NIMAI szóban). Külön figyelmet érdemel a mondatzáró jobbradűlő ferde vonal is, mely a felirat befejezését jelzi. A körbenfutó szöveg szavainak sorrendje szempontjából ez a befejező jel feltétlenül hasznos útmutatásul szolgál. A felirat két szava közt nem is annyira íráshoz, mint inkább tulajdonjegyhez hasonlítható bekarcolás látszik. A ladánybenei jazyg-szarmata feliratnak, a legrégibb alapítású görög gyarmatokkal való vonatkozásain kívül van még egy másik, igen figyelemreméltó művelődéstörténeti jelentősége is. Ebbe az igen korai kultúrérintkezési rétegbe visszanyúló régies görög ábécé-typus ugyanis ezt a jazyg-szarmata feliratot önkénytelenül bizonyos közeli kultúrköri kapcsolatba hozza a nemrég feltárt szeged-nagyszéksósi hun nyelvemlék írástörténeti tanúságaival. Ebben a szintén görög eredetű hun írásban hasonlókép előfordulnak egyes oly archaikus betűk (mint amilyen a gamma, lambda és qoppa betűformája), melyek chronologiailag ugyancsak tetemesen régibb eredetűek, mint magának a feliratnak kora, vagyis körülbelül a Kr. utáni V. század.22 Mind a két adat, most már egybehangzóan, arra nézve szolgál bizonyítékul, hogy a Pontusvidék eredeti őslakossága a közéjük betelepülő görög gyarmatosokkal, hosszú évszázadokon keresztül, meg nem szakadó műveltségi érintkezésben állott. Az írás alapelemei már a gyarmatosítás 22 Mészáros Gyula: Az első hun nyelvemlék. My. 1936. 7.