Neveléstörténet, 2005 (2. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3-4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Horváth József: Csokonai, a csurgói ideiglenes professzor
Csokonai, a csurgói ideiglenes professzor könyv szerint „az igen kiváló Csokonai Mihályt, aki igen járatos a görög, latin, olasz és magyar költészetben, kiváltkép ismeri az esztétikát, könynyed és kiváló költő, a poétái osztály élére állították”.3. Debreceni tanítványa, Domby Márton külön kiemelte peripatetikus [a görög ’járkáló’, ’sétáló’ szóból] tanítási módszerét, amelyet később Csurgón is szívesen alkalmazott: „...a Debrecen vidékin idegen peripatetica methodust hívta vissza a görög kertekből és inkább mezőn, vagy legalább az oskolájában sétálva tanított, mint aluszékonyan katedrán ülve [...jó tanítványaival való bánásmódja is egészen különbözött attól, mely ott szokásban volt. Egy 21 esztendős ifjú inkább barátinak hitte az ővele csaknem egyforma idejű ifjakat, mint tanítványainak. Együtt sétált, mulatott, játszott, és, hogy semmit el ne titkoljak, gyakran a tartózkodást nem ismérő barátságnak érzései között, együtt is pipázott azokkal, sőt, legalább amint vádolták, együtt is ivott". A kollégiumból történt eltávolításának egyik indoka, ha mind a mai napig kellőképpen nem tisztázott fő oka is nem ez volt. Amikor két és fél évvel később álmai szertefoszlottak, Lillát örökre elvesztette, először a Vajda Juliannához írt terjedelmes búcsúlevele végén írja professzorként a nevét, jelezvén, hogy mindent és nem eredmény nélkül tett meg érte keszthelyi álláskereső útja során: „...Isten hozzád! - Csókollak - még egyszer - a legutolszor csókollak - Ah, elveszett kedves Lillám Isten Hozzád! Professzor Csokonay Komárom, Mart. 12. 1798." A tanári megbízatást komolyan gondolta, hiszen Debrecenben örömét lelte a tanításban, tanítványaiban sem csalódott. A komáromi kudarc után hosszan időzött Édes Gergely nagyvázsonyi lelkésznél. Az egykori jóbarát 1805. november 15-én levélben tájékoztatta édesanyját, azt az időt ama híres Kinizsi Pál temetési helyénél egy klastrom düledékjei és a Bakony erdeje szélében, a tavasz kellemeit ifjúi érzéssel szemlélgetvén, mígnem azon közben Festetics grófot levelezvén, meghívatotta Csurgói professzornak." A Csurgóra kerülés hiteles története azonban így túlságosan is leegyszerűsített lenne. Biztos, hogy már Komáromban értesült az iskola gondjairól, és Keszthelyen is szóba jött az itteni állás. 1798. január 22-én Festetics Györgyhöz intézett terjedelmes levelében tanári állásért könyörög. Hajlandó lenne Svájcba menni, a mezőgazdasági tudományokat tanulni: „Eszerént, esztendei utamra, s az egybegyűjtendő tapasztalásokra mind rákölteném szűk örökségemet: azért is tehát kívántam Méltóságos Uram! előre könyörgeni, hogy ez az én jószágomnak s magamnak elszánása Nagyságod előtt ked v Vargha Balázs (1961): Csokonai emlékek. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1961. 37 p. 3 Szilágyi E. I. m. 399 p. 4 Vargha B.: I. m. 231. p. Horváth József 171