New Yorki Magyar Élet, 1971 (24. évfolyam, 1-51. szám)
1971-05-29 / 22. szám
Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép lesz csuda dolgokat... BERZSENYI NEW YORKI HUNGARIAN LIFE MAGYAR ÉLET Vol. 24. No. 22. XXIV. évfolyam, 22. szám, 1971. május 29. szombat. Mansfield szenátor és társainak nagy veresége: az USA-csapatok maradnak!! magyar szemmel Trudeau Moszkvában Heath Párizsban Az amerikai szenátus nagy többsége leszavazta Mansfield szenátor és néhány társának azt a javaslatát, hogy az Egyesült Államok csökkentse az Európában állomásozó csapatainak létszámát. — Trudeaut Moszkvában Koszigin fogadta, de már tárgyalt Brezsnyevel és Podgorijjal is. — Heath angol miniszterelnök Párizsba érkezett, ahol Pompidou elnökkel tárgyalt. — Szadat tovább tisztogat: újabb magasrangú tisztviselők letartóztatásáról érkezett jelentés. — Nixon elnök közbenjárása a vasutas sztrájkban eredményes volt: a munkaadók teljesítették — kérésére — a vasúti szakszervezetek béremelési követeléseit, így a sztrájk véget ért. — Eredménytelenül fejeződött be a nyugatnémet—cseh tárgyalások második menete Bonnban; a megbeszéléseket majd Prágában folytatják. — Argentínában feszült a politikai helyzet: letartóztatták a hadsereg vesztőinek egy csoportját, akik a jelenlegi kormány megdöntésére összeesküvést terveztek. — Bengáliában nyugat-pakisztáni csapatok tűntek fel az indiai határ közvetlen közelében, amit indiai részről nagy idegességgel figyelnek. Lázasan dolgozik a török rendőrség az Isztambulban elrabolt izraeli főkonzul elrablóinak felkutatása érdekében; eddig több, mint 400 gyanúsítottat tartóztattak le és hallgattak ki. — Mexikóban letartóztatták azt a 19 bankrabló terroristát, akiket a mexikói szovjet nagykövetség taníttatott Észak-Koreában a gerilla harcmodor elsajátítására; a mexikói elnök 5 szovjet követségi hivatalnokot kiutasított az országból. ■ AZ AMERIKAI SZENÁTUS VITÁJA Ritkán volt ilyen egységes az amerikai szenátus, mint az elmúlt héten, amikor nagy szavazattöbbséggel elutasította Mansfield demokrata szenátor és néhány társának javaslatát, hogy a 300 ezres létszámú, Európában állomásozó amerikai fegyveres erők létszámát csökkentsék felére. — Két volt elnök: Johnson és Truman után, maga — a valószínű demokrata elnökjelölt — Muskie szenátor is a javaslat ellen szólalt fel. Nem is beszélve Rogers külügyminiszterről, aki kijelentette, hogy: ,,Az amerikai csapatcsökkentés Európában ma történelmi nagyságrendű hiba lenne.’ — És ez így igaz: most, amikor mind jobban kibontakoznak a „ping-pong" politika körvonalai, végzetes lépés lett volna a Szovjetunió vágyának eleget tenni és enyhíteni a NATO csapatok súlyát Európában, hogy aztán a Szovjet teljes erejével Kínára nehezedhessen. Ez a szépen fejlődő „ping-pong" végét jelentette volna. ■ ÚJABB MOSZKVAI LÉPÉSEK Mert ezt az európai „szabadkezet” akarják a szovjet vezetők mindenáron elérni. Ezért hívatta Gromiko szovjet külügyminiszter a múlt héten magához az USA moszkvai nagykövetét és adta át azt a diplomáciai levelet, amelyben a szovjet kormány felszólította az amerikai kormányt, hogy kölcsönösen csökkentsék az Európában állomásozó csapatok létszámát. De ezzel a problémával van összefüggésben Koszigin beszéde is, amit Trudeau fogadásakor mondott Moszkvában, amikor is hangoztatta, hogy a „NATO és a Varsói Paktum csapatainak létszám csökkentése Európában ma a legfontosabb kérdés." Ugyanerről beszélt Brezsnyev és Podgornij is. Feltűnő, hogy egyszerre milyen sürgős lett ez a kérdés az „elvtársak” számára! ■ TRUDEAU A SZOVJETUNIÓBAN Trudeau és Koszigin már aláírták azt a diplomáciai jegyzőkönyvet, amelynek értelmében állandósítják a politikai,gazdasági és kulturális kapcsolatokat a két ország között. — A kanadai miniszterelnök feleségével már megkezdte országos körútját a Szovjetunióban, amelynek során 6 nagy várost látogatnak meg. ■ HEATH PÁRIZSBA ÉRKEZETT Az angol miniszterelnök Pompidouval tárgyalt Anglia Közös Piaci belépéséről. A tárgyalások eredményeit még nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy soha — amióta ez a kérdés napirendre került — a feltételek a megegyezésre nem voltak ilyen kedvezőek, mint most. Ugyanis az Európai Közös Piac orszá- gainak külügyminiszterei és Anglia „Európa-minisztere” Brüsszelben megoldották a belépéssel kapcso* * latos valamennyi lényegesebb problémát. Négy fontos kérdésben jutottak egyezségre: 1 Anglia csatlakozik az •“ Euratomhoz, azaz a Közös Piac-országok atomenergia-szervezetéhez. 0 A Brit Nemzetközösség ** nádcukrot termelő országainak felajánlották, hogy kössenek szerződést a Közös Piac országaival. 0 Angliának csak 5 év ** alatt, 6 szakaszban kell a közös piaci szintre emelnie a nezőgazdasági termékek fogyasztói árát és kell elfogadnia a közös agrárpiac szabályait. A Végül a közös terhekhez való angol hozzájárulást a minimálisra csökkentették, sőt az átmeneti idősszakban Anglia tagdíjfizetési kedvezményben is ré- szesül, így lehetővé vált, hogy Anglia 1973. január 1-től a Közös Piac tagja lehessen! — Most csak Heath és Pompidou legfőbb szentesítése hiányzik még. ■ SZADAT TOVÁBB TISZTOGAT Szadat helyzete Egyiptomban — úgy látszik — erős. Ezt bizonyítja, hogy egyrészt keményen le mer sújtani ellenfeleire (300 tisztviselő letartóztatása), másrészt nem fél visszaállítani, — a naászeri diktatúrában megszüntetett, — demokratikus szabadságjogokat. — „Új államot építünk, — mondotta az elnök beszédében, — ahol minden egyén szabadon és biztonságban élhet." És ez nemcsak szónoki szóvirág, hiszen már hatalomra jutásakor eltörölte a kisajátítási törvényt, a földet viszi~Szaadra tulajdonosainak. — Riost pedig megszüntette a rendőrségi túlkapásokat, a levélcenzúrát és a telefonbeszélgetések lehallgatását. — A nép lelkesen tüntet Szadat mellett, — örvend, hogy megszűnt a diktatúra és vele együtt a moszkvai terrormódszerek. inMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiimiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiinmiiiiiniiiiiiiiiiiiiflHnmimittimR ■ A LABDA PATTOG TOVÁBB . . . Úgy látszik a ping-pong politika újabb fejleményei most már állandó helyet kérnek a politikai rovatokban. — A kis fehér labda tovább ugrált. — Kuwait, az „olajsejkség” elismerte Kínát, előreláthatóan a többi Perzsaöböli „olajállamok” is követik példáját. — Az iráni sah két lánytestvére látogatóban van Pekingben, akiket fogadott Csu En-laj miniszterelnök is — Thaiföld külügyminisztere egy sajtóértekezleten bejelentette, hogy országa egy „harmadik ország” közvetítésével érintkezésbe lépett Kínával és a tárgyalások jól haladnak a kölcsönös elismerés irányában. Thaiföld e lépését a SEATO-beli szövetségesei is támogatják. Végül, a meg nem erősített hírek szerint, Csu En-laj értesítette a hanoi kormányt, hogy Kína hajlandó elismerni egy független szaigoni kormányt, amely szabad választások után alakulna meg és akkor a vietnami háborút — Kína a maga részéről — befejezettnek tekintené. ■ A PING PONG POLITIKA EDDIGI EREDMÉNYEI Érdemes elgondolkozni a ping-pong politika eddigi eredményeiről. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy hatására már egy pár véres forradalom megszűnt, a feszültségek enyhültek és a politikai látkép tisztult. En(Folytatás a negyedik oldalon) Emlékezzünk hőseinkre „Nem lehet nemzet az, amelynek nincsenek hősei!” — tanítja a történelem sokezeréves tapasztalata. A nemzetek hőseik véréből születnek és ezeknek vére tartja össze sziklaszilárdan létüket. Nem a tömeg, a szám a döntő a népeknél, hanem fiaik hősiessége határozza meg egy nemzet nagyságát, vagy hanyatlását. Ma különösen szükség van hősökre, amikor pusztít sorainkban a materializmus fertőzése, amikor ifjúságunk vágyik hősi ideálok, példaképek után. Magyar nemzetünknek nincs oka a félelemre: kevés nép van a Földön, mely annyi hőst mutathatna fel történelmében, mint a magyar! Történelmünk a hősi tettek dicső sorozata Árpád vezértől — 1956 ifjú hőseiig. A történelem másik nagy tanúsága, vigasza számunkra pedig az, hogy a hősök vére nem hullhat hiába, egyszer csak kihajt belőle a NÉP BOLDOGSÁGA, SZEBB JÖVŐJE! Ezért kell emlékezni hőseinkre, az ő áldozatuk a jövünk legbiztosabb záloga. Emlékezni évezredes történelmünk ki tudná mennyi millió és millió névtelen halhatatlanjáról, akik életüket adták hazájukért, a magyar nép szabadságáért. De különösen azokról emlékezzünk , mit itt az emigrációban — ma Hősök Napján, — akikről odahaza ma tilos a megemlékezés: a II. világháború és az 1956- os szabadságharc hősi halottjairól. Róluk ma a megszállás alatt lévő Magyarországon nem szabad beszélni, írni, helyettük mindenütt a szovjet-bolsevista leigázókat, a magyar haza meggyalázóit dicsőítik az újonnan emelt emlékművek ezrei. De a „nyolcadik törzs” nem felejt és nem felejthet. Nem felejtette el dicső tettüket az otthoni magyarság sem, de 26, illetve 15 év távlatából hangot a kegyeletnek csak az emigrációs magyarság adhat. Hirdetjük és valljuk: a II. világháború és 1956 hőseinek áldozata nem volt hiábavaló! Az ő áldozatukból merítünk újra és újra hitet, erőt mag a megmaradáshoz, holnap pedig az ő szent harcuk folytatásához. Az ő kiontott vérük a legerősebb jogcímünk az élethez, szabadsághoz, Magyarország függetlenségéhez, amit mi tankok és ágyúk százezreivel szembeszegezünk és egyszer a győzelem a miénk lesz. Addig is amíg az emlékezés nem formálhat odahaza bronzba és márványba emlékműveket, amelyek büszként hirdethetik a világtörténelem legtisztább és legszentebb szabadságharcának emlékét, addig hősi tetteik szívünkben élnek, odahaza csakúgy, mint mindenütt a nagyvilágban, ahol magyar és szabadságszerető ember él a földön. Jeltelen sírjaikon ma nem nyílnak virágok, de az övék a mai szomorú magyar tavasz minden virága, bárhol is viruljon az magyar földön, vagy idegenben. „Hősökről, vitézekről emlékezünk” és a hősi magyar népbe vetett törhetetlen hittel imádkozunk ma Hősök Napján: „Hála Neked, Uram, hogy ilyen hős fiakat adtál nekünk! Adj erőt, hogy tudjunk méltóak lenni Hozzájuk, hogy áldozatuk, vérük hullása ne lett volna hiábavaló!” (Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a Hősök Napi ünnepségeken vegyenek részt minél nagyobb számmal, bárhol is tartják azokat.) WATSON KIRKCONNEL: GLORIA VICTIS Dicsőség a hős lányoknak s fiúknak Kik puszta kézzel is megfékezék Páncélosát a mezozoikumnak, Az éj honának vértes hüllejét! Ontották gyárak és vidám tantermek, S a tűzhelyek mellől is dőlt a nép, És minden rémség bénaságba dermedt, Hol zúgatták a Szabadság nevét. Veszteg a szörnyeteg, tetetve hőköl. Karmát behúzva s elfödve fogát, Nehogy, fölverve tán még szenderéből. Lecsapna rá a felbőszült világ. Nyugat nem mozdult, és a Brontosaurus Tiporva, bőgve vetette magát Mindenüvé, hol az ifjonti kórus Végsőkig zengte szabadságdalát. Lehet-e, hogy sírján örök lakat van? A költő gyötrődésén átremeg A magyar szellem, s első, halhatatlan Megváltani még az ember nemet. Angolból fordította: Köröndi András Nyisztor Zoltán: Törvény a sztrájk ellen Ennél groteszkebb és humorosabb jelenséget még nem élvezhetett az emberiség, mint azt, hogy ugyanazok a szociáldemokraták, akik kitalálták és törvénybe iktatták a sztrájk jogát, most ugyancsak a törvényhozás útján akarják korlátozni. S ez történik most Angliában és Svédországban.Az okok ismeretesek. Angliában 7 hétig tartott a postások sztrájkja s azalatt a közügy és jogos egyéni érdekek mérhetetlen kárára megbénult a postára alapított élet. Élelmes vállalkozók szerveztek ugyan magánpostát a külföldi forgalom számára a francia partokkal, de az természetesen olyan drága volt, hogy csak a nagy üzletemberek s a fülig szerelmesek engedhették meg maguknak ezt a luxust. Svédországban a közhivatalnokok és egyéb uszályhordozók mellett még a katonatisztek is részt vettek a sztrájkban, annyira, hogy a szociáldemokrata kormány ezrével függesztette fel azokat a sztrájkólókat, akiket a keze elérhetett. Angliában ugyan jelenleg a konzervatívok vannak hatalmon, de előzőleg már a munkáskormány is készült a sztrájk megrendszabályozására. A sztrájkjog nagy vívmány volt annak idején, mert a régi liberális világ nehezen látta be annak jogosságát. Pedig a sztrájk alapjában véve semmi más nem volt, mint a védekezés eszköze a munkások kezében a vállalkozók önkénye ellen. Akik kigondolták és kitervezték, semmi mást nem akartak, mint kikényszeríteni a jobb munkabéreket és a munka egyéb feltételeit. S ez lassan kint sikerült is. Minden kétséget kizárólag megállapíthatjuk, hogy sztrájk nélkül sohasem emelkedtek volna emberhez méltó színvonalra a munkabérek és a munkaidő, családi bér, balesetbiztosítás, stb. sohasem nyert volna törvényes elismertetést. Evés közben jön meg az étvágy — mondja a magyar közmondás és ez a sztrájkjoggal is beteljesedett. Ha a sztrájkkal gazdasági vívmányokat lehetett kikényszeríteni, miért ne lehetne azt politikai síkon is érvényesíteni? Nehéz elhinni, hogy maga a munkásság jött volna rá erre a gondolatra, de szakszervezeteit hamarosan megszállta volt egy intellektuális siserehad, mely jól jövedelmező és kitűnő ugródeszkát látott a sztrájk kiterjesztésében minden vonalra. Jól sejtették, hogy az egyéni hasznuk és emelkedésük mellett ez a munkásság önérzetét is fogja emelni. Elkezdődött tehát a politikai színezetű sztrájkok sorozata és a sztrájk eszközeinek tarka összeválogatása. Jöttek az ijesztő felvonulások, lázító gyűlések, a sztrájktörők megfenyítése, az összetűzés a rendőrséggel, rombolás, gyújtogatás és számos változatos más eszköz. A polgári kormányok jellegzetessége, hogy a munkásság minden megmozdulásával szemben csak karhatalmi beavatkozásra, vagy meghátrálásra, behódolásra tudnak gondolni. S ez utóbbi történik mostanság. A kormányok gyengeségük tudatában hallgatólagosan máris elfogadták a szakszervezetek diktatúráját és egyenrangú tárgyaló félnek tekintik azokat. (Folytatás a 3-ik oldalon) XX JO1 largnl [ndrnjrul Cnaillus «Ily a (Le Hugviu Laagiuge Ara: 20 cent ■ Jass Albert: Az NBC (National Broadcasting Company) hullámhosszán, a jól ismert „Today” televízióprogram keretében egy héten keresztül gyönyörködhettünk a mai Románia pompás fejlődésében, úgy kulturális, mint ipari és politikai vonalon. Szándékosan használtam a „gyönyörködhettünk” kifejezést, mivel valóban gyönyörű képeket láttunk és az elhangzott beszélgetések során megismerhettünk egy olyan országot, melynek létezéséről mindeddig fogalmunk sem volt. Egy országot, ahol mindenki boldogan, megelégedetten és aránylag jómódban él, egy országot, ahol egy Amerikátjárt fiatal költőnő szavai szerint nincsenek problémák,, mivel nincsenek „ethnic kisebbségek”, melynek lakossága egyöntetű, azonos nyelvű és kultúrájú s mely ország múltja szervesen egybeforr a hajdani római birodalom dicsőségével. Annak ellenére, hogy reggel hét és kilenc között csupán háziasszonyok és unatkozó nyugdíjasok érnek rá arra, hogy a televíziót bámulják, mégis elmondhatjuk, hogy ez a sorozat, mely az amerikai román emigráció buzgólkodásából, a román kommunista kormány kívánságára és az amerikai ipar segítségével jött létre, kitűnő propaganda munkát végzett Románia számára. Főképpen azért, mivel minden propaganda-színezetet óvatosan elkerült, egyetlen hang, egyetlen szó nem esett, mely valamiképpen is fölébreszthette volna az emberben a gyanút, hogy Romániának takargatnivalói is lennének. Erdélyről csak futtában esett szó, a bukaresti „falu múzeum” bemutatásával kapcsolatban, mint az ország egyik provinciájáról, ahol szép parasztházak épültek a múltban. Történelemről nem esett szó, csupán eszmetársítás és gondolat-kapcsolat formájában. Constanca kikötője lerakta a román kultúra görög alapjait és Ovidius szobra a száműzött költőn keresztül megalapozta az ország római múltját. Ugyancsak egy odavetett megjegyzés, mosolygó asszonyi szájból, mely szerint a román nyelv esik legközelebb minden tekintetben a régi latinhoz. Amikor a száműzetésben élő erdélyi magyar a televízió előtt ülve keserű szájízzel mered rá Bukarest ismerős utcáira, ahol 1932-ben, mint nyelve és származása miatt megbélyegzett katonalegény szenvedte a Trianonban ráerőszakolt kisebbségi sorsot, mindössze sóhajtani tud fájdalmában, hogy az ő fajtája ennyire lemaradt a románok mögött az amerikai propaganda szabad versenyterén. Keveset segít fájdalmán az a tudat, hogy két tanult fiát nagy amerikai vállalatok már előkészítették arra, hogy a vállalat megbízásából Romániába menjenek új gyárak beindítására és hogy ezek a fiúk máris mindent elkövetnek, ami tőlük kitelik, hogy ezek az új gyárak Erdély magyarlakta vidékein épüljenek és csak magyar munkásokat dolgoztassanak. Az a régi jó idő már sajnos eltelt, amikor egyéni bajvívásokkal országot lehetett nyerni. Ma szervezett tömegmegmozdulások irányítják a világ dolgait s bár az amerikai magyarság létszáma több, mint hússzorosa az itt élő románoknak és elnyert pozíciók szempontjából toronymagasságban áll fölötte, mégsem lehet tömeggé szervezni ezt a magyarságot, s ezáltal ütőképessé tenni. Nyomasztó fellegek súlya alatt nehéz derűlátónak lenni. Ez a száműzetésben élő erdélyi magyar azonban nem adja még föl a harcot. Felszólítja az összes Erdélyi Szövetségeket, Társaságokat, Baráti Köröket, hogy álljanak össze és legalább a következőt tegyék meg: Kétséggelen, hogy ennek a propagndának a hatására nagy idegenforgalmi áramlás indul meg ezen a nyáron Amerikából Romániába. Tegyük hát össze erőnket, eszünket és pénzünket, mi erdélyi magyarok és lepjük el az összes utazási irodákat egy szépen, színesen és ízlésesen kiállított utazási könyvecskével, mely felhívja a Romániába utazó turisták figyelmét Erdély magyarlakta vidékeinek szépségére, érdekességére, történelmi és kulturális múltjára és nem propaganda mellékízzel, hanem néhány szépen megfogalmazott, szívhez szóló sorban megkéri az utazót, hogy látogassa meg a kisebbségi sorban élő őslakó székelyeket és magyarokat is és győződjék meg személyesen arról, hogy miképpen élnek ma azok, saját hazájukban, akik valamikor a nyugati kultúra előharcosai voltak a Dunavölgyében. Ez csak egyike a sokféle lehetőségnek. A Haraszti-könyv már készültlőben van, mely történelmi dokumentáció alapján bebizonyítja úgy történelmi, mint kulturális jussunkat Erdélyhez. Ugyanezt támasztja alá egy másik oldalról Török Sándor „Település Történet”-e, melynek kiadása a , sok színes térkép miatt túlságosan költséges ahhoz, hogy valaki egymagában kiadhassa. Az Istenért, emberek, mutassuk meg, hogy élünk még, mert ha nem, úgy eltemetnek élve is, hogy unokáink már soha sem ásnak ki többé. BiiiinniiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiHiiiiBiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiwuiiiiiiiiiiiiiiiniiaiiiiiiiiiiiiiniiiiiimiinmBiiiiwiiHiiiiBiiiiiiHiinmiiiitmiiBuiiHiuiMimiiimmiiimniMtiiiniiiiiiiiHiitiiiiiiiiiniimuiiniiniiiiniiimmiiii.......mi