New Yorki Magyar Élet, 1971 (24. évfolyam, 1-51. szám)
1971-07-24 / 30. szám
ra Nem sokaság, hanem Lélek S szabad nép tesz csuda dolgokat... BERZSENYI CHICAGO ILL 50657 USA NEW YORKI HUNGARIAN LIFE MAGYAR ÉLET Vol. 24. No. 30. XXIV. évfolyam, 30. szám, 1971. július 24. szombat. Jusiinnimi Budapest 1956, Prága 1968, Belgrád 1972? Tito az ország lerohanásától tart Tito, Jugoszlávia elnöke nyíltan panaszkodik, hogy „az egyik nagyhatalom” minden alkalmat megragad, hogy külső nyomást gyakoroljon az országra. Az államfő nem csinál titkot abból, hogy az ellenséges irányzatú befolyásolás mögött maga Brezsnyev húzódik meg. Másik jele az egyre rosszabbodó kapcsolatoknak: egy miniszterekből és diplomatákból álló kutatócsoport nemrég hozta nyilvánosságra eredményeit, a szovjet—jugoszláv viszonyt „nem kielégítőnek” minősítve. Hivatalosan persze ennek nincs különösebb megfogható jele. A jugoszlávokat inkább a kulisszák mögötti szovjet mesterkedések aggasztják. Mint a NIN című jugoszláv hetilap keserűen megjegyzi: „Semmi sem történik véletlenül Moszkvában” . . . Titót és kollegáit méltán aggasztja az a tény, hogy a Szovjetunióban élő jugoszlávoknak megengedték, hogy az egyetemeken jugoszláv-ellenes előadásokat tartsanak. Az sem elhanyagolható jelenség, hogy az oroszok nyíltan támogatják a külföldön élő Tito-ellenes emigrációt. A SZOMSZÉDBAN TARTOTT HADGYAKORLATOK VESZÉLYE A jugoszlávok máris fogcsikorgatva várják a közeljövőben megrendezendő Varsói Paktum hadgyakorlatokat, melyeket — a jugoszláv-ellenes hangsúly kiemelése érdekében — ezúttal Dél-Magyarországon tartanak. Jelenleg Románia határai körül folynak példátlanul nagyszabású „hadijátékok”. Ezek után a jugoszlávok méltán felteszik maguknak a kérdést: vajon ez a katonai sakklépés-sorozat nem egy, a Csehszlovákia, 1968-beli megszállását megelőző katonai előkészületeknek az előszele? Jelenleg azonban kevés a valószínűsége annak, hogy a Varsói Paktum tagállamainak hadseregeősszel bemasírozik Jugoszláviába. A Szovjetunió ezzel kirántaná a saját lába alól a szőnyeget s az európai „biztonsági tárgyalások” nyomban hitelét vesztenék. BELGRÁD MINDEN ESHETŐSÉGRE FELKÉSZÜL Tito országa azonban ezúttal nem kockáztat: a jugoszláv hadgyakorlatokat a Varsói Paktum „hadijátékaival” egyidejűleg rendezik meg ez év őszén, hogy ezzel is demonstrálják: ha bármilyen zászló alatt csapatok lépnék át a jugoszláv határt, az 1968-beli csehszlovák ellenállásnál jóval keményebb dió feltörése várná őket. Az oroszok inkább lélektani hadviselést folytatnak jelenleg Jugoszláviával szemben. Céljuk az, hogy elijesszék a délszlávok országát a jóval lazább, liberálisabb formájú kommunizmus további meghonosításától. Ha ezt sikerül elérniük, arra számítanak, hogy Tito halála után a reformoktól megfosztott, a néptől eltávolodott vezetőréteg kénytelen lenne végülis Moszkva gazdasági kegyeiért könyörögni. És ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a fekete bárány, Jugoszlávia visszatérne a Kreml „kebleire” az eredeti nyájhoz. VESZEDELMESEN TÁTONGÓ RÉSEK A JUGOSZLÁV „BÁSTYÁN” Tito pontosan tudja, hogy az oroszok kivárásra lovagolnak. Éppen ezért Belgrád széleskörű alkotmányos változásokkal igyekszik a szovjet terveket meghiúsítani. Július végére az egyszemélyes hatalomból 23 tagú kollektív vezetés válik, Titóval az élen, új federális kormánnyal, melyet Mr. Bijedicsre bíznak. A jelenlegi jugoszláv gazdasági helyzet azonban könnyen sebezhető réseket nyújt. Az új Bijedics kabinet első és legfontosabb tennivalója az infláció vészterhes hullámainak lecsillapítása kell, hogy legyen, értékes keményvaluta szerzés céljából pedig az országnak többet kell exportálnia. A jugoszláv átlagmunkás pontosan tudja, hogy a nyugati béreknek csak kis töredékét kapja belföldi verejtékéért. Azt is tudja, hogy a külföldön dolgozó jugoszláv vándormunkások szépen prosperálnak. Ez a letagadhatatlan tény bérfeszültséget okozott, de csak belföldön. Ha a rosszul fizetett belföldi átlagmunkás bérének emelése nem következik be, országos sztrájkokra van kilátás, ami végső fokon a kemény szovjet vonal követőit igazolná. ★ 1971 őszén — a párhuzamosan tartott Varsói Paktum és jugoszláv hadgyakorlatok idején Jugoszlávia vezetőinek vasidegzettel kell majd rendelkezniük, mert az oroszok a legkisebb gyengeséget is kiaknáznák, hogy a „marxizmust tékozló fiúból” halálos „baráti öleléssel" kiszorítsák a lelket. uniuiiiuiitiiintiiinutiiiutiiiutinuiinntiiiüiimiuiiiinmniinniHiiiiimi 22 évi "fagyos légkör" után, NIXON KINHUN LÁTOGAT ! Az oroszok USA—kínai összeesküvést sejtenek • Csend a vietnami fronton Nixon 12 napos kaliforniai tartózkodása után, ahol bejelentette, hogy Csu En-laj meghívását elfogadta — visszatért a Fehér Házba. — A jordániai hadsereg hadijelentése szerint a palesztinai gerilla-csapatok felszámolása megtörtént. A gerillák 600 főt vesztettek, 800 fogságba esett, egy részük Izraelbe menekült. — Hat arab állam megállapodott abban, hogy acéltermelő kapacitásukat egyesítik. — VI. Pál Őszentsége Nixon kínai útjáról így nyilatkozott: „Új, nagy események vannak készülőben, melyek az emberiség javát szolgálják”. — A vietnami háború statisztikái szerint 1965 óta, — amikor több mint félmillió USA katona volt a fronton — a legalacsonyabbak, a fegyveres akciók megcsappantak. — Egyes távol-keleti szakértők a csatazaj szűnését Kína befolyásának tulajdonítják. — A jövő héten újabb Hold-hódító útra indul az APOLLO—16 űrhajó: a tervezett fellövés ideje július 26. — Kína bejelentette területi igényét a délkínai tengeri Spratly szigetekre. (A japán megszállás előtt ez az olajban gazdag szigetcsoport Kína Kwantung tartományához tartozott, jelenleg a Fülöp-szigetek birtokolják.) III. Hasszán marokkói király kijelentette, hogy a jövőben szigorúbban fog kormányozni s a 76.000 főnyi hadseregbe „új, tiszta vért” ömleszt. — Izrael további F—4 PHANTOM repülőgépeket kért az USA-tól. Abba Eben szerint Egyiptom, Szíria és Irak 600 szovjet gyártmányú szuperszonikus jet repülőgéppel rendelkezik, ami 1:6 arányt jelent — az arab államok javára. — A 78 éves Franco betegsége esetére a Bourbon herceg-trónörökös Juan Carlost bízta meg a spanyol államfői teendők végrehajtásával. — 52 törölt járat után az AIR CANADA sztrájkja véget ért. ■ KÉT ÉVTIZED LEGNAGYOBB MEGLEPETÉSE A kaliforniai San Clemente-ben Nixon elmondotta szűkebb tanácsadói környezetének, hogy immár 30 hónapja folytak a titkos tárgyalások Kínával a két ország viszonyának újra rendezését illetően s megüzente Pekingnek, hogy nem érzi magát ,,a történelem rabjának”. Ez év áprilisában — a nagy „pingpong olvadás” idején — már nyilvánvaló volt, hogy az USA közeledést szívesen veszik a kínaiak. Ezt követően Henry Kissinger, Nixon fő külpolitikai tanácsadója a hó elején Saigonban, Indiában és Pakisztánban járt, ahol „gyomorrontásra” panaszkodott. Betegágyba fekvés helyett július 9-én álnévre szóló útlevéllel berepült Pekingbe, ahol a 4000 kilométeres „kitérő” után, összesen 45 órát tartózkodott, amiből 20 órát Csu En-laj miniszterelnökkel való tárgyalásokon töltött. 1972 ELEJÉN: A Fehér Ház félhivatalosai szerint Nixon történelmi jelentőségű látogatására a jövő év elején kerül sor. „Tartós béke elképzelhetetlen Kína és 750 millió lakosa nélkül” — mondotta az Elnök a kaliforniai Burbank TV állomásról sugárzott rövid beszédében. „A Kína és az Egyesült Államok vezetői közötti találkozás célja a két ország viszonyának normalizálása továbbá eszmecsere néhány, mindkét felet érdeklő kérdésben. Azért választottam ezt az utat, mert mély meggyőződésem, hogy a feszültség csökkentése az egész világ számára hasznosnak bizonyul s jobb kapcsolatokat teremt a Kínai Népköztársaság (sic!) és az Egyesült Államok között. Ebben a szellemben úgy érzem, utam nemcsak a jelen kor, hanem a földkerekség jövő nemzedékei számára is meghozza a békét . . NIXON ELVÁGJA A TALÁLGATÁSOKAT " Ez Elnök az újságírók* ilyenkor szokásos spekulációinak elébe vágva, és bizonyára az oroszok gondterheltebb helyzetére céllozva — kijelentette: • A Kínai Népköztársa-, sággal való új viszony kialakítása nem a régi bará- taink számlájára történik... • A lépés — egyetlen más ország ellen sem irányul . . . • Célunk: minden állammal baráti kapcsolatok kiépítése . . . És végül a legtalálóbb, tömör fogalmazás: ,,Minden nemzet barátunk lehet, anélkül, hogy ezáltal más nemzet ellenségévé váljon" . . . A SZOVJET REAKCIÓ A TASSZ 2 napig egyszerűen nem közölte a nagy horderejű eseményt a szovjet kisz vélényén uzvilágas állású pártkorifeusok csak a külföldi tudósítók faggatásaiból értesültek arról, hogy Nixon Kínába látogat. A Pravda szerint az amerikai lépés a vietnami háború befejezését célozza s egyben az elnökválasztási stratégia egyik hangulatkeltő lépése. A magyarországi sajtókommentárok szerint „a lépés nem időszerű és nem hasznos, mert késleltetni fogja mind az európai biztonság, mind a közel-keleti kérdés, mind a SALT tárgyalások kimenetelét”. * Az oroszok idegessége érthető, hisz Kína az évtized közepe táján oly nukleáris hatalommá nő, amikor tetszés szerinti távolságokra irányíthatja a bombáit. A másik veszteség: az óriási kínai piacról való kiszorulás (a szovjet— kínai „baráti" viszony csúcspontján évi 2 milliárd dollár volt az oroszok export volumene, ma ennek mindössze egy huszada:100 millió). A katonai következmények: USA—kínai összefogás az oroszok sakkban tartására — már évek óta oly visszatérő lidércnyomása a szovjet vezérkarnak, ami most — embrionális alakban — máris kísérti őket. CSU EN-LAJ ITT IS „SEGÍT” . . . Nixon 1972 májusáig bezáróan tervezett kínai útja mellett még kiemelkedik az a hongkongi híradás, miszerint Kína kész résztvenni egy indokínai kérdéseket tárgyaló nemzetközi konferencián. A hírt Gough Whitlam, az ausztráliai ellenzék vezére is megerősí(Folytatás a 4-ik oldalon) A JUGOSZLÁVOK FELKÉSZÜLNEK A SZOVJET MEGROHANÁSRA Jelenleg a román határ körül folynak a Varsói Paktum tagállamainak hadgyakorlatai, amelyeket természetesen nyugati fotoriporter nem fényképezhet le. A londoni ECONOMIST képe a jugoszláv katonai készülődéseket mutatja be. Ára: 20 cent Jass Albert: MAGYAR SZEMMEL A szabadságharcos „Nemzetőr", júniusi számának harmadik oldalán, érdekes részleteket közöl a Budapesten megjelent „Tájékoztató”-nak a debreceni nyelvészkonferciára vonatkozó jegyzőkönyvi anyagából. (Ugyanazon az oldalon közli a konferencián résztvevő külországokbeli magyarok névsorát is, valamint — keserű humorral — ezzel szemközt, a második oldalon, a még mindig börtönben lévő fiatal 56-os magyarok neveit.) A leközölt részletekből még a távoli szemlélő is rádöbbenhet arra, hogy ezen nevezetes nyelvészkonferencián nem annyira a nyelvről, mint inkább politikáról volt szó, mégpedig, hogy pontosabban fejezzük ki magunkat, a magyar nemzeti emigráció megbontásának és felszámolásának kitervezéséről. A jegyzőkönyv szerint dr. Bognár József, a Magyarok Világszövetségének budapesti elnöke elpanaszolta, hogy .........még most is van 1944-es hangnemben író lap odakint. Most ez a probléma: ilyen viszonyok között hogyan tudunk érintkezni úgy, hogy ilyen lapokkal ne kelljen kapcsolatba lépni! Mert ehhez nincs kedvünk, bár magyarok, akik írják! De ők nagyobb ellenségei a mi rendszerünknek, mint egy közömbös idegen!” Majd az egyetemekre tér rá: „Ahol az egyetemnek rendszeres kapcsolatai vannak Magyarországgal, ott nincsenek problémák. Van azonban több lektorátus, amelynek nem volt ilyen kapcsolata, többnyire politikai okokból. Bonyolult dolog ez! Nyugat-Európában ez a kérdés odáig fajult hogy kénytelenek voltunk a kultúregyezmények révén odahatni, hogy mi küldhessünk lektorokat, mert egyes lektorok ellenséges magatartást tanúsítottak velünk szemben. Amit a nyelvápolással szolgáltak, azt politikailag tönkre tették . . . Nyugat-Európával ezek a kérdések rendeződtek. Vagy innen megy valaki, vagy az ottlévőkkel megállapodunk a minimális lojalitás kérdésében. Amerikával ez nincs még meg. De részünkről nem lesz nehézkesség, elzárkózás, támogatni akarjuk az intézményeket káderek küldésével is . . . Ott, ahol lehet államközi megállapodásokkal, máshol alapítvánnyal kell megoldani ezt a kérdést . . .” Erre a megoldásra Értavy Baráth Józsefnek (USA) már vannak is gyakorlati javaslatai. Először is bejelenti, hogy „Új Nyugat’ címmel folyóiratot indít Amerikában, mely „fórum lehetne a dialógusra”. Majd elpanaszolja, hogy „Amerikában a sajtó jobbra tolódik, a magyar kultúráért munkálkodók és a tömeg közé állnak és hangos módon igyekeznek betölteni a teret. Jószándékú emberek körében is előfordul, hogy jobboldaliak!” Végül előáll a javaslatokkal: „A kultuszkormányzat minden nehézség nélkül meg tudna alakítani Amerikában egy középiskolát. Az IKEA utalványokra rátesz egy felárat és az amerikai magyarsággal fizetteti meg azt a pénzt, amibe ez kerülne. Ennek a kulturális szerepe igen nagy lenne. Ha pedig nem fejlődne jó irányba, egyszerűen megvonnák a szubvenciót." (Micsoda perverz gondolat: a szocialista paradicsomban nélkülöző hozzátartozóikon segíteni kívánó amerikai magyarokat adóztatni meg a propaganda-költségek fedezésére!) De dr. Értavy más ötletekkel is szolgál. Elpanaszolja előbb, hogy szervezési szempontból még nincsenek Amerikában komoly lehetőségek, mert előbb „azokat a sárkányokat kell leküzdeni, akik odakint várnak ránk”, mert „ők a mi szerepünket megnehezítik”. Majd felajánl ötezer dollárt a „közös célokra”, valamint bejelenti, hogy ,,Az emigráció tanulmányozására 1971 őszétől lehetőséget biztosítunk egy nyelvésznek, egy irodalmárnak és egy történésznek.” Egy másik amerikai magyar egyetemi tanár, dr. Sinor Dénes, így egyszerűsíti le a maga álláspontját a „Tájékoztató” szerint: „Magyarország szocialista állam lett. Ez egyeseknek tetszik, másoknak nem. Ez olyan, mint a régi pesti mondás: eszi, nem eszi, nem kap mást. Magyarország szocialista állam. Ezen itt senki nem akar változtatni .. . Nem szükséges külföldön, ahol élünk, szocialistának lenni ahhoz, hogy a magyar államrendszert objektíve, szimpatikusan tudjuk tolmácsolni . . .” Ennek a cikknek az íróját éppen úgy nem hívták meg a debreceni konferenciára, mint ahogy nem hívták meg a New York-i könyvnapra sem. Tehát szemmel láthatólag nem tartozik sem ide, sem oda. Ez viszont azt jelenti, hogy bizonyos távlatból szemlélheti az eseményeket és minden érdek nélkül vonhatja le a tanulságokat és következményeket. A dr. Sinor által elfogadásra felajánlott „szocializmus”-nak az a legnagyobb baja, hogy túlságosan széles területet takar. Magában foglalja a kínzókamráktól és gyűjtőtáboroktól kezdve egészen az öregségi segélyig mindazt, amit ez a kifejezés takart az elmúlt fél évszázad alatt. Ahhoz, hogy egy magyarországi szocialista rendszer elfogadható legyen józanul gondolkodó amerikai magyarok számára, feltétlenül szükség van a határvonalak pontos kirajzolására. Vannak bizonyos alapvető emberi és politikai jogok, melyek nélkül semmiféle rendszert sem ismerhetünk el jogosnak és törvényesnek. Ezek közé tartozik az önkormányzat és szabad választások joga, melynek gyakorlását minden önkényes egypártrendszer lehetetlenné tesz. Tisztában vagyunk azzal, hogy a mai magyar kormány zsinegeit a valóságban Moszkvából rángatják és olykor bizonyos rokonszenvvel gondolunk azokra a magyarokra, akik esetleg jobb érzésük és belátásuk ellenére kell engedelmeskedjenek az erőszak parancsának. Amíg azonban erőszak uralkodik Magyarországon, még ha lepel alatt is és nem a nép szabad akarata, addig mi, szabad földön élő magyarok, a népet áruljuk el, ha szabad akaratunkból leparolázunk az erőszak képviselőivel, bármilyen kelletlenül is képviseljék azt. Ha a mai magyarországi szocialista rendszer urai valóban és őszintén „dialógust” kívánnak és „közeledést” keresnek a rendszer által kiüldözött vagy a rendszer elől kimenekült magyarok felé, akkor el kell fogadjanak minket úgy, ahogy vagyunk. Vagyis tudomásul kell vegyék és meg kell tűrjék az „ellenzéket”, mint a valódi demokrácia legfontosabb tényezőjét. Elválasztani az Értavy Baráth által „sárkányoknak” nevezett nemzeti érzésű, öntudatos magyar gondolkodókat a „tömegtől” mindössze kétes értékű sintér-munkát eredményezhet, melynek során óvatosan kikerülik a komondorokat és összefogdossák az ingadozó, gerinctelen, elveket nem ismerő megalkuvókat. Mi, sárkányok, is magyarok vagyaink s bebizonyítottuk a múltban, hogy népünk szabadságáért életünket is hajlandók vagyunk feláldozni. Okosabb lenne tehát, amennyiben jószándék vezeti őket, ha az Értavy- Baráth-féle Szent György lovagok sárkányölés helyett (ami veszedelmes foglalkozás) inkább arra törekednének, hogy’ egyesítve minden magyar erőt, tehát a mienket is, minél nagyobb nyomást gyakorolhassunk az ott- honi kommunista kisebbség kényuraira, a magyar nép többségének javára és a magyar jövendő érdekében. Ezt a célt viszont nem lehet sem talpnyalással, sem olyan alattomos eszközökkel szolgálni, mint az IKEA csomagok megadóztatása. Mi bármikor készek vagyunk értelmes eszmecserére, a szabad demokrácia jegyében. Ez pedig azt jelenti, hogy a mi szavunk, a mi gondolataink, a mi írásaink éppen úgy el kell jussanak Magyarország népéhez, mint ahogy a „rendszer” által Amerikába eljuttatott és annak itteni hívei által szaba-don terjesztett „kultúrjavak" utat leltek az amerikai magyarság felé. Ezt úgy hívják ebben az országban, hogy „fair play”, aiiilllliiiiiiiiiiilliiiilllliiiiiiiiiiimiiiiiiimuiimiimiiiiiii ...Illllllllllllllllll....Illllllllllllílllllllllllllllllllllllll....Ilii....IMI........ .................................................