New Yorki Magyar Élet, 1982 (35. évfolyam, 2-49. szám)
1982-07-03 / 27. szám
1982. július 3. A szeptemberben megtartandó III. Magyar Világkongresszus agendáján sok fontos kérdés megvitatása szerepel és ezen kérdések között nagy jelentősége van a magyar- és a társ-emigrációknak a kanadai federális és tartományi kormányok közötti viszony fejlesztésének és esetleges módosításának. A Kanadában élő magyar és magyar származású személyek száma 140.000-re tehető, ami nem nagy szám, a lakosságnak mindössze 0,5%-a, azonban a társ emigrációkkal, különösen a csatlós államok csoportjaival összefogva, erőteljes ,,lobby”-t képezhet, amelynek kívánságait a kanadai kormányok megfontolás tárgyává tehetik. Kanada gazdasági problémáinak megoldása, az infláció valamelyes csökkentése, a munkanélküliség leépítése, a vállalkozási kedv növelése, az általános bizalmatlanság leküzdése nekünk magyaroknak is életbevágó érdekünk, mert itt akarunk élni és mindennapi kenyerünket megkeresni. Nemcsak jogunk, de kötelességünk is rámutatni a fennálló anomáliákra, a különféle szintű kormányok elkerülhető balfogásaira és törekednünk kell arra, hogy a nem kompetens, sikertelen és sok esetben nem “bona fide” politikusokat a választók kellő felvilágosításának segítségével a közéletből elimináljuk. Az alábbiakban — a teljesség igénye nélkül — tartalomjegyzék-szerűen sorolunk fel néhány olyan kérdést, amelyben a kormányoknak — eddigi gyakorlatukban —, gyökeres változtatásokat kellene eszközölni. A VÉDŐVÁMOKRÓL A munkanélküliség csökkentése érdekében a legfontosabb intézkedésnek a védővámok bevezetését tartjuk.A kanadai ipar, amely bőséges hazai nyersanyag-forrásokkal rendelkezik, versenyképtelen úgy a belföldi, mint a külföldi piacokon a magas munkabérek és a munkavállalók magas életszínvonala miatt. Ezért importáljuk autószükségletünk 25°/6-át Japánból, az elektronikus berendezések nagy részét, iroda- és másológépeket, komputereket, számos ruházkodási luxuscikket és általában majdnem minden munkaigényes ipari terméket. Kereskedők büszkélkednek az , ,import” szóval, mintha a külföldi áru, csak azért, mert külföldi, jobb és szebb lenne mint a hazai. Magyarországon az első világháború után a Ferenczi Izsó államtitkár által megteremtett védővám-rendszer tette lehetővé a hazai textilipar kifejlesztését, amely a nagyobb és régebbi cseh és osztrák iparral szemben versenyképtelen volt. Inkább fizessünk magasabb árat a kanadai gyártmányokért és foglalkoztassunk kanadai munkásokat, semminthogy pénzünk idegen országok gazdaságát erősítse. Kanada fontos nyersanyagtermelő ország, akinek szüksége van búzánkra, ásványainkra az kénytelen megvenni még akkor is, ha mi nem vesszük meg az ő, munkaigényes gyártmányaikat. „Olcsó” japán autók és TV-k behozatala katasztrofális, de a Lada kocsik importja nevetséges. Támogassuk a munkaigényes kanadai késztermékek fogyasztását, mert nemcsak több kanadai foglalkoztatását fogja maga után vonni, hanem a fizetőképes munkások lakást, házakat tudnak majd venni és építőiparunk is kimászik a kátyúból. A MUNKANÉLKÜLI SEGÉLYRŐL A kanadai szociálpolitika elefántfázisban szenved. 20 heti munka után a munkanélküli további 20 hétig utolsó fizetésének 14 részét kapja, ami nem ösztönzi őt, hogy minden erővel új munkahelyet keressen. Sok országban nincs munkanélküli segély és jobb volna az erre fordított összegeket új munkaalkalmak teremtésére használni. A családisegélyt és Welfare-t könnyű kijátszani. Fiatal munkaképes nőik egy vagy több törvénytelen gyermek révén teremtenek maguknak egzisztenciát. Házastársak külön költöznek, a ma feleség mint elhagyott nő, gyermekei számának megfelelően családi segélyt kap, míg a férj munkanélküli segélyt vesz fel. Ezt az adófizetőknek kell előteremteni. A kormány költekezése elképesztő. Nemcsak az egyén, de egy kormány sem költhet elvben többet, mint amenynyi a jövedelme. Az a kormány, amely nem képes költségvetését egyensúlyba hozni mondjon le. A bankóprés működése azonos a bankbetétek ellopásával. Lenin mondotta, hogy a középosztály az adóztatás és az infláció malomkövei között fog felmorzsolódni. JAVASLATOK Fokozni kell az egyén ésaz egész gazdasági élet termelékenységét. A bérezést összhangba kell hozni a teljesítménnyel. Nem szabad a fizetéseket (lásd Hydro) nagyobb mértékben emelni, mint az infláció. A fizetéseket a munkavállalók érdekében kell csökkenteni és a szakszervezetek bűnös machinációit megfékezni. Egy mondatos törvénnyel el kell törölni a közalkalmazottak sztrájkjogát. „Senkit sem kényszerítettek arra, hogy állami alkalmazott legyen. Az állam pedig csak jövedelme arányában fizethet. Az állami hivatalok íróasztal túltengésben szenvednek. A közalkalmazottak létszámát erőteljesen csökkenteni kell és gondoskodni kell számukra másfajta munkahelyekről. A munka elvégzésével az állami tisztviselők harmadrésze elegendő lenne, jó munkaszervezési módszerek és intenzív munka esetén. A BEVÁNDORLÁSI POLITIKÁRÓL Nem hagyhatjuk szó nélkül a Trudeau kormány bevándorlási politikáját. Kanadába nem könnyű bevándorolni. A „newcomert” közeli rokonnak kell sponzorolni, bizonyos pontszámot kell elérnie, az utóbbi években mégis túl sok selejtes elem jött be az országba. Hangsúlyoznunk kell, hogy a diszkrimináció minden formája távol áll tőlünk és közömbös számunkra, hogy az ember bőrének színe kék, zöld, vagy bordó. De nem közömbös számunkra, hogy az új bevándorlók nagy része nem rendelkezik szakképzettséggel, alapfokú műveltséggel, szorgalommal és mimikakedvel, hogy új hazájának hasznos polgára legyen. Rokoni alapon kerül be sok ázsiai, ahol a rokoni származást megállapítani lehetetlen. Sokan munkanélküli segélyre és Westerre alapítják egzisztenciájukat. Minél több a törvényes, vagy törvénytelen gyerek, annál nagyobb az állami támogatás. Nem kívánjuk, hogy a bevándorló vagyont hozzon magával, de megkövetelhető, hogy 1.) mindeféle munkát az ország bármely részében vállaljon, 2.)semmiféle segélyt az első ötévben (amikor sponzorja felelős érte) ne igényeljen és ne legyen kölönc a kanadai adófizetők nyakán és 3.) szélsőséges pártnak, külföldről pénzelt és irányított fedőszerveknek tagja ne legyen és Welfare-esekkel a zsebükben ne vonuljanak fel tüntetni a békéért és az atomfegyverek elejtéséért. Ezekkel ugyanúgy kell bánni, mint ahogy a csatlós országok bánnának ilyen tüntetőkkel, ha ezek Moszkva, Prága és Bukarest főterén mernének masírozni. Kanada lakossága mindig európaiakból rekrutálódott. Az alapító angolokon és franciákon kívül nagyszámú német, svéd, holland, dán, ukrán, lengyel és magyar csoportok telepedtek itt le, akik jól integrálódtak az ország életébe. Tiszteljük az ázsiaiakat és afrikaiakat, akik föld girawnaimiiuniuiiiuiiiiiinniinmiiiiiiiiiiiniiHiiiiüiiiuuipiiDiuiiuuiuiinuniuiiiiiiiimiiiuiiiuiniininiKuiBunnminmuiniiiiniuuiuinunniminnuaramiiia rajzilag és kultúrában távol vannak tőlünk, de életmódjuk, szokásaik különbözők, beilleszkedésük nehezebb és nem javítják az itt élők összetételét. Trudeau nem az ország érdekét, csak saját hatalma meghosszabbítását tartja szem előtt és bevándorlási politikája is csak szavazatok gyűjtésére irányul. „Fejlődő” vagyis nem fejlett gazdaságú országok támogatásának luxusát nem engedhetjük meg magunknak, amikor mi is depresszióban szenvedünk. Értelme sincs annak, hogy többnyire ellenséges, a harmadik világhoz tartozó és az NN-ben ellenünk szavazó kis „népeket” támogassunk. Az összes „grant”-okat (OFY LIP stb.) meg kell szüntetni. A halálbüntetést ismét be kell vezetni. Álszemérmes politikusaink humanista színben tetszelegve törölték el ezt az igen logikus és jogos büntetést. Valamikor Magyarországon is volt parlamenti vita a halálbüntetés eltörléséről, amikor a halálbüntetés fenntartásának hívei azt mondották: „Kezdjék a gyilkos urak”. Veszélyes elemektől a társadalmat meg kell védeni, nem pedig élethossziglan (10—15 évig) kitűnő szállást és ellátást nyújtani nekik. Le kell leplezni a tízezernyi fedőszervet (front organisations), amelynek külföldi csoportok, pártok vagy államok pénzén aknázza alá országunkat. Tegyék illegálissá és kényszerítsék a föld alá a külföldi járszalagon járó extremista pártokat és csoportokat. Sok mulasztás terheli a kormányt honvédelmünk elserélyesítése, eljelentéktelenítése terén. Fedőszerveknek a hadseregbe való beépülése árulás, ami halálbüntetéssel sújtandó. A fegyvernemek (tengerészet, légierő, szárazföldi hadsereg) egyesítése valóságban az ország leszerelése, hogy támadó külföldi hatalom könnyű zsámánya legyen. A külföldi segélyre OFY, LIP és egyéb „grántokra”, kormányrepülőgépre és felesleges Welfare-célokra elfecsérelt öszszegeket fordítsák honvédelemre. A bérházakat (income property) nemkell államosítani, a tulajdonosi jogokat a „rent control”és a „work orderek” segítségével a kormány gyakorolja. A háztulajdonos az ellenőrzött házbér és hatóság által előért tatarozási költségek malomkövei között morzsolódik szét. Kapitalista társadalomban az árakat és béreket a kereslet és kínálat viszonya szabályozza és ha a házbéreket az infláció és a költségek növelése arányában nem lehet emelni, viszont a tulajdonost kényszeritik javításra és további invesztálásra, amire nincs pénze, akkor az ingatlanok adás-vétele megszűnik és az építkezési tevékenység még nagyobb mértékben fog csökkenni, aminek egyik következménye csak a munkanélküliség további növekedése. A külföldi, nem konvertibilis valutával rendelkező és devizakorlátozásokat alkalmazó országokkal szemben Kanada ragaszkodjon a reciprocitás elvének maradéktalan alkalmazásához. Hasonló megszorításokat kell alkalmaznunk ezen államokkal szemben, mint aminőket mi velünk szemben alkalmaznak. Töröljék el a „capital gain taxot”. Az a ház, amelyet valaki 15 év előtt $30.000.00-ért vett és ma $180.000.00-ért A kanadai kormányok és a magyar emigráció NEGYED! SZABÓ MARGIT: TÁVOL NAPNYUGATRÓL, halkhangú harangszó száll a szelek szárnyán . . . Harangszó-e, vagy csak képzeletem játszik szelek orgonáján? ... Távol napnyugatról úgy integet felém — mintha álom volna — Zöld akácfalombok közül kifenérlő bádogos kápolna. S NÉHÁNY ÖREGASSZONY, néhány ifjú leány felvégtől alvégig Csatlós rozmaringos imádságos könyvvel megy a falun végig. Kivarrott ingujjba, csipkés keszkenővel, ünneplő ruhába. Zöld akácfalombok közül kifekszlő kicsi kápolnába. CSENG-BONG A HARANGSZÓ, bús, kivert lelkéinél lelövisszhangozza, oda visszahúzza. S fájón boldog vagyok, ha arra gondolok, hogy messze, valahol, Napnyugat tájon, egy kápolna-harang slling-galangja szól. S néhány öregasszony és lány megy végig egy faluba ünneplő ruhába. Zöld akácfalombok közül kifenérlő kicsi kápolnába. ARKUS JÓZSEF: Só Eddig nem akartam szóvá tenni, mert még rám fogták volna, hogy tippet adok a kormánynak, illetőleg az Árhivatalnak, most már azonban nincs értelme a hallgatásnak. Végre a só árát is fölemelték. Régóta várok erre a pillanatra, amikor ha utólag is de kimondhatom, hogy a só kirívóan olcsó volt. Mit kirívóan: arcpirítóan olcsó, kilója három forint és nyolcvan fillér. Vagyis tíz deka, ami még mindig nem kis mennyiség, mindössze harmincnyolc fillér, dekánként pedig törvényes fizetési eszközzel már képtelenség is volna megvenni, mivel ehhez egy egész kéttized fillért vissza kellene kapni az ötfilléresből, ami már nincs is forgalomban. Ez volt a helyzet a sóval, egészen eddig a hétig. Most már azt is elmondhatom, hogy mindig elszorul a szívem. Valahányszor kedvenc élelmiszerboltomban ahhoz a polchoz értem, amelyiken az asztali sók sorakoztak. A környezetükben egymás után emelkedett a cukor vagy a liszt ára, nem is beszélve az italokéról, amelyen hel a bor, hol a sör, hol pedig a pálinka lett drágább, a sóról azonban mintha végképp megfeledkezett volna a hivatal. Természetesen nem a sóhivatal, hisz ilyen hivatalosan rég nincsen. Valószínűleg ez is oka volt, hogy a sót oly sokáigmostohagyermekként kezelték, holott az emberi táplálkozásban nélkülözhetetlen szerepet tölt be. Másrészt azért is megsajnáltam a mellőzött sót, mert ismerem dicső múltját. Valamikor a sót még pénzként is használták, ami nem azt jelentette, hogy a pénz lett volna értéktelen, hanem a só számított róka értékesnek, nélküle ízetlen volt az éted, és megromlott a hús meg a hal. Az ember azonban hálátlan. Ahogyan egyre több és több lett a só, már nem is becsülte annyira, természetesnek vette, hogy mindig tele a sótartó. Mellesleg emlékezetem szerint évekkel ezelőtt még előfordult, hogy háborús rémhírek hatására fölvásárolták a sót, de újabban már ezt se tapasztalni, holott időnként egyenesen vérfagyasztó hírek jönnek a nagyvilágból. De a só trónfosztása akkor vált teljessé, amikor már úgyszólván minden másnak fölment az ára, egyedül neki nem. Gondolják csak meg, milyen érzés lehetett ez a sónak, amelyhez akárki hozzájuthatott, ha volt három forint nyolcvan fillérje. Hogy ez voltaképpen miért is baj? Csupán azért, mert nálunk hovatovább gyanús lesz az, ami még olcsó. A sóra is már kezdtek úgy nézni, hogy ezzel valami biztos nincs rendben, ha nem emelik. Talán nem elég sós. Talán annyira ízetlen, hogy ha vesz belőle az ember egy kilót, akkor kell vennie hozzá még egyet, amivel megsózza. Ezeknek a mendemondáknak vetett véget a só árának immár elodázhatatlan rendezése. A közlemény is úgy szól, hogy a világpiaci árak több éve tartó drágulása miatt átlagosan 50 százalékkal emelkedik az étkezési só fogyasztói ára. Alig vártam a munkaidő végét a só számára igazságot hozó napon, hogy kedvenc élelmiszerboltomban saját szememmel láthassam a megbecsülést tükröző új árat, ám a helyszínre érkezve sóbálvánnyá váltam. A só zacskóján változatlanul az állt, hogy három nyolcvan. Szóltam a főnökasszonynak, hogy elfelejtették átírni a só árét. Az felelte, hogy ő is hallotta a közleményt a rádióban, de nem kapott róla semmi írásos értesítést, csupán hallomásra pedig nem adhatja drágábban a sót. Ilyesmi is csak a sóval fordulhat elő. Kiszámoltuk különben, hogy családunk egy év alatt cirka négy kiló sót fogyaszt, ez a kilónkénti 1,90-es áremelést néggyel szorozva 7 forint hatvan fillér többletkiadást jelent esztendőnként. Ha kissé összébb húzzuk magunkat, ezt valószínűleg sikerül majd kigazdálkodnunk. Most már csak azt kellene kitalálni, hogy miképpen tudnánk sóval fűteni is. (Népszabadság) MAGYAR ÉLET 9. oldal ad el, nem a ház értékemelkedését, hanem a pénz értékének az inkompetens kormány gyatra pénzügyi politikája következtében bekövetkezett csökkenését jelenti. Kanada gazdag ország, bővelkedik természeti kincsekben. Még a dilettáns kanadai kormányok sem tudják teljesen tönkretenni. Jó gazdaságpolitikával azonban a mi életszínvonalunk lehet a legmagasabb és meg kellene találnunkazokat a politikusokat, akik érzik mesterségüket. SZLANTSEK LÁSZLÓ UTAZZON A LEGJOBB IRODÁVAL! Toronto - Budapest - Toronto 2—3—4—5—6—8 hetes csoportok SIMM) Gyermekjegy: $750.00 Budapest - Toronto - Budapest 1 héttől — 1 évig Június 30-ig $776.00 Július 1-től $919.00 . .Speciális olcsó lehetőségek New York—Budapest New York—Paris Boston —Budapest New York—Bukarest New York—Amsterdam New York—Becs ÜJ OLCSÓ BELFÖLDI UTAZÁSOK! Útlevél — Vízum — hotel — autóbérlés — gyógyüdülés. Vonatjegyek — Eurailpass. Meghívólevelek. IKEA — TUZEX — Gyógyszerküldemények. Részletes tájékoztatással készséggel áll rendelkezésére irodánk magyar részlegének vezetője: SZEGVÁRI MAGDA RUDOLPH Travel Service Ltd. 77 Bloor St. W. Toronto, Ont., M5S 1M2 Telefon: 964 3553 úJume/ FUNERAL DIRECTORS LIMITED Established 1874 YORKÉ CHAPEL, 2357 BLOOR STREET WEST 767-3153 RONCESVALLES CHAPEL PEEL CHAPEL 436 Roncesvalles Ave. 2180 Hurontario Street 533-7954 ' Mississauga 279-7663 ,, Minden kápolnánál parkolóhely van. ÍRJON A JOGAIÉRT ONTARIO ÚJ, EMBERI JOGOK KÓDEXE júniuss 15-én törvényerőre emelkedett Új törvénykönyvünket egy igen egyszerű, azonban erőteljes eszmére alapoztuk: a tartományunkban élő, minden személy egyaránt fontosnak számít. És minden személy értékét és emberi méltóságát el kell ismerni, abból a célból, hogy a kölcsönös megbecsülés és megértés szellemét megteremtsük. Íme, az új törvénykönyv néhány főbb pontja: FAJI, NEMZETISÉGI ÉS VALLÁSI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS. Mindenkinek jogában áll az egyenlő elbírálás az alkalmaztatás, a szerződések, a lakásügyi elhelyezés, az árukiszolgálás, a szolgáltatások és a berendezések használata területén, a fajra, a bőrszínre, a származásra, a nemzetiségre, a földrajzi eredetre, vagy a hitre való tekintet nélkül. ROKKANTSÁG. Minden testi, vagy elmebeti hátrányt szenvedett személynek a törvénykönyv szerint jogában áll egyenlő elbánásban részesülni. ALKALMAZÁS: A törvénykönyv hatályát kiterjesztették abból . Ontario Human Rights Commission Hon. Russell H. Ramsay Minister of Labour a célból, hogy megakadályozza a megkülönböztetést rokkant személyek, a 18 és 65 életkorok közötti személyek és a családi állapot alapján megkülönböztetett személyek között. ZAKLATÁS: Minden személynek joga van a zaklatás-mentességre, ha a zaklatás a lakásügyi elhelyezés és az alkalmaztatás tilalmas területein történnék. A tekintélyes vezető állású személyek viszonzatlan szekszuális közeledése tilos. A törvénykönyv a fenti és egyéb előírásokat részletesen kidolgozta és bizonyos esetekben kivételeket engedélyez. Szívesen postázunk önnek egy példányt a törvénykönyv vezérfonalával egyetemben, a célból, hogy minden részletre feleletet találjon. Kérjük, írjon a köv. címre: Ontario Human Rights Commission, Queen’s Park, Toronto, Ont., • M7A 1A2, vagy telefonáljon: (416) 965-6841 vagy 1-800-268-9004. És győződjék meg arról, hogy az új törvénykönyv egy másik igen egyszerű, azonban erőteljes eszmét támogat: „Az együttes erő jelenti Outariot”. Canon Borden Rutcell Chairman