Néző, 1971 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
4 lebontásra ítélt rozzant lakásban, manzárd szobája ajtaja előtt, kalapját reszkető kezében tartva, könyörgő szavakat mormolva áll — az öreg (Páger Antal). Szemmel láthatóan koldul. Lentről fiatal nő és férfi figyelmesen hallgatja minden szavát, tekintetük kíséri a reszkető mozdulatokat. — Nem jó! — förmed rá a férfi. (Tordy Géza) — Így senki nem ad egy fillért sem! — A papa szándékosan csinálja rosszul — fordul el sértődötten a nő (Halász Judit) —, hogy soha ne tudjuk megvenni az autót ... — Ez a kezdő jelenet, az első szavak és mindjárt egy hatásos geg. A közönség nem marad hálátlan, a nézőtéren mindenki felnevet és mindenkin átfut a borzongató gondolat: — Micsoda család!... Hiszen pillanatok alatt nyilvánvaló, hogy koldulni tanítják és küldik az öregjüket — a mérnöknek kitanított fiú és a családba szeretettel befogadott meny. Aztán e pompás indítást sorra követik a hasonlóan groteszk jelenetek. Életre kel a közhelyként emlegetett „jó az öreg a háznál”, a következő pillanatban meg az derül ki, hogy terhes az öreg a háznál. Nappal torkoskodik, megissza a macskák tejét, kockacukrot rágcsál, mint egy egér, éjszaka pedig már annak tudata is zavarja a fiatalokat, hogy a közelben létezik az öreg, amikor ők végre — anyakönyvezve, izgalom és sietség nélkül — élhetnének . .. Nem is az itt a kérdés, hogy jó vagy nem jó az öreg a háznál, hiszen itt is, mint mindenütt, hol kell, hol nem kell; ahogy a pillanatnyi helyzet, a hangulat, a hétköznapok és ünnepek különbözősége éppen így vagy úgy támaszt igényt vagy ellenszenvet. A sokszínű helyzetkavalkádból millió család öregjének szánalmas sorsa rajzolódik fel. Komédiázva, mulattatón, szélsőségesen, hiszen eltúlzott a szeretet és ragaszkodás is, ahogy túlzott a gyűlölet vagy akárcsak az ellenszenv is. Gyurkovics Tibor mindezt éles szemmel, hallatlan bölcs életlátással veszi észre, és szerencsés tálalásban, a komédia szórakoztató köntösébe burkolja és mondja el. Holott halálosan komoly, félig sem megoldott szociális kérdés a végtére is „mi legyen az öregekkel?” probléma. Ezt persze Gyurkovics Tibor sem tudja, hiszen sem a szeretetotthon, sem a meg nem értő családi környezet, sem az utcai bolyongások és semmi, de semmi megoldás tökéletes érvénnyel nem szavazható maradéktalanul jónak. Marad hát mindenütt az, ami éppen van! Mégsem volt hiábavaló ez a kétórás komédiázás, amely éppen szélsőségeivel irányított Gyurkovics Tibor komédiája a Pesti Színházban reflektort, ha úgy tetszik, az akut problémára, ha meg így, a megállapodott helyzetekre. A Pesti Színház előadásáról még a sikerült darabnál is több jót mondhatunk. A címszerepet játszó Páger Antal eddig is több vígjátékban és komédiában bizonyította komédiázó tehetsége, brilliáns alakítása révén most ennek a műfajnak csúcsán érezzük. Igazán a szakma öregje! Sír és nevet, büszke és ellágyult megalkuvó, egyik pillanatban a korral járó életbölcsesség, másikban már a korral járó szenilitás villan fel — nemcsak a szöveg szerinti szavaiban, de mozdulataiban, játékában is, úgy istenigazában. Percről percre megnevettet, még fontosabb, hogy minden ilyen esetben gyönyörködtet is. Játéka feledhetetlen élmény a korosztályának és a fiatalabbaknak, de a legfiatalabbaknak is egyaránt. Halász Judit rendkívül bájosan játssza a közvetlen, szélsőséges indulataitól vezérelt, kicsit buta, kicsit szeszélyes asszonykát. Láthatóan jó kedvvel játssza, ami elismert tehetségét még megtöbbszörözi. A férjét alakító Tordy Géza játékszínei halványabbak, illetve helyenként harsányabbak, de buzgó igyekezettel követi nagyszerű partnernőjét. Rendkívüli erejű karakterfigura Bilicsi Tivadar egy öreg szomszéd szűkszavú szerepében. Már szótlan megjelenése élmény. Kevés szava pedig olyannyira beszédes, hogy a nézőtéren vissza kell fogni a lélegzetet, amikor megszólal. Kellemes meglepetés Somogyvári Rudolf egy humoros karakterszerepben, amikor vendégként időzik feleségével (Tábori Nóra) az öreg és családja házában. Másik látogató család (Nagy István, Békés Rita és Andai Györgyi) groteszk megjelenése hatásosan erősítette a komédiát. Különösen elismerést érdemlő a főiskolás Andai Györgyi koreográfiai pontossággal kidolgozott, jó értelemben „egyhangú” játéka, amit a legnagyobb poén robbanása sem tudott „eltéríteni”. A fiatal Kapás Dezső rendező határozott egységet teremtett a darab legnagyobb szélsőségei között is. Túlszínezte a harsány hangvételű komédiát, de ezzel az ügyet szolgálta. Ugyanezt mondhatjuk Fehér Miklós hallatlanul „rendezetlen” díszleteire és mérsékeltebben Jánoskúti Márta jelmezeire. Befejezésül egy frázisértékelés: jó az öreg a háznál; még jobb lenne, ha nem lenne — végül is ki tudja, mi a jobb... A darab és az előadás viszont — egyértelműen jó! Nagy László 2