Néző, 1974 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1974-10-01 / 10. szám

lengyel fantázia A XIX. század viharos történelmi idő­szak volt a lengyel nép életében, Napó­leon hadai jártak-keltek lengyel földön, majd a porosz, az osztrák és az orosz, cári reakció harapófogója szorongatta a füg­getlenségre és szabadságra vágyó lengyel népet. Az 1830-as lengyel felkelés - csak­úgy, mint a mi 1848-as szabadságharcunk idehaza — a lengyel irodalom legfőbb ih­letője. Mickiewicz, Kraszinski és Slowacki a maga módján, a saját társadalmi helyze­téből fakadóan különféleképpen látta a társadalom nagy kérdéseit, a forradalmat, úr és paraszt viszonyát, hazafiságot és így tovább. Egyben azonosak, romantikusak és intellektuálisak egyszerre. Ebben párat­lanok az európai irodalomban. Romantiká­juk kellékei nem különböznek a legsöté­tebb német romantika eszközeitől, ám a gazdag fantáziájú költői sorok az ember társadalmi és egyéni problémáit latolgat­ják, szinte már XX. századi abszurditással. Ez a közös vonás, ami írásaikat egy el­adásba tömöritheti a Thália Színház szín­padán. Nem árulunk el titkot, ha fantáziálá­­sunk okai közt felemlítjük azt is, hogy e három író egyetlen szinpadi vagy epikus műve sem volt számunkra színpadon ön­állóan elképzelhető. Laza szerkezetű, tö­­redékben maradt, dramaturgiailag messze költői szintükön alul maradó művek ezek, amelyek csak a fantázia katalizátorával ötvözve fejezhetik ki azt, amit túl a meg­ismertetésen magunk elé célul tűztünk Mi ez a cél? A romantika, a forradalmiság, a haza­­szeretet vizsgálata a fiatalság történelmi látószögű optikájával, az emberi lélek egyetemes költészet utáni vágyakozásával. Mickiewicz Ősök című művében ősi, po­gány szertartást ir le, amelyben megidé­zik az Ősöket. Azokat az ősöket, akik bár meghaltak már, életük hordaléka simítja vagy göröngyökkel szórja tele a jelen iva­dékok életútját. Romantikus eszközökkel, mégis a dialektika módszereivel vizsgálja múlt, jelen és jövő összefüggéseit. Boldog szerelem, elkeseredett, forradal­mi harc, iszonyatos elnyomás, magasztos hit és aljas intrika alkotja az epizódlánco­latok fő vonalát, amelyből ez a fantázia megszületik. Költeményeket táncok, vitá­kat tömegjelenetek, a borzalmat humor váltja egy látszólag szabálytalan, de szá­munkra már megszokott színházi stílusu előadásban. Az előadás Mickiewicz Ősök, Pan Ta­­deusz, Konrad Wallenrod című műveiből, számtalan költeményéből és kiáltványából, Slowacki Kordián, és Kraszinski Istentelen Komédia című színdarabjai egy-egy rész­letéből komponálódik meg színpadi fantá­ziává Kazimir Károly rendezésében, Kozák András, Drahota Andrea, Mécs Károly, Esztergályos Cecilia, Bitskey Tibor, Nagy Attila és úgyszólván az egész Thalia tár­sulat tolmácsolásában. Bemutató: október 24-én. Jósfay György 15 000. bérlő a Vígszínházban Igen, Gábor József va­gyok, az Egyesült Izzó Kutató Intézetében esz­tergályos, szocialista bri­gádtag, nős, Tamás fiam kétéves, Budán lakunk a Logodi út 33-ban. Sze­rettünk színházba járni, feleségem ötlete volt a bérletvásárlás ... Azért ez túlzás, nem röpítették nevemet világgá az új­ságok, egy kis hír jelent meg a Film, Színház, Muzsikában, hogy én voltam a 15 000. bérlet­vásárló ... Igen, a ké­pem is, amikor az aján­dékot átadták. Tudja, milyenek a riporterek, a kollégái, ha nincs jelen­tősebb esemény, lekap­ják az ilyen kis ügyet... Az ajándék? Konyhai robotgépet kaptunk. Hogyne próbáltuk volna ki, Tamás nem szereti a gyümölcsöt, mixeltünk neki a gépen, gondoltuk, talán így ... Nem, kiköp­te. Ő még nem tudja, hogy ajándékkal nem il­lik ... örültünk bizony, ilyen meglepetésre nem számítottunk. Veszünk két bérletet és hoz egy robotgépet... A bérlet­nek is örültünk, öt elő­adás a Vígszínházban, mindig szerdai napra, jobb erkély páholysor­ban az első sor. Na hall­ja! Jó helyről nézzük majd a Pop-fesztivált, amire eddig nem kap­tunk jegyet. És jön Presser új műsora, a Harminc éves vagyok. Érdekel, igen! Én har­minckettő ... Nem, nem! Csupán ezért nem vet­tünk volna bérletet. Az Antonius és Cleopatrát is várjuk. Egy jó Shakes­­peare-előadás sokáig em­lékezetes. A Hamletre most is emlékszünk. Miért a Víg? ... A mű­sor és a színészek miatt. Darvas, Páger mindket­tőnk kedvence. Nekem Lukács Sándor is, fele­ségem meg Ruttkait imádja. Nemcsak ide ... Voltunk mi a József At­tila Színházban, a Ma­­dáchban, a Nemzetiben is. Ahol jó a műsor. Mármint ahol nekünk jó ... Pénz? ... Nem pénzkérdés a színházba menés, hiszen olyan ol­csó. Inkább az idő ... Ueine itt a televízió is, néha mozi... Nem, nem, akkor azért inkább a színház. Mi jobban sze­retjük a színházat. De van egy időigényes hob­bym is. Fényképezés. Nagyítok is, persze. Tes­sék, ezt mind ... Tamás. Az ő fényképezése a leg­nagyobb örömem. Látja, milyen eleven? Ha szín­házba megyünk?... Egyik szomszéd bará­tunk vigyáz rá. Előadás után sietünk haza. Más­nap ... Másnap beszél­jük meg, amit láttunk Az egy külön esti prog­ram. Így aztán egy költ­séggel kétszer szórakoz­tunk. Tréfálok, de tény­­leg jó felidézni az elő­adás egyik-másik rész­letét. Bent? ... Ott is! Mindig van, akivel lehet komoly dolgokról be­szélgetni. Én különben is úgy vagyok ezzel, hogy szívesebben beszél­getek a nálam okosab­bakkal, s azokat rend­szerint érdekli az ilyes­mi. Igen, én úgy látom, az emberek szeretik a színházat. El is hiszem, hogy azóta huszonkét­­ezer bérletnél tartanak a Vígben. Mi is meg­vesszük jövőre újra, ha beválik, ugyanezt a he­lyet. Törzsközönség? ... Igen, nem is hangzik rosszul... ERKEL SZÍNHÁZ 1974. október 7-én (hétfő) 7 órakor TÁNCDAL - NEVETÉS - NÓTA - DIVAT vidám, zenés műsor Fellépnek : MAJOR TAMÁS — PSOTA IRÉN (Lujza és Jenő a divatról) AGÁRDI GÁBOR — CSÁKÁNYI LÁSZLÓ (Krahácsiak a fővárosban) ALFONSO, KOVÁCS APOLLÓNIA, HORVÁTH ISTVÁN, PUSKÁS SÁNDOR, KORDA GYÖRGY, HARANGOZÓ TERÉZ, PAYER ANDRÁS, MARKOS GYÖRGY, A SLÁGERSZERVIZ tánckara Geszler György vezetésével, KÉK CSILLAG EGYÜTTES, MÉSZÁROS TIVADAR NÉPI ZENEKARA, BALASSA TAMÁS EGYÜTTESE Műsorvezető: MOLNÁR MARGIT - PÁLOS MIKLÓS - LELKES ÁGNES Rendezte: CSENTERICS ÁGNES Gyurkó László a 25. Színház terveiről A Huszonötödik Színház léte elválaszthatatlan a magyar színházi élettől. Lelkes méltatások és erőteljes bírálatok ke­reszttüzében a Népköztársaság úti „albérletben" levő színház töretlenül halad a maga útján. Erről beszél az igazgató, GYURKÓ LÁSZLÓ. - Ragaszkodunk indulásunk alapelveihez. Csak világnéze­ti darabokat játszunk. Ezen nem változtatunk a jövőben sem! Ugyanakkor megpróbálunk önálló formanyelvet létrehozni. Persze ez egy soha el nem érhető célkitűzés, hisz önmagában a megállást jelentené, unos-untalan keresnünk kell a modern művészi eszköztár kialakításának lehetőségét. Mindez össze­függ azzal, hogy mi a színházat nem pusztán művészeti in­tézménynek tekintjük, hanem ennél többnek. Az elmúlt évek­ben sok mindent megvalósítottunk, de még mindig kevesebbet annál, amit szerettünk volna, bár ennek nemcsak mi vagyunk az oka, bonyodalmakat okoz a helyhiány, s nem ártana na­gyobb személyzet sem ... - A Huszonötödik Színház társulata az elkövetkező időszak­ban három premiert tart. Előreláthatólag januárban láthatja a közönség az együttes tolmácsolásában Szuhovo Kobilin: „Tarelkin halála" című drámáját, melyet korábban a kecske­méti színház játszott. Ebben az előadásban — melynek főbb szerepeit Iglódi István, Csíkos Gábor, Kristóf Tibor, Tolnay Mik­lós, Zala Márk és Jordán Tamás alakítja - ismerheti meg a publikum a színház új rendezőjét, Szőke Istvánt, aki Kecske­métről szerződött hozzánk. A múlt század végén keletkezett színmű egyaránt rokonítható Gogol Revizorával és Franz Kafka világával. A játék ötlete egyenesen zseniális: a főhős, akit adósságai fojtogatnak, elhatározza, hogy a dúsgazdag szomszéd halála után életet változtat, s elcseréli a papírokat. Az egyszerűnek látszó helyzetet azonban összekuszálja a rend­őrség megjelenése. A halotti bizonyítvány leleplezi a csalást, de hősünk már képtelen korábbi én­jét hivatalosan bizonyí­tani. Ettől aztán minden a feje tetejére áll... Számunkra azért különösen izgalmas esemény a régi orosz dráma bemutatása, mert ez lesz az első olyan eset, amelyben nagyobb átdol­gozás, írói beavatkozás nélkül, eredeti formájában játszunk el egy múlt századi klasszikus művet. - Ugyancsak az új esztendő első hónapjára tervezzük má­sodik premierünket, „Kőmíves Kelemenné balladája” című drá­mámat, Szigeti Károly rendezésében. A négy szereplős darab a régi népballadából indul ki, s az áldozat­vállalás szüksé­gességéről, s ennek torzító hatásáról beszél. Kelemenné maga vállalja a befalaztatást, csakhogy az épület végre elkészül­jön ... Ebben az előadásban Iglódi Istvánnak, Tolnay Miklós­nak, Jobba Gabinak és Bajcsay Máriának tapsolhat majd a közönség. A két férfiszerepet felváltva alakítja színházunk két fiatal művésze, Tardy Balázs és Pelsőczy László. Harmadik be­mutatónkról még korai lenne beszélni. - A Huszonötödik Színház ebben az évadban a már emlí­tett Szőke Istvánon kívül Kecskemétről Tolnay Miklóssal gya­rapodott, és ide szerződött ezenkívül a Thália Színházból Csi­kós Gábor, s ismét itt lép fel Zala Márk is. Természetesen az elkövetkező hónapokban nemcsak ottho­nunkban játszunk, hanem hagyományainkhoz híven, továbbra is vállalunk vendégszereplést vidéken, és a peremkerületek­ben is, havonta egy-két alkalommal. Ugyanígy sűrűn megfor­dulunk majd a munkásszállásokon is. Meggyőződésünk: ha a színházat nem visszük ki az emberek közé, kevesebben jutnak el felfedezéséig. Ezekre az előadásokra nem karitatív okok kényszerítenek - nekünk is nagy szükségünk van, hiszen csak így játszhatunk meggyőződéssel, őszintén, hittel világnézeti színházat... Ismét sor kerül majd a közönséggel való találko­zásokra, beszélgetésekre is, mert az a tapasztalatunk, hogy az ilyen ankétokra nagy az igény! Nádai N. György

Next