Nimród, 1930 (18. évfolyam, 1-36. szám)
1930-07-10 / 20. szám
1930. július 10. NIMRÓD VADÁSZÚJSÁG 337 tehát a vad részére is, hadd találjon ott elegendő lóherezabos bükköny-, rozs-, burgonyavetést, akkor nem fog annyira kikívánkozni a veszélyes zónába. Ha ez nem volna lehetséges, akkor annál nagyobb gonddal tegyük meg azt, amit lehet. Cserkészutakat húzzunk a határ mentén, a sűrűséget ritkítsuk ki, a területet állandóan zavarjuk. A kiváltócsapásokat szagosítsuk petróleummal, kátránnyal. Húzzunk keresztbe zörgő drótokat. Sokszor járjunk a lesipuskások leshelyei mellett pipázgatva s olykor igen jó hatása lesz, ha az estel les idején velük barátságos eszmecserébe bocsátkozunk, diskurálgatva az időről, a termésről vagy akár a magas politikáról is. (Hogy ilyenkor a poklok mélységes fenekére fognak bennünket kívánni, azt nem kell észrevenni.) Még drasztikusabb eszközök a tűzrakás este (persze a kártékony szúfélék pusztítására), valamint a fejszének, csákánynak ellentálló tuskók, fatönkök és kövek robbantása, természetesen alkonyatkor vagy még későbben is, mert ki tehet róla, ha az újmódi asztralit nem sül el, csak 1—2 óra múlva. (Igen, ha csak 1—2 óra múlva gyújtjuk meg a gyújtózsinórt.) Igen egészséges ilyen helyen a szénégetés, még ha a fát messzebbről is kellene odahordani. Közben ügyelnünk kell a lesipuskások kedves egészségére is, ezen célból a lesgödröket tömény karbolsavval kell fertőtleníteni. Ilyen helyen sok kártékony madár, mókus van, ezeket legjobb golyóval lőni, mert ami biztos, az biztos! Sok vadászfurfang kell a csapóvasak felállításánál is, ehhez azonban nincsen szavam, mert ezt semmiképpen sem sorozhatom be a vadászat nemes sportjába. Igazvadász csak a legvégső esetben nyúl a vashoz, mert nem tudja lelkére venni, hogy sokszor órákig, sőt napokig kínlódik a csapdába került szegény pára. Csapóvasban megfogott, halálos kínban vergődő vadhoz hasonlít most szegény megcsonkított hazánk! Itt is csak valami furfang segíthet. Hiszem és remélem, hogy még meghallom a rozsdás csapóvas törését s valahol a Kárpátok zúgó fenyveseiben fogom örömrepesve hallani Magyarország újraéledő szívének dobogását! DÉLAMERIKAI VADÁLLOMÁNYOKRÓL. Irta kesseleckeői Majthényi György. Mikor itt, Argentínában az ősz kezdetét érzem, az otthoni tavasz jut mindig az eszembe. Feltűnik képzeletemben az elhagyott drága otthon, a sűrű erdővel fedett hegyláncok, a szalonkahúzás poézise és ezek a Trianon előtti emlékek mindig heves honvágyat ébresztenek bennem. Fájdalmasan gondolok vissza az otthonra, mely már nem a mienk és hol már «mint oldott kéve széthull nemzetünk.» Sokan közülünk az összepréselt csonka hazában próbáltak elhelyezkedni, de sokan, kiknek már hely nem jutott, más világrészben kerestek maguknak megélhetést. Némelykor oly helyeken is, hova talán háború előtt mestettek volna letelepedni, mert addig a magyar társadalomnak olyan rétegei telepedtek le, kik a magyarságnak inkább szégyent, mint dicsőséget szereztek. Újabb időben azonban a magyarságnak egy újabb fajtája tűnt föl a különböző világrészekben : az óhaza intelligens, képzett és tisztességes fiai, kiket Trianon űzött el hazulról s kik becsülettel dolgozva keresik meg kenyerüket, s iparkodnak a magyar nevet az őt megillető színvonalon megőrizni. Eddig szerzett tapasztalataimon okulva, a nagy barátkozásoktól, illetve társaságoktól itt vissza szoktam húzódni. Szabad időmben szórakozást keresek legélvezetesebb sportomban, a vadászatban. De szenvedélyes vadász létemre Argentína középvidéke nem tud kielégíteni. Apróvad, különösen nyúl és fogoly, oly nagy mennyiségben van, hogy vadászatában nem talál az ember nagy élvezetet. A strucc és puma, no meg egyes helyeken a guanakón (teve-faj) kívül semmi olyan különösebb vad nincsen, mely egy vadászemberben az igazi vadászingert kielégítené. A vérengző puma lenne az egyedüli, melynek vadászata különösebb élvezetet nyújtana — pláne egy idő óta, amióta alig 10 km távolságra a városunktól nagyon sok puma él a sűrűségben. Ezen a vidéken azonban a pumát fegyver elé keríteni nagyobb véletlenség, mint a főnyeremény. Irigyelve olvasom afrikai vadászok cikkeiből az oroszlánok könnyű becserkészését. Az itteni terepviszonyok mellett ez bezzeg lehetetlenség, mert a kendersűrűségű, alig két méter magas erdőkből a puma csak éjjeleken teszi ki a lábát. Ha 20—30 lépésről véletlenségből fel is zavarná az ember a sűrűben, szem elé nem kerülne, mert akár csak a párduc, úgy meglapul. Állandó tanyája soha sincs, s így nem igen lehet azon hely közelében megtalálni, ahol azelőtt mutatkozott vagy zsákmányát elejtette. Ma itt, másnap több mérföldre távolabb kóborol, s különösen ezért nehéz fegyver elé keríteni. Rendesen véletlenségből a camp-ekhez tartozó kutyák akadnak rá s csaholással ők hívják föl a gazdájuk figyelmét, mert a nagy és bátor kutyák előtt megáll és úgy védekezik, mint a házimacska. A legtöbb camptulajdonos azonban arról panaszkodik, hogy nincs megfelelő kutyája hozzá ; rendesen nem elég bátrak és menekülés közben nem merik közelről üldözni s így csakhamar elvesztik. A legtöbb kutya, amely beválik, az agár és az itteni juhászkutya keresztezéséből származik. Újabban a buldogg és juhászkutya keresztezését próbálják a puma vadászatára, de máris az a panasz, hogy sok ilyen származású kutya könnyen veszti életét. A buldogg üldözés közben belekap a pumába, s mivel a buldoggnak az a különös tulajdonsága, hogyha valamibe beleharap, azt nehezen tudja elengedni: teljesen a hatalmas puma karmai közé kerül, amely rögtön végez vele. Az itteni juhászkutyáknak az a jó tulajdonságuk van, hogy friss nyomra, meg látásra csaholnak, akárcsak a kopó, s így hátaslóval azonnal követni lehet a csaholás irányában ; hátrányuk azonban, hogy nem elég bátrak és az orruk sem elég jó, miért is itt a nagy szárazságban csakhamar nyomot veszítenek. Kitűnően beválna a hazai kopónk és a nagyobb, bátor juhászkutyánk keresztezése, akárcsak a vaddisznóskutyánk. Mivel a pumák iszonyú pusztítást végeznek ERZSÉBET KIRÁLYNÉ-SZÁLLO Budapest, Egyetem u. 5. (A Belváros központjában.) 60 éve a fővárosi és vidéki úri középosztály találkozóhelye. 100 modern, kényelmes szoba. Az étterem- és kávéházban cigányzene. Az Erzsébet-pince a főváros legszebb sörözője. Polgári árak: Szabó Imre tulajd.