Nimród, 1930 (18. évfolyam, 1-36. szám)

1930-07-10 / 20. szám

1930. július 10. NIMRÓD VADÁSZÚJSÁG 337 tehát a vad részére is, hadd találjon ott elegendő lóhere­zabos bükköny-, rozs-, burgonyavetést, akkor nem fog annyira kikívánkozni a veszélyes zónába. Ha ez nem volna lehetséges, akkor annál nagyobb gonddal tegyük meg azt, amit lehet. Cserkészutakat húzzunk a határ mentén, a sűrűséget ritkítsuk ki, a területet állandóan zavarjuk. A kiváltócsapásokat szagosítsuk petróleum­mal, kátránnyal. Húzzunk keresztbe zörgő drótokat. Sok­szor járjunk a lesipuskások leshelyei mellett pipázgatva s olykor igen jó hatása lesz, ha az estel­ les idején velük barátságos eszmecserébe bocsátkozunk, diskurálgatva az időről, a termésről vagy akár a magas politikáról is. (Hogy ilyenkor a poklok mélységes fenekére fognak bennünket kívánni, azt nem kell észrevenni.) Még drasztikusabb eszközök a tűzrakás este (persze a kártékony szúfélék pusztítására), valamint a fejszének, csákánynak ellentálló tuskók, fatönkök és kövek robban­tása, természetesen alkonyatkor vagy még későbben is, mert ki tehet róla, h­a az újmódi asztralit nem sül el, csak 1—2 óra múlva. (Igen, ha csak 1—2 óra múlva gyújtjuk meg a gyújtózsinórt.) Igen egészséges ilyen helyen a szén­égetés, még ha a fát messzebbről is kellene odahordani. Közben ügyelnünk kell a lesipuskások kedves egészségére is, ezen célból a lesgödröket tömény karbolsavval kell fertőtleníteni. Ilyen helyen sok kártékony madár, mókus van, ezeket legjobb golyóval lőni, mert ami biztos, az biztos! Sok vadászfurfang kell a csapóvasak felállításánál is, ehhez azonban nincsen szavam, mert ezt semmiképpen sem sorozhatom be a vadászat nemes sportjába. Igaz­vadász csak a legvégső esetben nyúl a vashoz, mert nem tudja lelkére venni, hogy sokszor órákig, sőt napokig kínlódik a csapdába került szegény pára. Csapóvasban megfogott, halálos kínban vergődő vad­hoz hasonlít most szegény megcsonkított hazánk! Itt is csak valami furfang segíthet. Hiszem és remélem, hogy még meghallom a rozsdás csapóvas törését s valahol a Kárpátok zúgó fenyveseiben fogom örömrepesve hallani Magyarország újraéledő szívé­nek dobogását! DÉLAMERIKAI VADÁLLOMÁNYOKRÓL. Irta kesseleckeői Maj­thényi György. Mikor itt, Argentínában az ősz kezdetét érzem, az ott­honi tavasz jut mindig az eszembe. Feltűnik képzeletem­ben az elhagyott drága otthon, a sűrű erdővel fedett hegy­láncok, a szalonkahúzás poézise és ezek a Trianon előtti emlékek mindig heves honvágyat ébresztenek bennem. Fájdalmasan gondolok vissza az otthonra, mely már nem a mienk és hol már «mint oldott kéve széthull nemzetünk.» Sokan közülünk az összepréselt csonka hazában próbál­tak elhelyezkedni, de sokan, kiknek már hely nem jutott, más világrészben kerestek maguknak megélhetést. Né­melykor oly helyeken is, hova talán háború előtt mestet­tek volna letelepedni, mert addig a magyar társadalomnak olyan rétegei telepedtek le, kik a magyarságnak inkább szégyent, mint dicsőséget szereztek. Újabb időben azonban a magyarságnak egy újabb fajtája tűnt föl a különböző világrészekben : az óhaza intelligens, képzett és tisztességes fiai, kiket Trianon űzött el hazulról s kik becsülettel dolgozva keresik meg kenye­rüket, s iparkodnak a magyar nevet az őt megillető szín­vonalon megőrizni. Eddig szerzett tapasztalataimon okulva, a nagy barát­­kozásoktól, illetve társaságoktól itt vissza szoktam hú­zódni. Szabad időmben szórakozást keresek legélvezete­sebb sportomban, a vadászatban. De szenvedélyes vadász létemre Argentína középvidéke nem tud kielégíteni. Apróvad, különösen nyúl és fogoly, oly nagy mennyiség­ben van, hogy vadászatában nem talál az ember nagy élvezetet. A strucc és puma, no meg egyes helyeken a guanakón (teve-faj) kívül semmi olyan különösebb vad nincsen, mely egy vadászemberben az igazi vadászingert kielégítené. A vérengző puma lenne az egyedüli, melynek vadászata különösebb élvezetet nyújtana — pláne egy idő óta, amióta alig 10 km távolságra a városunktól na­gyon sok puma él a sűrűségben. Ezen a vidéken azonban a pumát fegyver elé keríteni nagyobb véletlenség, mint a főnyeremény. Irigyelve olvasom afrikai vadászok cik­keiből az oroszlánok könnyű becserkészését. Az itteni terepviszonyok mellett ez bezzeg lehetetlenség, mert a kendersűrűségű, alig két méter magas erdőkből a puma csak éjjeleken teszi ki a lábát. Ha 20—30 lépésről véletlen­­ségből fel is zavarná az ember a sűrűben, szem elé nem kerülne, mert akár csak a párduc, úgy meglapul. Állandó tanyája soha sincs, s így nem igen lehet azon hely közelé­ben megtalálni, ahol azelőtt mutatkozott vagy zsákmá­nyát elejtette. Ma itt, másnap több mérföldre távolabb kóborol, s különösen ezért nehéz fegyver elé keríteni. Rendesen véletlenségből a camp-ekhez tartozó kutyák akadnak rá s csaholással ők hívják föl a gazdájuk figyel­mét, mert a nagy és bátor kutyák előtt megáll és úgy véde­kezik, mint a házimacska. A legtöbb camptulajdonos azon­ban arról panaszkodik, hogy nincs megfelelő kutyája hozzá ; rendesen nem elég bátrak és menekülés közben nem merik közelről üldözni s így csakhamar elvesztik. A legtöbb kutya, amely beválik, az agár és az itteni juhászkutya keresztezéséből származik. Újabban a bul­­dogg és juhászkutya keresztezését próbálják a puma vadászatára, de máris az a panasz, hogy sok ilyen szár­mazású kutya könnyen veszti életét. A buldogg üldözés közben belekap a pumába, s mivel a buldoggnak az a külö­nös tulajdonsága, hogyha valamibe beleharap, azt nehe­zen tudja elengedni: teljesen a hatalmas puma karmai közé kerül, amely rögtön végez vele. Az itteni juhász­kutyáknak az a jó tulajdonságuk van, hogy friss nyomra, meg látásra csaholnak, akárcsak a kopó, s így hátaslóval azonnal követni lehet a csaholás irányában ; hátrányuk azonban, hogy nem elég bátrak és az orruk sem elég jó, miért is itt a nagy szárazságban csakhamar nyomot veszí­tenek. Kitűnően beválna a hazai kopónk és a nagyobb, bátor juhászkutyánk keresztezése, akárcsak a vaddisznós­­kutyánk. Mivel a pumák iszonyú pusztítást végeznek ERZSÉBET KIRÁLYNÉ-SZÁLLO Budapest, Egyetem­ u. 5. (A Belváros központjában.) 60 éve a fővárosi és vidéki úri középosztály találkozó­­helye. 100 modern, kényelmes szoba. Az étterem- és kávéházban cigányzene. Az Erzsébet-pince a fővá­ros legszebb sörözője. Polgári árak: Szabó Imre tulajd.

Next