Nimród, 1982 (102. évfolyam, 1-12. szám)

1982-03-10 / 3. szám

BeMUTATKOZIK CSORNÁIM A NYÚL KÖRÜL FOROG A VILÁG! A vadásztársaságok gazdasági vezetői általában rendszere­tő emberek. Lehet, hogy maguk a számok kényszerítik őket a pontos nyilvántartások vezetésére, vagy egyszerűen csak komolyan veszik megbízatásukat, és igyekeznek annak teljes egészében megfelelni. Porcz Gyula, a csornai Hazafias Nép­front Vadásztársaság gazdasági felelőse azonban túltesz az összes általam ismert vadásztársasági „pénzügyminiszteren”, mert amikor nála látogatóban a húsz-huszonöt évvel eze­lőtti állapotokról érdeklődtem, lehozott a padlásról egy fakó faládát, és elővette belőle a kért év összes iratát. 1955-ben például a vadásztársaság 4,90 forintért vásárolt az élő nyúl­­befogáshoz kötözőspárgát, 1958-ban 6330 forintot adtak hatvan darab - vérfrissítés céljából vett - élő nyúlért. Ab­ban az időben 10-20 forint volt az élővad-befogáson részt­vevő hajtók bére. Rég volt, talán igaz se volt... Csornán idestova három évtizede a nyúl körül forog a vi­lág. Mai területük, amely a várost és környékét jelenti, a já­rási vadásztársaságok idejében a csornai brigádé volt, amely­nek tagjai önállóan gazdálkodtak. A nyúl és a fogoly volt a „fővad”, ma már szinte elképzelhetetlen mennyiségben. 1960-1967 között évente 2500-3000 fogolyt és mintegy 2000 nyulat fvtak be, de emellett 40-50 puska a téli körvadásza­ton játszva meglőtt 500-600 nyulat... Csak kapkodom a fe­jem a fantasztikusnak tűnő adatok írásakor, amikor dr. Hor­váth László állatorvos, a vadásztársaság vadászmestere meg­nyugtat : - Ma is rendezhetnénk félezres nyúlterítéket eredményező körvadászatot. Élő befogáskor a napi száz nyúl a mérce, egy idényben ezer darab körül szoktunk átadni a MAVAD-nak. Pedig a területünk élőhelyi adottságai az elmúlt években már sokat romlottak. A több mint 11 ezer hektárnak csaknem fele 300-400 hektár nagyságú táblákból áll, és nekem bárki bár­mit mondhat, a monokulturális művelés a legnagyobb veszély az apróvadra. Nálunk is folyik a melioráció, fogynak a búvó­helyek­­ és fogy a nyúl is. Szerencsére nem annyira mint máshol, de ahol egykor kétezret fogtak be, most pedig csak a felét, ott nehéz elhitetni, hogy még mindig paradicsomiak az állapotok. A nagy taglétszám miatt három brigádban vadászó társa­ság egyik vadászni induló csoportjánál dr. Balta László bri­gádvezető megerősíti a vadászmester szavait : - A ránk bízott terület nagy részén napraforgót termel a termelőszövetkezet. Erre a részre 1450 fácánt helyeztünk ki, és az eddigi vadászatainkon kétségbeesve állapítottuk meg, hogy a madarak eltűntek. Gramoxonnal szórták le a napra­forgót, és mi a táblákat járva mindössze 20 kakast lőttünk. Foglyunk sincs. Ráadásul a legbosszantóbb, hogy a mi terü­letünkön van az az erdő, ahol jogosan reméltünk több fácánt, de ott sem volt csak pár darab. Javasolni fogjuk a vezetőség­nek, hogy szüntessék meg ezt a csoportot, és osszanak be minket máshová, mert egyszerűen nincs mire vadásznunk. A vadászat előtti eligazítás kiegészítőjeként elhangzott keserű véleményre csak bólogattak a vadászok, így nekem sincs okom kételkedni a kemény szavakban. A Hazafias Népfront Vadásztársaság tavalyi pénzügyi eredményei már igazolják a brigádvezetőt. Az 1981-es költségvetésük bevételi oldalán az áll, hogy harmincezer forint tagdíjra, kilencven­ezer forint külföldi vadásztatásból befolyt bevételre és ki­­lencszázhuszonnégyezer forint vadértékesítésből származó bevételre számítanak. Ottjártunkkor, november végén már tudta a gazdasági felelős, hogy a kiadások meghaladják a be­vételeket, hozzá kell nyúlni az OTP-ben őrzött tartalékok­hoz is. Tavalyelőtt annak ellenére is igen jó eredménnyel zártak, hogy megépítették a fácánnevelőt és a vadászházat. A beru­házások sokba kerültek. Csak a fácántelep villanyszámlája meghaladta a húszezer forintot. A tenyésztés, nevelés ellen­zői határozottan ki is álltak véleményük mellett a közgyű­lésen, és csak akkor hallgattak el, amikor Berta Ferenc elnök megkérdezte: „Drágálljátok a fácánt? Rendben van, nem tenyésztünk.” De akkor mire fogtok vadászni? Nyúlra nem lehet, fogoly nincs, réce nincs, az őz vadászatához golyós­puska kell... Marad a róka meg a varjú... A fácán minden szempontból borsos ára abból is kivilág­lik, hogy a tagok egy része nem visz haza kompetenciát, ha­nem a társaság nevében eladják a MAVAD-nak. Inkább ba­romfi kerül az asztalra vad helyett... Berta Ferenc három éve áll a társaság élén. Nincs könnyű dolga, a vadászok boldogulása mögött rengeteg vita, agitáció és kompromisszum áll. Területükön öt termelőszövetkezet működik, közülük kettővel kötöttek megállapodást. A csor­nai Petőfi és a farádi Felszabadulás Termelőszövetkezet szí­vesen segíti a vadászokat. A Petőfi Termelőszövetkezettől vették át az egykori sertéstelepet, és alakították át fácán­teleppé, az idén pedig további tizenkét hektár területet kap­nak tőlük, hogy vadföldként hasznosítsák. Számítanak arra, ha megépül a szövetkezet takarmánykeverő üzeme, nekik is könnyebb lesz takarmányt vásárolni. A csornai Hazafias Népfront Vadásztársaság nevével akkor ismerkedett meg az ország, amikor a televízió egyik műsorá­ba is bekerültek, a vadőrük lakásán talált, preparálásra váró­­ védett madarak miatt. Az elmúlt években előfordult más fegyelmezetlenség is náluk. Kérés nélkül beszéltek róla. - Meggyőződésem, mondja az elnök hogy ahol kevés a vad, nagyobb eséllyel várható a fegyelmezetlenség vagy a baleset. Irigy, hirtelenkezű, kapzsi vadászok mindenhol találhatók, csak van aki bevallja, van aki tagadja... - Az apróvadról már esett szó, az őzről még nem. A va­dászmester szobája falán néhány irigylésre méltó hibás agan­csot láttam. - Tavalyi tervünkben száznegyven őz elejtése szerepelt. Ebből harminc a bak, kilencven a suta és húsz a gida. A leg­jobb agancsú bakokat eladjuk a külföldieknek. Két osztrák Berta Ferenc, a vadász­­társaság elnöke A vadásztársaság titkára Horváth Ferenc Dr. Balla László, a csor­nai brigád vezetője Vadászházukat társa­dalmi munkában állítot­­t A farádi vadászbrigád­ták fel, itt tartják össze- vezetője. Káldi László jöveteleiket 127

Next