Nimród, 1982 (102. évfolyam, 1-12. szám)
1982-03-10 / 3. szám
BeMUTATKOZIK CSORNÁIM A NYÚL KÖRÜL FOROG A VILÁG! A vadásztársaságok gazdasági vezetői általában rendszerető emberek. Lehet, hogy maguk a számok kényszerítik őket a pontos nyilvántartások vezetésére, vagy egyszerűen csak komolyan veszik megbízatásukat, és igyekeznek annak teljes egészében megfelelni. Porcz Gyula, a csornai Hazafias Népfront Vadásztársaság gazdasági felelőse azonban túltesz az összes általam ismert vadásztársasági „pénzügyminiszteren”, mert amikor nála látogatóban a húsz-huszonöt évvel ezelőtti állapotokról érdeklődtem, lehozott a padlásról egy fakó faládát, és elővette belőle a kért év összes iratát. 1955-ben például a vadásztársaság 4,90 forintért vásárolt az élő nyúlbefogáshoz kötözőspárgát, 1958-ban 6330 forintot adtak hatvan darab - vérfrissítés céljából vett - élő nyúlért. Abban az időben 10-20 forint volt az élővad-befogáson résztvevő hajtók bére. Rég volt, talán igaz se volt... Csornán idestova három évtizede a nyúl körül forog a világ. Mai területük, amely a várost és környékét jelenti, a járási vadásztársaságok idejében a csornai brigádé volt, amelynek tagjai önállóan gazdálkodtak. A nyúl és a fogoly volt a „fővad”, ma már szinte elképzelhetetlen mennyiségben. 1960-1967 között évente 2500-3000 fogolyt és mintegy 2000 nyulat fvtak be, de emellett 40-50 puska a téli körvadászaton játszva meglőtt 500-600 nyulat... Csak kapkodom a fejem a fantasztikusnak tűnő adatok írásakor, amikor dr. Horváth László állatorvos, a vadásztársaság vadászmestere megnyugtat : - Ma is rendezhetnénk félezres nyúlterítéket eredményező körvadászatot. Élő befogáskor a napi száz nyúl a mérce, egy idényben ezer darab körül szoktunk átadni a MAVAD-nak. Pedig a területünk élőhelyi adottságai az elmúlt években már sokat romlottak. A több mint 11 ezer hektárnak csaknem fele 300-400 hektár nagyságú táblákból áll, és nekem bárki bármit mondhat, a monokulturális művelés a legnagyobb veszély az apróvadra. Nálunk is folyik a melioráció, fogynak a búvóhelyek és fogy a nyúl is. Szerencsére nem annyira mint máshol, de ahol egykor kétezret fogtak be, most pedig csak a felét, ott nehéz elhitetni, hogy még mindig paradicsomiak az állapotok. A nagy taglétszám miatt három brigádban vadászó társaság egyik vadászni induló csoportjánál dr. Balta László brigádvezető megerősíti a vadászmester szavait : - A ránk bízott terület nagy részén napraforgót termel a termelőszövetkezet. Erre a részre 1450 fácánt helyeztünk ki, és az eddigi vadászatainkon kétségbeesve állapítottuk meg, hogy a madarak eltűntek. Gramoxonnal szórták le a napraforgót, és mi a táblákat járva mindössze 20 kakast lőttünk. Foglyunk sincs. Ráadásul a legbosszantóbb, hogy a mi területünkön van az az erdő, ahol jogosan reméltünk több fácánt, de ott sem volt csak pár darab. Javasolni fogjuk a vezetőségnek, hogy szüntessék meg ezt a csoportot, és osszanak be minket máshová, mert egyszerűen nincs mire vadásznunk. A vadászat előtti eligazítás kiegészítőjeként elhangzott keserű véleményre csak bólogattak a vadászok, így nekem sincs okom kételkedni a kemény szavakban. A Hazafias Népfront Vadásztársaság tavalyi pénzügyi eredményei már igazolják a brigádvezetőt. Az 1981-es költségvetésük bevételi oldalán az áll, hogy harmincezer forint tagdíjra, kilencvenezer forint külföldi vadásztatásból befolyt bevételre és kilencszázhuszonnégyezer forint vadértékesítésből származó bevételre számítanak. Ottjártunkkor, november végén már tudta a gazdasági felelős, hogy a kiadások meghaladják a bevételeket, hozzá kell nyúlni az OTP-ben őrzött tartalékokhoz is. Tavalyelőtt annak ellenére is igen jó eredménnyel zártak, hogy megépítették a fácánnevelőt és a vadászházat. A beruházások sokba kerültek. Csak a fácántelep villanyszámlája meghaladta a húszezer forintot. A tenyésztés, nevelés ellenzői határozottan ki is álltak véleményük mellett a közgyűlésen, és csak akkor hallgattak el, amikor Berta Ferenc elnök megkérdezte: „Drágálljátok a fácánt? Rendben van, nem tenyésztünk.” De akkor mire fogtok vadászni? Nyúlra nem lehet, fogoly nincs, réce nincs, az őz vadászatához golyóspuska kell... Marad a róka meg a varjú... A fácán minden szempontból borsos ára abból is kiviláglik, hogy a tagok egy része nem visz haza kompetenciát, hanem a társaság nevében eladják a MAVAD-nak. Inkább baromfi kerül az asztalra vad helyett... Berta Ferenc három éve áll a társaság élén. Nincs könnyű dolga, a vadászok boldogulása mögött rengeteg vita, agitáció és kompromisszum áll. Területükön öt termelőszövetkezet működik, közülük kettővel kötöttek megállapodást. A csornai Petőfi és a farádi Felszabadulás Termelőszövetkezet szívesen segíti a vadászokat. A Petőfi Termelőszövetkezettől vették át az egykori sertéstelepet, és alakították át fácánteleppé, az idén pedig további tizenkét hektár területet kapnak tőlük, hogy vadföldként hasznosítsák. Számítanak arra, ha megépül a szövetkezet takarmánykeverő üzeme, nekik is könnyebb lesz takarmányt vásárolni. A csornai Hazafias Népfront Vadásztársaság nevével akkor ismerkedett meg az ország, amikor a televízió egyik műsorába is bekerültek, a vadőrük lakásán talált, preparálásra váró védett madarak miatt. Az elmúlt években előfordult más fegyelmezetlenség is náluk. Kérés nélkül beszéltek róla. - Meggyőződésem, mondja az elnök hogy ahol kevés a vad, nagyobb eséllyel várható a fegyelmezetlenség vagy a baleset. Irigy, hirtelenkezű, kapzsi vadászok mindenhol találhatók, csak van aki bevallja, van aki tagadja... - Az apróvadról már esett szó, az őzről még nem. A vadászmester szobája falán néhány irigylésre méltó hibás agancsot láttam. - Tavalyi tervünkben száznegyven őz elejtése szerepelt. Ebből harminc a bak, kilencven a suta és húsz a gida. A legjobb agancsú bakokat eladjuk a külföldieknek. Két osztrák Berta Ferenc, a vadásztársaság elnöke A vadásztársaság titkára Horváth Ferenc Dr. Balla László, a csornai brigád vezetője Vadászházukat társadalmi munkában állított A farádi vadászbrigádták fel, itt tartják össze- vezetője. Káldi László jöveteleiket 127