Nimród, 1990 (110. évfolyam, 1-24. szám)

1990-11-19 / 22. szám

talánosan tartott démon és gím­szarvason kívül érdemes megemlí­tenünk a japán eredetű szikaszar­­vast, tartása most van terjedőben. A szarvasféléken kívül jelentős számban csupán vaddisznókat és muflonokat tartanak a kerítések mögött. Különösen az utóbbira nőtt meg újabban a kereslet, ezért sok vadaskertbe betelepítették. Svédország legnagyobb, egyben talán leghíresebb vadaskertje a ki­­lencszáz hektár alapterületű Eriks­­berg. A hazánkban is ismert svéd vadász, Bengt Berg alapította a harmincas években. Ő Magyaror­szágon inkább csak mint neves or­nitológus ismert - „Vándormada­rakkal Afrikában” c. könyvét dr. Lambrecht Kálmán fordította ma­gyarra­­, ám a valóságban igazi ter­mészettudós polihisztor volt, amellett fotós és nagy utazó, nem utolsósorban pedig kitűnő vadgaz­da. Élményeiről, megfigyeléseiről számos, jobbnál jobb könyvet írt. Vadaskerti tapasztalatait „Försök med hjortar”, azaz Próbálkozások szarvasokkal című művében jelen­tette meg 1953-ban. Halála után fia, Jens Berg örökölte a kertet, majd 1986-ban vásárlás útján ke­rült a jelenlegi tulajdonoshoz, a lel­kes, nagy tapasztalatú igaz vadász­hoz, Alexander Wendthez. A mostani nagyvadállomány kö­rülbelül 900 példány, vagyis 1 állat hektáronként. Dámból van a leg­több, 300 körül. Utána a gímszar­vas következik hozzávetőleg 250 példánnyal, s ezenfelül pár szika­­szarvas is van az „ínyenc” vadá­szok részére. A muflonok száma 60-70 közötti. Természetesen tar­tanak vaddisznókat is szép szám­mal, de a legnagyobb szenzáció mégis a körülbelül 25 példányt számláló tisztavérű európaibö­­lény-állomány. Napjainkban pedig a jávorszarvas vadaskerti tartásával kísérleteznek. Az eddigi eredmé­nyek nagyon biztatóak. Ha ennek a kertnek az évenkénti vadásztatását nézzük, akkor első pillanatban talán meglepő a vendé­gek aránylag kis száma. Évente át­lagosan tizenöten érkeznek ide bérvadászatra. Hosszú évek átlaga alapján a statisztika azt mutatja, hogy a vendégek 75 százaléka svéd, a többi külföldi, leginkább német és amerikai „kuncsaftok”. Az egyik amerikai által itt lőtt dámlapátos egyben a harmadik legjobb agan­csot viselte, amit amerikai sportva­dász lőtt Európában. Ez pedig igen nagy szó. A vadásztatás mellett élő állatokkal is kereskednek, valamint június 1-jétől szeptember 1-jéig a nem vadász érdeklődőknek szer­veznek bemutató, másfél órás buszutazást. Egy hivatásos vadász kalauzolja a látogatókat, ilyenkor persze természetfotózásra is sok, jobbnál jobb lehetőség kínálkozik. Az elmúlt évben a nem vadász lá­togatók száma 5000 volt, idén 8000-re számítanak. Svédország egyik legkitűnőbb dámkertje a magyar származású Satzger László birtokában van. Nem nagy terület, mindössze 50 hektár, de olyan szerencsés a for­mája, erdő, mező eloszlása benne, hogy vadászat közben a kerítés sem látható. A tulajdonos ritkán va­dásztat benne, inkább a tenyésztés az, ami őt legjobban érdekli mint tápfiziológiával foglalkozó, nagy tudású és tapasztalatú szakembert. Számára inkább passzió a dám ál­lományának javítása, minél na­gyobb lapátot viselő példányok ki­­tenyésztése. Dámjainak trófeami­nősége messze átlagon felüli. Az eredetileg angol törzsállományból, három különböző vérvonallal az évtizedek lassú leforgása során csaknem gyulaji minőségű, igen erős agancsú bikákat tenyésztett ki. Legnagyobb lapátosa valószínű­leg egyben a svéd legnagyobb is volt, amíg idén februárban egy vadorzó le nem terítette. Sajnos ilyen eset Svédországban is előfor­dul. Lövés után a nemes vad hasba lőve vánszorgott a sűrűbe, hosszas kínlódás után ott pusztult el. Az orvvadász máig sem került kézre. Végül a tulajdonos hetek múlva, szag után akadt az óriási lapátot viselő, döggé lőtt vadra, és re­konstruálta a történteket. Tipikus példa a svéd magán - vadaskertekre az átlagos területű -100 hektáros -, Kristianstad kö­zelében fekvő, jó hírű Ullstorp, amely H. P. Hagen tulajdona. Dá­­mokat és legújabban gímszarvaso­kat, vaddisznókat is tart. A terület nagyon szép, sok magaslessel, cserkeszutakkal ellátott, ami a va­dászatot jelentősen megkönnyíti. Szép lapátos dámot 3500 koroná­ért lehet nála lőni, ebben minden benne foglaltatik, a vadászat, a tró­feadíj is, napidíjat pedig nem kell fizetni. (Közbevetőleg jegyzem meg: a svéd havi átlagfizetés, adó­levonások után körülbelül 6500 korona.) Ha a vendég semmit sem lő, ak­kor teljesen ingyen vadászott. Többnapos vadászatnál jól felsze­relt vadászház áll a vendégek ren­delkezésére. A nagyvad elejtése után a ven­dég német „minta” szerint - az ősi svéd tradícióktól eltérően - töretet, gratulációt kap. Minden nagyon korrekt módon, vadásziasan megy végbe. Ez jellemző szinte vala­mennyi svéd vadaskerti vadászat­ra, tulajdonosok viselkedésére egy­aránt. És egészen biztos, ez is köz­rejátszik abban, hogy a vadaskerti vadászat a szabad természetben történő mellett (és nem helyett) egyre népszerűbbé válik Svédor­szágban. KOVÁCS LÁSZLÓ

Next