Nimród, 1993 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1993-09-10 / 9. szám
Nagyfokú bátorság, nemes jellem, kitartás és nem utolsósorban igen erős fizikum tette alkalmassá Samuel W. Bakert arra, hogy a múlt század egyik leghíresebb angol felfedező-utazójaként, természetbúváraként, valamint igazi nagyvadvadászként csodálja és ünnepelje a tudományos világ. 1821-ben született gazdag kereskedőcsaládban. Alsóbb iskoláit Angliában, egyetemi tanulmányait Majna-Frankfurtban végezte. 1842-ben kezdett dolgozni apja jó hírű londoni irodájában, de ez az életmód cseppet sem elégítette ki a földrajzi és vadászkönyveket egyaránt lelkesen olvasó fiatalembert. Ezért aztán, amikor egy évvel később megnősült, feleségével előbb a Baker család mauritiusi, később Ceylon szigeti ültetvényeinek vezetését vette át. Vadászszenvedélye különösen az utóbbi helyen bontakozott ki igazán. Kalandjairól hamarosan két sikeres könyvet is írt. A „Golyóspuskával és kutyával Ceylonban” 1853-ban jelent meg, két évvel később a „Nyolcévi barangolás Ceylonban”. Felesége 1855-ben SZÁZ ÉVE HALT MEG Samuel W. Baker váratlan hirtelenséggel egy ragályos betegség áldozata lett, s ez a csapás Bakert az addig imádott szigetéről visszaűzte Angliába. De nem sokáig maradt ott. Kapva kapott egy vasúttársaság roppant előnyös ajánlatán, amely a fiatal férfit a Fekete-tengert az Al-Dunával összekötő vasútvonal kiépítésének felügyeletével bízta meg. A vad vidéken rengeteget vadászott. S ehhez az időszakhoz kapcsolódik későbbi feleségének, a magyar Sass Flórának a megismerése is, aki igen szép, bátor, önfeláldozó nő volt, Samuel Baker méltó társa minden körülmények között. A házaspár az al-dunai munka után Kis- Ázsiába szervezett hosszú, eredményes vadászutat, majd 1861-ben Afrikába utaztak a Nílus forrásvidékének felkutatására, amelyet azonban nem ők, hanem Speke és Grant utazók tisztáztak végérvényesen, de a környéket Baker tárta fel, és tette ismertté az európai tudományos világ számára. Hosszú expedíciójuk egészen 1865-ig tartott, s egyik legjelentősebb eredménye a Nílus folyam egyik forrástavának elérése volt, amelyet Baker Viktória királynő akkor már elhunyt férjéről Albertinak keresztelt. Népes táborának élelmezését jórészt saját vadászatai révén oldotta meg, hasonlóan az évtizedekkel későbbi Teleki Sámuel expedícióhoz. Ily módon rengeteg érdekes vadászkalandban volt részük, amelyekről a későbbi, elsősorban utazó, földrajzi jellegű könyveiben is szívesen megemlékezett. Hazatérésük után, 1866- ban munkásságáért a királynő lovaggá ütötte. Pár év múlva újra Afrikában találjuk a neves utazót. Akkor a walesi herceggel (a későbbi VII. Edward királlyal) vadászott Egyiptomban. Az ország alkirályának kérésére vállalta el az újabb hosszú évekre szóló állást: Szudán főkormányzója lett. Erős kézzel számolt le - ahol módja volt rá - az akkoriban még nagyon gyakori rabszolga-kereskedő bandákkal. Majd sok-sok kaland, hányattatás után 1873-ban költöztek vissza Angliába. Devon grófságban vásároltak egy gyönyörű udvarházat, ám nyugtalan vérük már 1879- ben újabb utazó- és egyben vadászútra sarkallta őket. Előbb Cipruson jártak, majd újra Egyiptom következett. Később India, Japán, Észak-Amerika. Samuel W. Baker kevés szabad idejében leginkább könyveket, tanulmányokat írt. A tölténytervezés is foglalkoztatta. Gyakorlati tapasztalatain alapuló tanácsait kikérték a híres londoni fegyverműhelyek. Noha számos fegyvertípust, kalibert kipróbált, kedvence egy ,577-es Holland & Holland duplagolyós volt. Leghíresebb puskája viszont egy rettenetesen nehéz egycsövű golyós, kalibere sörétes számozás szerint 4-es (26,7 mm), amelyet elsősorban afrikai expedíciói során használt. „Kisbabám”-nak(My Little Baby) becézte, és rajta kívül senki sem tudta fenékre ülés nélkül elsütni, akkorát rúgott ez a durva elefántpuska. Öreg napjaiban sokat vadászott őzre, szarvasra Skóciában. S állítólag egy ilyen szarvascserkelésen összeszedett tüdőgyulladás döntötte le a lábáról, és végzett vele 1893. év végén. Felesége 1916-ban halt meg. Kovács László A Baker házaspár Korabeli illusztrációk 30