Nimród, 1993 (81. évfolyam, 1-12. szám)

1993-09-10 / 9. szám

Az 1993. év „egyéb újságok” mel­lett meghozta - legalábbis itt So­mogyban - azt az örvendetes ese­ményt, hogy a vadászfelelősségi és baleset-biztosítás terén a vadászok két biztosító között választhattak, és ezzel megtört a régi monopol­helyzet, ami e téren ötven év óta fennállott. A két biztosítótársaság és biz­tosítási forma „ütköztetése” két­ségen kívül a megyei vadászok szövetségének volt köszönhető, mert ők bukkantak rá a vadászok előtt eddig ismeretlen ARGOSZ Biztosító Rt.-re. Gondolom, a kon­kurencia megjelenése késztette az AB-Aegon Biztosító Rt.-t a csu­pán 300 Ft évi biztosítási díj fel­számítására. A két biztosító közül nekem egyik sem „szívügyem”, nem is kí­vánok hírverést csinálni egyiknek sem. Ennek ellenére meg kell állapí­tanom, hogy a két ajánlat csak lát­szólag azonos. A biztosítási díjak hasonlóak ugyan, de a szolgáltatá­sok korántsem. Elöljáróban csupán annyit, hogy élesen szét kell választani a felelős­ségbiztosítást a baleset-biztosítás­tól. Az előbbi az általam személyben vagy tárgyban okozott károkért ru­házza át a biztosítóra az anyagi fele­lősséget, az utóbbi pedig az engem ért kárt igyekszik enyhíteni. Termé­szetesen mindkét biztosítás feltéte­le, hogy a káresemény vadászat so­rán következzék be. Most nem kívánok belemenni abba a parttalan vitába, hogy a va­dászat előtti és közvetlenül utána történt káresemények a vadászat során keletkeztek-e, itt jobban fo­galmaz az AB-AEGON, amikor biz­tosítási feltételeiben vadászminő­ségemhez és vadászfegyver által okozott kárhoz köti a biztosítás ke­letkezését. Maradjunk tehát a vadászfele­­lősség-biztosításnál, amelyről - gondolom - minden vadász tudja, hogy kötelező és naptári évre szól, a vadászjegy mellékleteként adták mindaddig, amíg csupán egy biztosí­tó volt a „piacon”. Ez éppen olyan te­hát, mint a kötelező gépjármű-fele­lősségbiztosítás, legalábbis a bizto­sítási formát illetően. Itt jelentkezik már az első gond. Ugyanis, ha fele­lősségbiztosításról van szó, az min­den megtérítését jelenti, összeg­határ nélkül. A felelősség fogalmá­ban ez gondolom, benne is van, és a gépjárművek esetében így érvényes. Egészen a közelmúltig a vadá­szatban is ez a forma dívott, hisz az AB-AEGON felelősségbiztosítása összeghatár nélküli volt. Az AEGOSZ azonban összegha­tárhoz kötött biztosítást ajánl fele­lősségbiztosításként, és 1­10 mil­lió forintban állapítja meg a kártérí­tés felső határát. Nálunk Somogy­ban az egymillió forintos megoldást ajánlották, ennek a díja volt közel azonos az AB-AEGON összeghatár nélküli díjával. Ha elkezdünk számolni, mindjárt kiderül, hogy az egymillió forint csak kimondva sok, biztosítási díj­tételként már kevésbé. Tételezzük fel, hogy egy ilyen biztosítással ren­delkező vadász netán súlyos, cson­kulásos, maradandó rokkantsággal járó vadászbalesetet okoz. A va­gyoni és nem vagyoni kár, járadék stb. számításaim szerint alig egy év alatt felemészti a biztosítási össze­get, és ennek bekövetkezte után már a kárt okozónak kell átvennie a kártérítést. A biztosító csak a bizto­sítási összeg erejéig - azaz egymil­lió forintig - áll helyt, a kárt okozó pedig akár évekig, sőt évtizedekig fizethet. Természetesen a károsultnak sem mindegy, hogy élete végéig egy tőkeerősebb biztosító fog-e fi­zetni, vagy kevésbé tőkeerős ma­gánszemély. Különösen mostaná­ban nem mindegy ez, hiszen sokan vannak (vagyunk), akik létbizony­talansággal, de legalábbis anyagi gondokkal küszködnek. Ha a bal­eset egyébként is lelki traumát okozó sajnálatos eseményén túl­jutott már a kárt okozó, akkor ha­marosan jelentkezhetnek az egész családokat súlyosan érintő anyagi gondok is. Mindez az ös­­­szeghatár nélküli biztosítás ese­tén - mármint az anyagi kérdés - nem vetődik fel, miután itt végig a biztosító a fizető fél. A vadászok baleset-biztosítását általában együtt kötik az előbbi biz­tosítással. A különbség azonban az, hogy nem kötelező, és mindössze egy alkalomra korlátozódik a kárté­rítés, miután annak következmé­nyét e biztosítási forma nem viseli. A biztosítás viszont rendszerint fix összeghez kötött, és a maximum­­összeg százalékát kapja a biztosí­tott, a sérülés előre megállapított százalékában. Az ARGOSZ esetében ez halál esetén a szerződés megkötésekor érvényes havi bruttó minimálbér öt­szöröse, egészségkárosodás ese­tén pedig tízszerese. A biztosított az AB-AEGON-tól halál esetén 30 000, egyébként maximum 80 000 Ft-ot kap. Egy láb elvesztése esetén a rokkantság 70 százalékos, tehát az ARGOSZ körülbelül 70 000 Ft-ot, az AB-AEGON 56 000 Ft-ot fizetne. Ha belegondolunk, ugyebár egyik sem túl magas összeg, egyik ajánlat sem túl „gavallér”, hacsak nem egy száz­lábúról van szó. Az AB-AEGON biztosítási feltéte­lei között van egy merőben szokat­lan kitétel is. A biztosító ugyanis visszakövetelheti a már egyébként kifizetett felelősségbiztosítás ös­­­szegét, ha „...a kárt jogellenesen, szándékosan, vagy ittas állapotban okozta a biztosított...” Vajon hogyan lehet másoknak kárt okozni, vajon jogszerű maga­tartással ez lehetséges-e? Nyilván nem, csak jogellenesen lehet kárt okozni, illetőleg ilyen magatartás­sal. Maga a Ptk. is jogellenességhez köti a kár fogalmát. Természetesen a visszakövete­lés lehetősége a biztosított terhére áll fenn, magyarán a már kifizetett biztosítási díjat visszkereset formá­jában attól kérheti vissza a biztosí­tó, aki helyett fizetett, és nem attól, akinek fizetett. Persze a joggyakor­lat szerencsére nem ismeri ezt a jog­ellenes magatartás miatti visszakö­­vetelési lehetőséget, mert ez eset­ben merőben felesleges lenne a biz­tosítás megkötése. Hogy így dramatizálom a biztosí­tás kérdését, az a hír váltotta ki be­lőlem, hogy a jövőben minden bizto­sítás - így a felelősségbiztosítás is - összegében korlátozott, tehát limitált lesz. Őszintén remélem, hogy ez megmarad pletykaszinten, mert ha így lesz, akkor túl a jogsze­rűségén, a vadászokat újabb övön aluli ütés is éri. A jogszerűségét már csak ezért is érdemes lenne megvizsgálni, mert a vadászjegy kiadásának fel­tétele a felelősségbiztosítás, de összeghatár itt sem szerepel [8/ 1993. (I. 30.) FM. r. 6. § 1. bek. d) pont]. Talán érdemes lenne most, ami­kor a biztosítás kérdése még nem eldöntött - legalábbis reméljük, hogy nem az az országos érdek­­védelmi szervnek a Biztosítási Fel­ügyelethez fordulni, és esetleg meg­akadályozni, hogy a vadászokat újabb katasztrófa érje. Úgy gondolom, a vadászbiztosí­tás mindkét formája jó üzlet a bizto­sítónak, hisz hál’ isten, kevés a legá­lis, tehát biztosított vadászok által okozott baleset. Már csak ezért sem volna indokolt a biztosítást összeg­szerűen meghatározni. dr. Boda Pál Kaposvár­ I JOGI KÖRKÉP GONDOLATOK A VADÁSZOK BIZTOSÍTÁSÁRÓL 34

Next