Nimród, 1993 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1993-09-10 / 9. szám
Az 1993. év „egyéb újságok” mellett meghozta - legalábbis itt Somogyban - azt az örvendetes eseményt, hogy a vadászfelelősségi és baleset-biztosítás terén a vadászok két biztosító között választhattak, és ezzel megtört a régi monopolhelyzet, ami e téren ötven év óta fennállott. A két biztosítótársaság és biztosítási forma „ütköztetése” kétségen kívül a megyei vadászok szövetségének volt köszönhető, mert ők bukkantak rá a vadászok előtt eddig ismeretlen ARGOSZ Biztosító Rt.-re. Gondolom, a konkurencia megjelenése késztette az AB-Aegon Biztosító Rt.-t a csupán 300 Ft évi biztosítási díj felszámítására. A két biztosító közül nekem egyik sem „szívügyem”, nem is kívánok hírverést csinálni egyiknek sem. Ennek ellenére meg kell állapítanom, hogy a két ajánlat csak látszólag azonos. A biztosítási díjak hasonlóak ugyan, de a szolgáltatások korántsem. Elöljáróban csupán annyit, hogy élesen szét kell választani a felelősségbiztosítást a baleset-biztosítástól. Az előbbi az általam személyben vagy tárgyban okozott károkért ruházza át a biztosítóra az anyagi felelősséget, az utóbbi pedig az engem ért kárt igyekszik enyhíteni. Természetesen mindkét biztosítás feltétele, hogy a káresemény vadászat során következzék be. Most nem kívánok belemenni abba a parttalan vitába, hogy a vadászat előtti és közvetlenül utána történt káresemények a vadászat során keletkeztek-e, itt jobban fogalmaz az AB-AEGON, amikor biztosítási feltételeiben vadászminőségemhez és vadászfegyver által okozott kárhoz köti a biztosítás keletkezését. Maradjunk tehát a vadászfelelősség-biztosításnál, amelyről - gondolom - minden vadász tudja, hogy kötelező és naptári évre szól, a vadászjegy mellékleteként adták mindaddig, amíg csupán egy biztosító volt a „piacon”. Ez éppen olyan tehát, mint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, legalábbis a biztosítási formát illetően. Itt jelentkezik már az első gond. Ugyanis, ha felelősségbiztosításról van szó, az minden megtérítését jelenti, összeghatár nélkül. A felelősség fogalmában ez gondolom, benne is van, és a gépjárművek esetében így érvényes. Egészen a közelmúltig a vadászatban is ez a forma dívott, hisz az AB-AEGON felelősségbiztosítása összeghatár nélküli volt. Az AEGOSZ azonban összeghatárhoz kötött biztosítást ajánl felelősségbiztosításként, és 110 millió forintban állapítja meg a kártérítés felső határát. Nálunk Somogyban az egymillió forintos megoldást ajánlották, ennek a díja volt közel azonos az AB-AEGON összeghatár nélküli díjával. Ha elkezdünk számolni, mindjárt kiderül, hogy az egymillió forint csak kimondva sok, biztosítási díjtételként már kevésbé. Tételezzük fel, hogy egy ilyen biztosítással rendelkező vadász netán súlyos, csonkulásos, maradandó rokkantsággal járó vadászbalesetet okoz. A vagyoni és nem vagyoni kár, járadék stb. számításaim szerint alig egy év alatt felemészti a biztosítási összeget, és ennek bekövetkezte után már a kárt okozónak kell átvennie a kártérítést. A biztosító csak a biztosítási összeg erejéig - azaz egymillió forintig - áll helyt, a kárt okozó pedig akár évekig, sőt évtizedekig fizethet. Természetesen a károsultnak sem mindegy, hogy élete végéig egy tőkeerősebb biztosító fog-e fizetni, vagy kevésbé tőkeerős magánszemély. Különösen mostanában nem mindegy ez, hiszen sokan vannak (vagyunk), akik létbizonytalansággal, de legalábbis anyagi gondokkal küszködnek. Ha a baleset egyébként is lelki traumát okozó sajnálatos eseményén túljutott már a kárt okozó, akkor hamarosan jelentkezhetnek az egész családokat súlyosan érintő anyagi gondok is. Mindez az összeghatár nélküli biztosítás esetén - mármint az anyagi kérdés - nem vetődik fel, miután itt végig a biztosító a fizető fél. A vadászok baleset-biztosítását általában együtt kötik az előbbi biztosítással. A különbség azonban az, hogy nem kötelező, és mindössze egy alkalomra korlátozódik a kártérítés, miután annak következményét e biztosítási forma nem viseli. A biztosítás viszont rendszerint fix összeghez kötött, és a maximumösszeg százalékát kapja a biztosított, a sérülés előre megállapított százalékában. Az ARGOSZ esetében ez halál esetén a szerződés megkötésekor érvényes havi bruttó minimálbér ötszöröse, egészségkárosodás esetén pedig tízszerese. A biztosított az AB-AEGON-tól halál esetén 30 000, egyébként maximum 80 000 Ft-ot kap. Egy láb elvesztése esetén a rokkantság 70 százalékos, tehát az ARGOSZ körülbelül 70 000 Ft-ot, az AB-AEGON 56 000 Ft-ot fizetne. Ha belegondolunk, ugyebár egyik sem túl magas összeg, egyik ajánlat sem túl „gavallér”, hacsak nem egy százlábúról van szó. Az AB-AEGON biztosítási feltételei között van egy merőben szokatlan kitétel is. A biztosító ugyanis visszakövetelheti a már egyébként kifizetett felelősségbiztosítás összegét, ha „...a kárt jogellenesen, szándékosan, vagy ittas állapotban okozta a biztosított...” Vajon hogyan lehet másoknak kárt okozni, vajon jogszerű magatartással ez lehetséges-e? Nyilván nem, csak jogellenesen lehet kárt okozni, illetőleg ilyen magatartással. Maga a Ptk. is jogellenességhez köti a kár fogalmát. Természetesen a visszakövetelés lehetősége a biztosított terhére áll fenn, magyarán a már kifizetett biztosítási díjat visszkereset formájában attól kérheti vissza a biztosító, aki helyett fizetett, és nem attól, akinek fizetett. Persze a joggyakorlat szerencsére nem ismeri ezt a jogellenes magatartás miatti visszakövetelési lehetőséget, mert ez esetben merőben felesleges lenne a biztosítás megkötése. Hogy így dramatizálom a biztosítás kérdését, az a hír váltotta ki belőlem, hogy a jövőben minden biztosítás - így a felelősségbiztosítás is - összegében korlátozott, tehát limitált lesz. Őszintén remélem, hogy ez megmarad pletykaszinten, mert ha így lesz, akkor túl a jogszerűségén, a vadászokat újabb övön aluli ütés is éri. A jogszerűségét már csak ezért is érdemes lenne megvizsgálni, mert a vadászjegy kiadásának feltétele a felelősségbiztosítás, de összeghatár itt sem szerepel [8/ 1993. (I. 30.) FM. r. 6. § 1. bek. d) pont]. Talán érdemes lenne most, amikor a biztosítás kérdése még nem eldöntött - legalábbis reméljük, hogy nem az az országos érdekvédelmi szervnek a Biztosítási Felügyelethez fordulni, és esetleg megakadályozni, hogy a vadászokat újabb katasztrófa érje. Úgy gondolom, a vadászbiztosítás mindkét formája jó üzlet a biztosítónak, hisz hál’ isten, kevés a legális, tehát biztosított vadászok által okozott baleset. Már csak ezért sem volna indokolt a biztosítást összegszerűen meghatározni. dr. Boda Pál Kaposvár I JOGI KÖRKÉP GONDOLATOK A VADÁSZOK BIZTOSÍTÁSÁRÓL 34