Nimród, 1993 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-10 / 7. szám
VADÁSZFEGYVER- ÉS LŐISMERET Vadkínzó töltények Végre-valahára a magyar vadászfegyver-rendeleteket is korszerűvé tették, a haladóbb nyugat- és északeurópai mércéhez igazították! Az feltétlenül hasznos és mindenképpen dicsérendő, hogy gyakorlati megfontolásból kiindulva a golyós töltényeket már nem lövedékátmérő, illetve hüvelyhossz szerint rangsorolják, csoportosítják, hanem egyes-egyedül a csőtorkolatnál mért energia - a valós, jól mérhető teljesítmény - számít. Csupán emlékeztetőül térek ki ezzel kapcsolatban a 23. paragrafus 4. bekezdésének egy kis részére, miszerint tilos vadászni szarvasra, vaddisznóra, dámra és muflonra 2500 joule-nál kisebb csőtorkolati energiájú vadászlőfegyverrel és őzre 1000 joule-nál kisebb csőtorkolati energiájúval. Ez a korlátozás inkább csak az ódon, kis teljesítményű töltényeket érinti. Példaképpen mondjuk a .32-20 Winchester (8 x 33R) ezentúl nem azért tilalmas nagyvadra, mert a hüvelyhossza 40 mm alatti, hanem mert 6,5 grammos lövedékének a csőtorkolatnál mért energiája mindössze 500 joule, ami nagyon kevés. Eredeti hazájában, az USA-ban is éppen ezért inkább csak a vadpulyka és kis testű kártevők vadászatára használják. Ugyanakkor, ezzel ellentétben például a .44 Remington Magnum (10,9x32R) hüvelye szintén nem éri el a régebben határként megadott 40 mm-t, ám teljesítménye már igencsak figyelemre méltó, 15,6 grammos lövedékkel számolva, a csőtorkolati energia 2200 joule. A csőhossztól és a töltény gyártmányától függően kisebb eltérések lehetségesek. Vagyis ezt a töltényt - a fennálló rendelkezések értelmében - ugyan nehézvadra tilos használni, de erre tökéletesen megfelelő, különösen erősen fedett, bozótos terepen. Egy fontos dolgot - egy korlátozást-azonban roppant mód hiányolok. Nevezetesen, be kellett volna tiltani a teljes köpenyű (burkolatú) lövedékkel szerelt golyós töltények nagyvadra való használatát, függetlenül az ilyen muníció teljesítményétől, csőtorkolati energiájától. Mert gondoljunk csak bele! Teljes köpenyű lövedékre csakis trópusi vastagbőrű nagyvad elejtésénél van feltétlenül szükség. Régi tapasztalat, hogy az orrszarvú, elefánt, kafferbivaly vadászatára nem érdemes ólomhegyű lövedéket használni, mert az túl hamar expandál; már az erős bordacsontokon, lapockán szilánkokra hasadhat, s nem éri el a kellő mélységi hatást. Ezekre a fajokra ezért célszerű a nem széteső típusú, lövedékcsúcsnál zárt, angolul többnyire Solid-nak, németül Vollmantelnek nevezett lövedék. Viszont ha ugyanezzel a lövedékkel gyengébb felépítésű európai nagyvadra lövünk (őz, dám, disznó), akkor nem érjük el az optimális hatást. A teljes burkolatú lövedék minden lényeges alakváltozás nélkül csak átszalad a vad testén, a sokkhatás, roncsolódás, energialeadás minimális. Tehát ha a teljes köpenyű lövedék nem ér agy- vagy gerincvelőt - ami lövedékkiképzéstől függetlenül azonnali tűzberogyást eredményez -, azaz mondjuk tüdővagy még inkább lágylövésnél jóval messzebb jut a vad, és nehezebben vagy egyáltalán nem kerül meg. Éppen ezért javaslom a minél előbbi betiltást. Annyiféle-fajta kitűnő hatásmechanizmusú, részben köpenyes expanzív lövedék létezik napjainkban az „ABC” jelzésűtől a „Noster Partition”-ig, hogy ez a választék még a legfinnyásabb nagyvadvadász ízlését is teljesen kielégítheti. Ezért ne használjunk gyenge hatásfokú, tökéletlen, vadkínzó teljes köpenyűt ! Azt hagyjuk meg Afrikára, a vastagbőrű monstrumokra, illetve sportlövészetre. Mert elsősorban oda való a lőtérre. Kovács László A letűnt időkből származó egyedi vadászereklyék világszerte a múzeumok és néhány gyűjtő féltett kincsei közé tartoznak. Az itt bemutatott fegyver hosszú ideig egy falusi padlás rejtekében aludta csipkerózsikaálmát és erősen rongált állapotban került egy nyíregyházi gyűjtő tulajdonába. A szakértő gondoskodás és a türelmes restaurátori munka eredményeként lehetővé vált e jeles darab bemutatása. Múlt századi használója legeredményesebben vaddisznóhajtásokon vadászhatott a remekmívű fegyverrel. Szabolcs megye területén csak a Károlyiak mérki vaddisznóskertjében volt erre lehetőség, feltehetőleg több ízben szólalt meg egyik vagy másik cső. EGY FŐÚRI VADÁSZFEGYVER A MÚLT SZÁZADI SZABOLCSBÓL A FEGYVER LEIRÁSA: - felirat: A. V. LEREDA PRAGUE - Lefaucheux-rendszerű duplagolyós vadászpuska - rózsadamaszk cső bockrendszerű elrendezéssel és huzagolással - az arannyal gazdagon díszített előagy és zárszerkezet gravírozott, középen legelésző őzek csappantyúja sárkányfejben végződik - a barna fából készült tus angolaggas, pafadékkal, egyik oldalán a kutyák által űzött szarvasbikát ábrázoló művészi faragvány, tíz másikon fémfedéllel záródó tölténytároló - a díszes formájú sátorvas arannyal díszített Horváth László, Nyíregyháza A XIX. százd második felében működött kiváló prágai fegyverkészítő mester, aki több remekbe készült fegyverét jelentős kiállításokon is bemutatta, így 1873-ban Bécsben a vadászati kiállításon. Említik a Vadász- és Versenylapban, az 1873. július 2-i számban is. 33