Nimród, 1993 (81. évfolyam, 1-12. szám)

1993-02-10 / 2. szám

tya se fest­ ész nélkül, inaszakad­­tából menekül a vélt biztonságba - mit sem sejtő gazdája háta mö­gé! A vérszemet kapott fenevad legtöbbször nem torpan meg a va­dász láttán, hanem ellátja az ő ba­ját is, ha nem eléggé fürge, hogy fára másszon, vagy nem elég bá­tor és ügyes, hogy homlokon lője a száguldva közeledő, rémisztően üvöltő nagyragadozót. Ám sajnos az északi jávorvadászok golyós puskái rendszerint eléggé kis kali­­berűek. Kedvencük a 6,6x55, amely általában még éppen meg­felelő, elégséges teljesítményt nyújt mindenféle nem veszélyes nagyvadra, de ideálisnak mégsem nevezhető. Joggal kesereg ezen Pekka Harkönen, a neves finn va­dász és szakíró, aki találóan je­gyezte meg, hogy a skandináv va­dászok cseppet sem sajnálják a 36 gramm ólmot egy gyenge, kis tapsifülestől - ennyi sörétet tar­talmaz egy darab 12x70-es söré­tes patron ugyanakkor viszont a százszor nagyobb jávorbikát 9 grammos lövedékkel ejtik el... Részben ezért fordulhat elő, hogy a meglepett vadász hiába tü­zel eszeveszetten - amíg módja van rá,­­ a vékonyka, könnyű, 6,5-es lövedék nem képes megál­lítani a rárontó támadót csak ak­kor, ha létfontosságú szervet, gerincet, agyvelőt stb. ér a löve­dék. Különben bekövetkezik a tragédia. Az aránylag nem kevés medve­­kalamitás ellenére mégis ritka a haláleset. Vagy a medve dühe csil­lapodik le, és otthagyja a vérbe fa­gyott, de szerencsére még élő va­dászt, vagy a bátorságot kapott kutya rángatja le hősiesen a gaz­dájáról, esetleg erdőjáró társai si­etnek a segítségére. Képeink egy nemrég történt északkelet-finnországi esetet do­kumentálnak. Az elején még min­den jól ment. Tudományos adat­gyűjtés céljából elkábítottak egy tízéves kan medvét. Rutinos, jól begyakorolt mozdulatokkal mér­ték le, majd jelöléssel látták el az egyik fülét. A ketrecbe zárt, ébre­dező medve még mézet is kapott, bőséges mennyiségben, ami a ta­pasztalat szerint csillapító hatású. Utóbb kiderült, hogy ez esetben vajmi keveset számított... Aztán kinyitották a ketrec ajtaját. Ilyen­kor rendszerint a szabadon bo­­csájtott, megjelölt medvék igen gyorsan eltűnnek az erdőben. A fotós motorosgépével exponá­lásra készen várta a medve elő­bukkanását, elfutását. Ám ez a példány nem menekült el, hanem támadott! Amint kiszabadult a ketrecből, a hozzá legközelebb ál­ló férfira, Reijo Savula zoológuso­kat segítő határőrre rohant. Savu­la egy fél lépést előrelépett, és megpróbálta levenni a válláról az automata golyóját. A következő másodpercben a medve a puská­ba mélyesztette a fogait, amely így kiesett a határőr kezéből. Ez­után a fenevad két lábra állt, és mancsával óriási pofont adott a férfinak. Savulának ettől az arcbő­re felszakadt, fogai kitörtek, szemüvege leesett, s teste vagy öt métert repült a levegőben, mire a hasára esett. És ez volt a sze­rencséje! Ugyanis a medve máris rajta volt a hátán, a lágy részek­hez nem fért hozzá, így a fejét, és a nyakához védekezésül odaszorí­tott kezeit marcangolta rémisztő morgások közepette. A határőr végig tudatánál volt, és megpró­bálta minél mélyebbre dugni az ar­cát a mohás erdei talajba. A puska használhatatlanná roncsolódva hevert a közelben. A kutatókkal hozott, de pórázzal fához kötött négyéves rutinos karéliai medve­kutya dühösen acsarkodott a ra­gadozóra. Végre valakinek eszébe jutott, hogy el kéne engedni, s ez­zel a mozzanattal az események menete kedvezőre fordult. A kutya bátran belemart a medve sonkájá­ba, de az még akkor sem hagyta ott áldozatát! A fotós akkor leen­gedte a fényképezőgépét, és vak­merően rákiáltott. A támadó erre megmerevedett, és dühös pillan­tást vetett a fotósra. Ezalatt a ku­tya élelmesen kihasználta a ked­vező helyzetet és jó alaposan be­leharapott a medve heréibe. Az fájdalmában, dühében felordított, felugrott a férfiról, és a taktikusan hátráló ebet az erdőbe követte, azt üldözte tovább. Ekkor társai odarohantak a se­besülthöz, és elkezdték törölgetni a vért róla. Savula első kérdése az volt, hogy vajon a fotósnak sike­rült-e jó felvételeket készítenie! A határőrt hamarosan kórház­ba szállították, s csak a jól kép­zett, igazi profi vadászkutyának köszönheti, hogy életben maradt, nagyobb sérülések nélkül úszta meg ezt a kellemetlen medveka­landot. Kovács László fordítása Jakt Journalen 1992. 5. szám VADÁSZ KÖNYVEK A régi magyar könyvkiadás értékes darabjainak újra kiadására, különleges reprint kiadványok megjelente­tésére szakosodott kiadónk idén két vadász témájú kötet kiadására is vállalkozik. E küllemükben elegáns, tartalmukban egyedülálló könyvek esetében az érté­kőrzést a korlátozott példányszám garantálja. A két reprint kiadvány a szakmai kifejezések párját ritkító gazdagsága mellett nyelvészeti-stiláris szempontból is igazi kincsesbánya. Mindezek alapján nem csak a téma iránt érdeklődök, hanem a könyvgyűjtők körében is érdekes lehet a két kötet. A vadászat Barátja fiz 1829-ben megjelentetett mű 184 oldalon, tizenél­t sz­íneze­tt képpel illusz­t­­rálva tartja az olvasódé a színes-mulatságos történeteiérül fűszerezett vadá­szati ismereteket. Leopold Chimani után­­ Kovásznai Kováts István készítette a könyve­t, amely elsősorban az ifjúság számára íródot­t, ám. Hasznosan és jóízű szórakozásként minden korosztály számára ajánlható. A Könyv kitér a vadá­szat eredetére, feléleli az álla fogás történetét, elemzi a vadászat hasznossá­gát. Kitér a kötet a vadászKutigátsra és —fő attrakcióifat — az egyes állatok bemutatásával. Különféle elfogási módjud és vadászatuk ismertetésével fog­­lalkozik Szó csi fa nyúl, róka, far­kas, vadlód, őz, keselyű, fogoly, fácán, medve, zerge, szarvas, fájd, vadkacsa, vaddisznó, tűzöd borz és az elefánt elfogásáról, vadászatáról. CUindezeket kiváló stílusban, Humoros és tanulsá­gos történeteddé vérbed anekro­tákkal fűszerez­ve tálalja a Könyv. Az eredeti kötet megjelenéséhez teljesen hasonlatos, reprezentatív küllemű könyv példá­­nyonkénti egyedi sorszámozással jelenik meg, várhatóan 1993-ban, az eladás­­kor a hagyományos Könyvterjesztői Hálózat mellőzésével, az igények előzetes fe­lmérése alapján és a megrendelések egyedi teljesítésével terj­esz­tve. Várhatóan 3—3 ezer példányban jelenik meg, eladási ára pedig körülbelül 600 forint lesz. Magyar-német és német-magyar Vad­ászműszótár Az 1873-ben Kinyomtatott Könyvritkaság igazi Könyvcsemege, melyet ezút­tal Osz­trád-magyar Közös Kiadásban jelentetünk meg. A kötet három egyenlő részből áll.­­Első harmada az egyes vadféléket tekinti át, mindkét nyelven ismertetve és magyarázva az elnevezéseket, szakifejezéseket, a következő témakörök szerint: szarvasféléd(szarvas, jávor, dánt, őz], zerge, medve, vad­disznó, hiúz,farkas, róng, vidra, hód, 6orz, szárnyasod a vadász és a lövés, a vadász és fegyvere, vezé­nysz­avai és vadászkutyád A második harmad a magyar-német, a harmadik harmad pedig a német-magyar vadászszótárt tartalmazza, olyan kifejezés— és szódíszlet­tel, mely semmilyen más szótárban nem lelhető. A könyv várhatóan 1993 első negyedévében jelenik meg, 3-10 ezer példányban, körülbelül 290 forintos eladási áron. MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Vadászat barátja c. reprint kötetet...... példányban, s vállalom, hogy példányonként kb. 600 Ft-os áron, utánvéttel átveszem. Megrendelem a Vadászmászó­tár c. reprint könyvet .......példányban, s vállalom, hogy példányonként kb. 290 Ft-os áron, utánvéttel átveszem. NÉV:................................................................................................ CÍM: A megrendelést e megrendelőlap fénymásolatán, levélben vagy egyszerű levelezőlapon is elfogadjuk. CÍMÜNK: LAPU Bt. 8001 Székesfehérvár, Pf. 236. Telefon: (22)327-611 47

Next