Nimród, 1999 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1999-08-10 / 8. szám
Ballisztika töltények és hatásuk A dombélen szerencsésen „átcsúsztam”, s a fák, bokrok között haladva, a nyílt részen megláttam őket. Úgy hetven méterről, valósággal meglepetésbe dermedve néztek felém. Fenékre tottyantam, így sokkal jobb volt a kilátásom, és pontosabban célozhattam. Puskám máris kibiztosítva a vállamhoz simult. A dámok pillanatokon belül futóra fogták Szerencsémre, és egyikük vesztére, libasorban előttem keresztbe ügettek s mikor a megfelelő csapos bikán jól „rajta voltam”, megérintettem a ravaszt. Azt még tudatosítottam magamban, hogy a kiszemelt állat nem bukott fel, de rögvest utána valami alaposan homlokon csapott. Annyit láttam, hogy a cső végéről eltűnt a célgömbtalp. Eleresztett a forrasztás, és visszarúgáskor az talált homlokon. No ezzel nem remekeltél! - csóváltam a fejem, kedves puskaművesemre gondolva, aki tavaly szerelt nyílt irányzékot a fegyveremre. Némi keresés után előkerült a „vadászriasztó” alkatrész. Zsebre vágtam, újabb töltényt ismételtem a csőbe, és kisétáltam a fák közül. Vagy harminc lépésre feküdt a vad. Jól látszott a lapockacsonttól valamivel hátrébb eső, gyermektenyérnyi kilövés. Megfordítottam. A belövés pontosan a váll-lap mögött ült. Szép találat, ha tehetem mindig oda szánom a „golyót”. Ezúttal a 11,7 grammos NORMA Vulkan-t, az egyik legfőbb töltény-kedvencemet, amelyet pontosan ilyen lövésekhez fejlesztett ki a cég, még a ’80-as évek legelején. Először 1983-ban láttam Vulkan-lövedékes svéd muníciót. Akkoriban még Magyarországon éltem, és egy Skandináviába „elszármazott” hazánkfiát kísértem Tolna megyében, ahol is több bakot lőtt 6,5x55-ös kaliberű Vulkan tölténnyel. Igencsak lelkesedett érte, váltig dicsérte, őzeit szépen terítékre hozta. Talán ez is közrejátszott abban, hogy később magam is ennél kötöttem ki, már ami a .30-06 Springfield puskáimat illeti. Többnyire dámokat és disznókat lőttem vele nagyobb számban, alkalmanként persze más vadat is. Nekem nagyon bevált. Hatásos, ugyanakkor nem tartozik a legdrágábbak közé. A lövedék, illetve az egybeszerelt töltény elnevezését a csúcs érdekes kialakításának köszönheti, amely kráterszerűre hajlított köpenyben végződik. Mondhatom kitűnő, frappáns megoldás! Két vitathatatlan előnye is van a közönségesebb Soft Point (Teilmantel) jelzésűekkel szemben: 1. A lövéskor mindig bekövetkező visszarúgás nem tesz kárt a betárazott többi töltény hegyében, azok nem torzulnak el. 2. Vadat érve, szabályozottabb az alakváltozás, ami kissé később történik, mint az ólomhegyűeknél, de akkor aztán gyorsan eredeti átmérőjének kétszeresére gombásodik fel, a mozgási energiáját jórészt a testen belül adja le. Megfelelő, azaz lapockacsont mögötti találatnál gyors és biztos az előhatása, ellenben saját tapasztalatom azt mutatja, hogy nagyobb csontot érve, erősen roncsol. Kisebb és közepes kaliberű lövedékek igen fontos tulajdonsága a pontosság mellett a gyors alakváltozás anélkül, hogy szétszakadna. Ideális esetben a maradéktömegnek meg kell közelíteni az eredetit. A mélyrehatolási képesség is a fő követelmények közé tartozik. A különböző töltényeket és azok lövedékeit kíváncsi vadászok és gyárak egyaránt „vizsgálgatják”. Erre a célra többféle „golyófogó” anyagot használnak a tesztelésen. Legáltalánosabb a vízzel átitatott fűrészpor, a vízzel telített papír (pl. egymás mögé helyezett, beáztatott telefonkönyvek), vizes agyag, szappan, s végül a zselatin. Tölténygyárak természetesen az utóbbit választják, amely egyben a legdrágább anyag, ugyanakkor a tulajdonságait tekintve, ez áll legközelebb a testszövethez. De kísérletező vadászoknak a többi sem jelent rossz megoldást! A magam részéről rendszerint vízzel telített papírkötegeken - katalógusokon - szoktam kipróbálni a különböző töltényeket. Nagyon tanulságosak ezek a tesztek. A gyári próbákról készült fotók rendesen olyan tömegeket mutatnak, amelyek zselatinport tartalmaznak. Ezt vágóhídi csontból, bőrből nyerik, s 1:10 arányban vízzel keverik. Aztán 40 fokra felmelegítik és formába öntik. Miután megköt, a testszövethez hasonló állagot ad. A Jack och Wapen magazin 1984. 11. számában jelent meg egy ilyen érdekes kísérlet, amelyet Bengt Wiklund és Eric Wallin végzett el. Ők hét különböző gyártmányú és lövedékű muníciót próbáltak ki, mindet 6,5x55-ös kaliberben. Nedves fűrészporba lőttek, s a torzulás mellett a mélyrehatolási képességet is górcső alá vették. A legmegbízhatóbban „viselkedő” négy lövedék a Nosler Partition, Alaska, Hornady és a Vulkan volt. Az alábbiakban közlöm a lövedékek maradványtestének százalékát az eredetihez képest: Nosler Partition 9,1 grammos - 66,4%; Alaska 10,1 grammos - 78,4%; Hornady Soft Point 9,1 grammos - 64,3%; Vulkan 9 grammos - 79%. Tehát a Vulkánból maradt a legtöbb. Hasonló kísérletet magam is végeztem, igaz nedves újságkötegeken. Mert a valóságból szerzett tapasztalatok, benyomások mindig jóval erősebbek azoknál, amelyeket hallomásból, vagy olvasásból merítünk. A Vulkan itt is remekelt. Szóval nem véletlen, hogy immár tizenöt éve ragaszkodom a Norma Vulkánhoz, noha sok mást is alkalmam volt kipróbálni. Kovács László Az alábbi kaliberekben, lövedéktömegben (grammban és grainsben megadva) kaphatók a Norma Vulkan muníciók 2. Megbízható töltényszereléshez kialakított bordázat 3. Vékony köpenyrész behajtott csúccsal 4. Ólommagba behajtott burkolatrész A szerző a csapos dámbikával Azonos távolságról egyforma 11,7 grammos Vulkán lövedékekkel lőttek a zselatintömbökre. Jól megfigyelhető, hogy a .3006 Springfield nagyobb sebessége folytán kiterjedtebb, erősebb sérülést okoz, mint a .308 Winchester. 1. Vastag, megerősített hátsó köpenyrész az ólomfogó betüremkedéssel Kaliber Lövedéktömeg gramm gravns 6,6x55 9,0 139 6,5x55 10,1 156 7 mm Rém. Mag. 11,0 170 7x64 11,0 170 .308 Norma Mag. 13,0 200 .280 Rém. 11,0 170 .300 Win. Mag. 13,0 200 .30-06 11,7 180 .300-06 13 200 .308 Win. 11,7 180 .308 Win. 13,0 200 7x65 R 11,0 170 8x57 JS 12,7 196 9,3x57 15,0 232 9,3x62 15,0 232 9,3x74 R 15,0 232 5. Antimonnal keményített ólommag Nimród 8/1999. 35