Nimród, 2015 (103. évfolyam, 1-12. szám)
2015-12-15 / 12. szám
[zi/sioz aoawm] Ugray Tamás: Vadászatok „A vadászat megtisztítja a lelket" - ez a bölcs japán mondás jutott eszembe, amikor a hírneves hegyi vadász, Ugray Tamás legújabb - immár hatodik! - könyvét olvasgattam, igaz, még csak a nyelvi lektorálás előtti, de immár betördelt kézirat formájában. Tehát gyakorlatilag röviddel a mű végleges elkészülte előtt, amihez a sötétlövés nagymestere, az európai hírű, kiváló főoktató Szollár András írt méltó előszót. A könyv kissé talán túl egyszerű címe: „Vadászatok" ne tévesszen meg senkit, mert a szépen megtervezett borító kemény fedele alatt az olvasó izgalmasnál izgalmasabb, sokszor nagyon is magvas, elgondolkodtató történeteket talál. Előző öt kötetét főleg a hegyi vadászatairól írta, de más kalandjai is helyet kaptak bennük. A hatodik könyv kicsit más, mint a többi, némileg eltér azoktól, kilóg a sorból. Voltaképpen egy idősödő ember, egy sokat tudó, bölcs igaz vadász hitvallása. Lévén a hetven éven jóval túljutván, a hegyek bizony lassan de biztosan megközelíthetetlenül magasodnak előtte. Persze nem kétséges, hogy ő ma is ugyanaz a markáns, kemény, férfias egyéniség, akit a bátorság és nemes jellem egyaránt jellemez, ám a kegyetlenül múló idő legyőzhetetlen gátat emelt a nagyvadász sóvárgása és a meredeken égbe nyújtózó sziklavadonok közé. - De hát nem csak a hegyekben vadásztam-vadászom, a kutyafáját neki! - mondja, és új könyvében a frissebb hegyi élményein túl megismerjük a jóval kevesebb strapával járó, de ugyanolyan örömet adó - na jó, majdnem ugyanolyan megelégedettséget eredményező - egyéb vadászatait is. Szó esik benne a crawfordi jávorborjúról, majd a British Columbia-i ősvadonban tett útjairól. Érdekesnek találom, hogy az amerikai vadásznyelv a 10- es, illetve 12-es szarvasbikákat helyi kifejezéssel többnyire 5x5-ös és 6x6-os agancsúaknak említi, ami akár local colournak, avagy sajátos helyi jellegzetességnek fogható fel. A különböző golyós kalibereket bizonyára kicsit másként említeném, mint ahogy ő teszi, ez azonban mit sem von le Ugray Tamás könyvének értékéből. A Halmágyi Takács István kiváló vadászbarátjával kegyetlen hidegben tett, nem sok reménnyel kecsegtető amerikai bölényvadászatról szintén megemlékezik. S eljut újra a kedélyes, barátságos Spanyolországba, ahol már sokkal könnyebb terepen cserkel vad kecske után. Mi tagadás, igazán szép példány került a puskacsöve elé. Ámde ahogy az egyik fejezetben, cseppet sem sajnálkozva, inkább férfias belenyugvással, bölcs rezignációval írta: „Negyvennégy éves voltam, amikor egy afrikai vadászat után kijelentettem, hogy ez szép és jó volt, de ezt hagyom öreg koromra. Addig megmászom a hegyeket, és koncentrálok a kosokra. Most, hetven fölött, egyre magasabbak és meredekebbek lettek a hegyek, és sejtem, hogy már nincs messze az a bizonyos öregkor." Úgy érezte hát, itt az idő váltani, visszatérnie, immár többször is egymásután kedves Afrikájába. Könyvének második részében az ilyetén kalandjairól írt fejezetei találhatók. Régebbi és legújabb expedíciói sorakoznak időrendben egymás mögött, amikor célzóbotját mint harmadik lábat kényszerül használni. Roppant plasztikusan fejezi ki magát, irigylésre méltó könnyedséggel fogalmaz. Az olvasót könnyen maga mellé állítja. Vele van, vele érez, amikor például a méregdrága, de valami miatt mindig renitenskedő duplagolyójával vesződik, vagy éppen szörnyen kényelmetlen leopárdlesen kucorog, kafferbivaly után nyomoz, esetleg éppen minőségi konyakot, illetve testes vörösbort kortyolgat elégedetten. S megírja véleményét sok mindenről. Ugray Tamás fő erőssége a történtek pontos papírra vetése mellett a csodálatos hangulatteremtés. Ez teszi könyveit olvasmányossá, emeli minőségében a jelenlegi nem kis választék zöme fölé. A gondosan válogatott, szép képek ugyancsak emelik a mű értékét. A hatodik kötet - e cikk megjelenése idején már mindenki számára elérhetővé válik. Mit is kívánhatnánk ennél többet tőle? Talán azt, hogy jövőre, de legkésőbb két év múlva, következzék a hetedik! Kovács László 86 [ VADÁSZATI KULTÚRA] KÖNYVISMERTETŐ „Nagy hírű férfiak dicséretét zengeni..." „Tanulni a múltból, és építeni a jövőt" - avagy Fide et virtute fámám quere: „ Hittel és erénnyel a jó hírnévhez"; mindkét jelmondat a Károlyiak nemzetségéhez - bár időben egymástól távol eső nemzedékei képviselőihez-kötődik. Közép-Európa nemzeteinek történelmében kevés olyan család van, amelynek származása hitelt érdemlően végig nyomon követhető - egészen a Kr. u. I. évezred utolsó századáig! A nagykárolyi gróf Károlyi család méltán büszkélkedhet ezzel a kiváltsággal: az ősi magyar vezéri eredetű Kaplyon nemzetségből származnak, gyökereik egészen a legelső ősmagyar törzsek vezéreinek vérvonaláig nyúlnak vissza. E nagy múltú magyar főnemesi család, a Károlyi grófok évszázadokon átívelő, mozgalmas, eseményekben gazdag története bontakozik ki az olvasó előtt a felvidéki szerző Szabó Imre legújabb, páratlan gondossággal és ornamentikusan felépített, nagy ívű művének csaknem négyszáz oldalán, mely könyv sok szempontból kimeríthetetlen tárház is, amelyben nemcsak elmélyülhetünk, de találhatunk példaképeket és önigazolást, kereshetjük nemzeti identitásunkat, elemezhetjük a lezajlott történelmi, gazdasági és társadalmi folyamatokat, amelyek kivetítődtek a későbbi korokra, s nemcsak jelenünkre, de jövőnkre is hatással vannak. E maga nemében egyedülálló munka lapjain elénk tárul a Károlyiak grófi családjának kronológiai sorrendbe szedett, ezer évre visszatekintő genezise, históriája, megismerjük a dinasztia egyházi és világi, politikai életben egyaránt fontos szerepet betöltő, kiemelkedő tagjait, a maguk korának és nemzeti történelmünknek nagy formátumú, jeles alakjait és tevékenységüket, történelemformáló események irányítóit, ország- és városépítőket, intézményalapítókat, gondolkodókat, gazdálkodókat, diplomatákat, katonákat, mecénásokat - egészen a Károlyi család ma élő leszármazottjaiig és elődjeikhez méltó ténykedésükig. A nagykárolyi eredetű Károlyiak ezer szállal kötődnek Tótmegyerhez - gyönyörű kastélyuk ma is ott áll a park közepén -, gondját viselték a környék népének, az ott élőknek: iskolákat, templomot, kórházat és gazdasági létesítményeket építettek és tartottak fenn, előrelátóan és szervezetten fejlesztették a mezőgazdasági termelést, az erdősítést, a vadgazdálkodást, utóbbit világhírnévre emelve. A monográfia írója, Szabó Imre maga is Tótmegyeren született, szülőföldjének elkötelezett, lelkes kutatója, aki eddig csaknem tucatnyi műben tette közkinccsé ismereteit, köztük vadászattörténeti kutatásainak eredményeit; nemkülönben ő fordította magyarra gróf Károlyi Lajos önéletírását (Egy élet a vadászatért) és a Justh Ödön által jegyzett Vadásznapló-töredékeket. Legújabb, pompás kivitelezésű és nagy lélegzetű munkájában lebilincselően, ugyanakkor tényszerűen dolgozta fel az ősi nemesi családnak és a XIX. sz.-ban három - megyeri, fóti és fehérvárcsurgói - ágra szakadt nemzetségének históriáját és művét olyképpen, hogy képes volt egyszerre két történeti síkon figyelemmel kísérni a nevezetes magyar főnemesi család krónikáját, valamint azoknak a helyszíneknek-városoknak és községeknek-a történelmét, ahol a Károlyiak éltek és alkottak, mindezt adatokkal, okiratokkal, levéltári dokumentumokkal, heraldikai vonatkozásokkal, írásos visszaemlékezésekkel alátámasztva és illusztrálva, óriási menynyiségű forrásanyagot használva és feltüntetve könyvében. A szerző a Károlyifeleségek családtörténetének is kellő figyelmet szentel, hiszen e nemesasszonyok, akik világra hozták a Károlyiak újabb és újabb nemzedékeit, ugyancsak jelentős hatással voltak a nemzetség történetére. Mindezt átszövik a néphagyomány alkotta történetek és legendák, továbbá a vadászathoz kapcsolódó érdekességek, mely szenvedély ugyancsak meghatározó szerepet játszott a Károlyiak életében. Ez a könyv azonban nem csupán a család- és vadászattörténet iránt érdeklődők, de minden történelemszerető magyar ember élvezetes olvasmánya lehet: őseink üzennek általa a jelen és eljövendő generációknak. (Szabó Imre: A nagykárolyi gróf Károlyi család ezeréves története. DuBain, Pozsony 2013) -ír A NAGYKÁROLY! GRÓF KÁROLYI CSALÁD EZERÉVES TÖRTÉNETE