Nimród, 2015 (103. évfolyam, 1-12. szám)

2015-12-15 / 12. szám

[zi/sioz aoawm] Ugray Tamás: Vadászatok „A vadászat megtisztítja a lelket" - ez a bölcs japán mondás jutott eszembe, amikor a hírneves hegyi vadász, Ugray Tamás legújabb - immár hatodik! - könyvét olvasgattam, igaz, még csak a nyelvi lektorálás előtti, de immár betör­delt kézirat formájában. Tehát gyakorla­tilag röviddel a mű végleges elkészülte előtt, amihez a sötétlövés nagymestere, az európai hírű, kiváló főoktató Szollár András írt méltó előszót. A könyv kissé talán túl egyszerű címe: „Vadászatok" ne tévesszen meg senkit, mert a szépen megtervezett borító kemény fedele alatt az olvasó izgalmasnál izgalmasabb, sokszor nagyon is magvas, elgondol­kodtató történeteket talál. Előző öt kö­tetét főleg a hegyi vadászatairól írta, de más kalandjai is helyet kaptak bennük. A hatodik könyv kicsit más, mint a többi, némileg eltér azoktól, kilóg a sorból. Vol­taképpen egy idősödő ember, egy sokat tudó, bölcs igaz vadász hitvallása. Lévén a hetven éven jóval túljutván, a hegyek bizony lassan de biztosan megközelít­hetetlenül magasodnak előtte. Persze nem kétséges, hogy ő ma is ugyanaz a markáns, kemény, férfias egyéniség, akit a bátorság és nemes jellem egyaránt jel­lemez, ám a kegyetlenül múló idő le­győzhetetlen gátat emelt a nagyvadász sóvárgása és a meredeken égbe nyújtó­zó sziklavadonok közé. - De hát nem csak a hegyekben va­­dásztam-vadászom, a kutyafáját neki! - mondja, és új könyvében a frissebb he­gyi élményein túl megismerjük a jóval kevesebb strapával járó, de ugyanolyan örömet adó - na jó, majdnem ugyan­olyan megelégedettséget eredménye­ző - egyéb vadászatait is. Szó esik benne a crawfordi jávorbor­júról, majd a British Columbia-i ősva­donban tett útjairól. Érdekesnek talá­lom, hogy az amerikai vadásznyelv a 10- es, illetve 12-es szarvasbikákat helyi ki­fejezéssel többnyire 5x5-ös és 6x6-os agancsúaknak említi, ami akár local colournak, avagy sajátos helyi jellegze­tességnek fogható fel. A különböző go­lyós kalibereket bizonyára kicsit más­ként említeném, mint ahogy ő teszi, ez azonban mit sem von le Ugray Tamás könyvének értékéből. A Halmágyi Takács István kiváló va­dászbarátjával kegyetlen hidegben tett, nem sok reménnyel kecsegtető ameri­kai bölényvadászatról szintén megem­lékezik. S eljut újra a kedélyes, barátsá­gos Spanyolországba, ahol már sokkal könnyebb terepen cserkel vad kecske után. Mi tagadás, igazán szép példány került a puskacsöve elé. Ámde ahogy az egyik fejezetben, cseppet sem sajnál­kozva, inkább férfias belenyugvással, bölcs rezignációval írta: „Negyvennégy éves voltam, amikor egy afrikai vadá­szat után kijelentettem, hogy ez szép és jó volt, de ezt hagyom öreg koromra. Addig meg­mászom a hegyeket, és kon­centrálok a kosokra. Most, hetven fö­lött, egyre magasabbak és meredekeb­­bek lettek a hegyek, és sejtem, hogy már nincs messze az a bizonyos öreg­kor." Úgy érezte hát, itt az idő váltani, visszatérnie, immár többször is egy­másután kedves Afrikájába. Könyvének második részében az ilyetén kalandjai­ról írt fejezetei találhatók. Régebbi és legújabb expedíciói sora­koznak időrendben egymás mögött, amikor célzóbotját mint harmadik lábat kényszerül használni. Roppant plaszti­kusan fejezi ki magát, irigylésre méltó könnyedséggel fogalmaz. Az olvasót könnyen maga mellé állítja. Vele van, ve­le érez, amikor például a méregdrága, de valami miatt mindig renitenskedő dup­lagolyójával vesződik, vagy éppen ször­nyen kényelmetlen leopárdlesen kuco­rog, kafferbivaly után nyomoz, esetleg éppen minőségi konyakot, illetve tes­tes vörösbort kortyolgat elégedetten. S megírja véleményét sok mindenről. Ugray Tamás fő erőssége a történtek pontos papírra vetése mellett a csodá­latos hangulatteremtés. Ez teszi köny­veit olvasmányossá, emeli minőségé­ben a jelenlegi nem kis választék zöme fölé. A gondosan válogatott, szép képek ugyancsak emelik a mű értékét. A hato­dik kötet - e cikk megjelenése idején­­ már mindenki számára elérhetővé válik. Mit is kívánhatnánk ennél többet tőle? Talán azt, hogy jövőre, de legkésőbb két év múlva, következzék a hetedik! Kovács László 86 [ VADÁSZATI KULTÚRA] KÖNYVISMERTETŐ „Nagy hírű férfiak dicséretét zengeni..." „Tanulni a múltból, és építeni a jövőt" - avagy Fide et virtute fámám quere: „ H­it­­tel és erénnyel a jó hírnévhez"; mindkét jelmondat a Károlyiak nemzetségéhez - bár időben egymástól távol eső nemze­dékei képviselőihez-kötődik. Közép-Eu­­rópa nemzeteinek történelmében kevés olyan család van, amelynek származása hitelt érdemlően végig nyomon követ­hető - egészen a Kr. u. I. évezred utolsó századáig! A nagykárolyi gróf Károlyi csa­lád méltán büszkélkedhet ezzel a kivált­sággal: az ősi magyar vezéri eredetű Kap­­lyon nemzetségből származnak, gyöke­reik egészen a legelső ősmagyar törzsek vezéreinek vérvonaláig nyúlnak vissza. E nagy múltú magyar főnemesi csa­lád, a Károlyi grófok évszázadokon át­ívelő, mozgalmas, eseményekben gaz­dag története bontakozik ki az olvasó előtt a felvidéki szerző Szabó Imre leg­újabb, páratlan gondossággal és orna­­mentikusan felépített, nagy ívű művé­nek csaknem négyszáz oldalán, mely könyv sok szempontból kimeríthetet­len tárház is, amelyben nemcsak elmé­lyülhetünk, de találhatunk példaképe­ket és önigazolást, kereshetjük nemzeti identitásunkat, elemezhetjük a lezajlott történelmi, gazdasági és társadalmi fo­lyamatokat, amelyek kivetítődtek a ké­sőbbi korokra, s nemcsak jelenünkre, de jövőnkre is hatással vannak. E maga ne­mében egyedülálló munka lapjain elénk tárul a Károlyiak grófi családjának kro­nológiai sorrendbe szedett, ezer évre visszatekintő genezise, históriája, meg­ismerjük a dinasztia egyházi és világi, politikai életben egyaránt fontos szere­pet betöltő, kiemelkedő tagjait, a ma­guk korának és nemzeti történelmünk­nek nagy formátumú, jeles alakjait és tevékenységüket, történelemformáló események irányítóit, ország- és város­építőket, intézményalapítókat, gondol­kodókat, gazdálkodókat, diplomatákat, katonákat, mecénásokat - egészen a Károlyi család ma élő leszármazottjaiig és elődjeikhez méltó ténykedésükig. A nagykárolyi eredetű Károlyiak ezer szállal kötődnek Tótmegyerhez - gyö­nyörű kastélyuk ma is ott áll a park kö­zepén -, gondját viselték a környék né­pének, az ott élőknek: iskolákat, temp­lomot, kórházat és gazdasági létesít­ményeket építettek és tartottak fenn, előrelátóan és szervezetten fejlesztet­ték a mezőgazdasági termelést, az er­dősítést, a vadgazdálkodást, utóbbit vi­lághírnévre emelve. A monográfia írója, Szabó Imre maga is Tótmegyeren szü­letett, szülőföldjének elkötelezett, lel­kes kutatója, aki eddig csaknem tucat­nyi műben tette közkinccsé ismereteit, köztük vadászattörténeti kutatásainak eredményeit; nemkülönben ő fordítot­ta magyarra gróf Károlyi Lajos önélet­írását (Egy élet a vadászatért) és a Justh Ödön által jegyzett Vadásznapló-töre­­dékeket. Legújabb, pompás kivitelezésű és nagy lélegzetű munkájában lebilin­­cselően, ugyanakkor tényszerűen dol­gozta fel az ősi nemesi családnak és a XIX. sz.-ban három - megyeri, fóti és fe­hérvárcsurgói - ágra szakadt nemzetsé­gének históriáját és művét olyképpen, hogy képes volt egyszerre két történeti síkon figyelemmel kísérni a nevezetes magyar főnemesi család krónikáját, va­lamint azoknak a helyszíneknek-váro­soknak és községeknek-a történelmét, ahol a Károlyiak éltek és alkottak, mind­ezt adatokkal, okiratokkal, levéltári do­kumentumokkal, heraldikai vonatkozá­sokkal, írásos visszaemlékezésekkel alá­támasztva és illusztrálva, óriási meny­­nyiségű forrásanyagot használva és fel­tüntetve könyvében. A szerző a Károlyi­feleségek családtörténetének is kellő fi­gyelmet szentel, hiszen e nemesasszo­nyok, akik világra hozták a Károlyiak újabb és újabb nemzedékeit, ugyancsak jelentős hatással voltak a nemzetség történetére. Mindezt átszövik a népha­gyomány alkotta történetek és legen­dák, továbbá a vadászathoz kapcsolódó érdekességek, mely szenvedély ugyan­csak meghatározó szerepet játszott a Károlyiak életében. Ez a könyv azonban nem csupán a család- és vadászattörté­net iránt érdeklődők, de minden törté­nelemszerető magyar ember élvezetes olvasmánya lehet: őseink üzennek álta­la a jelen és eljövendő generációknak. (Szabó Imre: A nagy­károlyi gróf Káro­lyi család ezeréves története. DuBain, Po­zsony 2013) -ír A NAGYKÁROLY! GRÓF K­ÁROLYI CSALÁD EZERÉVES TÖRTÉNETE

Next