Nimród, 2017 (105. évfolyam, 1-12. szám)
2017-06-01 / 6. szám
> adatokat jegyezhettek fel. A kiváló terítékű vadászatok után egymást érték a pezsgőbontásos gratulációk, újabb rekordokra ösztökélések, felszínre került a rekordhajhászás. Az 1979-es, lenesi január eleji nagyvadászaton, ahol Kádár mellett tíz puskás vett részt (8410 db patron ellövése mellett), 3694 db fácán került terítékre. Persze ezeknek a remek terítékeknek volt egy nagydobra nem vert „szépséghibájuk”, mégpedig az, hogy ezeknek a vadászatoknak a bevétele általában nem fedezte a kiadásokat, tehát az „elit” vadászatok tetemes veszteséget termeltek. Kádárnak, ahogy idősödött, a mentális és fizikai állapota is folyamatosan romlott. A 80-as évek elejére annyira leépült és lelassult, hogy már nem kívánta ezeket a megerőltető vadászatokat. Emellett posztjából adódóan, komoly pszichés terhelés alatt is állt. Kádár egyre ritkábban fogott vadászfegyvert a kezébe, már nem sokat törődött a vadászat dolgaival. Persze ennek az új helyzetnek legjobban az Egyetértés „magja” örült a legjobban, amelynek tagjai kiválóan szórakoztak a részükre szervezett, nagy terítékkel kecsegtető fácánvadászatokon. De a „másod-, harmadvonalbeli” magas rangú puskások is jól jártak, mert így (a rendszerváltásig hátralévő pár évben) a többségük még „odavetett kantárszárral” vadászhatott az Egyetértés kiváló vadászterületein. Persze a nem kis ellenérzést kiváltó, nagy terítékű protokolláris fácánvadászatokról a hazai vadásztársadalom és a civil szféra is értesült. A Politikai Bizottság 1984-ben nem hiába tárgyalta a vadászat és a horgászat kérdését, és megállapította, hogy érzékelhető a társadalmi feszültség és egyenlőtlenség a vadászatban. Az „éleket tompítandó”, döntés született, hogy külföldi bérvadászoknak kellene értékesíteni az Egyetértés nagy terítékű fácánvadászatait. Viszont a lenesi és soponyai, 5-8 ezres fácánterítéket garantáló vadászatokra egyszerűen nem találtak külhoni vevőt. Külföldiek csak az ezres nagyságú hajtásokat vették meg szívesen. Ezt követően a drága pénzen felnevelt és kiengedett madarakat az Egyetértés jól lövő, illusztris tagjai „takarították be”. Az emlékezetes lenesi nagy terítékrekordok éve 1986-ban jött el. Lenesen 1986. január 12-én tartották meg a szokásos év eleji nagyvadászatot. A vadászat csendes téli, havas időben zajlott. A vadászaton a három „nagyember” (Németh Károly KB-titkár, Pál Lénárd KB-titkár, Gáspár Sándor PB-tag) mellett tíz második-, harmadikvonalbeli vezető, orvos és a helyi vadgazdaság igazgatója (Szűcs Ferenc Vt.-elnök, Szakali József, Rácz Sándor, Lakatos Ernő, Pap Lajos, Andrikó Miklós, Lénárt Lajos, Zoltán János, Rácz Antal, Papp László) vett részt. Ezen a vadászaton született meg az Egyetértés első „világrekordja”, mivel 13 vadász 7810 db fácánt (kakast, tyúkot vegyesen) lőtt, összesen 16700 db patronnal. (Csak összehasonlításképpen, 1909. december 10- én, a világhírű Tótmegyeren, gróf Károlyi Lajos birtokán lezajlott nevezetes fácánvadászaton 8 puskás 6125 db fácánt hozott terítékre.) A rengeteg lőtt fácán miatt ekkor készítettek először kör alakú terítéket Lenesen. Sokan állították, hogy ezt az eredményt egyszerűen nem lehet túlszárnyalni. Nem lett igazuk! A rekordhajhászási vágy és az eszement vadölés ugyanis felülírta a józan ész logikáját. 1986. december elején újfent kihelyeztek jól repülő fácánokat a területre, melyek őrzéséről is gondoskodtak. A vadászat napját december 21-re tűzték ki. Kellemes, nem túl hideg, havas, fátyolfelhős idő fogadta a résztvevőket. A nagy terítékű vadászaton a „nagyok” közül csak Gáspár Sándor, Pál Lénárd és Várkonyi Péter külügyminiszter vett részt, a többiek (Szakali József, Papp Lajos, Szűcs Ferenc, Rácz Sándor, Papp János, Lénárt Lajos, Farkas József, Zalán János, Rácz Antal, Papp László, Berek János) második-, harmadikvonalbeli vezetők, orvos, 80 éves fővadász és a terület igazgatója volt. A kiváló szervezésnek köszönhetően (a főszervező Árva Károly volt), a fácán „felhőkben ömlött” a puskasor felé, ahol úgy dörögtek a puskák „mint a háborúban”. Nyilván komoly fizikai megterhelést jelentett egy-egy puskakezelőnek ezen a jeles vadásznapon a fejenkénti több száz patron ellövése. Egyébként az Egyetértés tagjai csak 20-as kaliberű sörétes puskákat használtak. Vadászataikhoz a sörétes és golyós patronokat költségmentesen, minden esetben a főosztály biztosította a tagoknak. Ez hatalmas költséget jelentett. Az 1981-es évben 8 millió forint értékben 10 592 golyós és 138394 sörétes patront lőttek el az „egyetértő tagok”. Nagy terítékű apróvadvadászaton a puskások mellett töltőember állt. Mivel a rengeteg lövéstől a puskák csövei hamar áttüzesedtek, az Egyetértésnél szokás volt két azonos kaliberű sörétes puskát (nem párpuskát!) vinni ezekre a vadászatokra. A vadászat befejeztével a részt vevő puskások majd csak mindegyikénél előjött valamilyen fájdalmas, esetenként haematómás tünettel is „fűszerezett” kéz-, váll-, ujjsérülés, arcfeldagadás, enyhe szédülés, fáradtság, fülzúgás. Sőt Pál Lénárd vadászat közben rosszul is lett. No, nem volt komoly az eset. Zoltán professzor kezelésbe is vette: „Bent a házban a »beteget« ágyba parancsoltam, gyógyszerként megitattam vele egy pohár whiskyt - a másikat példaadás céljából magamba döntöttem.” A látványos, kör alakú teríték elkészítését követően kihirdették a vadásznap eredményét, mely szerint 14 vadász, 20800 db patron ellövése mellett, 8974 db fácánt (kakast, tyúkot vegyesen) hozott terítékre. Ezen a lencsi fácánvadászaton (megjavítva a januári eredményt) újabb, nemzetközi vadászvonalon is kiemelkedőnek számító, nagy valószínűséggel sokáig megismételhetetlen országos rekord terítéket értek el. A legeredményesebb puskás (az Egyetértés legkiválóbb sötétlövőjének számító) Gáspár Sándor (1917-2002, SZOT-főtitkár, MSZMP PB-tag) volt, aki egymaga 1710 fácánt lőtt. Ez a valóban fejedelmi terítékkel végződő fácánvadászat messze nem volt sportvadászat, hanem rekordhajhászási vágytól fűtött, esztelen vadgyilkolásnak számított, mely nyilvánosságra kerülése után sokakat felháborított, jogos ellenérzéseket, haragot és dühöt hozott felszínre az emberekben. Még jobban „beárnyékolja” a fenti szenzációs terítékeredményeket az a tény, hogy a 70-es évek végére katasztrofális gazdasági és politikai válságba került az ország. A deficit, illetve a túlköltekezés aránya 1978-ra 5%-ra szökött. Ebben az évben fordult elő először, hogy az exportbevételek már a felvett hitelek kamatterheit sem fedezték, s ennek következtében az adósságszolgálatot is csak újabb hitelből lehetett teljesíteni. A törlesztőrészletek és kamatok fizetése többször idézett elő kritikus helyzetet. 1982-ben csak a Nemzetközi Valutalaphoz és a Világbankhoz való csatlakozás és a tőlük kapott gyorssegély mentette meg az országot a csődtől, így az 1986 évi fejedelmi terítékek egyben olyan valós „korképet” is elénk tárnak, mely az akkor már a „bukása szélén álló” államszocialista rendszer kiváltságos szűk elitjének súlyos összegű állami pénzeket felemésztő és azt büntetlenül elherdáló, pazarló „elvtársi” vadászataira világítanak rá. [NIMRÓD 2017/6] Kádár János saját fácánterítékével egy lenesi hajtás szünetében. A lenesi nagy terítékű fácánvadászatokat neki kezdték megszervezni (1974) 58 [VADÁSZATI KULTÚRA ]