Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-46. szám)

1970-01-04 / 1. szám

AVAR KÉPVISELET A Kaukázus északi ré­szén, a Káspi tenger partján fekvő Dagasz­­tan lakói között avaro­kat is találunk. Törté­nelmük a 6. századba vezethető vissza. Né­pük a mai napig meg­őrizte művészetét és szokásait. Képünkön avar család nemzeti viseletben. CSTK-APN felv. Közeledik az idei sívilágbajnokság megnyitásának az ideje. A világ­­bajnokságot február 14—22 között rendezik meg a Csorba-tónál. A ko­rán érkezett tátrai tél már idő előtt csalogatja a bajnokságon résztvevő külföldieket. Megérkezett a szovjet sízők csoportja is. Képünkön kis pihenőt tartanak edzés közben a Csorba-tónál. CSTK - felv. Egy amerikai képeslap tette közzé a rajzot, mely Bobby Sealet ábrázolja a tárgyaláson. A szájkendőn keresztül a vádlott azt üvöltötte a bírósági elnök felé: „Fasiszta“. Bobby Seale, a Black Panthers párt vezetője bekötött szájjal és szék­hez kötve ül a bírósági tárgyalóteremben. Sea­le és hét vádlott társa ügyét ezekben a na­pokban tárgyalja a bí­róság. Valamennyiüket, a Demokrata Párt 1968- ban, Chicagóban meg­rendezett kongresszusa alkalmával rendezett tüntetések szervezésé­vel, és összeesküvéssel vádolják. A tüntetéseket, melyeket a Vietnami Háború Elleni Országos Mozgósítás Bi­zottsága rendezett, és amelyen sok ezer fiatal vett részt, a rendőrség brutálisan elfojtotta. Most elég hosszú idő után folyik a fővádlottak ellen a bírósági el­járás. A vádlottak úgy döntöttek, maga­tartásukkal és beszédükkel gúnyt űznek a bíróságból, és így hívják fel a figyel­met a vád kimondottan provokatív jelle­gére. Ezért döntött úgy a bíróság, hogy a vádlottak száját be kell kötni és a leghangosabbat, a Black Panthers párt néger vezetőjét székhez kötve kell a bí­rósági pulpitus elé vinni. A védő ezt az intézkedést középkori jellegűnek bélyegezte. — Fehér ember számára erkölcsileg elképzelhetetlen, hogy megkötözött néger felett ítélkez­zék. Mélységesen szégyenlem, hogy amerikai ügyvéd vagyok, — mondotta. Miközben az elnök által nagyon is egyoldalúan vezetett tárgyalás folyik, (immár több hete) a közönség, — több­nyire a vietnami háború ellenzői, — hangos nemtetszésüknek adnak kifeje­zést. A szégyenteljes bírósági intézkedésre a fiatalok legtöbbje úgy válaszol, hogy szintén bekötött szájjal jelennek meg a hallgatóság soraiban. „Fasiszta", „Faj­gyűlölő” feliratú plakátokat ragasztanak a bíróság épületében. Ugyanezeket a szavakat sziszegi szájkendőjén keresztül a fővádlott. — Figyelmeztetem tűrhetetlen maga­tartására — inti Sealet a bíróság el­nöke. — Mi meg arra figyelmeztetjük, — válaszolna­k a vádlottak, hogy intézke­dése mélyen sérti az alapvető emberi jogokat. A vádlottak, köztük Jerry Rubin, a Nemzetközi Ifjúsági Párt megalapítója, követelik,­­hogy személyesen és közvet­lenül cáfolhassák meg a tanúk állítását, akik valamennyien a rendőrség ügynö­kei. Ezek ugyan egyetlenegy keményebb akciót sem hajtottak végre, de mint tit­kos ügynökök, néhány héttel a tünteté­sek előtt beférkőztek a mozgalomban résztvevők soraiba. Egyik terhelő tanú, William Frappoly, ezt nyíltan meg is mondta, és hozzátette, őt is röviddel a tüntetések előtt „csúsztatták be" a moz­galomba. Vádló szavai egyértelműen önváddá váltak, mert rámutatott az amerikai rendőrség szövevényes mód­szereire. BÉKEHARCOSOK SZOVJET SÍZŐK A TÁTRÁBAN EZ AZTÁN AJÁNDÉK A pribrami Hamb­a játékgyár hatalmas kutyusa nem fért a karácsonyfa alá, a gyerekszoba sarkában fotelként szol­gál. A tüntetők is szájkendőt kötöttek. Sok ezer chicagói fiatal vonult az utcára szájkendővel, hogy ezzel is tüntessen az ellen a bírósági intézkedés ellen, mely szerint Bobby Seale fővádlottat a bírósági tárgyaláson középkori mód­szerekkel a székhez kötötték, és száját kendővel kötötték be. Stockholm egyik csendes utcácská­jában lakik dr. Elise Ottesen-Jensen, aki a családtervezés népszerűsítésében elért eredményeivel tett szert világhír­névre. Magas, karcsú termetével, élénk kék szemével fiatalosan hat, pedig már elmúlt nyolcvan éves, Svédországban mindenki csak újságírói álnevén „Ottar" néven ismeri. — A munka, amelyet a nők védel­mében végeztem, nagy elszántságot, bátorságot követelt. Fáradozásaimért eleinte csak bírálatot kaptam — mond­ja Ottar. Elise Jensen Norvégiában született egy papcsalád tizenhetedik, utolsó előt­ti gyermekeként. A szigorú apa konzer­vatív szellemben nevelte gyermekeit. De Elise élt egy másik, családon kívüli életet is. Egy molnár lányával barát­kozott. A molnáréknál liberális és bal­oldali pártok lapjai kerülnek a kezébe. Ezeket olvasva kételkedni kezdett ab­ban, amit az apja a templomban pré­dikált. Gimnazista korában már önálló, szabad gondolkodású fiatal lány, aki­nek egyéni nézetei, céljai vannak. Or­vosi pályára készül, de meg kell elé­gednie a fogorvosi diplomával, aminek a megszerzése kevésbé költséges. Bal­eset éri, mindkét keze megbénul. Ez­után újságíró lesz. Eleinte liberális, majd szocialista lapok munkatársa. A textilgyári dolgozó nők munka­­körülményei ezekben az időkben el­rettentőek. Ottar minden eszközzel azért harcol, hogy a nők szervezetten követeljék jogaikat, szakszervezeti­­ mozgalomba kapcsolódva. Gyűléseken szólal fel érdekükben, róluk ír, így egyre nagyobb népszerűségre tesz szert a nők körében, akik levelekkel kere­sik fel, kérdéseket tesznek fel neki. Állandóan visszatérő kérdés: „Mit csi­nálnak a gazdag nők, hogy nekik csak egy-két gyerekük van?“ Ottar erre a kérdésre nem tud vála­szolni. — De igyekszem megtudni — ígéri. Egy elszánt nő tipikus válasza ez, aki semmitől sem retten vissza. Ez az elhatározás szabta meg életútját, ez töltötte meg értelemmel egész életét. Felkeresi volt diáktársait és meg­tudja, hogy megalakult a „ Sexuális Reformok Tudományos Ligája“. Kap­csolatot vesz fel a szervezettel. A szer­vezet Kopenhágában megtartott kon­ferenciáján beválasztják a vezetőségbe. Ottar közben férjhez megy Albert Jen­­senhez, egy svéd­ származású férfihez, aki közismert béke- és szabadságszere­­tetéről, Kopenhágában telepednek le. Ebben az időben értesül húga tragé­diájáról, aki törvénytelen gyermeket hoz a világra , akit apja arra kénysze­rít, hogy az újszülöttet adja nevelő­szülőkhöz. Ezzel a lányt lelkileg oly­annyira meggyötri, hogy az öngyilkos lesz. Ezek a tapasztalatok, élmények arra kényszerítik, hogy amikor Stock­holmba költöznek, újra családtervezés­sel, leányanyák problémáival foglal­kozzék. Hátizsákkal a hátán keresztül­­kasul járja az országot, s a tilalom ellenére fogamzásgátló szereket oszto­gat. Elszánt és kitartó. Cselekedetei helyességéről meggyőzi az a tény, hogy az országban egyre nagyobb az éhség, terjed a tuberkulózis, nő a csecsemő­­halandóság. — Sok mindent megolda­na a családtervezés — állítja Ottar. Akadnak segítőtársai is, akik hason­ló nézetet vallanak, mint ő. Az ő segít­ségükkel sexuális tanácsadást tartalma­zó újság megindításán fáradozik. Köz­benjárásukra a királyi komisszió 1937- ben visszavonja a fogamzásgátló szerek eladására hozott tilalmat. A családtervezés területén kiépített nemzetközi együttműködés a háború alatt megszakadt. A negyvenes évek végén Ottar felújítja régebbi kapcsola­tait. 1946-ban az ő közreműködésével összeül a családtervezés első nemzet­közi konferenciája. 1952-ben Bombái­ban nemzetközi föderációt szerveznek, amely a családtervezéssel foglalkozik. Elnökéül őt választják meg. Ottar még ma is részt vesz minden konferencián, s nem szüntette be felvilágosító tevé­kenységét sem. A televízióban az ifjú­ság számára tartott előadásai a leg­elszántabb ellenségeit is meggyőzik arról, hogy szükség van a munkájára. Elise Ottesen-Jensen ma sem pihen. „Az élet írta“ címmel emlékezéseit dolgozza fel. Munkásságért többször kapott magas kitüntetést. 1958-ban az upsallai egyetem díszdoktorává avatták. R. K.

Next