Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-05-12 / 20. szám

Négyszemközt „Mi van a fiammal?" jeligére „Lassan három éve, hogy nagy bánat ért bennünket. Elvesztettük a legkedvesebb személyt. Harminchárom éves volt a menyem, fiatal, vidám, és mindenkihez igen-igen jóságos. Elment reggel, aztán többet már nem láttuk. Meg se mutatták nekünk, azt mondták, jobb lesz úgy. El sem búcsúzhattunk tőle. A fiam azokban a napokban nagyon erősen viselke­dett. Legalábbis én azt hittem. Még örültem, hogy lám, milyen jól tartja magát! Nem esett össze, még csak nem is sírt talán. Pedig neki aztán igazán sokat jelentett a felesége! Tíz évet éltek együtt boldogságban. Kevés az ilyen összeillő pár! Úgy láttam, a fiam még akkor, a tizedik évben is rajongott a feleségéért. Aztán teltek a hónapok. Én rettegtem, vártam, hogy összeomlik. Ekkora veszteséget nem lehet egykönnyen viselni! De ő továbbra is nyugodt maradt. Most is az, mintha nem sok történt volna. Az otthonukban sem változott meg semmi, minden úgy van, mint három évvel ezelőtt Még a menyem ruhái is ott lógnak a szekrényben. Meg a térítők, vázák, minden úgy, ahogy ő hagyta. Engem ez kicsit zavar, terhel is, mert a sok finom női aprósággal együtt sokkal nehezebb rendben tartani a lakást. De a fiam nem enged hozzányúlni semmihez Mindenre azt mondja, hogy csak maradjon. Az unokám most tízéves. Sokszor kérdez az anyjáról, beszélgetne róla, de az apja ilyesmire nem hajlandó. Elutasítja a gyereket, mégpedig legtöbbször azzal, hogy az anyád most is itt van köztünk. Most már egyáltalán nem tudom, hányadán állok a fiammal! Korábban ítéltem meg őt és a házasságát rosszul, vagy most?! De terhes is nekem ez a mostani állapot nagyon. Együtt élek a fiammal és az unokám­mal. Három férfi egy rakáson! Én már öregember vagyok, hatvannyolc éves. Az unokám meg még kicsi. S a fiam alig törődik valamivel, csak van éppen. Hát mi lesz így velünk!?" Kedves Édesapa! Nehéz így, néhány soros levélből megítélni a helyzetüket, véleményt mondani fia korábbi és mostani állapotáról. Abból a pár dologból azonban, amelyet megírt, mégis arra merek következtetni, hogy minden külső látszat ellenére fiát igen erősen megvisel­te feleségének az elvesztése. Hogy még három év után is őrizgeti felesége ruháit, tárgyait gyakran még mindig odaképzeli az otthonukba, mind erre vall. Fia máig sem tette túl magát a megtörténteken. Érzéseibe belemere­vedett, olyannyira, hogy még beszélni sem tud róluk, s cselekvésképtelenné lett Ezért nem változik körülötte sem, az otthonában, az életvitelében, de a belsejében sem három éve semmi. Mindenképpen segítségre szorul. Arra kéne rávenni valamilyen formában — talán a barátok, kollégák bevonásával, ha Önre nem hallgatna —, hogy végre beszélni kezdjen az elmúltakról, a kétségeiről, az érzéseiről. Mégpedig értő emberrel. Pszichológussal, aki a beszélgetések során segít rátalálni a megbénult, elnehezült állapotból kivezető útra. E külső segítség nélkül elképzelhető, hogy fia egyre inkább belesüllyed saját belső világába, apátiába esik, élete vegetálás lesz. Ami egyben az Ön, méginkább az unokája életének erős beszűkülését is jelentheti majd. Üdvözlettel Egészségünk védelmében „Két kisgyermekem van, már hatodik éve otthon vagyok velük. Otthonlétem alatt a már gyermekkoromban kezdődő ideges problémáim kiújultak, és tovább fokozódtak. Idegesnek érzem magam, levert vagyok, gyakran sírok, néha re­megés, „szív idegesség "jön rám. Férjem megértő, türelmes, de a dolog már engem is erősen zavar. Emiatt nem tudunk társaságba járni, már attól is félek, hogy bemenjek a városba, hátha rosszul leszek. Orvosnál már ismételten voltam, „neuró­zison" kívül egyebet nem találtak, a nyugtatók azonban nem javítottak állapotomon. Talán az a baj, hogy már túl hosszú ideje vagyok otthon, és nem dolgozom ?" „Halvány őszirózsa " Az idegesség, neurózis ma már szinte nép­­tegséggé vált. Mindnyájan ismerünk olyan em­bereket, akik bizonytalan, hol itt, hol ott jelent­kező fájdalmakkal, szívszúrással, kézzsibbadás­sal orvostól orvoshoz járnak, és akiknél ismétel­ten eredmény nélkül — helyesebben mondva negatív eredménnyel — zárul a „teljes kivizsgá­lás”. Aggódva hordják magukkal a negatív rönt­gen, EKG-, valamint laboratóriumi leleteket, és kétségbeesve mondják: „Lehet, hogy minden leletem normális, de én mégis betegnek érzem magam. A legkisebb zaj vagy ellenkezés felin­gerel, éjjel álmatlanul hánykolódom, reggel fá­radtan ébredek, és napközben alig tudom elvé­gezni a munkámat. " Ha az ilyen esetekben az orvos ideges eredetűeknek mondja a fennálló panaszokat, a beteg sokszor elégedetlenül tá­vozik a rendelőből, és úgy érzi, hogy nem találták meg a baj okát. Pedig az „idegesség" valóban előidézhet olyan tüneteket, amelyek egyes betegségek (gyomorfekély, magas vér­nyomás stb.) által kiváltott panaszokhoz hason­lítanak. A baj ilyenkor nem a test egyes részein — a májban, a gyomorban vagy másutt — van, hanem az egész szervezetet irányító és össze­rendező idegrendszer működésében. Az idegek ilyenkor túlságosan ingerelhetők, teljesítőké­pességük azonban csökken, és így az úgyneve­zett neurózis, neuraszténia állapota alakul ki. Vannak, akik veleszületett hajlamként öröklik az idegrendszernek ezt a működési zavarát, az esetek többségében azonban ez az állapot az élet folyamán, környezeti tényezők hatása alatt alakul ki. Sokan rossz idegállapotukért a túlter­helést okolják. Pedig a munka önmagában csak Szeretnék rátalálni Negyvenöt éves, 180 cm magas, elvált férfi szeretne megismerkedni elvált vagy özvegyas­­­szonnyal az Érsekújvári (Nové Zámky) vagy Komáromi (Komárno) járásból, aki hozzá költöz­ne. Fényképes levelek előnyben. Kalandra vá­gyók kíméljék meg. Jelige: „Szeretet és megértés" Huszonhét éves, 175 cm magas fiatalember megismerkedne hozzáillő lánnyal házasság cél­jából. Minden levélre válaszol. Jelige: „Ősszel együtt" Harmincéves, 170 cm magas, barna hajú, barna szemű, saját házzal rendelkező, jó modo­rú, minden káros szenvedélytől mentes, falun élő, magányos legényember szeretne megis­merkedni hozzáillő lánnyal 30 éves korig. Jelige: „Házasság céljából" Huszonkilenc éves, 160 cm magas elvált nő, egy gyermekkel, szeretne megismerkedni ko­moly gondolkodású, józan életű, nyugodt csalá­di életre vágyó, karcsú férfival, ritkán idéz elő idegrendszeri zavarokat. A meg­fogható eredménnyel járó fizikai munka ideg­nyugtató hatása közismert, a magas színvonalú szellemi munka pedig az alkotás öröme révén az egyéb eredetű lelki zavarokat is kiegyensú­lyozhatja. Ideges tünetekhez leggyakrabban az ambíció és a lehetőségek közötti aránytalanság vagy — főként nőknél — az érzelmi kielégület­­lenség vezethet. Vannak, akik a nikotin és a kávé túlzott fogyasztásának köszönhetik ide­gességüket. Ezek a szervezet normális fárad­ságérzésének elnyomásával megrövidítik szervezet által jogosan igényelt pihenés idejét,­­ és ezzel az idegrendszer tartós kimerülését okozzák. Tévedés az, hogy az idegesség kezelési mód­jai közül a gyógyszerek a legfontosabbak. Bár ezek hozzájárulhatnak a tünetek csökkentésé­hez, a tapasztalat azt mutatja, hogy az életmód megváltoztatása után ilyen esetekben, sokkal jobb eredmény érhető el, mint nyugtatók vagy altatók alkalmazásával. És itt jutottunk el a legkényesebb ponthoz. Bár általában mindenki elismeri az életmódváltozás szükségességét, annak kivitelezéséhez már csak jóval keveseb­ben jutnak el. Ez komoly elhatározást, követke­zetes megvalósítást követel, és szükséges hoz­zá a környezet megértő támogatása. Az opti­mista életszemléletet, a mindenkori munka hasznos voltában való hitet meg lehet tanulni, bár ez egyeseknek könnyebben, másoknak jóval nehezebben megy. Nem állíthatom egyértelmű­en, hogy olvasónk panaszait kizárólag a tartós otthonlét okozhatja. Sok olyan családot isme­rünk, ahol a háztartásban dolgozó, életcéljukat a gyermeknevelés nem lekicsinyelhető felada­tában látó asszonyok boldogságához kétség sem férhet. Ugyanakkor azt is el kell ismernünk, hogy másoknál a bezártság, a társadalmi élet­ből való kirekesztettség érzése ideges tünetek kialakulását vonhatja maga után. Mindenkinek meg kell találnia azt az egyéni életstílust, amely egyszerre felel meg vágyainak és lehetősége­inek. Olvasónknak azt javaslom, hogy gondját próbálja megbeszélni pszichológussal, a lelki problémák avatott szakemberével, akinek meg­fontolt tanácsa, nyugodt biztató szava minden bizonnyal segíteni fog problémájának megoldá­sában. Dr. KOVÁCS LÁSZLÓ Jelige: „Megértés" Tizenkilenc éves, barna hajú lány társaság hiányában ezúton szeretne megismerkedni hozzáillő férfival 30 éves korig. Fényképes leve­lek előnyben. Jelige: „Halvány őszi rózsa" Húszéves, barna hajú, kék szemű lány, aki szereti a zenét, a táncot, szeretne megismer­kedni hasonló korú fiúkkal. Jelige: „Rossz a magány" Harmincegy éves, 176 cm magas elvált as­­­szony jó megjelenésű társat keres 40 éves korig. Egy-két gyermek nem akadály. Fényképet kér. Jelige: „Igazi szerelem" Kérjük azt a 37 éves fiatalembert, akinek találkozás céljából március 21-én Rimaszom­batból (Rim, Sobota) Komáromba (Komárno) kellett volna utaznia, hogy adja meg a pontos címét. Jelige: „Vali keresi Misit"

Next