Szabad Nógrád, 1948. augusztus (4. évfolyam, 32-35. szám)
1948-08-05 / 32. szám
MUNKA, ESZ, AKARAT... és 4 ter» — Újra ér Qzem az acélgyár — Acélgyár, augusztus 1. Indul a 3 éves terv második éve. Indul a nagy öthónapos munkaterv. A dolgozók a terv megvalósításának lázában égnek... Mindenki serényebben dolgozik. Az első tervév sikeresen, becsülettel véget ért... Új eredmények születtek, új hősök álltak a munka frontjának élére... Jobb lett az élet, nagyobb lett a munkakedv. Még egy van, ami hősükévé teszi és mosolygást varázsol az acélgyári dolgozók arcára. A hatalmas két méter átmérőjű élüzem jelvény, amely a rosszul sikerült májusi hónap után lekerült a gyár főkapujáról, ma újra ott hirdeti a dolgozók dicsőségét. Talán szebben és jelképesebben nem is lehetne elkezdeni a hatalmas terv második esztendejét. — Miért tűzhették ki az élüzem jelvényt...? Mert júniusban 364.5 vagonos csúcsteljesítményt értek el... Igen, ez akkor csúcsteljesítmény volt... És ma...? 427.5 vagon A versenyirodán már ki is értékelték a július havi eredményeket is... Újabb csúcseredmény született. 427.5 vagon... 36 százalékkal több, mint az előirányzat. Ebben a nagy termelési lázban új hősök, új ékmunkások tűntek ki. Az egyik közülük Gyarmati Alajos. A gazdasági szerszámgyárban dolgozik... Most a baltákat egyengeti. A keze úgy jár, mint a villám. Mozdulatai határozottak és biztosak. Alig akarja abbahagyni a munkát. — Most már megy „valahogy" a munka — mondja — és az izzó, megegyengetett baltát a mellette lévő halomba dobja. De nem így volt ez még márciusban. Amikor elindult a nagy verseny, én is nekilendültem... Akkor azt írták a munkapadomra, hogy ne termeljek annyit, mert úgy sem lesz értelme. Azóta ezt a klikket eltávolítottuk és az üzem termelési átlaga júliusban a márciusi 106 százalékkal szemben 185 lett. Látja, van akarat a dolgozókban. — No, de gyerünk már, szól közbe Antal elvtárs, Gyarmati munkatársa. — Jó vér van benne — mondja Gyarmati. — Szereti a munkát... És már újra nekilendülnek a balta formázásnak. A hideghengerlőben dolgozik Fülöp Béla. Ő is most kapta meg az élmunkás kitüntetést. Tanítom társaimat a saját módszeremre — Örülök neki — csillan fel a szeme —, de még jobban örülök annak, amikor itt az új szaktársakat én vezethetem bele saját munmódszerembe... Tudja elvtárs, én természetesnek tartom, hogy amit én hosszú időkön keresztül elsajátítottam, átadjam a többi szakinak is. Napjában többször végig megyek az üzemen... Most még van, aki nem szívesen veszi a magyarázatot, de azért később mégis úgy csinálja..., mert így többet termel és többet keres. Azt is meg kell mondanom, hogy én is szívesen veszem a felvilágosítást. A termelés kilép a grafikonból A kölcsönös oktatásnak meg is látszik az eredménye, — szól közbe Duba elvtárs, a kísérőm. A tervév elején 700 tonna volt a hengermű termelése... Most 1305... Már másodszor kell új táblázatot készítenem, mert mindig várakozáson felülit termelnek... Tóth elvtárs, az acélgyár harmadik új élmunkása éppen akkor teszi 1« '■ Vsvesztőpálcát termelő munkát, de— amint mondja — a feladatuk mégis elég fontos, mert munkájuk gyorsaságától és pontosságától a termelő üzemek munkamenete függ. Amikor az acélöntödében Csurda bácsihoz érünk, nem szívesen áll meg a munkával. ötvennégy éves és igen büszke, hogy a demokrácia így megtisztelte becsületes munkájáért. Még sokáig szeretne dolgozni a népi demokráciáért. A legjobban annak örül, hogy az öntöde dolgozói között példás összhang uralkodik és rendszeresen megbeszélnek egymás között mindent az öntés előtt, hogy hiba ne csússzon be.... A selejtcsökkentés nálunk a legfontosabb dolog... Ezt mondja csak és már indul is, hogy készítse az új formát. fi» . : í A diadalt aratott verírag hőseire az acélgyár összes dolgozói büszkék, mert ők mutatnak utat a munkában, a termelésben, amelynek elvégzése lehet csak egyetlen és biztos alapja a szocialista Magyarország megteremtésének, és a vakító fényt a napsütés váltja fel. Ők nem végeznek közvetlenül 2 SSgrAD Szkladán Ágoston főispánt választotta díszelnökévé az MHSz A Magyar Hadigondozottak Szövetsége balassagyarmati csoportja a múlt vasárnap tartotta évi rendes közgyűlését. A beszámolók után sor került az új vezetőség megválasztására. Ennek eredményeképpen elnök Laczkó Sándor, ügyvezető elnök dr. Vida Pál, társelnök Löke Ernő, alelnök özv. Sneller Vilmosné, titkár Botka József, jegyző Honti Isttván, pénztáros Rónási István, ellenőr Tományi István. A szövetség Szkladán Ágostont díszelnökévé, Küllő György városi jegyzőt pedig dísztagjává választotta. Az MDP nevében Hídvégi Pál elvtárs a legmesszebbmenő támogatásról biztosította a hadigondozottakat i Beszolgáltatnánk mi többet is, mert a masunké biztosítva van Rétság község templomának harangja tizenkét órát jelez. A cséplőgép zúgása elhalkul és egy órácskára megáll a lázas cséplési munka. Az izzadó emberek megtörlik homlokukat, a nap melegéről a fűzfabokor aljába húzódnak, de még mielőtt az ebéd jóízű elfogyasztásához kezdenének, kirázzák ingükből a port. Csendben folyik az ebéd. A forró melegben senkinek sincs kedve beszélni. Kucsa Pál és Kucsa András búzáját csépeli a gép. A két testvér mintha elfelejtené azt, hogy enni is kell a nagy munkában. Nem pihennek, hanem dagadó izmokkal emelgetik a teli zsákokat a kocsira. — Vigyázz, András! — szól öccse felé Kucsera Pál. — Nem látod, hogy kioldódott a zsák szája. Valóban vastagon ömlik a szép búza a zsákból. A fiatalabb mintha gyönyörködne benne egy pillanatig. Nézi és csak aztán kap észbe, hogy megállítsa a búza kiömlését. — Szép búza, — mondja büszkén... Ebben az évben Hátságon e&y gazdának van annyi termése, mint a múlt évben az egész falunak volt, — mondják mások. — Mikor hazajöttem fogságból, olyan volt a földünk, mint ahol soha nem járt ember. Nagyon nehéz volt megművelni. Most az öcsém is kapott egy kicsit a demokráciától. Összetesszük kis földünk termését és szépen megéldegélünk belőle... Hálával gondolunk a demokráciára mindezért... — dicsekszik az idősebb Kucsere. — Beszolgáltatjuk azt, amit kell, marad még nekünk is. Bár még nagyobb volna a föld és még többet tudnánk adni... Adnánk is szívesen, mert tudjuk, hogy ezzel az ország felvirágoztatását szolgáljuk. _ — így van ez, Pali, — helyesel öccse s a derék magyar paraszt, aki önhibáján kívül megjárta a borzalmas háborút, ma már bizakodással néz a jövő felé, mert búcsúzóul azt mondja: Az a fontos, hogy igazságos legyen az elosztás és akkor mindenki meg lesz elégedve... Hogy igazságos lesz az elosztás, arról biztosítja az a magyar kormány a parasztságot, aki mindenkor a nép érdekeit tartja szem előtt A. „Szabad ISTegráf“ y—PüMASZLADAJA-n .......Sok esetben előfordult, hogy a „Csíné ” Rt. a megrendelt árukat nem küldte meg részünkre. Például 194/ őszén rendeltünk kerékpárokat, mert az üzemnél dolgozó bányászok b, 6, 1ü kilométerre laknak. A kerékpárrendelést el is küldtük az vletekes nelyre, amelyre az a válasz jött, hogy egy „nyilatkozatot kell aláírni azoknak ,akik rendeltek kerékpárt, hogy 510 forintos árban átveszik ezeket”. Ez a nyilatkozat gyorsan el is lett küldve, melyre azt a választ kaptuk, hogy „holtszezon miatt nem tudnak küldeni Tavasszal újra elküldtük a megrendelést a nyilatkozattal és azt válaszolták, hogy a kerékpár most már 749 forintba kerül... Kérjük az eset mielőbbi kivizsgálását ...” Tógátpusztai bányászok. Miért akadozik a gépgyáriak ellátása ? A salgótarjáni Gépgyár munkásai panasszal fordultak szerkesztőségünkhöz, hogy a kiutalt élelmszer mennyiséget sokszor több mint félhavi késéssel kapják meg. Felkérik ezután is a szövetkezet vezetőségét, hogy torzítson nagyobb gondot a gépgyáriak ellátmányának biztosítására. Szerezzék be időben az árukat, hogy a fejadagot mindenki hónap elején és közepén pontosan megkapja. Szabotázs, vagy hanyagság ! A kazári bányászok azzal a panasszal fordultak hozzánk, hogy a „Csille” Rt dohos, romlott lisztet osztott ki részükre. Jó lenne utána nézni, hogy kit terhel a felelősség, mert ebben az esetben feltételezzük, hogy tudatosan szítanak elégedetlenséget a bányászok között a munkásokat ellátó „Csüle” ellen. Hány év kell Horthy nevének és emlékének eltakarításához? Az alábbi levelet kaptuk, melyet minden megjegyzés nélkül közlünk: T. Szerkesztőségi A felszabadulás után 3 és fél éve még mindig kísért a műit. Települt neve 3 és fél év után még mindig Horthy-telep. Hát még nem volt elég oelyez Nem tudjuk elképzeni, hogy mi ennek az oka Már az összes hivatalos fórumokat felkerestük, kérvényeztük, de eredménytelenül. Csak hallottuk, hogy a Rákóczi nevet kapja meg bányatelepi u, de ez nem hivatalos. Mi pedig szeretnénk augusztus 20-án megtartani telepünk keresztelését és ezzel kapcsolatban népünnepélyt, sportbemutatót és az úttörők fogadalommtézele is akkor kerülne műsorra. Már készül a az új kapu, rajta a dicső Rákóczi névvel. De mi lesz, ha nem érkezik le augusztus 20-ig a hivatalos engedély és minden munkánk kárba vész. És mi lesz, ha nem Rákóczi-telep lesz telepünk hivatalos neve? Ezért kérjük a t. Szerkesztőséget, hogy tegyék közzé lapunkban, a „Szabad Nógrád”-ban sürgős kérésünket, hogy telepünk hivatalosan is Rákóczitelep legyen és a hivatalos belügyminiszteri értesítés időre megérkezzen. Kérésünket ismételve maradunk elvtársi üdvözlettel:,, Szabadság! Szeberényi Sándor MDP titkár, Tóth Sándor tarjári elnök Felhívás Ezúton hívjuk fel olvasóink és laptudósítóink figyelmét arra, hogy lapunk a jövőben a hét közepén jelenik meg és lapzárta minden hétfőn este 6 órakor van. Legkésőbb ezen időpontig juttassák el hozzánk anyagjaikat. A hirdetéseket is hétfőn este 6-ig vesszük föl. Szerkesztőség és kiadóhivatal.a mm'T»■ vmmm A %y tollat, melyhez legolcsóbban szállít VIGH JÓZSEF KISKUNFÉLEGYHÁZA Ké rjen árjegyzéket!