Szabad Nógrád, 1948. augusztus (4. évfolyam, 32-35. szám)

1948-08-05 / 32. szám

MUNKA, ESZ, AKARAT... és 4 ter» — Újra é­r Q­z­e­m az acélgyár — Acélgyár, augusztus 1. Indul a 3 éves terv második éve. Indul a nagy öthónapos munkaterv. A dol­gozók a terv megvalósításának lá­zában égnek... Mindenki serényeb­ben dolgozik. Az első tervév si­keresen, becsülettel véget ért... Új eredmények születtek, új hősök álltak a munka frontjának élére... Jobb lett az élet, nagyobb lett a munkakedv. Még egy van, ami hősükévé teszi és mosolygást varázsol az acél­gyári dolgozók arcára. A hatalmas két méter­­ átmérőjű élüzem jelvény, amely a rosszul sikerült májusi hónap után le­került a gyár főkapujáról, ma újra ott hirdeti a dolgozók di­csőségét. Talán szebben és jelképesebben nem is lehetne elkezdeni a hatal­mas terv második esztendejét. — Miért tűzhették ki az élüzem jel­vényt...? Mert júniusban 364.5 vagonos csúcsteljesítményt értek el... Igen, ez akkor csúcsteljesít­mény volt... És ma...? 427.5 vagon A versenyirodán már ki is érté­kelték a július havi eredményeket is... Újabb csúcseredmény szüle­tett. 427.5 vagon... 36 százalékkal több, mint az előirányzat. Ebben a nagy termelési lázban új hősök, új ékmunkások tűntek ki. Az egyik közülük Gyarmati Alajos. A gazdasági szerszámgyárban dolgozik... Most a baltákat egyengeti. A keze úgy jár, mint a villám. Mozdulatai ha­tározottak és biztosak. Alig akarja abbahagyni a munkát. —­ Most már megy „valahogy" a munka — mondja — és az izzó, megegyen­getett baltát a mellette lévő halomba dobja. De nem így volt ez még márciusban. Amikor elindult a nagy verseny, én is neki­lendültem... Akkor azt írták a munkapadomra, hogy ne termeljek annyit, mert úgy sem lesz ér­telme. Azóta ezt a klikket eltávolí­­tottuk és az üzem termelési átlaga júliusban a márciusi 106 százalék­kal szemben 185 lett. Látja, van akarat a dolgozókban. — No, de gyerünk már, szól közbe Antal elvtárs, Gyarmati munkatársa. — Jó vér van benne — mondja Gyarmati. — Szereti a munkát... És már újra nekilendülnek a bal­ta formázásnak. A hideghengerlőben dolgozik Fülöp Béla. Ő is most kapta meg az élmunkás kitüntetést. Tanítom társaimat a saját módszeremre — Örülök neki — csillan fel a szeme —, de még jobban örülök annak, amikor itt az új szaktársa­kat én vezethetem bele saját mun­­módszerembe... Tudja elvtárs, én természetesnek tartom, hogy amit én hosszú időkön keresztül elsajá­títottam, átadjam a többi szaki­nak is. Napjában többször végig megyek az üzemen... Most még van, aki nem szívesen veszi a ma­gyarázatot, de azért később mégis úgy csinálja..., mert így többet termel és többet keres. Azt is meg kell mondanom, hogy én is szíve­sen veszem a felvilágosítást. A termelés kilép a grafikonból A kölcsönös oktatásnak meg is látszik az eredménye, — szól köz­be Duba elvtárs, a kísérőm. A tervév elején 700 tonna volt a hengermű termelése... Most 1305... Már másodszor kell új táblázatot készítenem, mert mindig várakozá­son felülit termelnek... Tóth elvtárs, az acélgyár har­madik új élmunkása éppen akkor teszi 1« '■ Vsvesztőpálcát termelő munkát, de­­— amint mondja — a feladatuk mégis elég fontos, mert munkájuk gyorsaságá­tól és pontosságától a termelő üzemek munkamenete függ. Amikor az acélöntödében Csurda bácsihoz érünk, nem szíve­sen áll meg a munkával. ötvennégy éves és igen büszke, hogy a demokrácia így megtisz­telte becsületes munkájáért. Még sokáig szeretne dolgozni a népi demokráciáért. A legjobban annak örül, hogy az öntöde dolgozói kö­zött példás összhang uralkodik és rendszeresen megbeszélnek egy­más között mindent az öntés előtt, hogy hiba ne csússzon be.... A se­­lejtcsökkentés nálunk a legfonto­sabb dolog... Ezt mond­j­a csak és már indul is, hogy készítse az új formát. fi» . : í A diadalt aratott­ verírag hő­seire az acélgyár összes dolgozói büszkék, mert ők mutatnak utat a munkában, a termelésben, amely­nek elvégzése lehet csak egyetlen és biztos alapja a szocialista Ma­gyarország megteremtésének, és a vakító fényt a napsütés váltja fel. Ők nem végeznek közvetlenül 2 SSgrAD Szkladán Ágoston főispánt választotta díszelnökévé az MHSz A Magyar Hadigondozottak Szövetsége balassagyarmati cso­portja a múlt vasárnap tartotta évi rendes közgyűlését. A beszámolók után sor került az új vezetőség megválasztására. Ennek eredmé­nyeképpen elnök Laczkó Sándor, ügyvezető elnök dr. Vida Pál, társ­elnök Löke Ernő, alelnök özv. Sneller Vilmosné, titkár Botka Jó­zsef, jegyző Honti Isttván, pénztá­ros Rónási István, ellenőr Tományi István. A szövetség Szkladán Ágostont díszelnökévé, Küllő György városi jegyzőt pedig dísz­tagjává választotta. Az MDP nevében Hídvégi Pál elvtárs a legmesszebbmenő támoga­tásról biztosította a hadigondozot­takat i Beszolgáltatnánk mi többet is, mert a masunké biztosítva van Rétság község templomának ha­rangja tizenkét órát jelez. A csép­lőgép zúgása elhalkul és egy órácskára megáll a lázas cséplési munka. Az izzadó emberek meg­­törlik homlokukat, a nap melegé­ről a fűzfabokor aljába húzódnak, de még mielőtt az ebéd jóízű elfo­gyasztásához kezdenének, kirázzák ingükből a port. Csendben folyik az ebéd. A forró melegben senki­nek sincs kedve beszélni. Kucsa Pál és Kucsa András bú­záját csépeli a gép. A két testvér mintha elfelejtené azt, hogy enni is kell a nagy mun­kában. Nem pihennek, hanem da­gadó izmokkal emelgetik a teli zsákokat a kocsira. — Vigyázz, András! — szól öc­­­cse felé Kucsera Pál. — Nem látod, hogy kioldódott a zsák szája. Va­lóban vastagon ömlik a szép búza a zsákból. A fiatalabb mintha gyö­nyörködne benne egy pillanatig. Nézi és csak aztán kap észbe, hogy megállítsa a búza kiömlését. — Szép búza, — mondja büsz­kén... Ebben az évben Hátságon e&y gazdának van annyi termése, mint a múlt évben az egész falu­nak volt, — mondják mások. — Mikor hazajöttem fogságból, olyan volt a földünk, mint ahol soha nem járt ember. Nagyon ne­héz volt megművelni. Most az öcsém is kapott egy kicsit a demo­kráciától. Összetesszük kis földünk termését és szépen megéldegélünk belőle... Hálával gondolunk a de­mokráciára mindezért... — dicsek­szik az idősebb Kucsere. — Beszolgáltatjuk azt, amit kell, marad még nekünk is. Bár még nagyobb volna a föld és még töb­bet tudnánk adni... Adnánk is szí­vesen, mert tudjuk, hogy ezzel az ország felvirágoztatását­ szolgál­juk. _ — így van ez, Pali, — helyesel öccse s a derék magyar paraszt, aki önhibáján kívül megjárta a borzalmas háborút, ma már biza­kodással néz a jövő felé, mert bú­csúzóul azt mondja: Az a fontos, hogy igazságos legyen az elosztás és akkor min­denki meg lesz elégedve... Hogy igazságos lesz az elosztás, arról biztosítja az a magyar kor­mány a parasztságot, aki minden­­kor a nép érdekeit tartja szem előtt A. „Szabad ISTegráf“ y—PüMASZLADAJA-n .......Sok esetben előfordult, hogy a „Csíné ” Rt. a megrendelt árukat nem küldte meg részünkre. Például 194/ őszén rendeltünk kerékpárokat, mert az üzemnél dolgozó bányászok b, 6, 1ü ki­lométerre laknak. A kerékpárrendelést el is küldtük az vletekes nelyre, amelyre az a válasz jött, hogy egy „nyilatkoza­tot kell aláírni­ azoknak ,akik rendeltek kerékpárt, hogy 510 forintos árban átve­szik ezeket”. Ez a nyilatkozat gyorsan el is lett küldve, melyre azt a választ kaptuk, hogy „holtszezon miatt nem tud­nak küldeni Tavasszal újra elküldtük a megrendelést a nyilatkozattal és azt vá­­laszolták, hogy a kerékpár most már 749 forintba kerül... Kérjük az eset mielőbbi kivizsgálását ...” Tógátpusztai bányászok. Miért akadozik a gépgyáriak ellátása ? A salgótarjáni Gépgyár munkásai pa­nasszal fordultak szerkesztőségünkhöz, hogy a kiutalt élelm­szer mennyiséget sokszor több mint félhavi késéssel kap­ják meg. Felkérik ezután is a szövet­kezet vezetőségét, hogy torzítson na­­gyobb gondot a gépgyáriak ellátmányá­­nak biztosítására. Szerezzék be időben az árukat, hogy a fejadagot mindenk­i hónap elején és közepén pontosan meg­­kapja. Szabotázs, vagy hanyagság ! A kazári bányászok azzal a panasszal fordultak hozzánk,­ hogy a „Csille” Rt dohos, romlott lisztet osztott ki részükre. Jó lenne utána nézni, hogy kit terhel a felelősség, mert ebben az esetben felté­­telezzük, hogy tudatosan szítanak elége­­detlenséget a bányászok között a mun­­kásokat ellátó „Csüle” ellen. Hány év kell Horthy nevének és emlékének eltakarításához? Az alábbi levelet kaptuk, melyet min­den megjegyzés nélkül közlünk: T. Szerkesztőségi A felszabadulás után 3 és fél éve még mindig kís­ért a műit. Települ­t neve 3 és fél év után még mindig Horthy-telep. Hát még nem volt elég oelyez Nem tudjuk elképzeni, hogy mi ennek az oka Már az összes hivatalos fórumokat fel­­kerestük, kérvényeztük, de eredményte­­lenül. Csak hallottuk, hogy a Rákóczi nevet kapja m­eg bányatele­pi u, de ez nem hivatalos. Mi pedig szeretnénk augusztus 20-án megtartani telepünk keresztelését és ez­­zel kapcsolatban népünnepélyt, sportbe­mutatót és az úttörők fogadalommtézele is akkor kerülne műsorra. Már készül­­ a az új kapu, rajta a dicső Rákóczi névvel. De mi lesz, ha nem érkezik le augusz­tus 20-ig a hivatalos engedély és min­den munkánk kárba vész. És mi lesz, ha nem Rákóczi-telep lesz telepünk hivata­los neve? Ezért kérjük a t. Szerkesztő­séget, hogy tegyék közzé lapunkban, a „Szabad Nógrád”-ban sürgős kérésünket, hogy telepünk hivatalosan is Rákóczi­­telep legyen és a hivatalos belü­gym­i­­niszteri értesítés időre megérkezzen. Kérésünket ismételve maradunk elv­­társi üdvözlettel:,, Szabadság! Szeberényi Sándor MDP titkár, Tóth Sándor tarjári elnök Felhívás Ezúton hívjuk fel olvasóink és laptudósítóink figyelmét arra, hogy lapunk a jövőben a hét közepén jelenik meg és lapzárta minden hétfő­n este 6 órakor van. Legké­sőbb ezen időpontig juttassák el hozzánk anyagjaikat. A hirdetése­ket is hétfőn este 6-ig vesszük föl. Szerkesztőség és kiadóhivatal.a m­m­'T»■ vmmm A %y tollat, melyhez legolcsóbban szállít VIGH JÓZSEF KISKUNFÉLEGYHÁZA Ké rjen árjegyzéket!

Next