Szabad Nógrád, 1950. március (6. évfolyam, 9-12. szám)

1950-03-03 / 9. szám

Kisterenyei helyzetkép az eredményekről és hibákról Végezzük el idejében és szakszerűen a tavaszi munkálatokat VI. évfolyam 9. szám Ara 50 fillér 1950 március 3 A Sztahánovista Tanácskozás nagy eseménye: Rákosi elvtárs irányt mutató beszéde Első ízben ültek össze a magyar sztahánovisták országos tanácsko­zásra. A budapesti Vasas-székház gyönyörűen feldíszítik nagytermében szombaton reggel összeültek a dolgozók legjobbjai, hogy munkamódsze­reiket, tapasztalataikat kicseréljék és általánosítsák, hogy ezzel is tovább­fejlesszék ötéves tervünk egyik bizto­sítékát, a Sztahánov-mozgalmat. Pár hónappal ezelőtt Pártunk, Rák­osi elvtárs útmutatása szerint eddig soha nem látott méretekben bontakozott ki az egyéni verseny, amelyből a szovjet sztahanovisták példájára, a Magyarországon is be­mutatott szovjet munk­amódszerek segítségével viharos gyorsasággal ki­­nőtt a magyar Sztahanov-mozgalom. Nagy támogatóra talált a magyar munkásosztály a szovjet népben és ez az oka annak, hogy a sztahanovis­ták tanácskozásán szívből jövő lelke­sedéssel üdvözölték a Magyar-Szov­jet Barátság Hónapja keretében hazá­nkban tartózkodó szovjet küldöttség tagjait- A tanácskozás díszelnöke: RÁKOSI MÁTYÁS elvtárs Kilenc óra után néhány perccel az elnökség megválasztásával kezdődött meg a sztahánovisták tanácskozása. Geneliczki János, a csepeli WM ifjú­munkása javaslatot tett az elnökség megválasztására. Fergeteges, percekig tartó taps közben választották meg a ta­­nácskozás öMszelnökéü­l a magyar nép szeretett vezérét, Rákosi Mátyás elvtársat. Az elnökség tagjaiul választották a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizotságának tagjait, rajtuk kívül az elnökség tagjai Bárdin Ivan Palovics, a Szovjetunió Tudományos Akadé­miájának alelnöke, a Magyarorszá­gon tartózkodó szovjet delegáció ve­zetője, valamint a delegáció többi sztahanovista tagja, Dobi István mi­niszterelnök, Bebrics Lajos közteke. József építésügyi miniszter, Horváth Ede sztahanovista esztergályos él­munkás, Ki­ss Árpád mérnök, több­­szörös újító, Mihailich Győző, a mű­szaki egyetem rektora, Kossuth-díjas professzor, Muszka Imre ezüst ér­demrenddel kitüntetett sztahánovista­­esztergályos, Pozsonyi Zoltán ezüst munk­a érdemrenddel kit­ün­tett sztahá­­novista, Tóth III. János sztahanovista mozdonyvezető, Zsofinyecz Mihály nehézipari miniszter, valamint a kü­lönböző szakszervezetek vezetői. Az elnökség­ tagjainak megválasztása után hatalmas taps, percekig tartó éljenzés fogadja az elnökség tagjai­nak élén a terembe lépő Rákosd Má­tyást. Harustyák József elvtárs mondott megnyitó beszédet, majd Apró Antal elvtárs, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára tartotta meg beszámolóját. dél- és postaügyi miniszter, Darvas Előre az új sztahánovisták százaival és ezreivel a szocialista Magyarországért Bárdin elvtárs­­ a fizikai és szellemi munka közötti különbség eltűnéséről — A Magyar Sztahánovisták I. Or­szágos Tanácskozása nagy esemény országunk, dolgozó népünk, egész munkásosztályunk életében. A ta­nácskozás nagy jelentőségét bizonyítja ez a tény is, hogy részt vesz a tanácskozáson Rákosi elvtá­s és Pártunk Politikai Bizottsága, országunk irányítá­sának egész vezérkara, itt van a sztahanov tanácskozáson kormányunk. Ezen a tanácskozáson együtt vannak az ország legjobb dol­­gozői, a szocializmust építő munkás­­osztály küldöttei. Munkások, mérnö­kök, tudósok, a szovjet sztahanovis­ták hű követői, dolgozó népünknek a termelésben élenjáró harcosai, a ma­gyar sztahánovisták. Apró elvtárs ezután a hároméves terv nagyszerű eredményeivel foglal­kozott és hangsúlyozta: eredménye­inket elsősorban felszabadítónknak, a hős szovjet népnek, a dicső Szovjet Hadseregnek, a magyar nép nagy barátjának. Sztálin elvtársinak kö­­szönhetjük. — öt hónappal ezelőtt jártak ná­lunk a Szovjetunió hős munkásosz­tályának élenjáró dolgozói: Bikov, Savljugin," Ananyeva és Filimonov elvtár­s"k híres szov­jet sztahánovisták. Bemutatták munkamódszereiket bebizonyítva azt, hogy ezeket nálunk is ered­ményesen lehet alkalmazni. A szovjet sztahánovisták magyar ta­nítványai, a szakmák­ munkakösei ma már nálunk is megvannak és ne­vüket, teljesítményeiket ismeri az egész ország. Apró elvtárs ezután az újítómoz­­galom újabb sikereit ismertette, majd elmond­­­ta, hogy a brigádmozgalom fellendült, összese­n 25 ezer munkabrigád van az üzemekben. A Párt felhívására sorra alakulnak a 200-as, 300-as brigádok. Különösen nagy jelentőségű a nő és ifjúsági bri­gádok tömeges alakulása.­­ Rövid négy hónap alatt a szta­hanovista mozgalom jelentős mérték­ben kiszélesedett. 1949 november hó­napban a gyáriparban — az élelme­zési és építő-, és bányaipar nélkül —­ 1091 dolgozó­­ érméit 200 százalékon felül. Decemberben 150—200 százalék között 23611 munkás és 200 százalékon felül 6088-an teljesí­tették normájukat. — Ma már sokezer azoknak a munkásoknak a száma, akik Pártunk Központi Vezetőségének határozata értelmében büszkén viselik a Sztahá­­nov-munkás, mérnök, mester, vagy művezető megtisztelő címet és szá­mosan kiérdemelték közülük a szak­ma legjobb dolgozója címet is. Apró elvtárs ezután felsorolta a legkiválóbb magyar sztahánovisták­at, majd a tudományos élet kimagasló képviselőit és kiemelte, hogy a szo­cialista munkaverseny mozgalomba mind nagyobb számba kapcsolódnak be ifjúmunkásaink, akik közül töb­ben Pártunk tagjai, tag­jelöltjei lettek. — Különös öröm számunkra, hogy tanácskozásunkon részt vesz Bárdin elvtárs, a Szovjet Tudományos Aka­démia alelnöke és a híres szovjet sztahánovisták, akik a magyar vasutasoknak és textilipari dolgozók­nak sok hasznos tanácsot adtak új munkamódszerek bevezetésével. A hős szovjet sztahánovisták segítsége j tanácsa újabb lendü­letet ad a magyar sztahánovista mozgalomnak. Fontos része a munkaverseny moz­galomnak az üzemek közötti szocia­lista verseny az „élüzem címéért”, amelyet május 1-én osztanak ki 48 iparág legjobb üzemei között. Pártunk Központi Vezetősége határozatában helyesli ezt a kez­­deményezést. A sztahanovisták Országos Tanács­kozásán résztvevők számára nincs meg­tisztelőbb feladat, mint minden tudásukkal és erejükkel rész­t v­enni ebben a mozgalomban, hogy ezzel is kifejezzük hálánkat és szeretetünket a szovjet hősök iránt, akik vérüket hullatták szabadságunkért. — Elv­társak, ötéves tervünk meg­valósítása hatalmas feladatot ró a Sztahánov-mozgalomra. Ezért a szakszervezetek tekintsék legfonto­s Ismeretes a Sztahánov-mozga­­lom­ óriási jelentősége szovjet orszá­gunk életében. Ez a mozgalom alap­vető a szellemi és fizikai munka közti különbség felszámolása szem­pontjából, szolgálja a szocializmus­ból a kommunizmusba való átmenet ügyét. Bárdin elvtárs elmondotta, hogy a Szovjetunióban m­ár hatalmas mun­kát végeztek ezen a téren. A Szov­jetunió főiskoláin több mint egy mil­lió hallgató tanul. Az elkövetkezendő 3—1—5 éves tervévben a szovjet nép többsége középfokú általános és technikai képzet­tséggel rendelkezik majd tízmilliók pedig felsőbbfokú képzettséggel A sztahanovisták technikai kultúrája és általános művelt­sége magas színvonalon áll és egyre jobban megközelíti a mér­nökök és technikusok színvona­lát. Sztálin elvtárs a sztahánovista mun­kában a dolgozók kulturális és tech­nikai téren való felemelkedésének olyan eszközét jelölte meg, amely a szelle­mi­ és fizikai munka közötti ellentét kiküszöböléséhez vezet.­­ A Sztálin elvtárs vezetése alatt felnőtt szovjet sztahanovisták hadse­regének tapasztalatai szolgáljanak se­gítségül ennek a végtelenül fontos mozgalomnak, amely a Magyar Nép­köztársaságban Rákosi elvtárs veze­tése mellett most van növekedőben, — fejezte be hosszas éltetéstől kísért szavait Bárdin elvtárs. A nők a bányában is megállják a helyüket Ezután szünet következett. Szünet után az első felszólaló Ferenczi Ödön, a győri Vagongyár öntője munkamód­szerét ismertette. Lelkes taps fo­gadja Berecz Istvánnét, a putnoki bánya csillését, aki elmondotta: a nők a bányában is megállják a helyüket. Megállapította, hogy a bányán belüli szállítás jó megszervezésének igen nagy jelentősége van a megfelelő mennyiségű üres csillék biztosítása szempontjából. Ezér­t női szállító­­brigádot szerveztek és kihívták ver­­senyre a másik két műszak hasonló brigádjait, melynek tagjai nagyobb­részt férfiak.­sabb munkájuknak a sztahánovista mozgalom továbbfejlesztését és­­ tá­mogatását. E tanácskozásnak is az a célja, hogy elősegítse a legfejlet­tebb munkamódszerek átadását, ame­­lyek alkalmazásával tovább emeljük a termelés színvonalát, harcolunk a magasabb technikáért, a munka ter­melékenységének fokozásáért. Előre, elvtársak az új sztahánovisták szá­zaival, ezreivel a szocialista Magyar­­ország felépítéséért! Ezután I. P. Bardin, a Szovjet­unió Tudományos Akadémiájának al­elnöke üdvözölte a tanácskozást. Kiss Árpád, a Ganz Villamossági gyár üzemmérnöke a műszaki értel­miség fontos szerepéről beszélt. Be­számolt arról, hogy komplex­ brigádo­kat szerveztek a rejtett tartalékok feltárására. Tömeges önképzéssel megállapították, hogy a dolgozók munkaidejüknek 15— 20 százalékát a rossz szervezés következtében nem közvetlenül termelő munkával töltik el. En­nek a kiküszöbölése hét és fél millió forintot jelent évente. Czettner Sándor nehézipari állam­titkár felhívta a tanácskozás figyel­mét egyik legszűkebb kémmetsze­­tünkre, a vaskohászatra és az öntö­dékre. Az öntödék még mindig mégig selejtszázalékkal dolgoznak. Elmondotta ezután, hogy a nehéz­­ipari minisztérium sztahánovista is­kolákat szervez a Sztahánov-mozga­­lomnak­ az önödei vonalon való fel­lendítésére. Egy sztahánovista bányász felszólalása Több felszólaló után Varga Barna­bás tatabányai sztahánovista bányász beszámolt arról, hogy a 20 forintos alapkeresetéhez egy műszak alatt 8,5 csille szenet kellett volna termelnie, de tudva, hogy most nem tőkéseknek, hanem saját magának dolgozik. 8 óra alatt 17 csille szenet termelt. — A múltban egy bányásztársam­­mal együtt családostól egy bútor­ nél­küli odúban húzódtunk meg, ,a földön aludtunk. Most szép egészséges lakásban lakom, bútort vettem, képeket, rádiót, a feleségemnek pedig egy bundát a keresetemből. (Viharos taps.) Sőt az idén két disz­nót is vágtam. (Nevetés, nagy taps). Mikor Varga elvtárs beszédének végén bejelenti, hogy április 4-re felszabadulásunk ötödik évfordulójára 204 százalé­kos átlagteljesítményét 220 szá­zalékra emeli a küldöttek közül egymásután emelkednek fel a bányászok és hatalmas tapsor­kántól kísérve jelentik be, hogy ők is jelentősen felemelik telje­sítményüket. Ezután Binick József elvtárs, az ismert csepeli sztahánovista esztergá­lyos mondja el, milyen munkamód­szerrel érte el 3158 százalékos ered­ményét és bejelenti, hogy a felszabadulás ünnepére telje­sítményét 500 százalékról 800 százalékra emeli, solem­jét 0.5 százalékról 0.2 száza­lékra csökkenti. A sztahánovista küldöttek egy­más után szólalnak fel és ismertetik munkamódszereiket. Különösen nagy tetszéssel fogadták Linder József, a pécsi fűtőház sztarhii­ovista mozdony­­vezetőjének felszólalását, aki elmon­dotta: milyen harcot kellett folytatni a régi elavult szokások ellen a 2000 tonnás mozgalom sikeré­ért. A pécsi fűtőház személy­zete a mai napig 775 túlterhelé­ses vonatot továbbított és ha a forga­lmat a szokott terhelés mellett bonyolították volna le, 180 vonattal többet kellett volna indítani. Felszólalása végén Pányin elvtárs­sal való megismerkedéséről beszél és elmondja, milyen nagy segítséget nyújtott a szovjet sztahánovista az „500-as mozgalom” elindításában. Gengeliczki János, a WM Varró­gépgyár ifjúmunkása bejelentette, hogy április 4-e tiszteletére ifjúmun­­kás-brigádot alakított, amely elhatá­rozta, hogy termelését 400 százalékra emeli, ő maga pedig 600 százalékot vállalt­ Filimonov elvtárs segítsége a magyar bányászoknak Gyurkó István elvtárs, az ormos­­pusztai bányá­szt ahánovista vájárja a bányászok régi nyomorúságos éle­téről beszélt, majd így folytatta: — A Szovjetunió nemcsak szabad­ságot adott nekünk, hanem lehetősé­get és segítséget arra, hogy megvál­toztassuk régi nyomorúságos életün­ket. Az évek során gyakran éreztük a Szovjetunió segítségét, támo­gatását. Eljöttek hozzánk — és már nem egy alkalommal — a hős nyovjet sztahá­­novisták. Itt járt Filimonov elvtárs, a kiváló szovjet sztahánovista bá­nyász, ak­i átadta nekünk munkamód­szerét. Az egyéni verseny rohamos fejlő­dése és az ő példamutatása nyomán hamarosan megszületett a bányászoknál is a magyar Sztahánov-mozgalom. Gyurkó elvtárs arról is beszél, hogy a jó munka, a sztahánovista munka jutalma a még szebb, még boldo­gabb, még vidámabb élet. Elmon­dotta, hogy tíz hónap alatt 14.000 forintot keresett és még külön 2000 fo­rint jutalmat is kapott jó mun­­kájáért. Gyurkó elvtárs vállalta, hogy az ötéves terv első évét nyolc hónap alatt teljesíti. Munkaversennyel ünnepeljük hazánk felszabadításának évfordulóját Számos budapesti és vidéki nagy­­r ötödik évforduójára, április 4-re üzem, a bányák dolgozói­­ a verseny kiszélestísését javasol­országunk felszabadulásának­­­ják, így akarnak ünnepelni. Gerő elvtárs nagy beszéde a sztahánov mozgalom eredményeiről, hiányosságairól és feladatairól Több felszólaló után hatalmas lel­kesedés közben Gerő Ernő elvtárs lép a mikrofonhoz. Beszéde elején megállapította, hogy az alig néhány hónapos múltra vis­­­szatekisitő­­ Sztahánov-mozgalom nem lassan bontakozott ki, hanem kirob­bant, mint ahogyan ez 25 évvel ez­előtt a Szovjetunióban történt. A mozgalom létrejött azon az alapon, hogy Pártunk Rákosi elvtárs útmu­tatása nyomán elhárítottuk az akadá­­lyokat a munkaverseny mozgalom elől. Kirobbantotta ezt a mozgalmat a nagy Sztálin neve, annak a férfiú­nak, aki valamennyiünknek, a világ összes dolgozóinal a vezetője és tanító­mestere. Segített felszínre hozni ezt a mozgalmat a hazánkba érkezett ki­­váló szovjet sztahánovista újítók ta­pasztalata és közvetlen példamuta­tása. A mozgalom hirtelen kirobbanás­­szerű megjelenése nem azt jelenti, hogy spontán folyamattal állunk szemben, hogy ez, a mozgalom magá­tól keletkezett volna. Ellenkezőleg, a Sztahánov-mozgalom keletkezésének Magyarországon ugyanúgy megvol­tak az előfeltételei, mint ahogy meg­voltak és meg is vannak a Szovjet­­unióban.

Next