Szabad Nógrád, 1950. október (6. évfolyam, 40-46. szám)
1950-10-05 / 40. szám
VI. évfolyam, 40. szám. w . ■4BWJ—aufJMTBWíi— Ára 50 fillér Békét akarsz? Jegyezz Békekölcsönt! 1950 október 5 JÓ FELVILÁGOSÍTÓ MUNKÁT A BÉKEKÖLCSÖNJEGYZÉS GYŐZELMÉÉRT Írta: Gyárfás János Nógrád megye dolgozói Népköztársaságunk kormányának felhívását a Békekölcsön-jegyzésre nagy lelkesedéssel fogadták. Az MNDSZ asszonyai korán reggel hatalmas tömegekben járták az utcákat, éltették a Pártot, éltették a magyar dolgozó népet és annak szívből szeretett apját, Rákos; Mátyás elvtársat. Éltették a nagy Szovjetuniót és a világbéke szilárd őrét, a kis népek barátját és védelmezőjét, Sztálin elvtársat, s is köszöntötték a békekölcsönjegyzésben elsőnek résztvevő dolgozókat. A kormány felhívása napján Salgótarján város díszbe öltözött. Az asszonyok akik elsősorban megértik a béke jelentőségét, hangszóróval hívták fel az olvasztókemence és esztergapadok mellett dolgozó férjük figyelmét a békekölcsönjegyzésre. Az úttörők virágcsokorral köszöntötték a legjobban jegyzőket. Vígság, öröm volt üzemeinkben. Felvonult az ifjúság, a diákok, az úttörők és ünnepelték a békekölcsönjegyzőket, mint a saját ügyük, a béke aktív védelmezőit. Már a jegyzés első napjának befejezésekor több, mint ötmillió forintot jegyeztek a dolgozók és West üzem, amely már pénteken reggel büszkén jelentette a Pártnak és Rákosi elvtársnak, hogy újabb szavazást tettek a Népköztársaság és kormánya mellett. Ilyen volt például a vízválasztói erőmű, amelynek dolgozói 99 százalékig lejegyeztek, 554 forintos átlaggal. De emellett nem maradtak el az acélgyáriak sem, pedig itt a jobboldali szociáldemokraták, mint az ellenség ügynökei összeszervezkedtek szerdán éjjel és 50—100 forintokkal akarták lejáratni a Békekölcsönt. De pártbizottságunk éber volt, egész éjszaka nem aludtak és leleplezték ezeket az ellenséges patkányokat. Ennek tudható be, hogy már reggel olyan kimagasló eredmények születtek, mint például Hegyi Gyula segédmunkásé, aki 800 forintot keres, és 1000 forintot jegyzett. Vagy, mint Rigó Antal ifjú sztahánovista, aki szintén 1000 forint jegyzésével követte. De követte ezek példáját a dolgozó parasztság is, így Egyházasgerge községben Fekete Fóti György , ötholdas dolgozó paraszt 600 forintot jegyzett. Útkén jó példával járt elől Kálmán Lajos kilencholdas középparaszt, aki 1000 forintot jegyzett és maga is jó népnevelő munkát végzett. Követte példájukat a dolgozó értelmiség is. A salgótarjáni acélgyárban Viszovszki Andor műszaki tisztviselő 1000 forint fizetése mellett 1200 forintot jegyzett és mint jó jegyzésgyűjtő 10 dolgozótársától 6700 forintot gyűjtött. A nagybátonyi vájáriskola hallgatói is becsülettel jegyezték. Tudták, hogy ha a békéért dolgoznak, saját magukért, saját jövőjükért is dolgoznál. „Mi, szívesen adunk az államnak, mert mirólunk gondoskodik az állam, a Párt és gondoskodik szeretett atyánk, Rákosi elvtárs, ezért jegyzek 200 forintos fizetésem mellett 500 forintot'" — mondotta Balogh Eszter és Polgár Miklós is hasonlóan jegyzett. Ezek a jövendő aknászok büszkén jelentették eredményüket a pártszervezetnek. Most még fokozottabban teljesedik be Rákosi elvtárs szava, hogy a békekölcsönjegyzésben részt vesz hazánk minden hű fia. Minden Magyar hazafi ezúttal is egy emberként teljesíti hazafias kötelességét és Békekölcsön jegyzésével ad vilaszt népünk , minden ellenségének. Az eddigi eredmények elsősorban az odaadó, áldozatkész és leleményes ■< munkának köszönhetők. A Békekölcsönjegyzés eredményeinél ismét bebizonyosodott, hogy ahol a kommunisták élenjárnak, élére állnak a dolgozóknak, ott követi őket a tömeg. Ékesen bizonyítja ezt az acélgyári Varga elvtárs példája is, aki mint kommunista népnevelő először 700 forintos havi keresete mellett lejegyzett 800 forintot,’aztá odament az első dolgozó barátjához, meggyőzte és lejegyeztetett v e. Varga elvtárs bevonta a felvilágosító munkába azt a dolgozót is, akimár lejegyzett. Így csinált a többi dolgozókkal is, úgy, hogy a 20 dolgozó, aki mellette van, 1—2 órán belül lejegyzett 15.900 forintot. Az itt dolgozó kommunisták hármas brigádot, alakítva segítettek a többi üzem népnevelőinek a felvilágosító munkában. Hasonlóan járt el Ambrózi Józsefbe kétgyermekes népnevelő, akinek a havi keresete 400 forint és ő maga 500 forintot jegyzett, majd összehívta a mellé beosztott tíz dolgozó társát, ismertette a Békekölcsön jelentőségét és amikor látta, hogy ezek a dolgozók is ugyanazt az összeget jegyezték, akkor a magáét felemelte 600 forintra, így példaképül állott a dolgozók előtt és ezek a dolgozók egyhangúlag lejegyezték az egyhavi keresetüket, így, mint jegyzésgyűjtő tíz dolgozótól 7500 forintot gyűjtött. Utána átment egy másik csoportnak segíteni, beszélt az ő csoportja eredményéről és itt is meglett az eredmény, mert tíz dolgozó nyomban lejegyzett 11.500 forintot. De a kommunisták nem szoktak megpihenni a határaikon. Vasárnap kimentek falura, hogy ott is részt vehessenek a győzelmi csatában. A kommunisták példamutatását figyelik a pártonkívülek is és ők is követték példájukat. A jegyzésben kiváló eredményt elért dolgozókat népszerűsítették a hangszórókon, villámokon, sajtón és egyéni agitáción keresztül. A békekölcsön jegyzésnek tehát az első napokban komoly eredményei mutatkoztak és sikerült a békekölcsönjegyzést a dolgozók politikai iskolájává lenni. Az eredmények mellett azonban komoly hiányosságok is vannak. Elsősorban az, hogy a falvak egyes kiemelkedő eredmények ellenére elmaradtak. Általában az üzemekből és az üzemeknél is elmaradtak a bánya- és az építőipar. Miből adódik ez az elmaradás? Ez elsősorban adódik a népnevelőmunka gyengeségéből. A normarendezés tanulságait nem alkalmaztuk, nem erősítettük fel a népnevelő munkát és most is kapkodást, szervezetlenséget, a minél gyorsabb lejegyeztetést alkalmaztuk az elméllült politikai beszélgetés helyett. Ezzel a módszerrel nem tudtuk csak 40—50 százalékban teljesíteni, amit Pártunk és kormányunk, népünk elsősorban megkíván tőlünk, mert a gyorsítás következtében lecsökkent az egy főre eső jegyzési átlag is. Igen komoly hiba az is, hogy a felvilágosító munkánk nem elég harcos, különösen az elmaradottabb helyeken (bánya, építőipar, falu). Nem leplezik le nyomban az ellenséget, a jobboldali szociáldemokraták maradványait, a volt csendőröket, a levitézlett katonatiszteket, kalákákat és más reakciós elemeket. A másik hiányosság, hogy funkcionáriusaink és népnevelőink nem merik megmondani a bányász- és építőipari dolgozóknak, hogy mindenki anyagi képességéhez mérten adja kölcsön megtakarított összegét a saját államának, azért, hogy meggyorsítsuk a gyár építését, azért, hogy megerősítsük néphadseregünket, azért, hogy a békefront magyar bástyájának alapját megszilárdítsuk. Ezek az elvtársak nem tudják, hogy a szocializmus építése nem úgy megy, mintha gyorsvonaton mennénk simán előre. A szocializmus építése, nehéz feladat. Vannak esetek, amikor szöges bakancsot, kell húzni és biztos lépésekkel előre haladni. Vannak és lesznek nehézségeink, de ezek, mint ahogy Gerő elvtárs mondotta, a növekedésünk nehézségei Nekünk, kommunistáknak az eredményeinket éppen úgy, mint nehézségeinket fel kell mindig igazán tárni a munkások előtt. A dolgozók megértik a nehézségeket, megértik a Békekölcsön jelentőségét. Ezt mutatják azok a röpgyűjlések, amelyeken felszólalnak. Ha megmondták volna,, hogy tőlük mit vár a Párt, hogy tőlük mit vár Rákosi elvtárs, ők most is eleget tettek volna és tesznek is a kötelességüknek, mint mindig a felszabadulás óta. Meg kell nyíltan mondani, hogy mitőlünk, szocializmust építő országtól elzárják a kapitalista országok a kölcsönt, azt akarják, hogy ne fejlődjön az iparunk, mezőgazdaságunk, hadseregünk és majd nekik szabad prédái lehessünk. Ezt akarták a Szovjetunióval is csinálni, de a szovjet dolgozók ne engedték és mi sem engedjük. Mi adunk kölcsönt, mert magunknak adunk és többszörösen visszakapjuk, adunk, mert ezzel saját ügyünket szolgáljuk és ezzel újabb csapást mérünk az imperialistákra. Fel kell világosítani a dolgozókat, a dolgozó parasztokat, hogy a mi kölcsönüftk és a kapitalista kölcsön között különbség van és fel kell világosítani, hogy a dolgozó parasztsággál szövetséges munkásosztály, amely a hatalom birtokosa, neki gazdaszemmel, anyagi helyzetéhez mérten kell kivenni a részét a Békekölcsönből. De itt a legkisebb erőszakot sem szabad alkalmazni. Kommunista funkcionáriusainknak és párttagjainak az üzemben, a bán várnál, az építőiparban és a fi’un is elöl kell járni, a dolgozók felé az igazat megmondani, akkor követni fogják a példájukat a pártonkívüli munkások és dolgozó parasztok is. A felvilágosító munkának általános hibája az is, hogy a békebizottságok nem dolgoznak aktívan és a tagok példamutatása is gyenge. Pedig a koreai gyűjtés és a békeévek aláírásai megmutatták, hogy ezek milyen komoly erőt jelentenek. Az elkövetkezendő időszakban a megyei bizottságnak és járási, falusi alapszervezeteinknek ezeket aktívabban kell mozgósítani a feladatok megoldása érdekében. A kölcsönjegyzés agitációjában minden szervezett dolgozót, munkást, parasztot, értelmiségit fel kell keresni népnevelőinknek. Ugyanakkor nagy a jelentősége a kisgyűléseknek és a csoportos megbeszéléseknek is. Hasonlóan fel kell használni a Békekölcsön-agitáció sikere érdekében a szemléltető agitációt, valamint a kultúragitációt. Meg kell mozgatni az úttörőket, ifjúságot és örömünneppé kell tenni falun a Békekölcsön jegyzés napjait. A legfőbb hiányosság a népnevelői munkában, hogy a Békekölcsön nincs eléggé összekötve az üzemben a munkaverseny fejlesztésével, falun az őszi mezőgazdasági munkálatok sikeres elvégzésével és a tanácsválasztás előkészítésével, valamint a terménybegyűjtéssel és az ellenség napról napra való leleplezésével. Pártszervezeteink népnevelőinek úgy kell dolgozni, hogy ezeknek a feladatoknak a megoldása döntő fontosságú és ezeket nem szabad a Békekölcsön-jegyzés közben sem háttérbe szorítani. Ez a pártszervezet vizsgája abból a szempontból, hogy hogyan tudnak egymással összekapcsolva több feladatot megoldani. A Békekölcsön-jegyzés frontján csak úgy lesz teljes a győzelem, ha el lesz végezve időben a begyűjtés, a szántásvetés és ha helyesen meg lesznek válogatva a tanácsok tagjai. Ezeknek a feladatoknak megvalósítása érdekében nekünk, a megyei pártbizottságnak és járási bizottságainknak javítani kell a munkamódszeren. Tervszerűbbé kell tenni a munkát, ki kell építeni jobban az egyéni felelősséget és több konkrét segítséget kell adni alapszervezeteinknek, különösen az elmaradottabb községekben. Elsősorban is fel kell számolni a futárszolgálatos instruálást, ami még a megyénél, de fokozottabban a járási bizottságoknál megvan. Le kell ülni a népnevelők, munkások és dolgozó parasztok" mellé,ha kell, egy vagy két óráig is. Meg kell magyarázni világosan azokból a kiváló agitációs anyagokból, amit Pártunk Politikai Bizottságainak tagjai rendelkezésünkre bocsátottak. Ezt konkretizálva, helyileg meg kell magyarázni. Először: • mit jelent a békéért való harc kérdése. Másodszor: az őszi mezőgazdasági munkák elvégzése. Harmadszor:: tanácsválasz iások. Negyedszer: , mit eredményezett a hároméves és az ötéves terv és meg kell magyarázni, milyen célt szolgál a Békekölcsön. Le kell ülni a járási .A bizottság tagjainak is falusi titkárok mellé és ha kell, hosszabb ideig elJeszélgetni velük. Világos instrukciót adni ,íffikik. Meg kell magyarázni, a kérdések együvé való kapcsolásának a jelentőségét. Ezek a szervezési előkészítések. Ezt még fokozottabban kell csinálni a meryebizottság tagjainak, a járási bizottság titkáraival és tagjaival. Ezeknek a feladatoknak a megvalósításával, a felvilágosító munka megjavításával ki kell vívnunk falun a , Békekölcsön-jegyzés " minél nagyobb arányú túljegyzését. Emellett meg kell gyorsítani a begyűjtést, fokozni a szocialista munkaversenyt és az őszi mezőgazdasági munkák sikeres és gyors elvégzését. Ezzel lerakjuk a 22-i tanácsválasztás alapköveit. Ezeknek a feladatoknak elvégzése nem könnyű, széles, tervszerű mozgósítást követel. De kemény, harcos munkával, fáradhatatlan kommunista buzgalommal meggyorsítjuk előrehaladásunkat az ötéves terv útján. A pásztói járás és a Vasötvözetgyár vezet a jegyzési versenyben Saíf«»Jurjún ivypSpvivk olfget Hfífich cíctársnak ír át ifféretnek A békekölcsön jegyzési verseny már az első nap megindult megyénkben. Járások, üzemek hívták ki egymást, hogy ki jegyez többet, hogy ki fejezi be hamarább. Salgótarján dolgozói 199 forintos jegyzési átlaggal megelőzték Balassagyarmatot Rákosi elvtársnak tett ígéretükhöz híven. Salgótarján az első napokban igen le volt maradva.. A város dolgozói pénteken este békenagygyűlésre jöttek össze a Petőfitéren. . . . . A nagygyűlésről táviratot" küldtek Rákosi elvtársnak, amelyben ígéretet tettek arra, hogy a lemaradást behozzák és az elsők közé küzdik fel magukat. Balassagyarmati járás... amely versenyre hívta a megye többi járásait, a második helyre helyre szorult 1111 forintos állaggal. . . " A Első a pásztói járás 130, aztán a rétsági 111, salgótarjáni 103 forintos átlaggal. Komolyan kell erősíteni a szécsényi járásnak, amely most a sereghajtó szerepét tölti be. A megye legjobb községe Szarvasgede a pásztói járásban 445 foritos jegyzési állaggal. Jobbágyi, Csécse és Kozárd is felzárkóznak mögéje. A legrosszabb Erdőkürt, amelyben az átlag alig 56 forint. A szécsényi járásban a lemaradt községeknek Hollókőt, Szécsényt és Nógrádszakállt kell követniük, míg a rétsági járásban Legénd 2Pl, Keszeg 205 forintos átlaggal járnak az éten-Alaposan lemaradt Szécsényke, Bánk és Tereske. A salgótarjáni járásban Nádújfalu 209 forintos átlaggal megelőzte a többi községeket. Igen rosszak Karancsberény, Somoskő, Sóshartyán és Mátiaszinc., A balassagyarmati járásban Érsekvadkert vezet 188 forinttal, utána Patak és Magyarnándor következnek, Csitár és Ipolyvece azonban alaposan lemaradtak. A salgótarjáni Acélárugyár az üzemeket hívta ki versenyre, azonban 315 forintos átlaggal lemaradt, mert a gépgyár 307, a Vasötvözetgyár pedig még ennél is többet, öt forintos átlagot ért el. A salgótarjáni üveggyár sem maradt le 384 forintos átlagával, a pálfalvi üveggyár 304, a központi műhely pedig 350 forintot ért el. A salgótarjáni Építészet megelőzte a balassagyarmati Magasépítési Vállalatot, mert javított rossz felvilágosító munkáján. A salgótarjáni szénbányák jegyzési átlaga 331 forint. A kerület bányaüzemei példát vehetnek Forgáchlejtőstől, ahol öt forint a jegyzési átlag. Mögötte haladnak József lejtői 487, Kistelek 462 és Sajgó bánya 459 forinttal. Alaposan lemaradt Újlak, Kővölgy, a nagybátonyi melléküzemek, valamint a vontatás. Azok a községek és üzemek, ahol lemaradás mutatkozik, fokozzák a felvilágosító munkát és a pótjegyzéseken keresztül minél jobban zárkózzanak fel az élenjárókhoz, sőt, előzzék meg azokat. A nagybátonyi új bástyásidakások aljában az építkezés dolgozói örömmel jegyeznek. Zagykó Erzsébet jegyzésgyűjtőnél Bottyán Lajos ifjúmunkás 1000 forintot jegyez. Munkatársai nevetve és izgatottan várják, hogy ők is sorrakerüljenek. KÖZÉPPARASZT LEVELE A BÉKEKÖLCSÖNRŐL Id. Gyurcsák Ignác, nádújfalui nyolcholdas középparaszt, nyolctagú családja van, 200 forint békekölcsönt jegyzett. „Megértettem a Párt felhívását, örömmel jegyeztem a Békekölcsönt, mert tudom, hogy ezzel a béke ügyét szolgálom. Tudom, hogy kormányunk a jegyzett összeget a dolgozók békés munkájának biztosítására fogja fordítani. Naponta olvasom a délkoreai barbár imperialista támadásokat a békés lakosság ellen. Szorosan fel kell sorakoznunk az ipari munkásság mellé, hogy erőnket látva, az imperialistáknak ne legyen kedvük esetleges újabb támadásra. A béke ügyét munkával szolgáljuk, de ha kell, fegyverrel is meg fogjuk védeni.“ .......................................................... ,