Szabad Nógrád, 1951. április (7. évfolyam, 15-18. szám)

1951-04-07 / 15. szám

* Éljen felszabadítónk, a nagy Szovjetunió és a győzelmes Szovjet Hadsereg! ★ ol Icfírfíscf­ft lí I mi is követeljük a békeegyezményt Megmozdult dolgozó népünk, ünneppé lesz április 8-a Az öt nagyhatalom békeegyezményét követelő felhívás aláírása már a készü­lődés keretében is erősen megmozgatta megyénk dolgozó népét. Tovább erősö­dik Nógrád megye békemozgalma. Új békebizottságok alakulnak: Mohorán, Bercelen, Cserhátsurányban, Herencsény­­ben kettő, Nógrádon öt, Kisecseten, Al­­sópetényben egy, Érsekvadkerten 47, Szondán pedig 17 új békebizottság ala­kult. Kont községben eddig 8 tagja volt a békebizottságnak, amit most 40 fő­re egészítettek ki és a községben teljes erővel folyik az agitációs munka az aláírásgyűjtésre. Dolgozó parasztságunk a tavaszi munkák minőségi és idő előtti elvégzésé­vel is megerősíti aláírását. Karancs­­keszi békebizottsága­ Bocsárlapujtő bé­kebizottságát hívta ki versenyre. A karancskeszi békebizottság tagjai önként vállalták a dűlőfelelősi teendőket. Alsópetényben Termán­y Lászlót Bander Jakab párosversenyre hívta ki. A berkenyei termelőcsoport az egyénileg gazdálkodó parasztokkal áll versenyben. A községek békegyűlésein részt vesz­­nek a papok is, így Terény községben Gyurkó János katolikus plébános és Vá­ci János evangélikus lelkész a gyűlése­ken való részvételükkel is kifejezésre juttatják, hogy a béketábort támogat­ják. Ezen a gyűlésen határozták el, hogy őszre új tszcs-t alakítanak. A salgóbányai tanulóifjúság béke­­bástyát épít. Ezenkívül fásítást, népnevelő munkát vállaltak és min­den jó feleletet a béke megvédésére ajánlanak fel. Bocsárkapujzön­ti békegyülés 210 részt­vevője az iskola rendbehozatalát, nap­közi otthon elkerítését vállalták. A bé­keharc minden dolgozónak szívügye, ez­ért mozdul meg egy emberként április 8-ra megyénk minden dolgozója. Bebizonyítjuk, hogy méltóak vagyunk a Szovjetunió által vezetett béketáborban haladni A városi békebizottság tudatában van annak, hog­y nagy és hatal­mas feladat előtt áll. Ezt a feladatot megoldani, ezt a munkát sikeresen elvé­gezni csak úgy tudja, ha munkáját meg­­javítja. A város területén és a külterü­leteken 54 békebizottságunk volt 627 fő­vel. Ezt most továbbfejlesztjük és 100 békebizottságot hozunk létre. Ebben 1200 személy vesz részt. Ezt úgy kíván­juk megoldani, hogy minden békebizott­­sági tagra 10 család essen, így remél­jük azt, hogy az aláírásgyűjtés sikerét a legmesszebbmenőkig biztosítjns. A békebizottságok kisgyűléseken fogják is­mertetni a­­­­ékeh­arc jelentőségét, az im­perialisták háborús mesterkedését és az aláírásgyűjtés fontosságát. 3-án össz­­békebizottsági értekezletet tartottunk, ahol a békebizottsági tagok közösen megbeszélték az előttünk álló feladato­kat. 7-én este 6 órakor az Acélgyár kultúrtermében békegyűlést tartunk, ahol a dolgozók figyelmét újból felhív­juk a békealáírásokra. Utána kultúr­műsort adunk, majd 8-án elindulunk felvilágosíó munkánkkal minden család­hoz. Aláírásunkkal fogunk hitet tenni arról, hogy méltók vagyunk arra a meg­­tiszteltetésre, hogy mi abba a hatalmas bé­ketáborban haladjunk, amelyet a nagy Szovjetúnió vezet. Cservári Ferencné Salgótarján békebizottságának titkára NÉPÜNK LEGNAGYOBB ÜNNEPE Irta: Gyárfás János Hatodszor ünnepeljük április 4-ét, hazánk felszabadulásának év­fordulóját­ Hat esztendeje annak, hogy a győzelmes Szovjet Hadse­reg az utolsó fasiszta banditát is kiverte hazánk területéről. A ma­gyar nép számára kettős felszaba­dulás volt ez a Pap. A Szovjet Had­sereg dicső katonái leverték ke­zünkről a fasizmus bilincseit és szétzúzták a náci hadsereget. Ez a vereség a magyar uralkodó osztá­lyok, a nagybirtokosok és nagytő­kések uralmának is végét jelen­­tete, akik eddig kegyetlenül kizsák­mányoltak bennünket, pióca mód­jára szipolyozták vérünket. Április 4-e minden évben egyre nagyobb ünnep a számunkra. Egyre többen és jobban érezzük, hogy eredmé­nyeink kiinduló állomása április 4-e. A felszabadulás volt az első döntő segítség, amelyet a Szovjet­unió, Sztálin elvtárs nyújtott ne­künk. Ezt a segítséget szakadatla­nul újabbak követik. Pártunk II. Kongresszusán Rákosi és Gerő elv­­társak hatalmas gazdasági, politi­kai és kulturális eredményekről számoltak be és megszabták a fel­adatokat is. Nézzünk egy pár ered­ményt: Gyáriparunk termelése egy év alatt több, mint 35 százalékkal emelkedett, az ötéves tervet három és fél, négy év alatt megvalósítjuk. Ilyen fejlődést 20 év alatt sem le­het elképzelni a kapitalizmusban. Emellett egészségesen fejlődött a könnyűipar, a közlekedés, az építő­ipar. Egy év alatt több, mint 4400 traktort és több más mezőgazda­sági gépet adtunk a falunak. Ipa­­runk emelkedésével együtt nőtt a munkások és alkalmazottak élet­­színvonala is. Az átlagbér egy év m­latt 59 forinttal magasabb, mint 49-ben és emellett több mint 232 ezerrel emelkedett a foglalkoztatot­tak száma. Különösen jelentős a dolgozó parasztság életszínvonalá­nak emelkedése. Az elmúlt évben átlagosan és családonként 756 fo­rintot takarítottak meg.­­ Gazdasági eredményeink mellett hatalmas politikai eredményeket is értünk el. A legfontosabb a két párt egyesülése, amely népünk egy­ségét is jobban megszilárdította. Mindszenti, Rajk és a többi kárte­vők leleplezésével komoly csapást mértünk az imperialistákra és lán­cos kutyájukra, Titóra. Megalkot­tuk a Magyar Népköztársaság al­kotmányát, amely kimondja, hogy a magyar népköztársaságban min­den hatalom a dolgozó népé. Kultu­rális területen is hasonló eredmé­nyekről számolhatunk be. Nógrád megye gimnáziumaiban az ipari munkásság, a­ dolgozó par­assztság és az értelmiség gyermekei van­nak. A dolgozókkal vannak meg­telve mozijaink, egyre javulnak a dolgozók egézségintézményei és munkakörülményei­­ is. Salgótarján­ban, Nagybátonyban egyre több dolgozó váltja fel a régi bankokat kétszobás, fürdőszobás lakással. Egyre több dolgozó jár szakmai és politikai iskolára. És elmondhat­juk, hogy egyre több háznál van rádió és minden háznál könyv, vagy brossura. A mi megyénkben is mosolygósabbak a gyermekek és szépen öltözködnek, mosolygósab­bak a felnőttek is. A felszabadulás óta művelődnek dolgozó parasztjaink, sőt egyre többen látogatják a fa­lusi kultúrházat, mozit és újságot Olvadnak. Amikor végignézünk megyénken, új hídjainkon, új gyárainkon, az acélgyári dróthúzón, a tűzhelygyári öntödén, új bányáinkon, fejlődő fal­­vainkon, az új házak ezrein és szép jószágállományainkon, megváltozott ételkörül­ményeinken, emlékeznünk kel, mi volt itt 6 esztendővel ezelőtt. Az úri reakció egy rombadöntött or­szágot hagyott maga után. A ki­égett, kifosztott gyárak és bányák, felrobbantott hídjaink jelezték Hit­ler pribékjeinek útját. A német fa­siszták és a nyilas bitangok kira­bolták az országot, nyugatra hur­colták legszebb jószágainkat Hat évvel ezelőtt városaink és falvaink lakóinak gondot okozott, hogyan teremtsék elő családjuk napi ke­nyerét, a kiló krumplit, vagy ba­bot. Dolgozó parasztok ezrei álltak vetőmag, iga és szerszám nélkül. Ma már egyesek ezeket az időket könyen elfelejtik, mintha igaz sem lett volna. Pedig valamennyien szemtanúi voltunk, hogy igaz volt. Annak, hogy ide, ahol most va­gyunk, felemelkedtünk, legdöntőbb tényezője a Szovjetunió. Évtizedes tapasztalataiból bátran meríthe­tünk, mindig számíthatunk gazda­sági támogatására és védett ben­nünket az imperialisok támadá­saival szemben. Népi demokráciánk fejlődésé­nek legfontosabb emelője közé tar­tozik a Szovjetunió segítsége. Ez száz és száz formában jelentkezett, jelentkezik és fog jelentkezni a jö­vőben is. A Szovjetunió, a Bolse­­vik Pár és a szovjet emberek vér­ben és kemény harcokban taposták ki előttünk az utat és ezen mi gyorsabban haladunk előre. Lenin és Sztálin elvtársak a forradalmi marxista elméletét megvalósították a gyakorlatban. Győzelemre vezet­ték a szocialista forradalmat, meg­teremtették a szocialista nehézipart a nagyüzemi mezőgazdaságot és ami a legfontosabb, a marxi-lenini forradalmi pártot, az eredmények motorját. Felépítették a szocializ­must és megszüntették az ember­nek ember által való kizsákmányo­lását. Napjainkban építik a­ boldog kommunizmust. A szovjet segítség volt alapja an­nak, amiből Pártunk hat évvel ez­előtt kiindult. Mi adtuk k­i a jel­szót az újjáépítés megindítására. Sikereink másik döntő tényezője Pártunk és szeretett atyánk, Rákosi elvtárs. A mi Pártunkat, a Magyar Kommunistákat minden lépésükben a dolgozók szeretete, a dolgozó nép érdekeinek védelm­ezése vezeti- Sike­reink tényezője, hogy munkásosz­tályunk már nem a régi proletár, hanem az ország gazdája. Gondol­kozik, tervez, épít és versenyez. A Kongresszus tiszteletére megyénk területén pl. Csipkés bányaüzem dolgozói 100 százalékig versenybe léptek. Az Acélárugyárban, a Tűz­helygyárban a dolgozóknak 00—95 százaléka dolgozik versenyben. Elis­merés és köszönet illeti munká­sosz­­tályunkat. Sikereink máiik fontos ténye­zője a felszabadult dolgozó parasz­­ság, amely hű szövetségese a mun­kásosztálynak. Megyénk dolgozó parasztsága az ősz szántásban má­sodik lett országos viszonylatban, a legutóbbi begyűjtésben pedig első­ Elismerés és köszönet dolgozó pa­rasztságunknak. Sikereink tényező­jéhez tartozik még az értelmiség, amely új módon viszonyult a mun­kához, az ifjúság, amelyben már új szellem él, Rákosi el­vtárs szel­leme. A nők, akik ragyogóan élnek egyenjogúságukkal és olyan kiváló asszonyaink vannak, mint Krizsa­­nyikné, Tarjániné, akik szívós mun­kával harcolnak az eredményekért, olyanok, mint, Bede Erzsébet, aki hosszú időn át 200 százalékot telje­­­­sít. Ilyen eredmények, ilyen embe­­­rek nálunk a felszabadítók példája nyomán születtek. Ezért legbará­tibb köszönet a Szovjetuniónak és Sztálin elvtársnak tartozik. De tar­tozunk köszönettel a népi demokrá­ciáknak is, akik, mint jó testvérek, mindenben segítettek. Április 4-e a mi számunkra győ­zelmi ünnep. Legméltóban ezt a terv teljesítésével, illetve túltelje­sítésével ünnepelhetjük. Április 4-re megyénk ipari dolgozóinak mint­egy kétharmada lépett versenybe, a dolgozó parasztság a tavaszi munkák idő előtti elvégzését vál­lalta felszabadulásunk napjára. Sokan vannak még, akik nem ér­tik, hogy miért a Szovjetunió leg­hűbb és legjobb barátunk. Ezek nézik meg a Titó-banda aljas mun­káját, akik elszakadtak és elárul­ták a béke, a haladás, a szocializ­mus táborát és átszöktek a háborús uszítók táborába. Most a jugoszláv nép szenved, nyomorog és keményen híred­, hogy megsemmisítse a Titó­­banda uralmát. Április 4-ét úgy ünnepelhetjük a legméltóbban, ha a Szovjetunió iránti hűségünket még jobban el­mélyítjük, ha Pártunk kongres­­­szusi határozatait minden erőnkkel megvalósítjuk. A mi országunkat a vas és acél országává kell változ­tatni. Ezzel csapást mérünk az im­perialistákra. Ezt követeli tőlünk a nemzetközi helyzet, ezt követli tőlünk minden gyermek és minden anya. A Kongresszus határozatainak végrehajtása az élesedő nemzetközi helyzetben és az osztályharc foko­zódása közben kell megvalósítani. Felszabadulásunkat bányászaink úgy ünnepelhetik méltóan, h­a har­colnak a munkafegyelem megszilár­dításáért, ha kihasználják a munka­idő 480 percét, úgy, ha takarékos­­kodnak és újabb versenybe indul­nak május elsejére, hogy hosszú­­lejáratú versenyszerződést kötnek. A műszaki vezetők úgy ünnepelnek legméltóbban, ha minde­n erejük­kel azon lesznek, hogy bevezessék a ciklusos termelést, ha újítanak, ha gondoskodnak az anyagellátás­ról szakmailag is Ltartják a bá­nyászokat, vagyis minden erővel elősegítik a terv teljesítését, illetve túlteljesítését. Ipari üzemeink dol­gozói úgy ünneplik méltóan ápri­lis 4-ét, ha takarékoskodnak az anyaggal, ha kivétel nélkül csatla­koznak a május 1-i versenyhez. Felszabadult dolgozó parasztságunk úgy ünnepel méltóan, ha az előírt időre jó minőségben elvégzi a ta­vaszi munkálatokat. Különösen a szocialista szektorok mutassanak ebben példát. Pártszervezeteink akkor ünne­pelnek, ha megjavítják a politikai munkát, új módon foglalkoznak az ipari és mezőgazdasági káderekkel. Az üzemi pártszervezet szakmai ismeretekkel kell rendelkezzen, har­colnia kell az anyagtakarékosság­ért, figyelni a munkabéralap állá­sát és minden erővel segíteni a munkaversenyt. Irányítani a szak­szervezetet, a tömegszervezeteket, ellenőrizni a vállalatvezetőt, har­colni a tervért. Járási, falusi párt­­szerevezeteink jó felvilágosító mun­kával ünnpelhetik április 4-ét, ha mozgósítják a dolgozó parasztsá­got a tavaszi munkákra, az ellen­ség elleni harcra és konkrét segít­séget adnak a termelőcsoportok megszilárdulásához, úgy, ha mind­ezeket harci kérdéssé teszi. Dolgozó népünk úgy ünnepli méltóan április 4-ét, ha eleget tesz minden területen állam iránti kö­telezettségének, ha fegyelmezett lesz és bátran szembenéz a nehéz­ségekkel és tudatában lesz annak, hogy a fegyelmezetlenséggel az el­lenséget szolgálja. Úgy ünnepelünk méltóan, ha fokozzuk az éberséget általában, de különösen a közellá­­tásunkban.­­Ha leleplezzük a feketevágókat, az árurejtegetőket, akik országunkat gyengítik, akik háborút akarnak hatalmuk vissza­állításáért. Úgy ünnepeljük méltóan április 4-ét, ha még jobban elmélyítjük szeretetünket a Szovjetunió és a béke legfőbb őre, Sztálin elvtá­rs iránt. Sztálin elvtárs azt mondta, hogy a béke fentmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét. A mi ter­vünk is a béke terve, ennek meg­valósításával őrizzük legdrágább kincsünket, a békét. Most ,amikor megkezdődik április 8-án az alá­írásgyűjtés azért a nemes célért, hogy a­z öt nagyhatalom kössön bé­két, minden hazáját szerető ma­­gyarnak magáévá kell tennie a Béke Világtanács határozatát. Legyenek tudatában annak, hogy az ő aláírá­suk segíti Rákosi elvtárs szavai­nak valóra váltását, hogy­ mi nem rés, hanem bástya leszünk a béke frontján. Április 4-e emlékeztessen ben­­­neinket arra, hogy harcunkban nem­ vagyunk egyedül, hogy a Szovjet­unió mellettünk áll, hogy egy ha­talmas táborhoz, a béketáborhoz tartozunk, amelynek megdönthetet­len ereje biztosíték békénk és fügetlenségünk megvédésére. „Egyházunk hívei a haza iránti szeretetből írják alá a felhívást“ írás mozgalma, községünk minden béke­ A magyar dolgozó nép a felszaba­­dulás napja óta lemondással, meg­feszített munkával, erős akarattal ha­talmas eredményeket ért el. A munka területén nagy alkotások, újabb és na­gyobb teljesítések történtek. A föld­míves ember eddig nyugodtan és béké­ben dolgozhatott, a munkás munkálkod­hatott, az iskolás tanulhatott, mindenki nyugodtan végezhette tevékenységét. Mindezeket azonban csak állandó béké­ben érhette el. A béke és az alkotás, a béke és a haladás egymástól nem vá­lasztható el. A béke művét tehát min­den embernek építeni kell, mert nincs dolgozó ember a földön, aki ne kívánná tiszta szívből a békét. Szabadságunk egyben békénket is jelenti. A magyar­ság hatalmas munkateljesítményeivel és békevágyával bizonyítja életerejét. Sen­­ki sem maradhat el a békéért folytatott küzdelemben, amikor a békéért az egész világon folyik a küzdelem. Most, hogy az egész világon megindul a béke,v alá­szerető embere is hitet fog tenni béke­vágya mellett, mert a béke számára az életet, boldogulást, haladást jelenti. Ez­­ért írjuk alá mindnyájan a békéimet. Katolikus egyházunk hívei is a haza iránti szeretőtből cselekszi ezt. Zakleay József plébános, Tar Honvédek békeestje Érsekvadkerten A rétsági honvédség április 1-én Érsekvadkerten műsoros békeestet­ tartott. A bajtársak bemutatták, ho­gyan harcol a honvéd hazájáért béké­ben és háborúban. Az utolsó jelenet, amely azt mutatta be, hogyan tölti pihenőjét a honvéd a tábortűz körül, megmutatta, hogy honvédségünk min­den tagja kérlelhetetlen harcot foly­tat ellenségeink ellen, védi dolgozó né­pünk biztos, boldog jövőjét, hogy pi­henő alatt kiértékeli munkáját és fel­készül az új feladatokra. így készül Dejtár az aláírásra T k­özségünkben is lelkesen fé­­­szülnek a dolgozók az ápri­lis 8-án meginduló békeo­láb­ds­­gyűjtésre. Mi, dejtári dolgozók ígérjük, hogy mind, egytől-egyig aláírjuk a békeivet. Országunk, egyre jóban épül. Nekünk sokkal jobb az életünk, mint a múltban volt sob a­z éetünk, mint a mútban vét, amit ellenségeink nem, jó szemmel néznek. Azt sem, hogy sokan ma a termelőcsoportban dolgozunk. Községünk dolgozó parasztsága jó munkával készül a békef­elhívás aláírására. Elvégeztük a­­ tavaszi­­árpa és a mák vetését, sőt már többen a burgonyát is elültették. Az egyéni parasztok szinte verse­nyeznek a tem­előcsoportokkal­ A III-as típusú József Attila termelő­­csoport már ké­t hete elvégezte a­ tavaszi munkákat, így ők járnak, az élen. Le nem maradt le az 1-e­s típusú Szabadság tszcs sem. An­nak ellenére, hogy földjeik még nincsenek egy tagban, már elve­tettek 6 hold tavaszi árpát- 2 hoki zabot és 1 hold mákot. Négy holdon a Ill­ds típusú csoport mintájára közös munkával kuko­ricát fognak termelni.. A Szabad­­ság tszcs tagjai egymást segítet­ték a munkában. Az egész község segítségére volt a gépállomás két traktora, amelyek éjjel-nappal dol­goztak. Így készül Dejtár az aláírásra, így erősítjük mi is napról-napra a béketábort és ígérjük, hogy községünk minden becsületes dol­gozója nemcsak aláírásával, ha­nem, jó munkájával is harcol a békéért. Pölhös Lajos Dejtár .Nevem mellé munkavállalásomat is odaírom az ívre" Mi dolgozok a tavaszi munkák ide­jében való elvégzésével harcolunk leg­­jobban a békéért. Ezért a békeívre nevem mellé odaírom azt is, hogy a tavaszi munkákat, mivel kedvezőbb lett az időjárás 5 nap alatt befejezem. Lássa az egész világ, lássák meg azok, akik újabb vérfürdőt akarnak, újabb véres háborúba akarják hajtani a né­peket, hogy én mint egyszerű paraszt­ember, hogyan harcolok boldog jö­vőnkért, hazánk építéséért. Én is azok közé sorakozom, akik kezünkben a békeívekkel végigjárják a falut. Meg­­magyarázom mit jelent az a sok száz­­millió aláírás, hogy mi egyszerű dől. gőzök akiknek a múltban még sza­­vuk is alig volt, aláírásukkal, a ta­­vaszi munkák idejében való elvégzé­sével harcoljunk, védjük hazánk és az egész világ békéjét. Nagy József, Patak.

Next