Szabad Nógrád, 1951. július (7. évfolyam, 28-31. szám)

1951-07-07 / 28. szám

M­DP NÓGRÁD MEGYE A pásztói járási bizottság harca a jövő évi kenyérért Megyénk katolikus papjai elítélik a Gross-handa állam és egyházellenes frasae es­kü­vését VII. évfolyam 28. szám­ára 50 fillér 1951. július 7 TANULJUNK A PERBŐL Rákosi elvtárs a leleplezett áruló Re bandával kapcsolatban megálla­pít­ja, hogy: „Az ellenség megtíz­­szerezett energiával, megszázszo­rozott erővel vetette magát a harcba ,, Az osztályharc a proletárdiktatúra viszo­nyai között még elkeseredettebbé vált.“ Rákosi elvtársnak ezt a megállapítását igazolja az elmúlt hetekben leleplezett, ártalmatlanná tett Grósz-banda. A meg­­vert ellenség nem nyugszik egy pilla­natra sem, újra és újra szervezkedik a régi rend visszaállítására, dolgozó nép szabadságának, jogainak megdöntés­­ére. Az ellenség felett aratott új győ­zelemnek nemcsak az a jelentősége, hogy megvédtük ötéves tervünket, hogy megvédtük gyermekeink mosolyát és békéjét, hanem az is, hogy ismételten lelepleztük azokat, akik a grószék, a hagyókovácsok, a vitézferencek mögött állanak. Lelepleztük a gyilkosokat megáldó Vatikánt, lelepleztük a nem­zetközi nagytőke újabb mesterkedéseit, kimutattuk, hogy Grőszék összeeskövé­ esnek szállai végső lépcsőfokon hová vezetnek. Grőszék­ a harmadik világhá­borúra támaszkodtak, napok , vagy he­­tek kérdésének tartottét ennek megin­dulását. És honnét kaptak­ erre bizta­tást? A Tito-bandától, az amerikai kö­vetségtől, azoktól, akik már sok ko­reai falut a földdel tettek egyenlővé. Ezek a gyilkosok,, árulók, valutaüzérke­­dők, a vallásos érzületű dolgozók ado­mányaiból szeretőket tartó lelki kufá­­rok ismeretesek a mi megyénkben is. A Grősz.per vádlottai nem voltak valami közismert emberek, de a régi rend urait, papjait és minden nyomorúságát, amit ezek vissza akartak állítani, is­­mert a mi megyénk dolgozó népe is. — Ennek az ellenség felett aratott győi. Kelemnek ez is egyik jelentősége, hogy dolgozó népünkben újra magasba csa­pott a gyűlölet lángja. Akik elfelejtet­­ték a múltat, most a Grösz­pernél vilá­­gosan látják, hogy boldog jövőnkért órá­ról-órára kemény és következetes harcot kell folytatni az ellenség ellen. Nem lehet elfelejteni, hogy Krulik Fe­­renc nógrádm­egyei paraszt a múltban SO pengő komenciót kapott egy évre, hogy Molnár Mihály, aki a felszab­a­­dulás után kapott 8 hold földet, a múltban 20 éven át volt cseléd. Mit akartak ezek az elvetemült banditák. Azt, hogy Garamvölgyi Ferenc szécsés­­nyi dolgozó paraszt újra hajnali 3-tól éjjel 11-ig dolgozzon, hogy fia, aki most tüzériskolán van, apja régi cselédsorsára juttassák. Egy eleven börtönné akar­­ták tenni az egész országot, ahol újra. Siófoki, Orgovány százszorosán gyilkos korszaka pusztította volna a dolgozók legjobbjait. A bűnösök elnyerték méltó bünteté­­süket. Velük együtt ott ült a vádlot­tak padján a pápa. Szólt a vád­beszéd­e. Tito­­ bandának és az amerikai im­perializmusnak is. Megyénk felháboro­dása nemcsak a Grósz-bandát ítélte el, de még jobban megacélozta elszántsá­gát, tudva, hogy a világ­háborúra uszító fele, vagyis a kapitalista kör­­nyezet fokozottabb éberségre kötelez. Egy pillanatra sem tehetjük le a fegy­vert, amellyel ezt a győzelmes csatát is megvívtuk­. Most kell jobban dolgoz­­­­unk, amikor miénk a föld, miénk a gyár. Ezt az érzésüket fejezik ki a dolgozók levelei és táviratai is. „Grósz aljas bandájának és véreskezű gazdái­nak üzenjük, hogy az aratás,cséplés és e begyűjtési munkálatok időben, 100 százalékos elvégzésével fűzzük szoro­sabbra a m­unkás-paraszt szövetséget és erősítjük a Szovjetunió vezette béke­­tábort“ — írják a pásztói járási ta­nács dolgozói. Meg kell tanulni, hogy az ellenség minden rendű és rangú ügynöke széles egységfrontot alkot. A tojásbeadást, az aratást-cséplést szabotáló kulákok, a klerikális reakció, a gyárak és üzemek termelését akadályozó jobboldali szo­­ciáldemokraták megtalálják az egy­máshoz vezető utat. A tanácsban meg­­búvó volt katonatisztek jól segítik­ a ku­­lákságot, az üzemek ellenséges elemei pe­dig a szervezetlenséget, a selejtgyár­­tást segítik elő. Végsőfokon pedig azoknak segítenek, azokkal vannak egy­­ségfrontban, akik nem régen a vádlot­tak padjában ültek. Az ellenséges osz­­tályidegen, karierista elemek alulról jönnek be különböző funkcióba, leg­főbb céljuk pedig a párttagság elérése. Ezek egymást segítik, egymást tolják előre, egymás hibáit, tudatos kártevő, sejt ..kéz-kezet most elv alapján ke­nik el. A Grősz.per megvilágította előttünk hazai ellenségeink és a nemzetközi reakció szoros kapcsolatát. A valló, mások soha ennyire előttünk világosan nem álló módon bizonyították be, hogy az ellenség előszeretettel támaszkodik a tudatlanságra, a hiszékenységre, a kü­lönböző babonákra. Az ellenség ötödik hadoszlopának leleplezésével súlyos vereséget szenve­­­dett a hazai és nemzetközi reakció, ugyanakkor győzelmesen, megerősödve került ki a harcból dolgozó népünk. Ezért minden hála és szeretet nagy Pártunk és szeretett Rákosi elvtársunk felé száll. A győzelem felett érzett öröm, a Párt és Rákosi elvtárs felé szálló hála azonban arra is kötelez, hogy a Grósz-per tanulságai után még jobban helyt kell állanunk a minden­­napi munka, a termelés vonalán, mint eddig Nem lehet méltóbb választ­ adni Grőszék aljas gazdáinak­, mint szoro­sabbra vonni sorainkat, mint idei bá­keavatásunkat a legkisebb szemvesz­­teséggel elvégezni, mint magasabb szer­­vezettségi fokra emelni a gyárak, bá­nyák termelését. Nem lehet különb választ adni, minthogy következetesen felkutatjuk és leleplezzük az imperia­listák ügynökeit, hogy egy pillanatra sem tévesztjük szem elől: ismét megi­­vertük az ellenséget, de az még nem tette le a fegyvert, csak elrejtette és várja a pillanatot, hogy ellenünk fel­használja. A Great­ perben még jobban mégis,­mertük­ ellenségeinket és megerősödött bennünk, hogy ők minden reményüket hatalmuk visszaállítására, az új világ,­háborúba vetik. Épp ezért még kemé­nyebben állunk ki a béke frontján és azt a közel 160.000 aláírást, amellyel megyénk dolgozói az öt nagyhatalom megkötését követelik, munkánkkal is alátámasszuk. Megerősítjük aláírásun­­kat az éberség fokozásával. Itt nem le­het megfeledkezni arról, hogy az éberség az egész dolgozó nép ügye. Egy funkcionárius bármilyen fejlett legyen is, nem képes olyan széleskörű ismeretekkel rendelkezni, mint a dol­­goző nép. Csak ott lesz az éberség va­­lóban eredményes, ahol nemcsak a vfi.­zetők, hanem minden dolgozó gyako­­rolja. A dolgozó nép ítélt. Ez az ítélet pedig legyen messze harsogó fi Érveimet tetős hogy népünk egységesen áll szem­ben békénk, demokráciánk­ minden el­lenségével. Legyen intő példa arra, hogy aki demokráciánkat veszélyezteti, aki felemeli kezét szabadságunk ePl­­— bárki legyen az —, lesújt rá a dol­gozó nép, a törvény vasök­le. A növényápolás befejezése után egymást segítve a békearatásért A varsányi Dózsa és a rimóci Kossuth tszcs tagsága kölcsönös se­gítséget nyújtanak egymásnak a ta­karmány­begyűjtés és a kukorica har­madik kapálásának az aratási munka megkezdéséig való befejezése érdeké­ben. A rimóci Kossuth már befejezte a növényápolást, így a kölcsönös meg­egyezés alapján elhatározták, hogy az aratási munkák folyamán is segítik egymást mind gyalog, mind fogaterő­­vel. \ Közösen arat a nógrádi I. típusú tszcs A nógrádi X. típusú Béke­termelő csoport tagjai is megkezdték a béke­­ktatást. Hogy elkerüljék a szemvesz­­teség­et és hogy előbb befejezzék az aratást, brigádokat alakítottak. Ú­gy határoztak, hogy annak a tagnak aratnak, akinek előbb érik a gabo­nája. Maréban minden $%em gabonáért a békearatás győzelméért Balassagyarmat járás békeharcosai! Minden erőt mozgósítani a búza és a rozs aratására A meleg időjárás megértette a ro­zsot, búzát, különösen a homokos ta­lajokon, így Balassagyarmat város, Szügy, Dejtár, Érsekvadkert, Őrha­­lom, Ipolyszög községek határaiban. Számos helyen elég egy ujjal megérin­teni a kalászokat, máris ömlik a szem a földre! Ennek ellenére még most sem kezdték meg az aratást. Számoljátok fel a ,,ráérünk mi, arra még, hisz északi megyék vagyunk" maradi, de annál károsabb kulák ter­jesztette jelszót! Erősíteni, gyorsítani kell a béke­aratást! Tegyétek magatokévá Sztálin elvtárs bölcs, előremutató tanítását: ha időben betakarítottál — nyertél, ha késtél a betakarítással — vesztet­tél­ a megye gépállomásai felé. Azóta­ az erdők­ü­rti, tolmácsi, mohorai, bérceli és­ a karancskeszi gépállomások el is fogadták és írásos válaszukat a pász­tói gépállomás helyett a megyeköz­pontba küldték. Erről a megyeköz­pont három hét óta nem tudatta a A nógrádmarcali állami gazdaság. N bem is lendületesen halad a cséplési munka. A sörpusztai üzemegy­ségben egy 1001-es gép végzi a csép­­lési munkát. Ifj. Varga Sándor fele­lős gépkezelő vezetése alatt este 6 óra­­kor már 140 mázsánál tartanak. Ifjú Varga Sándor büszke öntudattal újsá­golja Pi­városi László gazdaságviselő­­nek: — ,-A szemveszteség olyan kevés, hogy meg sem lehet állapítani.“ Ez valóban így van. Komolyan fel­­készült a csöntési munkára. Jól megja­vította gépjét, amelynek­ eredménye már most megmutatkozik, mert a mai­­ napon is — igaz, hogy már este 0 óra az idő — de már 140­­ mázsát kicsépel­tek. Tóth Alajos üzemegység vezető­­nek is boldog újságosk­iválója van Pi­­varcsik elvtárs felé, — 16 mázsás az átlag — mondja. Még hozzáfűzi: ,,16 mázsás csapás a Grósz bandájára” Pivarcsi elvtárs el­­mondja, hogy az ütemtervben őszi ár­­pából 11.5 mázsát irányoztak elő, majd a dolgozók elhatározták a kon­­gresszus tiszteletére, hogy ezt feleme­lik 12,5 mázsára. A cséplési átlag most mást mutat. 16 mázsás átlagered­­mény lest! Igen, ez a nagy termésátlag arról beszél, hogy Urbankovics József fogatos növénytermesztő brigádja a fejlett agrotechnika helyes és időbeni alkalmazásával biztosította e nagy ter­méseredményt. harcolt érte kommunis­ta becsülettel. A vetési munkák ide­­jén még a vasárnapokon is megszervez­­te a munkát. Idejében learatták az árpát. Ezzel a nagy termésátlaggal Ubrankovics József fogatag brigádve­zető érdemesé vált a Magyar Népköz­­társasági Munkaérdemrend aranyfoko­zatának elnyerésére. Megérdemli, becsü­­lettel dolgozott a brigád tagjaival együtt a 16 mázsás átlagtermésért. Most azért versenyeznek, hogy vállalá­sukat — amely úgy szól, hogy az őszi árpa aratás,cséplést, ezzel egyidő­­ben a másodvetés elvégzését — július 4 helyett, július S-án befejezzék­, mert akkor fognak hozzá a búza artásához. Ezt a betakarítási csatát is határidő előtt akarják befejezni. S­zalmatercs június 60, szombat. ^ E nap délelőttjén állt munkába a szécsényi állami gazdaság cséplőnév­je. A gép moraja betöltötte a határt,. Eljutott a völgyben elterülő község ,ünneplőbe öltözött“ parasztvasho? ,s akik közül számosan mondogatták, hogy ..lám mit men nem ér a? ember, Péter Pálkor nemhogy csépelni, de még aratni sem szoktak a felet’“. Igen, ez így volt régen, de azóta már nagyot fejlődött a világ, vele együtt a mező­­gazdálkodás is, amely­­ nőt. ha nyomán egyre nagyobb fejlődésnek indul és nagy eredményeket ér­ el me­gyénkben is. Ezt bizonyítja a szecső­­­nyi állami gazdaság példája, amely más: Minden nap, minden órája azt je­lenti, hogy pereg a szem, kár éri dol­gozó népünket! Öt nap késedelem 2000 hold gabona learatásánál I­ va­gon szemveszteséget jelentene! Tehát arról van szó, ha ezt a mennyiséget zsákba tudnánk tenni, fedezni tud­nánk Ipolyszög község lakosságának egész évi ellátását. Kommunisták, tömegszervezeti béke­­harcosok! Sorakoztassátok fel magatok mögött a dolgozó parasztság legszéle­sebb tömegeit és példamutatóan kezd­jétek meg a viaszérésben lévő búza, a teljes érés előtt álló rozs azonnali learatását, hogy a legkisebb szemvesz­­teséggel győzelemre vihessétek a bé­kearatást! pásztói gépállomást. Három hét óta töprengenek azon a szécsényi, érsek­vadkerti gépállomások dolgozói, hogy elfogadják-e, vagy ne a pásztóiak ver­senyfelhívását. Mire várnak ezek a gépállomások? Talán arra, hogy befe­jeződjön az aratás, meg a cséplés? nem• Péter­ Pálhoz igazítja a­­ munka végzését, hanem a haladó agrotechni­kához, az a/nj felépülő minisztertaná­csi határozatra, amely arra inti a dol­­gozó pársatokat, hogy a­­­ szemveszteség elkerülése és a termés jó minősége ér­dekében az őszi és tavaszi árpát sár­­gacrésben arassák le.“ A sz­ ócsert­yi gaz­daság így cselekedett. Versenyben árul­­­ta le a 20 katasztrális hold őszi árpát. A cséplő lázas munka folyik. A leszerződött dolgozók örömtől telt szívvel dolgoznak. Kaaluzsa József kar­"A nógrádmarcali állami gazdaság példáját követve a kisterenyei állami gazdaság dolgozói Alkotmányunk üres­­pének tiszteletére az aratás-csépési munkálatok sikeres elvégzése érdekében párosversenyre hívta ki a salgótarjáni állami gazdaság dolgozóit. Versenyki­hívásukba foglalták, hogy az őszi ár­­pát a tervbe vett S nap helyett S nap­­pal előbb learatják, valamint a rozsot és a búzát is határidő előtt bet­a­ka­rí­t­j­á­k, a cséplési munkákat időben elvégzik. Páros versenyszerződésükben továbbá vállalták, hogy 250 kataszteri hold bú­zát­ viaszérésben, 152 kataszteri hold zabot sárgaérésben learatnak és gabo­naterületük 40 százalékát aratógéppel aratják le. Az aratási munkák után azonnal hozzálátnak a tarlóhántáshoz és a cséplés befejezésével egyidejűleg augusztus 5-re 30 holdat vetnek be másodvetéssel. A munka zavartalan biztosítása érdekében a gépel­ dolgozói és a traktoristák vállalták, hogy az aratás, a cséplés és a tarlóhántási munkálatoknál a gépkiesést a legmini­málisabbra csökkentik. Vállalták azt is, hogy a learatott gabonának 70 szá­zalékát osztagba, 30 százalék­ól köz­vetlen a cséplőgéphez hordják. A csép­­lésnél dolgozók vállalásukban a napi normát túlteljesítik. Vállalták a 100 százalékos gyommentességet. Balogh János traktorista vállalta, hogy megszünteti a gépkiesést és úgy szervezi meg a munkát, hogy nappal csépelni fog, éjjel pedig a szántást, vagy a tárcsázást végzi. Példáját kö­vették Pető Péter és Guba Márton ál­lattenyésztési dolgozók is, akik munka­idejükön felül 2 katasztrális hold bú­za learatását vállalták. Boltos József a dorogházi üzeme ső­ján megfeszülnek az izmok a súlyos kévék alatt, amit Bárány Jánosnak adogat fel a cséplődobra. Illés Mi­­hály ügyes mozdulattal metszi el a szalmakötelet és már adja is Bozsó Jó­zsef kezébe, aki valósággal tömi a­­ lép száját súlyos kévékkel. Cseri András, Petrovics Ferenc, meg a fiatal Kor­­váth Laci a zsákba ömlő nagy fajsú­­lyú árpa­szemeket figyeli. — Ügyesen, kell dolgozni — mondja Cseri András, miközben beköti a zsák száját — mert nem, telik bele 15 perc sem, máris meg­­telik a zsák I­gaz amit mond, mert az el­múlt ■* évinél sokkal nagyobb a tér. mis, amit bizonyít az, hogy alig egy órája indultak és a mázsán, 7 teli zsák várja a mérést. Lázas munkában ta­láljuk Juhász Józsefet, a gazdaság igazgatóját is. Arról beszél a gépkeze­lőnek, hogy valami hiba van a gén­­­nél, a tövekbe so­k szem került. Úri László és Bérce István gépkezelők máris a gép felé indultak, bann meg­­állapítsák a hibát. Juhász József igaz­gató még utánuk szól — jól nézzetek körül, hal pereg a szem­. B­ nr,veszte­ség nélkül k­ell megnyerni ezt a csa­­tát. Juhász igazgatóval együtt ugyan,­ilyen felelősséggel végzik munkájukat a cséplőrmunkások. Tudják, hogy a 13 és fél m­és­szás átlagtermés — amely túlhaladja az ütemtervben lefektetett átlagot — a­ békét erősíti, az ő aszta­lukra biztosít nagyobb darab kenyeret. Kommunista példam­utatás Dinka János szécsényi dolgozó pa­raszt, pártvezetőségi tag 800 négy­szögölről 1160 mázsa őszi árpát ara­tott le. Beadási kötelezettségének a géptől tett eleget 130 százalékra. Ugyancsak 130 százalékra, teljesítette beadási tervét Garamvölgyi Ferenc dolgozó paraszt is. ségben a munkaidőn túl 5 hold tavaszi árpa learatását és betakarítását vál­­lalta. A nógrádk­övesdi állami gazdaság dolgozói — miután 100 százalékig ele­get tettek a növényápolási­ munkáknak, SO hold őszi árpát learattak, 40 szá­zalékát géppel, holdanként 14 mázsás átlagtermést értek el. A hétfői nap fo­­lyamán megkezdték a vi­aszérésben levő búza aratását is. Sámson,háza dolgozó parasztsága is végzett az őszi ár­­a aratásával. A köz­ség dolgozói valamennyien vállalták, hogy viaszérésben, aratják le­ a búzót és teljes érésben a rozsot. Elhatároz­ták, hogy a cséplőgéptől egyenesen ad­­ják be a fölösleges gabonát a termény­­ begyűjtőnek. De munkájukat akadályozza­, hogy a­ Salgótarjáni Állami Erdőgazdaság­ot közös szerű helyéről nem szállítja el időben a kitermelt fát. helye­s volna, ha az Erdőgazdaság vezetősége odahat­­­na, hogy a fa minél előbb lekerülne a közös szérűről, mert a kártevő álla­­tok nagy veszteséget okozhatnak a le­­aratott gabonában. Versenyben dolgozó parasztságunk A salgótarjáni járás egyéni gazdál­kodói között is megélénkült a verseny. Maconka községben 14, Mátranovában 40, Nagybátonyban 00 dolgozó paraszt áll versenyben. Nagybarkány és Kis­­bark­ány községekben a legutóbbi gaz­­dagyűlés alkalmával számos egyéni dolgozó paraszt hívta ki egymást ter­­ménybetakarítási és terménybeadási versenyre. A két községben 35 dolgozó paraszt lépett egymással párosverseny­re. Nagyhark­ányban, Kisbarkányban, Márkházán a tanácsok aratóbrigád­o­­kat alakítottak, hogy ezáltal­­ is meg­­gyorsítsák az aratási munkák befeje­zését. Három hete hangzott el a pásztói gépállomás amulás-cséplési mun­ka verseny felhívása 140 mázsát csépelnek naponta, 16 mázsás átlagtermés I­ógrádmarcalon A kisterenyei állami gazdaság párosverseny felhívása

Next