Szabad Nógrád, 1951. október (7. évfolyam, 41-46. szám)

1951-10-03 / 41. szám

*/ II. évfolyam 41. számára 50 fillér 1951. október 3 ______________________________________________________ Jó népnevelő munkával a jegyzés sikeréért Szeptember 27-én hangzott el kormányunk felhívása dolgozó népünkhöz, hogy :Jegyezzen mindenki békekölcsönt, harcoljon mindenki ezzel is a békéért, a haladásért, felemelt ötéves tervünkért, a boldog, erős, független szocialista Magyarországért.“ Az azóta eltelt időszakban mindjobban bebizonyítják megyénk dolgozói, hogy egy emberként sorakoznak fel Pártunk és kormányunk mögé. A békekölcsön jegyzés sikere, de minden más egyéb feladat megoldása is azon múlik, hogy pártszervezeteink hogyan mozgósítsák, hogyan vértezik fel népnevelőinket. A népnevelők az olt, atkáki Pártunk politikáját leviszik a dolgozó tömegek közé, ezen keresztül mozgósítják feladataink sikeres végrehajtására. A kölcsönjegyzésben járjanak élen a falu vezetői, a kommunisták, tanácstagok. Népnevelőink harcos, de türelmes felvilágosító munkával végezzék a jegyzésgyűjtést. Ne rohanják le területüket, mint több bányánál és községben, hanem tartsák szem előtt, hogy most a békeharc egy fontos ütközetét vívják. Mint többi feladataink végrehajtásánál, de a jegyzés eddigi ideje alatt is, bebizonyosodott, ahol érvényesül a példamutatás, ott megvannak az eredmények is, mint például a józseflejtűsi bányaüzemnél, ahol 870 forintos átlagjegyzést értek el. Ugyanígy Szendehely községben is, ahol maguk a népnevelők is példamutatóan jegyeztek és a rétsági járásban élen haladnak a jegyzésben. Az a legjobb népnevelő, aki legmélyebben érez abban az ügyben, melyet képvisel, aki lelkesen küzd a Párt igazságáért és példát mutat minden téren, nem riad vissza semmiféle nehézségtől. Így tette ezt Déli-bánya üzemnél Simon Miklós vájár, aki 2.000 forintot jegyzett és azt mondotta: „a munka- Terpenyben elsők lettünk, a békekölcsön, jegyzésben is elsők akarunk lenni.“ “Vagy a Salgótarjáni Tűzhelygyárban Bálint István gépformázó, aki 5.000 forintot jegyzett s azt mondotta,büszkeség tölt el, amikor a termelésben élenjárok és a békekölcsön jegyzésben is a legelsők között akarok lenni.“ A Második Békekölcsön fontos eszköze felemelt ötéves tervünk maradéktalan végrehajtásának. Ezzel a jegyzéssel termelő munkánk mellett hozzájárultunk hazánkban a szocializmus felépítésének meggyorsításához, a béketábor ránk eső szakaszának megerősítéséhez. Bányászáégunk igen sokat kapott államunktól, s ezzel a jegyzéssel még nagyobb eredményeket , még többet tudunk beruházni a bányászat fejlesztésére. Ezért ,mondotta a tatári üzemnél Kollár István, aki 2.000 forintot jegyzett, hogy ő mint bányász nehéz testi munkát végez és tudja, hogy a jó békekölcsön jegyzéssel a bányákat még jobban tudják gépesíteni és könnyebbé válik a munka. Hogy minél több lakás, legényszállás, iskola, napköziotthon legyen bányaterületeinken, ezért jegyezte Babolcsai István sárospataki új munkás két havi fizetését. Megyénkben a dolgozók a kommunisták és a népnevelők példája nyomán lelkesen járulnak hozzá forintjukkal, kölcsönjegyzésükkel tervünk megvalósításához. De még lelkesebben és még nagyobb összegeket jegyeznének megyénk dolgozói, ha népnevelőink azt is elmondanák, hogy a terv nemcsak az országot alakítja virágzóvá, hanem minden egyes dolgozó felemelkedését szolgálja. De el kell mondani népnevelőinknek azt is, hogy a kölcsön adott pénz nemcsak úgy kerül vissza, hogy minden befizetett forint szocialista építésünket gyorsítja, hanem a biztos visszafizetésen túl hihetővé teszi egyes családok számára ezt, hogy többszörösét visszakapják. Mint például Hegedűs Ferencné, a Zagyvapálfalvai Üveggyár dolgozója aki 50.000 forintot nyert. Népnevelőinknek szívós harcot kell folytatniok a jegyzés sikere érdekében. Hiszen a napi munka során sok ellenvetéssel találkoznak, különösképpen a falvakban, a bányaüzemeknél. Ugye ■ kok igyekeznek kibúvókat keresni , s magyarázni, hogy ők cégk 100 forintot tudnak jegyezni, mint például Salgólóna bányaüzemnél ahol mindössze 476 forintos átlagjegyzést értek el, ahol az élelmezési és más egyéb problémákkal igyekeznek gátolni a jegyzési munka sikerét. Ugyanígy Romhány községben is ahol ugyan a népnevelők az értekezletekre elmennek, de utána nem csinálnak semmit. Vajjon ebben a községben nincs miről beszélni a népnevelőknek? Elfelejtették már, hogy a múltban községükben két földbirtokos volt, Ledzkáni Gyula lovagrenddel kitüntetett, aki háromezer holdnak volt tulajdonosa, akinek ha napszámosra volt szüksége, kidoboltatta a községben, hogy 120 fillért fizet, de amikor eljött a szombat, csak 70 fillért adott. Elfelejtették már Romhány község dolgozó parasztjai, hogy a múltban Deszkámnak és Prónainak együttesen 6000 hold földjük volt és ezért 6.000 pengő adót fizettek. Ezzel szemben Romhány egész lakosságának csak 2.000 hold földje volt és ezért 8.000 pengő adót kellett fizetniük. Elfelejtették már Szirákon és több más községben, hogy hosszú évszázadokon keresztül a dolgozó parasztságnak nem volt joga ebben az országban? Hány dolgozó paraszt volt ebben a megyében, akinek könyörögni kellett a földesúrnak meg a Iidáknak egy darab kényérért? A fölszabadulás adta meg a lehetőséget dolgozó parasztságunknak is a fölemelkedésre. Ez adta meg a lehetőséget, hogy megyénkben 21.000 dolgozó paraszt kapta megősi jussát. 21.000 dolgozó parasztnak osztottuk szét a Leszkániak, Rónaiak, Buttler báróék és a többiek sokezer holdjait. Ez adta meg a lehetőséget, hogy dolgozó parasztságunk földjein a gépállomás gépei szántásnak, ez adta meg a lehetőséget, hogy biztosítva van a dolgozó parasztság felemelkedése. Van tehát a népnevelőinknek miről beszélni! Van miről beszélni Romhány községben, Sztrákom, Tereskén és a többiekben is. Az a feladat ezekben a községekben, hogy a pártszervezet titkára állítsa össze a község eddig elért eredményeit. Lássa el a népnevelőket megfelelő agitációs elvekkel és indítsák őket útba. Ne engedje a párttitkár a vezetést a tanács kezébe, mint Ludányhalásziban, ahol a tanácstitkárra van bízva a jegyzés, mert akkor nem lesz biztosítva annak sikere. Mi virágzó falvakat, még boldogabb embereket akarunk hazánkban. A két kölcsönjegyzés összege is nagyban elősegítette terveink valóra váltását. Most is dolgozó népünk javára fordítjuk a jegyezett összeget. Vannak megyénkben olyanok — mint Kisgéc községben — akik úgy vélekednek, „én nem jegyzek egy fillért sem, mert mindet puskagolyóra fordítják“. Ahhoz, hogy mi ténylegesen békében élhessünk, hogy végre tudjuk hajtani ötéves tervünket, hogy hazánk a vas és acél országává, erős ipari országgá változzon, szükséges, hogy erősítsük, korszerűsítsük Néphadseregünket. Ezért mondotta Rákosi elvtárs: — Ma, amikor az imperialisták bűnéből a világ újra két táborra oszlott, amikor az állig felfegyverzett, karddesörtető, világuralomra törő amerikai tőke, szerte a földgömbön a háborút készíti elő, egy fegyvertelen ország valósággal csábít provokációkra és kalandokra. És mert mi nem akarjuk, hogy hazánk imperialista kalandorok játszótere legyen, hadseregünket éppen a béke érdekében igyekszünk olyanná tenni, hogy dolgozó népünket szövetségeseinkkel vállvetve, meg tudjuk védeni . Vajjon kik fordítanak többet hadianyaggyártásra a népi demokstratikus országok, köztük hazánk, ivagy pedig az imperialisták? Nem kétséges, hogy az imperialisták. Amerikában a költségvetés 73 százalékát fordítják erre a célra, mindössze 1 százalékát kulturális céloikra. Mi pedig a kölcsönjegyzéssel azt akarjuk elérni, hogy 1954-ben ne igás eke mellett görnyedjen a szántásnál dolgozó paraszt, hanem a mélyszántásnak 90, a tarlós szántásnak 83 százalékát végezzük gépi erővel. Azt akarjuk megyénkben is, hogy mind több községben gyulladjon ki a villany. Népnevelőink tehát harcoljanak azért, hogy minden egyes dolgozó lejegyezzen, hogy lássák az imperialisták, a békekölcsönjegyzésben részt vesz minden egyes becsületes magyar, hogy munkájával keresett pénzét az államnak kölcsön adva, segíti hazánk erejének aö- induljatok harcba, hogy megyénk első helyre kerüljön a Második Békekölcsön jegyzésében Megyénk minden dolgozója lelkesen jegyez békekölcsönt, mert azt akarja, hogy az ötéves terv végére minden faluban villany égjen, az 1952. év végére 100 kultúrház szolgálja művelődésünket, hogy felépüljön a balassagyarmati Transzformátorgyár, hogy még boldogabb legyen életünk. Megértették, hogy a kölcsönjegyzéssel harcolnak a békéért, az ötéves tervért, a szocializmusért. Látják, hogy a háborús uszítók gyalázatos támadást készítenek elő a békeszerető népek a haladás élharcosa, a Szovjetúnió ellen. A mi megyénk népe megvédi az új tanácsházát, az új gépeket, iskolákat, kultúrházakat. Megyénk dolgozó népe hazafias kötelességének tartja a Békekölcsön jegyzését, mert nem felejtette el a nyomorúságos múltat és látja ragyogó jövőjét. Ezért érhettük el, hogy már a jegyzés első napjaiban Nógrádmegye az ország többi megyéi között az élenjárók közé került. Olyan eredmény ez, amely súlyos csapás a háborús uszítókra és büszkeséggel tölthet el bennünket. De megelegedhetünk-e ezzel? — Nem! Nem elégedhetünk meg. Számunkra a béke sokkal drágább, mintsem, hogy minden erőnkkel és tudásunkkal ne harcolnánk érte. Joggal teszik fel Józseflejtős bányászai, hogy miért ne lehetne a mi megyénk az első? Józseflejtős bányászai 913 forintos jegyzési átlagot elérve példát mutatnak azoknak az üzemeknek és községeknek, ahol az első napi lendület csökkent és látják megyénk első helyezését. A béke megvédésének ügye még nagyobb feladatokat követel tőlünk. Védjük meg eredményeinket adjunk még többet drága hazánknak megtakarított filléreinkből. Nem lehet dolgozó népünk számára felemelőbb érzés, mint harcolni a békéért. Nógrád megye dolgozói elszánt akaratukat a béke megvédésére, a háborús gyújtogatókkal szembeni gyűlöletüket úgy mutatják meg legjobban, ha harcba indulnak, hogy megyénk első helyre kerüljön ebben a nemes versenyben. A megyei pártbizottság felhívja a megye minden becsületes dolgozóját, hogy erejéhez mérten békekölcsönt jegyezzen, legyen harcos agitátora a Második Békekölcsön jegyzésének. Megyénk dolgozói legyenek tudatában annak, hogy forintjaikkal a háborús uszítókra mérnek csapást, hogy jegyzésükkel saját boldogulásukat, hazánk jobb jövőjét segítik elő. Előre a békéért, a szocializmus építéséért a Második Békekölcsönnel. Magyar Dolgozók Pártja Nógrádmegyei Bizottsága Józseflejtős, Balassagyarmat, Szendehely az élen a Második Békekölcsön jegyzésében Megyénk dolgozói a kormány felhívására már az első nap válaszoltak. — Szerte az üzemekben, bányákban, hivatalokban, a mezőgazdaság szocialista szektoraiban tapgyüléseket tartottak. — Az első órákban megindult a jegyzés. Bányászaink kimagasló eredményeket értek el. Nagybátonyban Szerinti László sztahanovista 1600 forintot, Bakos Imre 1500, Fejes János aknász 1600 forintot jegyeztek. Babolcsai István szorospataki újonnan toborzott dolgozó kéthavi keresetét jegyezte, Divold Margit, aki szintén most került a bányához, 1000 forintot, jegyzett. Simon Miklós, Délibánya Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett vájárja 8000 forintot adott az államnál. Dolgozó parasztságunk is lelkesen jegyez, Krimányik Jánosné, a pásztói Szabadság tszes párttitkára 800 forintos jegyzéssel mutatott példát. Követték őt Juhász János, aki 500, Bartók Béla, aki 400 forintot jegyzett. Az egyénileg dolgozó parasztok is, tudják, mivel tartoznak államunknak. Szilágyi István litkei 3 holdas 500 forintot, Nógrádmarcalon Tóth István és Keresztúri István (8 gyermekes) 400—400 forintot jegyeztek. Mohorán Mitus József 500, Balassagyarmaton Vizovszki András 600 forinttal járult hozzá a béke megvédéséhez. A kommunista példamutatás jelentőségét bizonyítja, hogy a nógrádsipeki tszcspárttitkár előbb 100 forintot jegyzett. Addig a község jegyzési átlaga 100 forint volt. Amikor a párttitkár jegyzését 400 forintra, emelte fel, a község jegyzési átlaga is 431 forintos átlagra szökött. Szendehely községben már befejezéséhez közeledik a jegyzés. Dolgozóink békeakaratának, a jegyzés, gyűjtők lelkes munkájának eredménye, hogy megyénk országos viszonylatban az elsők közé került. A bányák között verseny alakult ki, amelyben József lejtős jár az élen 913 forintos jegyzési átlaggal. Nyomában halad Irén-bánya 821 és Tordas-bánya 820 forinttal A három bányavállalat közül a Zagyvai Szénbányák vezetnek, majd Nagybátony és Kisterenye következnek Velük egy sorban halad a Salgótarjáni Acélgyár 632 és a Vasötvözetgyár 726 forintos átlaggal. A bányák jegyzési átlagának emelése érdekében a salgótarjáni városi bizottság a legjobb józseflejtősi népnevelőket átvitte Salgó-Róna és Forgáchlejtős üzemekhez. Ennek eredménye, hogy Forgácson a jegyzési átlag egy nap alatt 30 forinttal emelkedett. A járások között a salgótarjáni tört az élre, nyomában a balassagyarmati halad, míg a rétsági járás az utolsó helyre szorult. Hogyan harcol a Második Békekölcsön sikeréért balassagyarmati városi pártbizottság ? A Második Békekölcsön-jegyzés újabb erőpróba, hogyan tudják pártbizottságaink, pártszervezeteink mozgósítani területük erőit, hogyan tudják harcba vinni a párttagokat, pártonkívülieken egész dolgozó népünket a béke megvédéséért, az ötéves tervért. A balassagyarmati városi pártbizottság egyike a legjobb eredményt elért pártbizottságoknak a megyében. ■ A pártbizottság erre a nagy munkára alaposan felkészült külön brosúrát adott a népnevelők kezébe, amelyben felsorolták a város eddigi eredményeit. Több mint 200 kommunista és pártonkívüli népnevelő indult harcba a jegyzés sikeréért. Ezek a népnevelők elmondották, hogy az ötéves terv első évében hárommillió forintot ruháztak be a város fejlesztésére. Mezőgazdasági gépjavítóüzemet, 35 személyes bölcsödét, napköziotthonos óvodát kapott a város, ami az iskolák kijavításával együtt száznegyvenezer forintba került. Megnyílt a mezőgazdasági technikum, tanítóképző, új színpad épült, százharminckétezer forintot fordítottak a sportpálya helyreállítására. A pártbizottság a népnevelők kezébe adta, hogy a város 616 dolgozója csak a Tervkölcsön sorsolásakor 80.000 forintot nyert. Bach József, a Magasépítő Vállalat dolgozója azelőtt egészségtelen, nyirkos lakásban lakott. Most az újonnan felépített városi lakásban 2 szobás fürdőszobás lakást kapott. Amikor mindezeket a népnevelők elmondották neki, így válaszolt: — A sorsolás alkalmával 500 forintot nyertem, most pedig szép lakásom is van, a nyereményből szenet és fát vásároltam télire, mindezért a sok jóért 1200 forintot jegyzek. Követték őt a vállalat többi dolgozói és csakhamar közel 53.000 forint gyűlt össze a jegyzési íveken. Kovács István és Gerényi Tiborné a nyirjespusztai dolgozó parasztoknak elmondották, hogy államunk 100.000 forintos költséggel építette újjá a bekötőutat. A Horthy-rendszerben 80 gazdasági cseléd nyomorgott itt, most valamennyien jól élnek. Az eredmény nem maradt el. Pálinkás József, akinek 8 gyermeke van, 200 forintot jegyzett, a többiek még ennél is többet. A pártbizottság törődött azzal is, hogy érvényesüljön a jegyzésgyűjtők példamutatása is. Mielőtt a népnevelők elindultak, több mint 90 százalékuk lejegyzett, Buzánszki Béláné háztartási pénzéből 200 forintot, Simon Endréné pedig fizetésén túl 800 forintot jegyzett. A példamutatás volt mozgatója annak, hogy a város a Salgótarjánnal folytatott versenyben erősen tartja az első helyet. De ez volt a lendítője az Előre temetőcsoportban is, ahol Sztrenya Júlia, Papp Erzsébet és Tóth Zoltán népnevelők 400 forintot jegyeztek és fejenként 7400 forintot gyűjtöttek össze. A városi bizottság faliújságokat állított fel, ahová kiírták az olyan élenjáró neveit, mint Tóth József tanácselnök helyettes, aki 1200, Táborszki Gyula, aki 1400, Szabó István, aki 1300, Páncél Ferenc aki 1000 forintot jegyzett. De kiírták Jónás Istvánt, meg Balázs János dolgozó parasztot is, akik már elfelejtették, hogy milyen kötelezettségük van a béke megvédésében és csak „tesséklássék” módon jegyeztek Balázs István sietett is a városi tanácshoz, mondván: „Már 400 forintra egészítettem ki jegyzésem és addig el nem megyek, amíg nevem le nem kerül a szégyentábláról.’ Amikor a neve az élenjárók közé került büszkén ment haza és már ő maga is arról beszélt, hogy milyen kötelességeik vannak a gyarmati dolgozóknak. De bevonta a városi bizottság a többi élenjáró jegyzőket is a felvilágosító munkába, mert ők tudják a legjobban elmondani a Második Békekölcsön jelentőségét. A falitáblákon állandóan cserélik az élenjárók neveit, most pedig a városban lévő faliújságokra fényképek is kerülnek amelyek a jegyzésgyűjtés egy-egy ünnepélyes pillanatát örökítik meg. Kikerült a faliújságra az is, hogy a jegyzési versenyben a 2. számú alapszervezet hétfőn megelőzte az 1 -est, hogy a járási és városi tanács versenyében a város tartja az első helyet. A pártbizottság pénteken, este a jegyzés tiszteletére békeestet rendezett. Nagy volt az öröm, amikor Baranyi Rezső 7 gyermekes 1000 forintos jegyzését kiénekelték a csasztúékában, vagy amikor Gerst Jánosné példám utalásáról szólt az ének,, aki 800 forintos fizetése mellett 2000 forintot jegyzett. Ezenkívül összehívják tapasztalatcserére a jegyzésgyűjtőket, a népnevelőket, hogy a legjobbak módszereit elterjesszék és idejében felhívják a figyelmet a hiányosságokra. Minden városi bizottsági tag egy-egy részért felelős a város terietén, ugyanígy az alapszervezetek is a maguk körzetében. Így ellenőrzik az alapszervezetek a népnevelők munkáját. A városi bizottság tehát ellátta a népnevelőket érvekkel, biztosította a kommunista példamutatást, az agitáció minden formáját felhasználta, a jegyzés sikeréért. Ezek a tapasztalatok nagyszerűen alkalmazhatók a többi pártszervezet munkájában is, hogy tovább tudják fokozni eredményeiket. Ehhez még fontos, hogy önálló feladatokkal bízzák meg Balassagyarmaton is és minden, üzemben, községben a tömegszervezeteket. Használják fel a jegyzés munkáját a közeledő vezetőségválasztások érdekében. Tanuljunk tehát a balassagyarmatiak példájából, hogy megyénk országos viszonylatban az elsők közül a legelső helyre kerüljön, teljesítve Pártunk és kormányunk felhívását, a magunk hasznára, a haza javára, a béke védelmében! velését, békés célkitűzések megvalósulását. Emlékeztesse ez a jegyzés az imperialistákat, hogy az egységbe forrt magyar nép sziklaszilárdan áll a béke ügye mellett. Vigyék győzelemre bányaüzemeinknél, az építkezéseknél, falvainkban egyaránt népnevelőink a kölcsönjegyzést, harcoljanak, hogy a megyék közötti versenyben az élre kerüljünk. Jó felvilágosit 6 munkával, jó helyi érvekkel, újabb és újabb példamutató jegyzők bevonásával küzdjünk sikeresen a békekölcsön győzelméért — a magunk hasznára, a haza javára.