Szabad Nógrád, 1953. szeptember (9. évfolyam. 70-78. szám)
1953-09-02 / 70. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÓGRÁD MDP NÓGRÁD MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 70. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR Kommunisták élve a termelőszövetkezetek megszilárdításáért! Az idén jól fizetett a búza. Ez nemcsak a kedvező időjárásnak, hanem a szövetkezeti dolgozók szorgos, kétkezi munkájának, a fejlett termelési módszerek helyes alkalmazásának a gyümölcse. Például az érsekvadkerti Dimitrovban 14 mázsán felül fizetett holdanként a keresztsorosan vetett búza. Több termés: magasabb jövedelem, jobb élet. A magyarnándori Verseny tszcs-ben 9 és fél kiló búza jutott munkaegységenként. Fizikó Mihálynak, a cserhátsurányi Szabadság tszcs fogatosának már most több gabonája van, mint a jó gazda hírében álló Veres Gergely 12 holdas középparasztnak. Amint az előlegosztásokból kitűnik, az egész évben becsületesen dolgozó szövetkezeti tagok jól megérdemelt, nagy gabona jövedelemhez jutottak, s így életszínvonaluk a középparaszti színvonalat is elérte. Pártunk és kormányunk azt akarja, hogy minden szövetkezeti tag jómódú legyen, hogy magas kultúréletet éljen. Ezért támogatja bőkezűbben a szövetkezeteket. Ez pedig a beadási kötelezettség 10 százalékos csökkentésében, a szövetkezetek adósságai egy részének elengedésében, a fizetési határidő meghosszabbításában, az olcsóbb gépi munkában, az állattenyésztés támogatásában jutott már eddig is gyakorlati kifejezésre. Mindezek az eredmények óriási jelentőséggel bírnak. De látni kell azt, hogy ez még csak a kezdet. Nagyon sok munka vár még a falusi kommunistákra, a virágzó termelőszövetkezetek kialakításában. Ez a körülmény nem csökkenti, hanem növeli a feladatainkat és felelősségünket a termelőszövetkezetek fejlesztésének terén. Számos falusi funkcionárius nem látja a megnövekedett feladatokat, nem érzi a felelősséget, lábra kapott náluk az elbizakodás. Azt tartják, hogy „most már nincs semmi baj, megoldódott a nagy probléma”. Nyugodtan ülnek irodáikban,fkit sem gondolva arra, milyen nehézségekkel, milyen problémákkal küzdenek a termelőcsoportok dolgozói. Tehát elszakadtak a szövetkezetek életétől, nem ismerik a tagság szükségleteit, s így módot nyújtanak arra, hogy a szövetkezetekbe befurakodott kulákok, spekulánsok — de a naplopó szövetkezeti tagok is — félremagyarázzák a kormányhatározatokat, a felbomlás felé sodorják a csoportokat. A legsürgősebben fel kell számolni az önelégültséget, a semmifétevést. A falusi kommunistáknak most jobban, mint valaha be kell hatolniuk a szövetkezetek életének és vezetésének minden részletébe. Nem csökkenteni, hanem meg kell sokszorozniuk a termelőszövetkezetekkel való kapcsolatot. Tudniuk kell mindarról, ami a szövetkezetekben végbemegy, hogy idejében segítségükre siessenek, hogy megelőzzék a fenyegető veszélyeket. Harcos, egyéni agitációra van most szükség. Úgy kell dolgozniuk, hogy minden becsületes csoporttagot megnyerve, mozgósítani tudjanak a szövetkezeti becsület megvédésére, a hozott kormányhatározatok megismerésére, végrehajtására. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy amelyik termelőcsoportban feloszlási hangulat van, ott megtalálható az osztályellenség is. Így van ez a ceregi Kelet Fényében, a pilinyi Dózsában, a sóshartyáni Virágzó Életben és a felsőtoldi tszcs-ben. A szövetkezetekbe befurakodott kulákok, kupecek, volt horthysta bérencek támadási taktikája Rákosi elvtárs beszéde után megváltozott. A nyílt támadásról áttértek a csendes aknamunkára. A falusi pártbizottságok funkcionáriusainak egész sora — s ez igen élesen megmutatkozik a salgótarjáni járásban — nem figyeltek fel az ellenség taktikájának megváltozására. A szövetkezeten kívül keresik az ellenséges érvek terjesztőit, holott azok bent ülnek a szövetkezetekben szabotáló és kártevő munkát végezve. Fő fegyverük a demagógia, amellyel bizonytalanságot, felbomlási hangulatot próbálnak terjeszteni a szövetkezeti tagság körében. Az ellenséges demagógia lefülelése forradalmi éberséget követel minden falusi kommunistától. Érteniük kell ahhoz, hogy letépjék az ellenség álarcát, hogy megmutathassák a szövetkezeti tagoknak a kulák igazi arcát. Hogy az ellenséges elemeket minél előbb kisöprűzhessük a termelőszövetkezetekből, elsősorban arra van szükség, hogy a falusi pártbizottságok egyes munkatársai száműzzék magatartásaikból a megnyugvást, a megalkuvást. Ne történjen az meg, mint a salgótarjáni járáspártbizottságnál, hogy hosszú hetek óta elnézik, miként rombolja az osztályellenség a ceredi Kelet Fenye termelőcsoportot. Az irodából azonban nem lehet irányítani, ki kell menni a termelőszövetkezetekbe, s ott helyszínen irányítani a harcot. Ez a feladata most nemcsak a salgótarjáni járási pártbizottságnak, hanem a megye valamennyi kommunistájának. Hogy a termelőszövetkezetek és csoportok parasztjait még magasabb életszínvonalra emelhessük, arra van szükség, hogy a szövetkezetekben becsületesen dolgozzanak, hogy gyorsan, tervszerűen elvégezzék az őszi termények betakarítását, a trágyázást, szántást s a vetést. Úgy dolgozzanak, hogy mielőbb igénybe vegyék a gépállomások traktorait az őszi szántáshoz, mint a berkenyei, nagyoroszi, mohorai, romhányi termelőcsoportok. E munkáktól függ, hogy a jövő esztendőben hogyan emelkedik a szövetkezeti tagság életszínvonala. E feladatok mgoldásában igen megnőtt a gépállomási kommunisták felelőssége is. Azoknak a termelőcsoportoknak kell elsősorban segítségükre sietniük, amelyek kevés munkaerővel és sok földdel rendelkeznek. A tanács mezőgazdasági osztályainak munkatársai pedig arra vegyék az irányt, hogy az ilyen tszcs-knek kevesebb munkaigényes növényt ütemezzenek be a tervezéskor. Megoldhatók-e a felsorolt feladatok? Ki tudjuk-e javítani az elkövetett hibát? A feladatok megoldhatók s meg is kell oldani! A hibák kijavíthatók s kötelességünk is kijavítani a legrövidebb időn belül! Munkára hát falusi kommunisták, álljatok a szövetkezetek megvédéséért, felvirágoztatásáért, a szövetkezeti tagság életszínvonalának emeléséért vívott harc élére! A szovjet bányászok életkörülményeinek javításáról messzemenően gondoskodik a szovjet állam. A képen: a sztálinoi terület „Vörös csillag"-bányájárok legény-szállása 1953 SZEPTEMBER A BÁNYÁSZNAP ELŐTT Hétfőn már terven felül termeltek Mátranovákon Sándor János, a Mátranováki Szénbányák Vállalat műszaki igazgatója az elmúlt versenyszakaszok tapasztalatait felhasználva, augusztus 1~-én versenyre szólította Kreffli Iván a Mizserfai Szénbányák műszaki igazgatóját, hogy percnyi kiesés nélkül augusztus 20 után is tovább tartson a nemes vetélkedés. Sándor János elvtárs, akkor arra tett fogadalmat, hogy augusztus 20-ra az irányítása alatt álló Mátranováki Vállalat behozza a hónap elején szerzett 1250 tonnát lemaradását, szeptember 6-ig pedig 560 tonna terven felüli szenet adnak né,pgazdaságonkrtak. Kreffli Iván, a Mizserfat Vállalat főmérnöke örömmel fogadta a versenykihívást és hasonló harci programmal tűzott maga elé: a Mizserfat Vállalat, — amely abban az időben szintén adósággal dolgozott — visszaszerzi jó hírnevét. Sándor János elvtárs, a párosverseny kihívás napjától kezdve olyan műszaki intézkedéseket foganatosított, amelyek jelentősen elősegítenék a napi tervek rendszeres teljesítését. Az Alkotmány I. lejtősakna légaknatetőre egy 300 köbméter/perces ventilátort építettek be, amely a levegőellátást nagy mértékben megjavította. Ugyanebben az üzemben egy kisméretű tároló helyett nagyobb tárolót készítettek, amely szivattyúzás nélkül 36 óráig képes a vizet magába fogadni. Ezzel áramszükségletüket egyenletessé tették, mert a szivattyúzást a nap olyan időszakában végzik, amikor az egyéb széntermelő gépeknél legkisebb a fogyasztás. Az Alkotmány II. lejtősaknában a II. ereszkében, ahol szintén vízveszélyes területen folyik a művelet, egy menekülő vágatot készítettek, s ezzel biztosították a vízbetörés esetén a zavartalan menekülést. A Gáti 111. lejtősaknában az eddigi egy fejtés helyett négy munkahelyet telepítettek, s így a teljesítmény rendkívül megnövekedett. A Gáti 1 11. lejtésakna 6-os siklójában befejezték az elővárásokat, s s így előkészített frontfejtés áll rendelkezésükre, amelyen a jelenleg kimerülőfélben lévő frontfejtés után azonnal megkezdheti a termelést. Ezenkívül folyamatban van a Csipkés tejtésakna UIas ereszkéjében egy kisteljesítményű szállítógép nagyobb teljesítményűvel történő felváltásának munkálatai. Ezek a műszaki intézkedések sorozatos győzelem biztosítékai voltak a Mátranováki Vállalatnál. A Mátranováki Szénbányák Vállalat Sándor János műszaki igazgató versenybelépésének első napjától kezdve rendszeresen 100 százalék felett teljesítette napi tervét. A műszaki intézkedések mellett a kommunista bányászok és a sztahanovisták lendületes munkája biztosította az igazgatójuk által tett kötelezettségvállalás maradéktalan teljesítését. Az Alkotmány-aknában Répás Lőrinc vájár csapata az eltelt idő alatt 186, a Gáti üzemnél Nyerges János kétszeres sztahanovista vájár csapata 182, Csipkés üzemnél Hajas János csapata 170 százalékra fokozta átlagos teljesítményét. A műszakiak és a fizikaiak közös erőfeszítésének eredménye, hogy augusztus 20-ra a Mátranováki Vállalat az utolsó gramm tartozását is betörlesztette, s augusztus 30-án reggelre befejezte havi tervét, 31-én, teljesítve fogadalmukat, 1702,6 tonna szenet termeltek a havi terven felül. A Kisterenyei Szénbányák Vállalat dolgozói csatlakoztak a tatabányai VIII-as akna felhívásához, s megfogadták, hogy a bányásznap tiszteletére havi tervüket 100 százalékra teljesítik. A kisterenyei bányászok azonban adott szavukat nem váltják valóra, mert az augusztus 29-ig esedékes havi tervük teljesítésében mindössze 95,1 százalékos eredményt értek el. Az üzemek közül egyedül az újlaki bányaüzem dolgozói teljesítik fogadalmukat, példát mutatnak a többi üzem bányászainak. Augusztus havi esedékes tervükön felül már 326,6 tonna szenet termeltek. Példájukat azonban nem követik a fővölgyi üzem bányászai, akik csak 88.1, vagy a tordai üzem dolgozói, akik 04.8 százalékos havi tervteljesítést értek el. A lemaradást elsősorban a munkafegyelem lazasága s a hiányos műszaki vezetés okozza. Míg az újlaki üzemben a dolgozók becsülettel állják szavukat, a műszaki dolgozók állandó segítségnyújtása, s a munkafegyelem megszilárdítása meghozta az eredményt, addig a Tordas és Fővölgy üzemekben elsősorban a műszaki dolgozók hanyag munkája nyomja rá bélyegét a terv teljesítésére. Tordas-üzemben például legutóbb a rossz ácsolás következtében szakadás fenyegette a dolgozók munkáját. A biztonságosabb munka megteremtése érdekében a szénfal melletti dolgozók munkahelyüket otthagyva a főte biztosításához, az ácsolatok megjavításához fogtak. A Kisterenyei Szénbányák Vállalatnál a bányásznap méltó megünneplésére 939 dolgozó tett felajánlást, s közülük több mint 300 nem teljesíti adott szavát. 306 azoknak a száma, akik a Kisterenyei Vállalatnál 100 százalék alatt teljesítik előirányzott napi tervüket. Ezeknek, a műszaki vezetők nem adnak segítséget a feladatok maradéktalan teljesítéséhez. Nem biztosítják a széntermeléshez szükséges műszaki előfeltételeket. A szakszervezet sem vált a verseny gazdájává a dolgozók közül csak nagyon kevesen tudják, hogy a harmadik bányásza nap méltó megünneplésére bányászheti munkaverseny folyik. A munkafegyelem megszilárdításában is még mindig kevés eredményt értek el. Még mindig 12 fő marad távol igazolatlanul naponta munkahelyétől. Már csak néhány nap választ el bennünket a harmadik bányásznap megünneplésétől. Ezt látnia kell a szakszervezetnek is, mivel eddig a munkaverseny szervezését, de főképpen a verseny irányítását elhanyagolta, a legsürgősebben ki kell javítania. A munkafegyelem megszilárdításáért folytatott küzdelemben a népnevelők mellé vonják be azokat a becsületes dolgozókat is, akik nemcsak a terv maradéktalan teljesítése, hanem a munkafegyelem terén is példát mutattak. A műszaki vezetők a rendkívüli magas 100 százalékon alul teljesítők számának csökkentése érdekében valósítsák meg a munkamódszerátadásokat. A sztahanovista vájárokat ne egy csapatban , hanem külön-külön telepítsék. Osszák be olyan csapatokba, brigádokba, ahol munkamódszerük átadásával a tervet nem teljesítő csapatok és brigádok is vállai kötelezettségüknek eleget tesznek, mindennap teljesítik tervüket. Mennyit ér a fogadalom Kistoronyon ? Egy levél nyomában a kányási bányaüzemnél Augusztus 26-án szerkesztőségünk a következő levelet kapta: Kedves Elvtársak." Engedjék meg, hogy megírjam miért teljesíti tervét a kányási Béke-akna 60—65 százalékra. In kilencedik hónapja dolgozom Kártyáson, tehát ismerem a bányának minden munkálatát. A nyugati ereszke légvágataiban a szakadások akadályozzák a levegő körforgását, s ezért a munkahelyeken, a csúszdát román levegő hiányával küzdenek a dolgozók. A munkahelyeken és osztókon olyan víz van, hogy a csizmaszáron is bemegy. Az ácsolatok össze vannak töredezve, a fenntartókat mégis a szállításhoz csillézni osztják be. Engem is, mint fenntartóvájárt a nyugati sikló alá, másnap pedig a keleti fövc>naira küldtek csillézni. Megtörtént, hogy a hó végén sok bányásznak nem összegezték a műszakját és amikor a fizetési borítékot megkapta, öt műszakja is hiányzott. Ezért az első harmadból 15-en voltak reklamálni, három, vagy négy műszakokat. Olyan vájár is volt, aki háromszor ment a műszakját keresni, de Kormos Ferenc bányamester mind a három esetben azt felelte: „Nem érek rá ezzel foglalkozni, menni kell a bányába,"A villanylámpákkal is sok baj van. A legtöbbje csak három vagy négy óráig ég. A lámpáknak 25 százaléka nem használható. Mit csinál ilyen esetben a munka ilyen az, aki nem tudja kicserélni hibás lámpáját? Az I. számú siklóban előfordult, hogy a szállítókötelet a délutáni műszakban őszisszekötötték, a következő éjjeli műszakon beállították és amikor lement, három tele csille, ismét elszakadt, így 60, 70 csille szén esett ki a termelésből. Említésre méltó még az is, hogy a gépkocsik késői indulására panaszkodnak a munkások. A délelőtti műszak kiszállása után az autó csak 15.40 órakor indul, attól függetlenül, hogy a gépkocsi már megtelt. Az autó Kányádról Nagybátonyba 15.50 órakor ér be, a vonat pedig 16.10-kor indul. Tehát nincs idő a boltban vásárolni. Ezek a hibák elveszik a munkások kedvét a munkától és a szorgalomtól, de a felsorolt hibák mellett még sok más apró hiba akadályozza a terv teljesítését. Tóth Imre, a kányási bányaüzem fenntartási vájárja. Szerkesztőségünk levél alapján vizsgálatot folytatott, s megállapította, hogy a levélírónak teljes mértékben igaza van. A Kányási Vállalat ez évben, csak a februári havi tervét teljesítette, a többi hónapban jóval 100 százalék alatt termelt. E hónapban is, 28-ig 1335,9 tonna szénnel termelt kevesebbet a tervénél. Az üzemvezetők tudják, hogy a fenntartási munkálatokat elhanyagolták, mégis többletben előfordult, mint 25 év és 26 áv is, hogy a fenntartási és a beruházási munkálatokról a vájárokat szenelő munkahelyekre osztották be, bár a nyugati ereszkében a légvágatok rossz állapotban vannak. Sok a törött fa, különösen a kísérő légvágatban, de ugyanígy a csúszdafronthoz vezető légvágat is összeszakadt 4—5 méter hosszúságban. A harmadik és negyedik osztó közötti részen akísérő légvágatt pedig annyira elhanyagolt állapotban van, hogy bármelyik pillanatban összeszakadhat, mégsem végzik folyamatosan a fenntartási munkálatokat. A felügyelet, az aknászok és körletvezetők már nagyon rászoktak e fenntartókra. Ha valahonnan hiányzik egy munkaerő, oda biztos a fenntartók közül osztanak be valakit. Tóth Imre elvtárs (a levélíró) a fenntartáshoz kérte a beosztását, mivel, elég idős (64 éves), mégis gyakran előfordul, hogy a szállításhoz osztják be. Pedig a nyugati ereszke ötös osztóján a vizesárok végig betaposva áll és a víz a vasút között folyik. Így sárba, vízbe kell járni az ott dolgozó 70 bányásznak. Az elvégzett munkáért sem fizetik ki rendesen a kijáró összeget. S ezért június hónapban 9000, júliusban pedig 14.000 forinttal számoltak kevesebbet. Egyedül Nyerges József csapatánál 1751 forint értékű munkát nem vettek át és ezt azzal magyarázzák, hogy „tévedtek”.. Ez mind abból adódik, hogy az aknászok felületesen végzik a rájuk bízott munkát. Nem vezetik megfelelően a műszakokat. Kormos Ferenc bányamester is elnézte, hogy a múlt hónapban tíz embernek egyetlen egy műszakot sem írtak be az aknászok, annak ellenére, hogy azok rendesen jártak munkába. A gyakori kötélszakadások nagy mértékben akadályozzák a termelést. Augusztus 28-án a 11-ik ereszkében kétszer is elszakadt a kötél, amelynek megkötése igen hosszú ideig tartott. A gépkocsik indításánál is hibák mutatkoznak. Különösen a karancssági körzetbe utazók érzik ezt a legjobban. Augusztus 29-én délelőtt 9 órakor az éjszakási harmad dolgozói közül is 10—15-en várakoztak az indulásra, mert az előző kocsira nem fértek fel. Naponta másfél óra esik ki a termelésből, 10— 15 dolgozónál, mert későn érnek munkahelyükre. Ennek megszüntetését már kérték a tröszttől is, név szerint Brechó Lajos elvtárstól, aki azt a tanácsot adta, hogy oldják meg üdüléssel és betegszabadsággal. Május hónaptól húzódik ez az ügy, de senki nem tudja, mikor lesz elintézve? — Ezt kérdik a kányási üzem dolgozói is?!!! Tóth Imre elvtárs levele azt tükrözi, hogy felelősséget érez az üzem termeléséért, s bántja őt az a tudat, hogy a kányási vállalat a versenyben hátul kullog. Tudja, hogy az egyre növekvő szénadóssággal akadályozzák dolgozó népünk életszínvonalának emelését. Egy cél lebeg előtte: a hibák fölszámolásával minden nap teljesítsék kötelezettségüket, y