Szabad Nógrád, 1954. január (10. évfolyam. 1-8. szám)
1954-01-06 / 1. szám
MDP NÓGRÁDMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR 1954 JANUÁR 6. Ismertessük dolgozó népünkkel a mezőgazdaság fejlesztésének nagyszerű programmját Sedlmayr Kurt, Kossuth-di c’iós akadémikus — aki egyike volt azoknak, akiket az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehetett a Központi Vezetőség és a minisztertanács közös, a mezőgazdaság fellendítéséről szóló határozatának előkészítésében így ír a mezőgazdaság fejlődésében bekövetkezett új fejezetről: „A határozat nemcsak az egyik vagy a másik időszerű kérdéssel foglalkozik, hanem a mezőgazdaság minden ágát felöleli. Nem elégszik meg olyan rövidlejáratú intézkedésekkel, amelyek csak átmenetileg fokozzák a termelékenységet, hanem lerakja alapjait a nagyobb és biztosabb terméshozamok rendszeres növelésének is. Nem véletlenül foglalkozik tehát első fejezetében a talaj termelékenységének helyreállításával, amely nélkül terméseink tartósan nem javulhatnak. Maga a jó termőföld azonban még nem minden. Nem csupán a kutatók, a gazdák is tudják, hogy korszerű, agrotechnika, gondos növényápolás és jó vetőmag nélkül a trágyázott talaj sem adhat jó termést. Az állatállomány fejlődése biztosítja lakosságunk ellátását több tejjel, több zsírral, hússal, több gyapjúval. Ugyanakkor a nagyobb trágyatermés visszahat a talaj termelékenységére is. Az ezzel kapcsolatos intézkedések csak akkor lehetnek eredményesek, ha jobb szervezéssel, korszerűbb, jobb gépekkel, s a mezőgazdasági szakemberek fokozottabb bekapcsolásával segítjük a munka termelékenységét. A párt és a kormány a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló határozatát, a nép életkörülményeinek megjavítása, a magyar föld felvirágoztatása érdekében hozta. Hisz fejlesztenünk kell a könnyű- és élelmiszeripart, jelentősen bővítenünk kell a közfogyasztási cikkek termelését. Ennek eléréséhez pedig gyorsírt ütemben kell fejlesztenünk mezőgazdaságunkat, amely a lakosságot élelmiszerrel, a könnyű- és élelmiszeripart nyersanyaggal látja el. Tehát az életszínvonalemelkedés anyagi feltételeit elsősorban a mezőgazdasági termelés fejlesztése útján kívánja pártunk és kormányunk biztosítani. E mezőgazdasági programm megvalósítása az egész magyar nép ügye. Hegedűs András elvtárs mondotta a Központi Vezetőség ülésén: „A mezőgazdasági termelés általános fellendítése mindenekelőtt a pá.tagok lelkes és fáradhatatlan munkáján múlik. Csak a párt képes mozgósítani a dolgozókat városban és falun egyaránt e hatalmas prgram végrehajtására és irányítani ezt a hatalmas és sokoldalú munkát, amely a mezőgazdaság rendkívüli elmaradottsága elszámolásáért most kezdetét veszi.” Ahhoz, hogy a falusi pártszervezetek céltudatos, szervező és meggyőző munkát folytathassanak a falusi lakosság körében és mozgósítani tudják azokat a mezőgazdasági Programm végrehajtására — fáradhatatlanul tanulmányozni kell a mezőgazdasági programmot. Enélkül nem lehet szó a falun folyó agitációs munka megjavításáról, mert bármilyen teljesek és konkrétak is az irányelvek, ha azokat párttagjaink, népnevelőink nem ismerik, nem képesek ezen irányelvek megvalósítására mozgósítani a mezőgazdaság dolgozóit. A mezőgazdasági programm olyan agitációs érveket ad a népnevelők kezébe, amilyenekkel a földosztás óta nem rendelkeztek. A falvakban, állami gazdaságokban, gépállomásokon, mezőgazdasági termelőszövetkezetekben, az egyéni gazdaságokban most tanulmányozzák a határozatot, most ismerkednek azokkal a konkrét feladatokkal, amelyeknek végrehajtói a mezőgazdaság dolgozói lesznek. Most kell tehát a felvilágosító szó, hogy a dolgozók tisztán lássák mikor, mit, hogyan és miért kell megvalósítani. Azonnal szükség van az agitáció megjavítására, mert népnevelőinknek el kell vinniük mindenkihez a határozatot. A pártszervezeteknek tehát most különösen nagy gondot kell fordítani a felvilágosító munkára, felolvasásokat, beszélgetéseket, előadásokat és beszámolókat kell tartaniok a mezőgazdasági programm anyagáról. Ez most a falusi politikai munka legfőbb tartalma, s ez kell hogy legyen a jövőben is. Persze súlyosan tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a mezőgazdasági programm megmagyarázása ki lélegzetű, gyorsan végetérő kampányt jelent. A politikai, kivilágosító munkának állandónak, magas színvonalúnak t il lennie. És ez a politikai agitáció csak akkor hatékony, ha szrcc kanalaiban van a gazdasági feladatokkal, amelyeknek megoldását több helyen már meg is kezdték. Például a termelőszövetkezeti tagság körében folytatott agitációs munka csak akkor lesz eredményes, ha a tagság megérti, hogy anyagi jólétének növelése, a munkaegységre kifizetett részesedés, a természetbeni , s részbeni jövedelem emelése csakis úgy lehetséges, ha minden módon fejlesztik a közös gazdaságot, növelik a földek terméshozamát, fejlesztik az állattenyésztést. így gondolkoznak ma már a cered-tótújfalui Búzakalászban, ahol új juhakat építenek a növekvő juhállomány számára. Példának hozhatjuk fel a kisterenyei Vörös Csillag tsz-t is, amelynek tagsága ez évben növelni fogja a sertésállományt. Tehát a politikai és a gazdasági feladatok helyes összekapcsolása egyet jelent a több zsírral, hússal, gyapjúval, a gazdagabb életmóddal, a mezőgazdasági programm sikeres végrehajtásával. A pártpolitikai munká a gazdasági sikerek alapja. Így most már nem nehéz megállapítani, hogy azok a pártszervezetek, népnevelők, akik nem tanulmányozzák mélyrehatóan, helyesen a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározatot, nem tudnak ,— de nem is tudhatnak — hatékonyan beleavatkozni a mezőgazdasági programm végrehajtásáért folyó harcba. Ezért most az a legfontosabb feladat, hogy a járási pártbizottságok megtanítsák az alapszervezetek vezetőségét a határozat tanulmányozására, ismertetésére, hogy azok az új tartalmú, politikai felvilágosító munkán keresztül napról-napra, újra és újra meg tudják nyerni a tömegeket a határozat végrehajtásának. A harcos, szervező, konkrét, politikai agitációnak azt kell eredményeznie, hogy minden dolgozó parasz megismerje a határozatot. Segítsenek kidolgozni e határozat alapján a helyi terveket, amelyek számba veszik az összes helyi lehetőségeket és erőforrásokat. Álljon helyt, kezdeményezzen, vezesse a dolgozókat minden pártszervezet a maga helyén, minden kommunista a maga helyén, mert így válik valóra egész népünk ügye, az egész párt ügye, a mezőgazdasági határozat A Szovjetunió sok kerületében egyre nagyobb területen vetnek és ültetnek különböző mezőgazdasági növényeket. A kolhozok és szovhozok a géppel történő megművelésre leginkább alkalmas, régebben megműveletlen földeket vetnek be. A képen: Az új földek egyengetése a „Szikra"-kolhozban (Turkmen SzSzK). Jövőre itt gyapotot ültetnek. (Fotó V. Kosevoj) AZ EGÉSZ DOLGOZÓ NÉP ÜGYÉRŐL BESZÉLNEK... Gömöri Henrik, a megyei tanács agronómusa: Mezőgazdaságunk előtt nyitva áll az út a helyi lehetőségek kihasználására A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és minisztertanácsi határozat és Hegedűs elvtárs beszámolója mezőgazdaságunk általános fejlesztése szempontjából, megyénkben is óriási horderejű, a lefektetett irányelvek világos utat mutatnak munkánk további viteléhez. A beszámoló olyan sokoldalú és tárgyilagos, hogy minden pontjával való részletes foglalkozás esetén az egész újság kevés lenne, azonban megyei viszonylatban mégis szeretnék egypár kérdéssel foglalkozni. A kenyérgabona termés átlagának katasztrális holdanként 1—1,5 mázsával való felemelésénél kezdem. Ha megyénkben a kenyérgabonát a vetésforgónak megfelelő helyére helyezzük, ha az alapvető előkészítő, agrotechnikai műveleteket maradéktalanul elvégezzük (mélyebb szántás, beérett morzsás,ékes talaj, idejében való nemesítst, csiávázott vetőmaggal való keresztsoros vetés) az említett terméstöbbletet már megkaptuk. Most hozzáveszem a tavaszi fejtrágyázást, fogaisolást (heragerezést), a gyomtalanítást, az idejében valló szemveszteség nélküli aratást, hordást és cséplést, máris túltéljesítettük a kitűzött feladatokat. Természetesen a nagyobb termés eléréséhez megfelelő mennyiségű csapadék is szükséges. De ha a fentieket betartjuk, kellemetlen meglepetés nem érhet bennünket, sőt kenyérgabonaproblémánk is megoldódik. Ezen műveletek, kivéve a műtrágyával való fejtrágyázást, minden különösebb anyagi befektetés nélkkül keresztülvihetők. Megnövekedett állateroményünk az eddiginél sokkal több és fehérjében gazdag takarmány és takarmánygabona termelését kívánja. Nem mindegy az, hogy egy levágott szarvasmarhában 200 vagy 300 kilogramm tiszta hús van. Megyénkben például a levágott hízott sertések átlagsúlya — kukorica és árpa hiányában — 125—130 kilogramm, holott azokat 150—160 kilogrammos súlyra lehetne,a megfelelő mennyiségű takarmány etetésével felhizlalni. A súlytöbblet 90 százaléka pedig zsírban jelentkezik. De vegyük csak a szarvasmarhát. Az lenne a helyes, ha például a nagykereszturi tsz, vagy Kovács György egyénileg dolgozó paraszt istállójában 15—16 literes törzskönyvezett tehenek állnának, nem pedig a vásáron összeszedett, legjobb esetben 8—10 literesek. Igaz, hogy a kitenyésztet, törzskönyvezett szarvasmarha nevelése drágább, de ha a napi 7—8 liter tejdifferenciát csak négy hónapos időre is szabadpiaci áron számolom, már meg is térült a különbözet. Megyénkben igen sok hasznavehetetlen terület van, ami mezőgazdasági termelésre nem alkalmas. Azonban gyümölcs, és szőlőtermelés, ezen a területenigen kifizető lenne. Például a pásztói járás déli részén a hazai szőlő, diósjenő környékén a télikörte, Sámsonháza vidékén a besztercei szilva, a balassagyarmati járás homokasiabb vidékén pedig a földieper fizetne jól. Annak ellenére, hogy megyénket nem szeli át bővizű folyó, amelynek segítségével biztosítani tudnánk az öntözést, azonban a helyi adolságaik felkutatásával találunk más lehetőségeket. Ezek kihasználásával sokat segíthetünk megyénk lakosságának zöldségellátásában. A gépesítés fejlesztése helyes és kívánnatos, azonban a gépesítést egyes helyien oly mértékben kell alkalmazni, ameddig azt gazdaságosan ki _is _ lehet használni. Megyénk területén különösen a szécsényi, Salgótarjáni, járásban, éppen ezért az i@ás állományt kellene inkább fejleszteni. Tervüket (talaijimunka, vetés, aratás, trágyahordás) gépi erőre állították be. A munkálatok legtöbbször összetorlódnak üzemzavar, késői tavaszodás esős időjárás, stb. miatt a gépek nem tudnak dolgozni,viszont a tsz-ek ragaszkodnak a szerződéshez és várnak. Persze ilyenkor a munka megkésik, vagy egyáltalán nincs is elvégezve. A két járás, domborzati viszonya miatt a gépek nem is tudnak megfelelő mennyiségű és minőségű munkát végezni, de amikor már minden kötél szakad, a lassú, egyoldalú szántáshoz folyamodnak. Ez azonban taajvárdorlást idéz eő, ami a termőtalaj elvékonyodását vonja maga után. A mi célunk pedig éppen a talaj vastagítása. Nagy munka vár a tervek elkészítésénél és végrehajtásánál az agronómusokra. Hiszen gondoljnk csak arra, hogy egy épület csak akkor lehet tartós, ha az alapokat hozzáértéssel, szakszerűen rakjuk le. Megyéink mezőgazdasági termelésének felemelésében pedig minden jótanácsra szükség van. Összefogunk, s sikerül olyan tervet készíteni, amelynek végrehajtásával a kormányprogrammban kitűzött célokat megvalósítjuk, se túlszárnyaljuk. Lizsnyánszki Antal, a Salgótarjáni Acélárugyár főmérnöke : A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat megnövelte felelősségünket A kormány programmja már 1953 második felében fokozottabb felelősség elé állította a Salgótarjáni Acélárugyár műszaki és fizikai dolgozóit a közszükségleti cikkek gyártása terén. Ez a felelősség 1954. évi tervünkben még jobban fokozódik, mert a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a minisztertanácsnak a mezőgazdaság fejlesztésére hozott határozata további feladatok végrehajtását szabja meg számunkra. A Salgótarjáni Acélárugyár 1954-ben 1720 tonna mezőgazdasági gépalkatrészeket — közöttük ekealkatrészeket, kész ekefejeket, kultivátorokat, boronatárcsákat stb. — termel. Míg 1953-ban csak ekealkatrészeket gyártottunk, addig 1954-ben az újabb feladatok mellett 10.000 darab fogatos szerelt ekefejeket is készítünk, amit részben az egyéni gazdálkodók, részben pedig a nagyüzemi mezőgazdálkodás rendelkezésére bocsátunk. A Központi Vezetőség és a minisztertanács határozata értelmében a mezőgazdasági termelés gépesítésére és a gépállomások munkájának megjavítása érdekében 1954-ben a traktorgyártáshoz 400.000 darab kovácsolt kapaszkodót és húzott rúdacélt gyártunk. A tárcsás boronához pedig 120.000 darab boronatárcsalapot, sajtolt kapakeretet és késeket. A silózáshoz 40.000 darab silókést, míg a traktorekéhez szántóvasakat és kormánylemezeket kesztünk majd A mezőgazdasági gépalk készek és szerelvények mell. igen fontos és a mezőgazdaságban nélkülözhetetlen szerszámokat gyártunk. Ezek közül is elsősorban a különböző típusú villák gyártását kell kiemelnünk. 1954-ben 180 százalékkal több mezőgazdasági villát fogunk biztosítani a dolgozó parasztság számára. Gyártási tervünkben szerepel 1100 tonna szekértengely, 100 tonna gereblye elkészítése is. A fentieken kívül egyéb, igen fontos árufajták termelésének kifejlesztése már folyamatban van. Ilyenek például a lópatkósarok, különböző huzalféleségek és huzalszegek készítése. Csupán szegekből több mint 50 ezer tonnát gyártunk 1954-ben. 1953- ban meglehetős lemaradás mutatkozott az ekekormánylemezek gyártásában. A gyár műszaki vezetősége ezt a hiányosságot saját erejéből kívánja megoldani, mégpedig úgy, hogy az acélöntödében tervbe vettük a kormánylemezek részére szükséges minőségi triplex-öntecsek gyártását, amelyet az ózdi hengerműben készíttetünk ki. A mezőgazdaság részére igen fontos szeráruk a különböző kapatípusok. A kapák tömeges gyártása érdekében 1954-ben feltétlen fokozni fogjuk a kapák hengereléssel történő előállítását. Ezeken kívül még számos más mezőgazdasági szerárut is gyártunk, közöttük 200 tonna fejszét, 200 tonna csákányt, kovácsolt ásókat, lapátokat és kaszaverő szerszámokat. 1954- ben tovább folytatjuk harcunkat a minőség megjavításáért. Ezért nagyobb gondot fordítunk az alapanyag átvételére, hogy a gyártásba csakis olyan anyagok kerüljenek, amelyekből kifogástalan áruk készíthetők. A termelékenység fokozása érdekében újabb beruházásokat is eszközlünk, mégpedig olyan helyen, ahol elsősorban is a lakosság áruellátását tudjuk fokozottabban biztosítani. A huzalszeg gyártására már 1954 elején 20 darab új szegvezőgépet állítunk munkába. A lópatkósarok gyártására több csapmaró és menetmángorló gép üzembeállítását tervezzük az év elejére. Ahhoz, hogy az 1954. évi tervfeladatokat sikeresen végrehajthassuk, a termelékenység növelése mellett a dolgozók munkakörülményeit is kedvezőbbé kell tennünk munkavédelmi beruházásainkkal. 1954- ben megépítjük a kazánházi és főműhelyi fürdőt, míg a gazdasági szerszámárugyár b - üzeme részére üzemi WC-t létesítünk. Ugyancsak ebben az üzemben megépítjük a szalagcsiszoló-porelszívó berendezést. Elkészítjük a gyári teherfelvonó biztonsági berendezéseit, továbbá a daruk emelőmotorjának végkikapcsoló berendezéseit. A salakkötélpálya csilléi alá a veszélyes helyeken biztonsági hálót szerelünk fel. Ezek mellett még számos kisebb munkavédelmi beruházást is tervbe vettünk a munkakörülmények mutatása céljából, amelyek mind-mind a Központi Vezetőség és minisztertanács határm j iának AZ ÚJ TERVÉV ELSŐ NAPJÁN A NÓGRÁDI SZÉNBÁNYÁSZATI TRÖSZT üzemeinél az új tervév zökkenőmentes beindítása érdekében lelkes előkészítő munkák folytak. Az új tervév első műszakjának termelése ennek ellenére a szénmedence legtöbb üzeménél nem hozta meg a várt eredményt. A bányavállalatok közül az első műszakon egyedül a mizserfai vállalat dolgozói érték el a 100 százalékot. Az üzemek közül pedig a kisterenyei vállalat Újlak II. lejtősaknája került az élre 108 százalékos eredményével. Ebben az üzemben Kolocsányi Ferenc csapata az előirányzott 114 csille helyett 19-et rakott, Szelei Béla csapata pedig 9.7 csillés terve helyett 15 csille szenet termelt. A szénbányászati tröszt többi üzemeiben azonban jelentősen visszaesett a termelés. A zagyvai vállalat dolgozói például, akik decemberiben átlagosan 111.9 százalékos tervteljesítést harcoltak ki, az új tervév első harmadában mindössze 60.8 százalékot értek el. A mátranováki bányászok decemberi ill.6 százalékos eredménye is 89.8 százalékra csökkent az új tervév első műszakján. Az első termelési nap befejezése után mégis legtöbb üzemnél megjavult az eredmény. Az új tervév első munkanapján bányavállalataink az alábbi sorrendet érték el: Mizserfa 104.8 Nagybátony 100.2 Ménkes 100.1 Róna 100 Kártyás 100 Kisterenye 100 Tiribes 98.6 Mátranovák 94.3 Zagyva 86.5 A Nógrádi Szénbányászati Tröszt 99.3 százalékkal zárta az új tervév első termelési napját.* A SALGÓTARJÁNI ACÉLÁRUGYÁR dolgozóit az 1954-es terév első munkanapján fúvószenekar fogadta. Jó hangulatban kezdődött az első műszak, miközben a gyárrészleg műszaki vezetői, majd a dolgozók üzemrészenként röpgyűléseket tartottak, ahol megszabták termelési feladataikat. Az acélárugyárban ez alkalommal a szervező üzem dolgozói harcolták ki az első helyet 155 százalékos teljesítményükkel. Második helyre a vasöntöde került 103.3 százalékkal, a hideghengermű 100.3 százalékos eredményével pedig a harmadik helyet foglalta el az üzemek közötti versenyben. A ZAGYVAPÁLFALVI ÜVEGGYÁR dolgozóinak és műszaki vezetőinek jó előkészítő munkája zökkenőmentessé tette az új tervevre való átmenetet. A gyár dolgozói az első munkanapon 106 százalékra teljesítették húzási tervüket. A gépüzem brigádjainak versenyében a negyedik csoport került az első helyre, a harmadik csoport pedig a második helyezést harcolta ki. Az egyéni dolgozók közül Jászfalvi Walter sztahanovista vágó 180 százalékos eredményével az új tervsikeres megvalósulását célozó évben is biztosította magának rár j az első helyet,