Szabad Nógrád, 1956. február (12. évfolyam. 9-17. szám)
1956-02-01 / 9. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKf mdp nógrádmegyei pártbizottságának lapja XIL ÉVFOLYAM, 9. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR 1956. FEBRUÁR 1. A kommunista sajtó nagyszerű hivatása Ma 14 éve annak, hogy Rózsa Ferenc elvtárs szerkesztésében megjelent pártunk illegális központi lapja a Szabad Nép. Az ezernyi veszély és ádáz üldözés közepette megjelenő marxista-leninista típusú forradalmi újság bátran harcba szólította a magyar munkásosztályt és egész dolgozó népünket a Hortfay-uralom, a német fasizmus ellen. Mozgósította, szervezte és nevelte dolgozó népünket a fasizmus, a rabló háború ellen a nemzeti függetlenségért, a dolgozók felszabadulásáért, s a békéért vívott küzdelemre. Ma éppen úgy — mint akkor — a Szabad Nép a magyar nép védelmezője és éles fegyvere, tanítója és szervezője. Ezért nyilvánította a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa minden év február elsejét a magyar sajtó napjává. „A Szabad Népnek — állapítja meg a határozat *— az elnyomatás éveiben és a felszabadulás után jelentős része volt népünk küzdelmeiben és győzelmeiben. Harcokban és sikerekben gazdag útja során milliók szellemi kenyerévé vált. Éles fegyver szabadságunk és nemzeti függetlenségünk védelmében, a szocializmus építésében. A Szabad Nép magasra emeli a proletár internacionalizmus, a Szovjetunióhoz való rendíthetetlen hűség diadalmas zászlaját. Szilárd helytállásra neveli a béke minden magyar hívét az imperialista háborús gyújtogatókkal szemben. E határozatban kifejeződik dolgozó népünk szeretete és megbecsüléssé népi demokráciánk sajtója iránt. Sajtónk a dolgozó tömegek, népünk sajtója. Minden sorát, minden betűjét a nép odaadó szolgálatának szelleme hatja át. Fegyver pártunk kezében, elszakíthatatlan összekötő szál pártunk és a dolgozó tömegek között. A mai magyar sajtónak is megvannak a maga ősei. Joggal hirdetjük, hogy mindannak, ami a Kossuth, Petőfi, Táncsics által szerkesztett újságokban jó és előremutató volt — mi vagyunk a folytatói. A mai Szabad Népnek természetesen a legális és illegális magyar kommunista sajtó, a Vörös Újság, az Új Március, a Kommunista, a Dolgozók Lapja az elődei. De a legnagyszerűbb előd és példakép mint pártlapnak , a lenini Iszkra és a lenini-sztálini Pravda. A Szabad Nép a marxista-leninista pártnak, a magyar munkásosztály és egész dolgozó népünk élcsapatának, pártunknak a lapja, amely milliókhoz szóló néplap, olyan újság, amely a nép ügyét szolgálja, eljut a tömegekhez, amelyet a tömegek a magukénak éreznek. Ez a párt befolyásának, a párt erejének köszönhető. A Szabad Nép nagy olvasottsága azzal magyarázható, hogy soha nem volt olyan párt Magyarországon, mint a mi pártunk. Soha nem volt párt, amelyet a tömegek ennyire megszerettek volna, amelyben ennyire bíztak volna, amelynek szavát, tanításait, útmutatását ilyen érdeklődéssel várták volna minden politikai helyzetben és egyéni életük minden helyzetében is. Az a bizalom, amely a Szabad Nép — és a többi pártlapok — felé megnyilvánul, és amelynek nagy elterjedtségét köszönheti — az a magyar nép bizalma a párt iránt. Az az érdeklődés, amellyel dolgozó népünk a párt lapjait várja, az a magyar dolgozó nép érdeklődése a párt szava, a párt útmutatása iránt. Természetes azonban, hogy a párt lapjai, elsősorban a Szabad Nép, a maga munkájával is hozzájárult ahhoz, hogy a párt befolyása a felszabadulás óta ilyen nagymértékben kiszélesedett, ilyen hatalmas. A sajtó a szocializmus építésének fontos fegyvere. Egyre szorosabb kapcsolatot teremtenek a sajtó munkásai a dolgozókkal. Bíráló, a hibákat feltáró tevékenységével éppen úgy, mint a jó, követendő példák felmutatásával, segít a munka jobb elvégzésében, a vállalt feladatok teljesítésében, új még nagyobb feladatok vállalásában. Egyre jobban elősegíti az új szocialista munkamódszerek kialakítását, amelyek az ipar műszaki színvonalának emelését, az önköltség csökkenését, a termelékenység emelését szolgálja. A Szovjetunió élenjáró mozgalmainak egyre rendszeresebb ismertetése mellett nagy szerepe van abban, hogy a különböző hazai újítások, új munkamódszerek elterjedjenek és a szocialista építés emelőivé váljanak. Beszámol a dolgozó parasztok legjobb törekvéseiről, élenjáró tapasztalatairól, a kulákság ellen vívott lankadatlan harcáról. A termelőszövetkezeti mozgalom erősödésének a megmutatása fegyver dolgozó parasztságunk kezében a falu szocialista átalakításáért vívott küzdelemben. A pártsajtó egyre jobban közreműködik a párt előtt álló szervezési és nevelési feladatok megoldásában. A pártmunka tapasztalatainak alapos tanulmányozása és ennek széleskörű elterjesztése a sajtó egyik fontos feladata. E feladat teljesítésével elősegíti az újság a pártszervezetek egész munkájának nagyobbarányú megjavítását és a pártszervezetek ideológiai és szervezeti egységének további megszilárdulását fogja szolgálni. A Szabad Nép élenjár a kultúrforradalom alapvető kérdéseinek megoldásáért, az új, tartalmában szocialista, formájában nemzeti kultúra megteremtéséért folyó küzdelemben. Megtisztelő feladata a sajtó munkásainak a Szovjetunióhoz való hűség ápolása és terjesztése. A rendszeres cikkek, riportok közlése a kommunizmus nagy építkezéseiről, a Szovjetunió életéről, mutatja a Szovjetunió jelenét, de a mi hazánk ragyogó jövőjét. Ezzel szemben az imperialista sajtó az új világháború előkészítésének az eszköze. Alapvető törekvése, hogy a rágalmak pergőtüzét zúdítsa hazánkra,hogy megtévessze dolgozó népünket. A különböző rémtörténetek leírásainak, szenzációhajhászásnak az a célja, hogy elkábítsa a dolgozókat, elterelje a tömegek nyomorúságos helyzetéről a figyelmet. A Szabad Nép és a többi pártlapok sikerrel tudják a feladataikat megoldani, mert egyre szorosabban összeforrnak dolgozó népünkkel. Dolgozóink körében is egyre nemesebb szenvedéllyé válik az írás. Mi fűti dolgozóinknak ezt a nemes szenvedélyét? Mi ad erőt tolluknak, hogy napi munkájuk mellett rendszeresen hírt adjanak eredményeikről, életük eseményeiről? Mi serkenti a levelezőket, hogy írásaikban bátran feltárják fogyatékosságaikat? A munkásosztály, s egész dolgozó népünk felelősségérzete, hogy a gazda szemével nézik az üzemeket, a falusi élet problémáit. Szabad hazánk iránti olthatatlan szeretet, amelynek erősítésén, felemelésén munkásparaszt levelezőink nemcsak szerszámmal, hanem tollal a kezükben is fáradoznak. A levelezők érzékeltetik dolgozó népünk hangulatát, érzelmeit, véleményét. Mutatják, hogy egy-egy területen hogyan hajtották végre a párt és a kormány határozatait. Hírt adnak a tömegek között születő számtalan kezdeményezésről, így az építés új tartalékait tárják fel. A levelezési mozgalom a tömegek ellenőrzésének fontos megnyilvánulása, amely elősegíti az alulról jövő bírálatot széles kibontakozását. Ma már egyre több levelezője, tudósítója van a megyei lapunknak is. Havonta 200—230 db levelet kapunk. Köztük olyanok írnak mint Urbán Béláné, maconkai háziasszony, Vidovszki András, felsőpetényi tanácstitkár, Sárai Lajos, mátranováki igazgató. A levelezési mozgalom ilyen fejlődése népi demokráciánk demokratizmusának fényes bizonysága. Ma nálunk törvény biztosítja, védi azokat, akik leveleikkel, bejelentéseikkel a sajtóhoz fordulnak. Senkinek nincs joga, hogy a bírálatot elfojtsa, visszautasítsa. „A sajtó — mondja Sztálin elvtárs — a legerősebb fegyver, amelynek segítségével a párt, a maga, neki szükséges nyelvén minden nap, minden órában beszél a munkásosztállyal.” Most amikor a második ötéves terv végrehajtását kezdte meg dolgozó népünk, amikor fokozott erővel kell harcolni a különböző imperialista mesterkedések ellen, fokozott felelősség hárul a sajtó munkásaira. Még pontosabban, még jobban fogjuk informálni dolgozó népünket az ország életéről, mint eddig: még inkább észrevesszük az újat, az előremutatót, mint eddig; még eredményesebben mutatjuk meg a termelési feladatokat, mint eddig; még jobban segítjük a jó tapasztalatok közlésével pártszervezeteinket, mint eddig. Pártunk és dolgozó népünk a sajtó munkásai felé tanúsított megbecsülését úgy háláljuk meg, hogy feladatainkat még magasabb újságírói színvonalon, népszerűbben, színesebben oldjuk meg. Harcolunk a párt politikájának minden eltorzítás nélküli végrehajtásáért. Egész dolgozó népünk joggal várja el a sajtó munkásaitól, hogy sokoldalúan, a valóságnak megfelelően legyen a lap szerkesztve Legyen benne dolgozó népünk hősi munkájának nagyszerű eredményei, mellette bátran bíráljuk a hibákat, amelyek társadalmunk fejlődését gátolják, nyílt, őszinte, írásokkal segítsük egész dolgozó népünk alkotó munkáját. Legújabb szövetkezeti községünk: Szúpatak Szúpatak községi pártszervezetének következetes, meggyőző politikai felvilágosító munkája és a párttagok példamutatása lehetővé tette, hogy a község minden dolgozójának részvételével szövetkezetet alakítsanak. Vasárnap, január 29-én, délelőtt ünnepélyes keretek között alakult meg a Béke Termelőszövetkezet. Az újonnan alakult szövetkezet 54 családdal, 81 taggal, 450 hold földdel (a község földterületének 100 százalékán) kezdi meg a munkát. Elnöknek ifj. Szlifka Pált választották. • ; : •j : ! •; • A MAI SZÁMBAN: Egy levél nyomában. (3. old.) — „Egy terv, amelyhez fogható még nem volt a történelemben.“ (4. old.) — Névnap. (4. old.) — Hogyan teljesítették a kollektív szerződést a kisterenyei bányaüzemben. (5. old.) — Életmentés. (6. old.) — „Dübörög a Karancs ..(6. old.) — Úttörő híradó, sport. (6. old.) A dolgozó parasztság felemelkedésének útja a nagyüzemi, szövetkezeti gazdálkodás A megyei termelőszövetkezeti tanácskozás Az MDP megyei bizottsága és a Megyei Tanács végrehajtó bizottsága január 29-én, vasárnap Salgótarjánban, mintegy 400 részvevővel termelőszövetkezeti tanácskozást rendezett. A részvevők között ott voltak a megyei és a járási pártbizottságok vezető elvtársai, Lőrincz József elvtárs, az MDP Központi Vezetősége mezőgazdasági osztályának vezetője, a megyei tanács vezetői, a tömegszervezetek képviselői, a termelőszövetkezetek élenjáró tagjai, a gépállomás igazgatók, tanácselnökök s agronómusok. Az elnöki megnyitót Jakab Sándor elvtárs, az MDP megyei titkára tartotta. Üdvözölte a megjelenteket s méltatta a tanácskozás politikai és gazdasági jelentőségét. Ezután felkérte Tóth Béla elvtársat, a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetőjét, hogy tartsa meg előadását a megye termelőszövetkezeteinek helyzetéről s az idei feladatokról. Az elmúlt év eredményei kedvezőek voltak a mezőgazdaságban. A legtöbb szántóföldi növény 1955. évi terméseredménye felülmúlta az előző öt év termésátlagát. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek termésátlaga éppen a gépi talajművelés és jobb növényápolás következtében a meghaladta az egyéni gazdaságok termésátlagát. Megyénk parasztsága vénytermelési és állattenyésztési vonatkozásban jelentősen hozzájárult az országos eredmények eléréséhez. Terméseredményeink, különösen alegtöbb növénynél jelentősen a Jászosoknál elérték, sőt egyes növényféleségeknél túlszárnyalták a kedvezőbb éghajlatú és talajadottságú megyék átlagait. TERMÉSÁTLAGOK: Az állattenyésztés számszerű emelkedésén keresztül teljesítettük a 100 kh szántóra eső sűrűségi tervet. Hozamok tekintetében is fejlődést értünk el. Az összes állattenyésztési ágazatok eredménye alapján tudja megyénk elérni az országos harmadik helyezést. Termelőszövetkezeteinknél az összbevételek 52,1 százalékát tette ki az állattenyésztésből fakadó jövedelem a múlt évi 45,8 százalékkal szemben. Az állattenyésztésen belül igen komoly eredményként értékelhető tsz-eink fokozatos bekapcsolódása a szarvasmarrha-tenyésztésbe. A szarvasmarha-tenyésztés gazdasági és népgazdasági jelentőségének felismeréseként tsz-eink szarvasmarhalétszáma 9,7 százalékkal, ezen belül a tehénlétszám 1,8 százalékkal nőtt. Több tsz-ünk, így például a karancskeszi Szabadság, karancskeszi Rákóczi Tsz, ahol eddig szarvasmarha-tenyésztés nem folyt, tenyészetet állított be. A jövedelmezőség fokozása érdekében, feltétlenül fontos, különösen a tehénlétszám emelése. Erre meg is van a biztosítékunk. megyei átlag tsz-átlag Búzából 8,5 mázsa 9,6 mázsa Tavaszi árpa 9,2 mázsa 8,5 mázsa Őszi árpa 10,4 mázsa 11,0 mázsa Egyre több azoknak a ver*»elő*szövetfezeteknek a száma, amelyek büszkék tehenészet iatc A berkenyei Petőfi Tsz-ben Bertók István elnök elvtárs helyes kezdeményezése és vezetése nyomán az előző évben levő 19 darabos tehénlétszámot ebben az évben 30-ra növelik. Nem kevésbé járult hozzá ehhez az emelkedéshez , az a tény, hogy az elmúlt évben a 19 tehén után csupán tejből 110 000 forint bevétele volt a tagságnak. Könnyen ki lehet számítani, hogy ez a bevétel tehenenként közel 6000 forintot jelent. Ilyenformán nem leet csodálkozni, amikor Berták elvtárs nem kis büszkeséggel, az egyik értekezleten a tsz „nehéziparának” nevezte a tehenészetet. Elmondta továbbá, nem ért egyet azokkal az elvtársakkal, termelőszövetkezeti vezetőkkel, akik lovaikat agyondédelgetik, valósággal ellopják a takarmányt más állatok elől a lovak számára. Nálunk, mondotta, „egy szál takarmány, vagy abrak nem megy másfelé, mint rendeltetési helyére”. Igaza van Bertók elvtársnak. Ma már a gépesítés fokozatos alkalmazásának idején, szükségtelen a lovak előtérbe helyezése, pedig tsz-eink nagy részénél a mérleg serpenyője, erősen a lovak oldalára billen. Elég, ha csak két, valamennyiünk által ismert, egyébként jól működő tsz példáját hozom is fel. Az egyik a diósjenői Tolbuchin, ahol 18 tehén mellett 11 ló van. A tehénállomány jelentőségének lebecsülése jut kifejezésre abban is, hogy ebben a tsz-ben például a sertésgondozó megkapta a fialás utáni 6 darab prémium malacot, míg a tehéngondozó 100 százalékos ellési és felnevelési eredmény mellett prémiumban nem részesült. A lebecsülést bizonyítja az a tény, hogy mindössze 2,7 köbméter silógödör űrtartalom esik számos állatonként, az egyébként szükséges 7 köbméterrel szemben. A másik tsz a celedi Búzakalász, ahol az összes szarvasmarha 50 százalékát teszi ki a lovak száma. A tehénlétszámmal szemben pedig, amely 16 darab, 20 darab a ló. A szarvasmarhatenyésztésben dolgozók itt sem részesültek prémiumban. Mennyivel helyesebb lett volna, ha például a takarmányozást végző lovaink helyett — melyek általában minden tsz-ben, mint a dinnye olyan gömbölyűek — ökröket állítanánk be a takarmányozásra. Rövid időn belül, ezek az állatok 2—3 mázsával növelnék testsúlyukat, és értékesítésükön keresztül, javítanánk dolgozó népünk húsellátását, jelentősen csökkentenénk a tsz húsbeadási kötelezettségét. Igaza van abban is, hogy minden tsz-elnök elsőrendű kötelessége, megértetni a tsz-ek egész tagságával, de különösen a fogatosokkal, hogy az állatokat egyformán kell szeretni, és nem megengedhető a tsz gazdasági tervének semmibevevése, elfogultság, vagy szűklátókörűség miatt. Javítani való van még a tejtermelés emelése tekintetében több termelőszövetkezetünknél, így többek között a pataki Zsdanov, patvarci Béke, nógrádgárdonyi Új Élet, nógrádsápi Vörös Csillag tsz-ekben, ahol a tejtermelés igen alacsony, egész évben 2—3 liter istállóátlag körül mozog. Ezek mellett a gazdasági idegszilárdítási munkák mellett nem mondhatunk le termelőszövetkezeteink továbbfejlesztéséről sem. A múlt évben végzett munkánk alapján 12 új termelőszövetkezetünk és tsz-csoportunk alakult, a meglevőkbe belépő családokkal együtt 934 családdal 118 taggal, 4082 kh földterülettel gyarapodtak termelőszövetkezeteink. Három községünk termelőszövetkezeti községgé alakult. Ezzel a fejlődéssel a tsz-ben levő családok száma elérte a 2800-at és a 3200 tagot. Az össz-szántóterület pedig 28 000 kat. hold. Ha helyi pártszervezeteink, tanácsaink több türelemmel, megértéssel viseltettek volna a termelőszövetkezeti mozgalommal szemben a meggyőző és felvilágosító munka végzésénél, nagyobb gondot fordítottunk volna a kommunisták, a termelőszövetkezeti parasztság bevonására, úgy erőteljesebb lehetett volna a termelőszövetkezetek gyarapodása, ki legyen lel. Elsősorban legyenek a kommunisták, akik marxista— leninista ismereteik alapján mentesebbek az előítélettől, meg vannak győződve pártunk tanításának helyességéről. Legyenek a tanácstagok, akik a választóik bizalmát élvezik, s akiktől választóik el is várják ! Jól működő termelőszövetkezeteink példája bizonyítja, megyénk dolgozó parasztsága számára a szövetkezeti gazdálkodás fölényét, mutatja a felemelkedésnek egyetlen járható útját. Több mint 20-ra tehető azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, amelyeknek vagyona eléri, sőt túlhaladja az egymillió forintot. Az elmúlt évi jó munka alapján több tsz-ben elérte a tagok évi átlagos részesedése (a háztájiból való jövedelmen kívül) a 25—30 ezer forintot. Vannak kételkedők, akik ezeket a számokat csak tarsolyból kiszedett adatoknak tekintik. A kételyek eloszlatása végett hadd hozzam fel az egy munkaegységre eső megyei átlagos részesedés eredményeit. Az 1954. évi 25 forint 14 fillérrel szemben például az egy munkaegységre eső részesedés 1955-ben elérte a 30 forint 81 fillért. Ezt a számot különösen értékessé teszi termelőszövetkezeteink rendezett anyagi helyzete, vagyis az, hogy korábbi kötelezettségeik esedékes részleteit rendezték. Meglevő tsz-eink példáját felhasználva, munkánkat úgy kell folytatni, hogy a növekedés legalább elérje a múlt évi számadatokat, de mechanikus előirányzatokat szabni nem helyes. Mindenütt olyan mérvű fejlesztést kell elérni, amenynk jó politikai munkával elérhető. Ez a szándék azonban csak jámbor óhaj marad számunkra, ha megyénk valamennyi becsületes dolgozója nem teszi magáévá a tsz-ek továbbfejlesztésének kérdését. Ha ez a fejlesztési szándék nem párosul a tanácstagok és közmegbecsülésben állók példamutatásával. Vannak esetek, amikor jó politikai munka hatására a falu dolgozó parasztságának hangulata megfelelő a tszalakítás megkezdésére. Igen ám, de itt merül fel a nagy kérdés: t. .ki kezdi ? a példamutatást. Legyenek a tömegszervezetek vezetői, akiknek a transzmisszió szerepéhez hasonlóan kötelességük átvinni pártunk határozatait a széles dolgozó tömegek közé. Olyan aktív harcosokra van (Folytatás a 2. oldalon.)