Nógrádi Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 26-33. szám)

1958-04-03 / 26. szám

NÓGRÁDI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA III. ÉVFOLYAM 26. SZÁM­ÁRA: 1.20 FT. 1958 ÁPRILIS 3. A szabadság születésének napja ÍRTA: MARCZINEK ISTVÁN, A HAZAFIAS NÉPFRONT MEGYEI TITKÁRA Ebben az évben ünnepeljük felszabadulá­sunk tizenharmadik évfordulóját, április 4-ét. Ezen a napon a hős szovjet hadsereg teljes egészében kiűzte hazánk területéről a fasiszta német hódítókat, s ezzel a magyar népre egy új korszak köszöntött. Ez a felszabadulás vál­totta valóra igazán a magyar nép évszázados vágyát hazánk szabadságának és független­ségének megvalósítását, a néphatalom meg­teremtését. A szovjet hadsereg világtörténelmi győzel­me után népünk a Szovjetuniótól kapta meg azt, amiért legjobb fiai évszázadokon át har­coltak: a szabadságot, népünk függetlenségét. A magyar nép története szabadságharcok tör­ténete volt, mert az elmúlt évszázadok alatt szakadatlanul harcolnia kellett létéért, hol a török hódítás, hol a német elnyomás ellen. Azonban Dózsa, Rákóczi, Kossuth, Petőfi, Táncsics és az 1919-es dicső forradalom a magyar nép minden hősiessége ellenére nem tudta tartósan kivívni a szabadságot, nemzeti függetlenségünket. Ezt nemcsak a kedvezőt­len nemzetközi viszonyok alakulása, hanem az is befolyásolta, hogy a nemzeten belül mindig volt egy olyan nemzetellenes, haza­­fiatlan osztály, mint a földbirtokosok, tőkések osztálya, amely kész volt saját érdekeiért el­adni az ország függetlenségét. A második világháború szörnyű pusztításai nehéz helyzetbe sodorták hazánkat és csak a szovjet nép baráti segítségével, a Magyar Kommunista Párt vezetésével sikerült népün­ket kivezetni abból a kilátástalan helyzetből, és megindítani az országépítő munkát. Elsősorban a hazafias erőknek, a kommu­nistáknak, a munkásosztálynak jutott az a feladat, hogy ezt a harcot vezesse. A párt ve­zette a harcot városban és falun egyaránt­ szétesett gazdaság helyreállításáért, az inflác leküzdéséért, a bányák és bankok állambí­tásáért, a három- és ötéves tervek teljesíté­séért. A munkásosztály többsége e széles köi reform megvalósításában szilárdan állt a pá mellett, mert tudta, hogy a tőkések kiszór­­ása a hatalomból a munkásosztály hatalmi­nak megszilárdítását jelenti. 1945 április 4-én független, szabad­onás nemzetté lett a magyar nemzet. Szüksége hogy megemlékezésként visszatekintsünk­­ eddig megtett útra. Büszkék vagyunk is­ és demokráciánk eredményeire, amely minfje hibája ellenére is ezerszeresen többet adott dolgozó népnek, mint a múlt bármely társa­dalma. Megszűnt a munkanélküliség. A gyí a munkásoké, a föld a parasztoké lett. Az ér­telmiség számára pedig csak most vált lehe­tővé, hogy szabadon alkothasson. De büszke lehetünk elért eredményeinkre azért is, mer történelmünk folyamán népünk még nem é­rt olyan mélyreható gazdasági, társadalmi politikai és kulturális átalakulást, mint az e­múlt 13 év alatt. A legszámottevőbb ebben a átalakulásban a szocialista termelőviszony­ létrejötte, és az, hogy a régi burzsoá nemzi helyén egy új szocialistává váló magyar nem­­zet van kialakulóban. Mindezt a sorsdönt fordulatot tette lehetővé a Szovjetunió nép és dicső hadserege. Ezért gyökeredzik a mi­gyar népben kitéphetetlenül a hála és köszö­net érzésének tudata felszabadítónk, a de szovjet nép iránt. Hiszen ők nemzeti függet­lenségünk, szocialista fejlődésünk minden ed­digi eredményünk forrása, kiindulópontja. . Szovjetunióval összeköt bennünket a közi eszmei alap, mert a Szovjetunió és kommu­nista pártjának példáját követve bennünk­ is az emberi haladás, azok a legyőzhetetle eszmék vezérelnek, amelyeket Marx—Engel —Lenin írtak a haladás zászlajára. Ezek és célkitűzéseink azonossága teszik erőssé s széttéphetetlenné a magyar—szovjet barátsá­got, ezt a barátságot akarta széttépni az 195 októberi ellenforradalom. De mi ma már is megtanultuk, hogy internacionalizmus nélkül a szocialista táborral való összetartozás nél­kül nincs hazafiság. A hazafiság tudjuk azt is,jelenti, hogy mél­tó utódai és folytatói legyünk Dózsa, Rákócz Kossuth, Petőfi, Táncsics és az 1919-es dics Magyar Tanácsköztársaságnak. Az akkor el­bukott célkitűzéseket folytatva valósítjuk m­­eg hazánkban a párt vezetésével a szocia­lizmust. Nincs ebben az országban olyan, ah­oly hűséges volt nemzeti hagyományainkho, mint mi kommunisták. Akik pedig a földosz­tó, államosító, szocialista utat törő népi de­mokráciát gyalázták s ellene fegyvert fogtak, ezek Dózsát, Kossuthot, Petőfit és Táncsicsot gyalázták még akkor is, ha egész nap a szó­zatot, vagy Kossuth-nótát énekeltek és len­gették a piros-fehér-zöld zászlót. Ezek árul­ták el a népet, mert nem a haladást képvi­selték, hanem éppen az ellen fordultak. Eb­ben a helyzetben is a kommunisták védel­mezték és igaz hazafiként védték meg a ma­gyar nép haladó hagyományait. Az ellenforradalom leverése után az első sorokban harcoltak az okozott károk helyre­­állításában, a helyzet konszolidálásában. A termelés megindulása után olyan kimagasló teljesítmények születtek, amelyek bámulatba ejtették még ellenségeinket is. Megyénk bányászai ezekben az időkben széntermelési tervüket 45 ezer tonnával tel­jesítették túl. Megyénk ipari munkásai, szö­vetkezeti és egyénileg dolgozó parasztjai is lelkesen sorakoztak fel a párt és a kormány hívó szavára. Megyénk d­olgozói a párt­ vezetésével min­denkor megtilálták a helyes utat és a nehéz helyzetben is tudták, hogy­ hol a helyük, hol mit kell,­tenni a nép ügyéért, népünk felemel­kedéséért,". Ezt tükrözfí az­­ üzemekben megin­dult felszabadulási munkavizsgÄly, amely kifejezője és méltó­ előkészítője % nagy nép, felszabadulásunk ünnepének. Már ha­­gyomán­yossá­­ iált, hogy hazánkban nemzeti ünnepeinkgty méltóképpen újabb munkasike­rek elérésével ünnepeljük. De a mi sikereink, a mi eredményeink a Szovjetunió és a népi demokráciák­ sikerét és eredményét is jelenti. Úgyszintén a Szovjetunió és a többi népi de­mokráciák sikerei egyben tá mi sikereink is.­­Ezt­­ különösen az elmúlt év folyamán tapasz­­­­taltuk, amikor a szovjet technika rohamos előretörése folytán a szputnyikok kilövésére került sor. Ezenkívül a termelés, a tudomány és a kultúra terjesztésében elért sikerek is­­ közös ügyünkké váltak. Az 1956 októberi ellenforradalom idején az imperialisták a fegyveres harc mellett a marxizmus—leninizmus ellen különböző revi­zionista nézetek formájában általános táma­dást indítottak. A szocialista országok kommu­nista és munkáspártjainak közös nyilatkozata figyelmeztet e veszélyre bennünket és leszö­gezi, hogy történelmi feladataink megvalósí­tását csak a marxizmus—leninizmus helyes alkalmazásával válthatjuk valóra. Ezen a megbeszélésen a magyar párt- és kormány­­küldöttség meghívására ígéretet tett a szov­jet párt- és kormányküldöttség, ezen felsza­badulásunk ünnepén viszonozni fogja baráti látogatásunkat. És elérkezett az az idő, ami­kor hazánkban a magyar—szovjet barátság igazi, őszinte és szívből jövő kapcsolatai feje­ződnek ki e baráti látogatás alkalmából. Eb­ből az alkalomból is üdvözöljük a Szovjetunió Kommunista Pártját és kormánya vezetőit, az egész szovjet népet Köszöntjük azért is, mert már másodszor vérük hullatásával adták vissza azt, ami népünknek a legdrágább: sza­badságunkat, nemzeti függetlenségünket Az imperialista propaganda azt terjeszti, hogy a Szovjetunió megsemmisíti a népi de­mokráciák függetlenségét. Az élet tapaszta­lata fényesen igazolja, hogy a Szovjetunió volt az, amely mindenkor kiállt függetlensé­günk mellett. Védelmünkre kelt és támogatott bennünket, amikor veszély fenyegetett. Az is bizonyos, hogy az ellenforradalom győzelme hazánkban nemzeti függetlenségünk elveszté­sét is jelentette volna és ismét a Szovjetunió volt az, amely segítségünkre sietett, amely óriási anyagi és emberáldozat árán lehetővé tette számunkra, hogy megmentsük országunk függetlenségét. A Szovjetunió békepolitikája, a Szovjetunió eredménye egyre jobban tért hódít, s az em­berek milliói sorakoznak föl és megálljt pa­rancsolnak a háborús gyújtogatóknak, akik még attól sem riadnak vissza, hogy újból egy szörnyű világháború borzalmait zúdítsák a békeszerető emberek nyakába. Most, amikor felszabadulásunk 13. évfordulóját ünnepeljük, hálatelt szívvel gondolunk azokra a hős szov­jet harcosokra, akik legdrágábbat, életüket áldozták népünk szabadságáért, függetlensé­géért s a tartós eke biztosításáért. Éljen és erősödjön a megbonthatatlan ma­gyar—szovjet barátság ! Éljen április 4, felszabadulásunk nagy ün­nepe ! Köszöntjük az igaz barátság követeit éhány esztendővel ez­­­­st előtt, amikor az egész­­ nemzetközi életet — a barátot és ellenséget — moz­­­­gásb­a hozta a Szovjetunió­­ Kom­m­unista Pártjának XX.­­ Kongresszusa, az élvonalbeli­­ politikusok névsorában egy új­­ név tűrnfd­: Nyikíta Szervé­­t levics Hruscsov. Ő volt az, c­s aki akkor tolmácsolta a Szov­­­­­jetunió Kommunista­­ Pártja g Központi bizottságának hatá­­r­­ozatát.­­'' » Egymást érték a nemzetközi­­ események. Ledőltek a szocia­­­­lizmust építő országok köré r­ooín mesterséges falak. Fran­­­­cia államférfiak látogattak­­ Moszkvába. De rövidre rá­je­lentették: a nyugatnémet­­ kormány vezetői Moszkvába­­ mentek. Majd ugyanígy men­­­­tek svédek, norvégok és mindazok, akik eddig idege­­­­nül néztek a szocializmus út­ját járó szovjet népre. Tár­gyalóasztalhoz kényszerültek­­ azok, akik a Szovjetunió ellen csörtették a kardot. Kérdeztek , és választ kaptak. Megfontolt, a körültekintő, az egyszerű em­­­­bereket elégedett mosolyra­­ gerjesztő, a világ békéjét­­ szolgáló választ. De nem egy­­ ember válasza volt ez, ha­­­­nem a világbékét képviselő milliók, a szocializmus útját­g járó szovjet emberek, a szov­jet kommunista párt szava. g És ezt a választ Nyikita Szer­­z gejevics Hruscsov tolmácsolta.­­ Azért tudta olyan hűen, e meggyőzően tolmácsolni, mert­­ élete, a Lenin útját látni­­ akaró emberek élete. Mert­­ éppen úgy vágyik a békés , építő munka után, mint az a­z s­ok-sok százmillió, minden­­­ napi egyszerű ember, ahon­­t van élete sarjadt.­­ De ez kötötte le csupán te­vékenységét? Nemcsak ez! Mert­ amikor leült az idegen­ből jött baráttal, vagy ellen­séggel, hogy a népekért ön­ként vállalt kötelességét tel­jesítse, más kötelesség is szó­lította. Saját népe iránti kö­telessége. Ma tárgyalt, a szo­cializmus útját járó embe­rekre ellenségesen tekintő nyu­gati államférfival, este ame­rikaiakat látott vendégül, de másnap már ott járt a kol­hoz­mezőkön, hogy tolmá­csolja a párt szavát, biztassa népét, tegyétek gazdaggá a nagy, orosz földet, boldoggá a szovjet embereket. Szavára benépesültek a szűzföldek felé vezető utak, megduplázódott a szovjet me­zőgazdaság termelése. em Nyikita Szergeje­­v (fi v­es Hruscsov ered­ménye ez, hanem a népé, a szovjet népé, amely hálás tud lenni azért, ha a felemelkedés útjára viszi veze­tője. Szavára válaszolt is a nép: fellendült jó technika: meggyorsultak a hatalmas vízierőművek építései; többet termeltek a kohók; bővült a széntermelés és mint a mun­ka babérja, a mindennapi élet szükségleteinek árai jelentő­sen lecsökkentek. Persze, hogy ez a világot elismerésre késztette. A nem­zetközi életben a Szovjetunió felé irányuló feszültség meg­enyhült. Mind többen tekin­tettek érdeklődéssel a nagy orosz föld felé. És a Szovjet­unió a legnagyobb érdeklődés középpontjában nem a maga eredményeivel kérkedett, ha­nem azt bizonyította, hogy minden népnek megvan a le­hetősége a boldogabb élet felé. Lehet nem azonos elvet valló országgal is békésen, megértően együttélni. Ennek nyilvánítására a szovjet vezetők ellátogattak Indiába, ahol a 400­­ milliós indiai nép diadalúttá tette küldetésüket. A lázas munká­ban élő szovjet nép mint kép­viselőjét többek között Nyi­kita Szergejevics Hruscsovot küldte ide, ahol küldetésé­nek megfelelően teljesítette feladatát. Egész útján a nem­zetközi békét képviselte. Épp úgy szót értett elvi engedmé­nyek feladása nélkül a nagy­tőkéssel, birtokossal, mint az egyszerű hinduval. Aztán a nagy békeküldetés állomásai voltak Anglia, Jugoszlávia, de a cél mindenütt azonos: a né­pek békéje. Ez v­alóban, ez így van. És e­zt mi őt, mint embert, kifejtett munkájáért becsüljük. A munka minél nagyobb értékű, annál na­gyobb az ember becsülete. Járjon az elismerés és meg­becsülés Nyikita Szergejevics Hruscsov nyomában, mert hazája gondjain kívül élhar­cosa éppen napjainkban, hogy elmúljon az emberiség feje felől az atomveszély, mert milliók nevében figyelmezteti a pusztításra készülőket és a kardcsörtetés helyett nem fá­rad a békét ajánlani. Nem az érdemek felsoro­lása teszik az embert, hanem a cselekedete. Az érdemeket a történelem úgy is feljegyzi. De a cselekedet melegséget visz az emberek szívébe. Ez­zel a melegséggel köszöntjük önt, Nyikita Szergejevics Hruscsov, a­mi nagyon szere­tett hazánkban. Köszöntjük önt, mint igaz, jó barátot, aki bajban, örömben osztozik velünk. S ha melegebben kö­szöntjük, akkor az cselekede­tének szól, s azoknak, akik önt nevelték, s ide küld­ték, a szovjet embereknek. Azoknak, akik nehéz küzde­lemben győzelmet vívtak; akik szembenéztek és győzedelmes­kedtek a vérengző hódítók fe­lett; akik a száraz sivatagot termékennyé tették; akik a hömpölygő folyók elé gátat emeltek, hogy fényt adó mun­kára kényszerítsék; akik a pusztításra is képes elemeket, embereket boldogító moz­gásra bírják; akik a világon elsőnek hódították meg a szférákat; akik emberek, egy­szerűek és igaz barátok. Amikor önt köszöntjük, őket köszöntjük. Az ön ked­ves, jószándékú, békés népét. // mi népünk kis nép. Történelme folyamán sok évszázadon ke­resztül elnyomatásban élt. Fel­­szabadulását a Szovjetunió né­peinek, a szovjet nép győzel­mes harcainak köszönheti. Tiszta szívből köszöntjük kedves vendégeinket, önt, Nyikita Szergejevics Hruscsov, és önnel együtt F. R. Kozlovot, A. A. Gromikót, V. V. Grisint, P. J. Seleszt, A. P. Bojkovát és J. I. Gromovot, mint annak a népnek küldötteit, amely ne­künk a szabadságot hozta, amelyhez a barátság örök szá­lai kötnek. Megérkezett a szovjet párt- és kormányküldöttség Szeretett vendégeket köszöntöttek szerdán délelőtt a budapesti Ferihegyi repülőtéren a magyar párt- és kormány képviselői. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság kormánya meghívására ha­zánk felszabadulásának tizenharmadik évfor­dulójának ünnepére megérkeztek a béke kö­vetei, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány küldöttei. A délelőtti órákban hatalmas tömeg szoron­gott a Ferihegyi repülőtéren. A testvéri szov­jet nép küldötteit várták. A csillogó testű re­pülőgépből egymás után léptek a magyar földre kedves vendégeink. Elsőnek N. SZ. HRUSCSOV, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottsága első titkára, a Minisztertanács elnöke, a küldöttség vezetője üdvözölte a jelenlévőket. Megérke­zett F. R. KOZLOV, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, A. A. GROMIKO, a Szov­jetunió külügyminisztere, V. V. GRISIN, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, P. J. SELESZT, Ukrajna Kommunista Pártja Kijev területi bizottságának első tit­kára, A. P. BOJKOVA, a Szovjetunió Kom­munista Pártja leningrádi városi bizottsága másodtitkára, és J. I. GROMOV, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. A szovjet vendégeket KÁDÁR JÁNOS elv­társ, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkára üdvözölte. Ott voltak a fogadáson a magyar párt­ és kor­mány képviselői, a Magyarországra akreditált követségek tagjai, a társadalmi élet számos képviselője, a budapesti üzemek küldöttek Éljen április 4 — hazánk szabadságának és függetlenségének napja!

Next