Nógrádi Népújság, 1960. május (16. évfolyam, 36-43. szám)

1960-05-04 / 36. szám

NÓGRÁDI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Népújság AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM. ARA: 60 FILLÉR 1960. MÁJUS 4. Lelkesen ünnepelte megyénk dolgozó­­ népe a 16. szabad május elsejét Ahogy közeledett a május elseje, s az idő nem vált kedvezővé, azért az embereket egy kis szorongás tartotta hatalmában. Valaki megjegyezte — csupán azért, hogy vigasz­talódjon — a május elseje már hagyomá­nyos ünnep nálunk. Hosszú évtizedekre te­kint vissza. Valóban, a május elseje, akár borult az idő, akár hűvös van, már meg­marad május elsejének, ünnepnek, a dolgo­zók nagy nemzetközi ünnepének, amely nemcsak azért ünnep, hogy önmagában ün­nep legyen, hanem azért, mert a munkás­embert ilyenkor elfogja egy érzés és ez az érzés odaköti őt fekete Afrika fiához, vagy a brazil őserdők favágójához, de odaköti ép­pen úgy az északi jeges mezőkön élő dol­gozóhoz, mint az európai szárazföld akár­melyik részén élő dolgozó emberhez. Hát ha ilyen érzésekkel köszönti a mun­kásember a május elsejét, lehet az, hogy befolyásolhatja ünneplésében az időjárás? Ennek nagyon meggyőzően tanúja lehetett mindenki, aki részt vett Salgótarjánban a május 1. ünnepségen. De nem csupán Salgó­tarjánban, hanem megyénk bármelyik ré­szén. Cered községben éppen úgy, mint Szendehelyen, vagy Kallón, Balassagyarma­ton, Szécsényben, Pusztán, de akár a leg­kisebb tanyán is. Az ünnepség már szombaton kezdődött. Ha egy nagy hangfogóba össze­sűríthettük volna a szombaton elhangzott zeneszámokat, óriási hangorkán nőtt volna. Mindenütt esti­ zenével köszöntötték a május elsejét jelző szombat estét. A virágüzletek teljesen kifogy­tak. Egy virágerdőbe borult a megye. Rend­kívül megkapó volt Salgótarjánban, megyénk székhelyén az ifjúság nagy-nagy felvonulása, amely béketüntetéssé nőtte magát. Mintegy kétezren vonultak fel fáklyákkal, lampionok­kal és hangos kiáltásokkal. Éljen a párt, békét a világnak. A felvonulást követően nagy tűzijáték­parádé volt, amely gyönyörködtette az utcán hömpölygő emberáradatot. Ilyen ünnepélyes hangulatban köszöntötte megyénk népe a 16. szabad májust, a munkás nemzetköziség nagy-nagy ünnepét. Salgótarján dolgozóit a kedvezőtlen időjárás sem zavarta a május elsejei ünneplésben Vasárnap reggel Salgótar­ján város dolgozóit 16 lövés ébresztette. 16 lövés, amely jelképezte, hogy a magyar dolgozó nép tizenhatodszor ünnepli szabadon a május elsejét. Ezzel kezdetét vette a május elseje megünnep­lése. A reggeli órákban zenés ébresztő volt a városban. Az acélárugyári zenekar a város északi részében, a bá­nyászzenekar a város déli részében ébresztette a lakos­ságot. De a zenekarok mel­lett a népi zenekarok is ak­cióba léptek és köszöntötték számukra a legkedvesebbe­ket. Még el sem ült a zene­karok hangja, már a moto­rosok száguldottak végig a városon és jelezték, hogy az üzemekben készülődnek a dolgozók a felvonuláshoz. Május elsejére virradva az üzemek szinte pompáztak a díszítéstől. Vörös zászlók, nemzetiszín zászlók, zöld gallyak mindenütt és ami új volt a díszítésben, művészi színvonalra emelt nagy fest­mények pompáztak az üze­mek homlokzatain. Minden üzem előtt egyegy ünnepi hangulat kerekedett így ér­keztünk el délelőtt 10 órá­koz, amikor a Tanácsköztár­saság térrel szemben lévő hegyoldalon óriási robbanás rázta meg a levegőt és jelt adott. Salgótarján népe fel­vonulással üdvözli a 16. sza­bad május elsejét. A Tanácsköztársaság téren felállított dísztribünön ott voltak a megye és a város vezetői. Eljött közénk május else­jét ünnepelni Czottner Sándor elvtárs nehéz­ipari miniszter, megyénk országgyűlési képviselője, Poíhornik József elvtárs a Központi Bizottság tag­ja, Jakab Sándor elvtárs a Magyar Szocialista Mun­káspárt Nógrád megyei bizottságának első titkára, Salgótarján város ország­gyűlési képviselője, de ott volt a megyei pártbizott­ság több vezető munka­társa. Helyet foglaltak a dísztribü­nön a tanács, a szakszervezet, a KISZ, a Belügyminisztérium képviselői, ott voltak az üze­mek megbízottai, kiváló dol­gozók, értelmiségiek. Andó István elvtárs, az MSZMP salgótarjáni városi bizottságának titkára köszön­tötte a felvonulásra készen álló salgótarjániakat, üdvö­zölte a vendégeket és felkérte a dolgozókat a felvonulásra. A veteránok ny­itották meg a felvonulást. A pattog­ó in­duló hangai mellett kemé­nyen lépkedve, büszkén tar­tották a vörös zászlót. Fel­idézték az 1919-es Tanács­­köztársaság dicső napjait. Eljött, hogy részt vegyen a felvonuláson a 19-es harcok egykori parancsnoka, Révész Imre elvtárs is. A veterá­nokat az iskolások nagy­­nagy serege követte. Elől jöttek a kisdobosok, az út­törők, majd a középiskolá­sok végeláthatatlan sora. Mind­ahányan, annyi ötlet­tel. A Sztahanov úti iskolá­sok nyitották meg a diákok felvonulását, aztán a Bartók Béla úti iskola, majd a Má­jus 1. úti. A baglyasaljai ál­talános iskola tanulóinak egy csoportja népi táncot mutatott be. Majd a követ­kező sereg hangosan éne­kelte a „Világot megváltó szabadság” című dalt. Az ünnep előestéjén az ifjú­ság jól sikerült fáklyás fel­vonulást rendezett. A dísztribünről nagy tapsot kapnak a felvonuló dolgozók. A Rákóczi úti iskola fel­vonulását nagyon impo­zánsá tette a tanárok egyenruhában való fel­­sorakozása és ütemes lép­teik az iskolások élén. De ötletgazdag vot a Rákóczi úti iskolásoknak a dísz­tribün előtt való torna­­bemutatója is. A Csizmadia úti iskolások következtek és ők zárták az általános iskolások sorait. Nyo­mukban már ott jött a közép­­iskolások nagy serege. Elől az éltanulók, majd zászlóerdők, aztán a diáksorból lassan kinö­vő öregdiákok csapata. Szépek voltak, megragadóak, elisme­résre méltók. A középiskolá­sok is­ igen sok meglepetést tartogattak a felvonulás al­kalmából. Karikajáték, buzo­gányvetés, majd zászlój­áték váltotta egymást. Ezek a já­tékok rendkívül nagy fe­gyelmezettséget követelnek. Egy pillanatig nem állt meg a menet, miközben kápráza­tos mutatványokat végeztek, akár a karikával, akár a bu­zogánnyal, de akár a zászló­val. Körülbelül ekkortájt eredt meg az eső, de igen kiadó­san. Az ember azt hitte volna, kettébe töri az igen szép május elsejei felvonulást. De milyen nagy tévedés ez. Egy pillanatig nem állt meg az ünnepi fel­vonulás, az érdeklődők sem mozdultak el a he­lyükről. Tovább tartott az ünneplés. A diákok nagy seregét a bányászok követték. Elől a bányászok zászlaját vivő csoport, majd egyenruhás bányászok, aztán a szolgál­tató és egyéb más olyan vál­lalat, amely Salgótarjánban székel. Különösen figyelem­reméltó volt a bányamentők felvonulása. Körülbelül ér­zékeltették, hogy nálunk a kormány milyen nagy gon­dot fordít a bányamentésre A bányászok felvonulását a bányamunka régi és mai összehasonlítása zárta. Na­gyon szemléltető volt. Be­mutatták, hogy régen mi­ben nehéz körülmények között juttatták a szenet a felszínre és rögtön látható volt hogyan végzik ezt a munkát ma géppel, em­beri erőt kímélve. A bányászok felvonulása után az acélárugyáriak kö­vetkeztek. Motorosok nyitot­ták meg a sort zászlókkal feldíszítve. Az acélgyáriak a szovjet rakétatechnika nagy fejlődését is bemutatták. Az­tán munkájuk eredményét ábrázoló táblákat hoztak. Mindenütt volt valami ere­deti. A huzalműnél, a drót­húzóknál, szögverőknél. Az acélgyáriak sorát a KISZ- fiatalok zászlóerdővel zár­ták, majd őket követték­ az asszonyok, akik a díszemel­vény előtt a galambok soka­ságát engedték a magasba. Az acélgyáriakat az Erő­mű dolgozói követték. Táb­lákon mutatták be, hogyan fejlődött az áramtermelésük. Nagyon ötletes volt a világ körül keringő Szput­­ nyik és Lunyik modell. Az üveggyáriak igen nagy elismerést arattak a nemzet­közi imperializmus bemuta­tásával, majd a békét óhajtó anyával, aki gyermekét emelte a magasba. A fotósok egész seregét megmozgatta a kultúrosok táncbemutatója, amelyet a dísztribün előtt tartottak. Színpompás volt a terméküket bemutató gép­kocsi, de megkapó volt azok­nak az idős asszonyoknak a lelkesedése is, akik az üveg­gyáriak nagyon szép felvo­nulását zárták. A rendezőbizottság jól vizsgázott azzal, hogy az üveggyáriak után közvetle­nül a szomszédságban levő Zománcipari Művek salgó­tarjáni gyáregységét indí­totta. Összehasonlítást lehe­tett tenni a két gyár között levő versengésről. Hát mind­járt itt, megmondhatjuk, a tűhelygyáriak sem maradtak el. Hogy a két üzem között ki volt az első? A Salgótarjáni üveggyár autóján a Szabadság-szobor élő mása. A­ tűzhelygyáriak nagyon ötletesek voltak, a „Kovácsoljunk kardból ekét” című szobor megeleve­­nítésével, de még ötleteseb­bek a gyarmati népek harcát bemutató felvonulással. Nem tudtunk ott hirtelen dönteni, hogy melyik üzem volt a szebb, mert hiszen máris kö­vették őket a zászlóerdő alatt vonuló építőipari­­ dolgozók, majd az ÉMÁSZ vállalat dolgozói, aztán a 33. sz. Autóközlekedési Vállalat és a MÁV közös felvonulása, majd a Füszért Vállalat, az­tán a Sütőipari Vállalat, és mily csalódás, az eső már annyira esett, hogy a sütőipari válallat dol­gozói nem tudták meg­valósítani azt az elkép­zelésüket, hogy finom sü­teményeikkel elárasszák az érdeklődő sokaságot. Ugyanis az történt, hogy az eső ellenére a felvonulók nem mentek haza, hanem a járdákon foglaltak helyet és onnan nézték a még hátra­levő felvonulást. Elismerést érdemelnek a Vendéglátóipar dolgozói, akik igazán ötletesen tettek össze­hasonlítást a dolgozó embe­rek régi szórakozása és mai szórakozása között. Régen rácsok között levő söntés, asztalbavágott kés és duhaj emberek jellemezték az ivó­kat. Ma fényes expressógép, kehelypohár, kerek asztalka és kulturált szórakozás. Ez igazán jellemző.­­ Ezután következett a Víz­mű, a tanácsok és nem fe­ledkezhetünk meg az egész­ségügyi dolgozókról sem, a kiskereskedelmi dolgozókról, az Állami Áruház dolgozói­ról, a KIOSZ-tagokról éppen úgy, mint ahogy nem feled­kezhetünk meg a Nyomda­ipari Vállalat dolgozóiról, akik a tribün előtt „Éljen május elseje!” röpcédulát szórtak. Szép volt az idei május el­seje is. A május elseje min­den alkalommal újat, egy szebbet tartogat. M­ájus el­seje minden esztendőben a mi fejlődésünket, dolgozó né­pünk jólétét, a jövőbe vetett hitét, a békéért való küzdel­mét jelzi. Lelkes, jókedvű tömegek Szécsényben Szécsényben soha nem lá­tott lelkes tömegek ünnepsé­ge volt május elseje. A tö­meg — mintagy 3000-3200 em­ber — csaknem egy kilomé­ter hosszúságban kanyargott, áradt a szécsényi utcán. Ott dübörögtek a menet élén a szécsényi gépállomás hatalmas gépóriásai, melyek segítségé­vel lesz egyre szebb a ma­gyar falu, a termelőszövetke­zeti gazdák élete. Külön cso­portban, zászlóval vonultak fel a Rákóczi Ferenc Termelő­szövetkezet gazdái, az erdő­­gazdaság dolgozói. Velük ün­nepelt a hatszoros élüzem, megyénk büszkesége, a Szé­csényi Tangazdaság is. Ott voltak a színpompás, tarka menetben Szécsény község 1919-es veteránjai, s a jövő reménységei, a fiatalok Na­gyon ötletes volt, s nagy tet­szést aratott az apróságok, az óvoda és bölcsőde felvonulása. A menet a községi ligetben állapodott meg, ahol az ün­nepi nagygyűlést tartották. Ennek végeztével a művelő­dési otthonba vonultak, ahol a legjobb kultúrgárdák — a művelődési otthon együttese, a tejüzem és a földművesszö­vetkezet kultúrcsoportja — szórakoztatták az egybegyűlt­, ünneplő embereket.

Next