Nógrádi Népújság, 1962. május (18. évfolyam. 36-43. szám)

1962-05-05 / 36. szám

NÓGRÁDI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Népújság AZ MSZMP NOGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. ÉVF., 36. SZÁM. ARA: 60 FILLÉR 1962. MÁJUS 5. c Anyák nap­jára Az esztendő egyik legszebb dologkerülőt, áldozatkész, jó napja köszöntött reánk, szí- hazafit, vagy minden iránt kö­rünk legmelegebb ünnepe: az zöngöset. Olyan embert, aki Anyák Napja, megtalálja helyét társai kö­ juttassuk ezen a napon ki­ zött, vagy aki magányosság­­fejezésre szavakban, cseleke- ra hajlamos, olyat aki örül hetekben az édesanya iránti a mások eredményeinek, vagy hálánkat, tiszteletünket, ra- aki csak magának ri­­gaszkodásunkat. Adjuk e na­pon édesanyánknak egy csepp- Nagy felelősség, de nagy jét annak a kiapadhatatlan boldogság is anyának lenni, forrásnak jóságából, amit Ujjongó öröm az anyaság el­­egész éven át az év minden fő idején és az örök alkotás napján, élvezünk. érzése a nevelés későbbi kor­szakában is, mert gyerme- A tavasz virágaival köszön­­heik jövőjével együtt népünk, tik az édesanyákat a kicsik és a társadalom­ jövőjét is vár­­felnőtt gyermekek, az egész lalják. S az a jövő amit ma társadalom. Ki szégyenlősen, vállalnak, amiért ma bol­­ki bátran nyújtja majd át gáznak, végre beteljesíti az ajándékát. Nehéz szavakba örök anyai vágyakat: gyerme­­foglalni az érzést, amely a keik, s vele a maguk boldog­frissen sült kenyér illatára, ságát is, mind gazdagabbá, a cserépkályha duruzsolására, gondtalanabbá váló életünk­­a nagykendő meleg simogatá­­ban, gyermekeik növekedését sára emlékeztet. Boldog, aki a tudásban, az emberségben, anyák napján még élőnek Ez a tudat, ez a jövőt vál­­nyújthatja át élő virágait, lalás vezeti őket a munka- Mert­ nagyon sokan már csak padok mellé, a társadalmi az emlékezés virágaival kö- élet különböző posztjaira, a szenthetik a rég elporladt közösségért való önzetlen édesanyát, munkálkodásra. Ezért vállal­ják sokszor a kettős terheket Vannak dolgok, melyeket is. Felszabadulva a minden­­gyerekfeladatok közé soro- napos falatszerzés kínzó gond­­junk, de amelyeket valójában fó alól, nemcsak azt szere­­csak felnőtt ésszel ért meg tik, azért dolgoznak, ami köz­­az ember. A gyerek agy­ra­­vétlenül hozzájuk tartozik, gaszkodik anyjához, szülei- hanem azért is, ami távolabb hoz, mint az inda fájához, van tőlük, másokért is, né­­tőlük kapja mindazt, ami pünk még többet, még job­­blet, nélkülük nem is tudja hat ígérő jövőjéért is. S hogy a világot elképzelni. De csak vállalhassák a maguk részét a felnőtt érti meg igazán, mit ebben a munkában, államunk kapott az anyától. Mert mint minden lehető módon "igyek­­tlen ember számára ő az sz’^ könnyíteni helyzetükön, örök példakép és eszmény, enyhíteni gondjaikon. Védi. Az, hogy az anya milyen­­ óvja Csínyeiket, milliókat jelleme, viselkedése, szavai, áldoz egészségükre, nevelésük­­ahogy a világot, a munkát, re- taníttatásukra, s odaát­­az élet millió vonatkozását iit­ja az édesanyák mellé értékeli — visszavonhatatlan mindazokat, akik tanáccsal, nul rányomja pecsétjét az ifjú hozzáértéssel, jó szóval segít­­lélekre hetik őket hivatásuk betöl­­­tésében. így, együtt, egymást A lányok olyanná akarnak segítve munkálkodnak ma az válni, amilyen az anya volt, anyák gyermekeikért, úgy akarják szeretni majdan E szép ünnepnapon azt kí­vánjuk az anyáknak: sohase szűnjön meg életük folyamán az anyaság első perceinek mindent elöntő boldogsága. Neveljék békében, jólétben, egészségben gyermekeiket. Mérhetetlenül nagy ezért az apák olyan korban születtek, anyák felelőssége. Rajtuk ma- amelyben új, eddig soha nem sik, milyen embert nevelnek sejtett horizontok hirdetik, az fel: jellemest, vagy jellem- ember nem él hiába a föl­­telent, munkaszeretőt, vagy dön. gyermekeiket, olyan családi életet akarnak élni, úgy akar­ják majd gondozni otthonu­kat, ahogyan az anya tette... Szerelmükben az anya voná­sait keresik a férfiak. Kormányrendelet a felsőfokú technikumokról A Minisztertanácsnak a fel­sőfokú technikumok létesíté­séről hozott rendelete szerint a felsőfokú technikumoknak­ az a feladata, hogy az ipar, a közlekedés, a mezőgazda­ság, a kereskedelem és az egészségügy egyes szakterüle­tei számára korszerű elméleti és gyakorlati felkészültségű, felsőfokú ismeretekkel ren­delkező szaktechnikusokat képezzenek. A felsőfokú technikumi ok­tatás nappali-, esti-, vala­mint levelező tagozaton tör­ténhet. Felsőfokú technikum hall­gatója az lehet, aki középis­kolai érettségi, illetve képe­sítő oklevéllel, vagy szak­munkás bizonyítvánnyal rendelkezik és a felvételi vizsgát sikeresen letette. A középiskolát végzettek közül előnyben részesülnek a felvé­telnél azok, akik legalább egy évet — elsősorban a fel­sőfokú technikum szakirá­nyának megfelelő — gyakor­lati munkában töltöttek. A felsőfokú mezőgazdasági tech­nikumokba a földművelés­­ügyi miniszter által megha­tározott számban átmeneti­leg középiskolai végzettség és külön felvételi vizsga nél­kül felvehetők olyan 25 évnél idősebb mezőgazdasági dol­gozók, akik az erre a célra szervezett előkészítő tanfo­lyamot sikeresen elvégezték vagy szakmunkás bizonyítvá­nyuk van. A felvételi korhatár nap­pali tagozaton 35, esti- és le­velező tagozaton 45 év, esti- és levelező tagozatokon az alsó korhatár 22 év. A fel­sőfokú technikumok hallgatói a tanulmányok elvégzése és az államvizsga sikeres letéte­le után szaktechnikusi okle­velet kapnak. .V Lg TARTALOMBÓL: Nyílt levél 3. old. Vendégek között Tavaszi őrjárat Négyszemközt 3. old. 5. old. 6. old. A munka, a béke seregszemléje volt az idei május elseje A városokban, járási székhelyeken díszfelvonulások, a falvakban díszünnepségek Mindenütt a megyében a proletár internacionalizmus szellemében ünnepelte dolgo­zó népünk a 18. szabad má­jus elsejét. Az ünnepség a munkában elért sikerek je­gyében zajlott le. Több üze­münk kiváló eredményét hir­detve vonult fel az ünnep­ségen, akik között élenjárt a Salgótarjáni Üveggyár, amely nagyszrű munkateljesítményé­vel elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. A salgótarjáni ünnepi­­ felvo­nuláson új színfoltot nyújtott a Zagyvapálfalvának Salgótar­jánhoz való csatolása követ­keztében Salgótarjánhoz ke­rült üzemek felvonulása, mint­ a Bányagépgyár, amely már az első felvonuláson is az­zal büszkélkedhetett, hogy munkájával szintén kivívta a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. Ott volt a menetben a táblaüveggyár, amely új munkavállalásával hívta fel magára a figyelmet. De nemcsak Salgótarjánban, hanem mindenütt a megyé­ben: Balassagyarmaton, Rútsá­gon, Pásztón, Szécsényben és szerte falvainkban életünk alapjáról, a munkáról szóltak mintegy jelképpen, hogy mi ezzel erősítjük a proletár­­internacionalizmust. Méltán büszkélkedhettek dolgozóink akár városainkban, akár fal­vainkban, mert amit vállal­tak, teljesítették. A földek dolgozói Pásztón, Palotáson, Szécsényben, Varsányban és számtalan községben az ese­dékes tavaszi munkákat el­végezték. Ilyen nagyszerű eredmé­nyek mellett nem gátolta a lelkesedést a hűvösre forduló idő sem. Szép volt a májusi seregszemle, mint ahogy esz­tendőről esztendőre szép szo­kott lenni, amióta szabadon él és dolgozik népünk. Az idei május elsején ez a szépség még tovább gazda­godott, és kifejezte népünk egységét, jövőbe vetett békés hitét. SALGÓTARJÁN ÍGY ÜNNEPELTE MÁJUS ELSEJÉT Salgótarjánban a május el­sejei felvonulás a hagyomá­nyokhoz híven zajlott le. Az ünnepség egyébként már va­sárnap délután kezdetét vette. Ebben az időben a kitüntetett üzemek dolgozóit köszöntöt­ték. Az AKÖV-nél, a Nyomda­ipari Vállalatnál, az ÉMÁSZ- nál, a Bányagépgyárnál, még az ezt megelőző napokban pe­dig az Üveggyárnál és egy sor más üzemnél kiosztották a jó munkáért járó megérde­melt jutalmakat. Kedden este az öntevékeny művészeti csoportok a József­ Attila Művelődési Házban jól sikerült bemutatókkal szóra­koztatták a város dolgozóit. Csúcsforgalmat bonyolított le a kereskedelem is. Május el­sejére zsúfolt árukészlettel várták a vásárlókat. Az Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat gazdagon megtöltötte a boltjait. A vendéglátóipar meghosszabbította a zárórát. Bizony sokan voltak, akik a május elsejét köszöntő éjsza­kát jókedvűen átszórakozták. Nagyon sokan családi ünnep keretében tartották meg a május elsejét, és nyújtották át a hagyományos „ma’jus fát” választottaiknak. Az üzemekben, ha nem is pazar, de annál kifejezőbb de­korációkkal készültek a dol­gozók a felvonulásra. Az volt ebben a dekorá­cióban a legszebb, hogy szolid volt, de gazdag a munkát hirdető eredmé­nyektől. Már napokkal május elsejét megelőzően lázas készülődés folyt az iskolákban is. Na­gyon sok iskolában kedden avatták a pajtásokat és kö­tötték nyakukba a kék ken­dőt. Az iskolások felvonulása mindig nagyon széppé, üdővé tette a május elsejei felvo­nulást. Ez esztendőben sem csalódtunk, mert nagyon szor­galmasan készültek gyerme­keink. Méltán érdemelték ki a több ezres felvonulók mel­lett a járdákon elhelyezke­dett tömegek viharos tapsát. Ilyen előzmények után ke­rült sor kedden délelőtt 10 órakor Salgótarjánban a má­jus elsejei nagy seregszemlé­re,, amely a Tanácsköztár­saság téren felállított dísz­emelvény előtt haladt el. Az emelvényen ott voltak me­gyénk vezetői, az üzemek leg­jobb dolgozói és társadalmi életünk más kiválóságai. Három hatalmas lövés je­lezte, hogy indul a május elsejei seregszemle. Jedlicska Gyula, az MSZMP városi bi­zottságának titkára köszöntöt­te a dolgozókat a 18. szabad május elseje alkalmával, üdvözölte a munkában élenjáró üzemeket és to­vábbi sikereket kívánt a munkájukhoz. A beszéd befejeztével felhar­santak a bányai és acélgyári zenekarok indulói és kezde­tét vette a színpompás sereg­szemle. A veteránok, a Tanácsköz­társaság hős fiai nyitották meg a menetet. Ott csillogott mellükön a harcukat elismerő­­ kitüntetés. És mily nagyszerű, hogy esztendőről esztendőre nem fogy az évektől megfá­radt seregük. Az egyik néző mesélte el, hogy voltak körü­lötte olyanok, akik könnyei­ket törölgették, amely az öröm könnye volt apáink lát­tán. Idősebb nemzedékünk nyo­mában egyenruhásan a legfia­talabb nemzedék, az iskolá­sok következtek. Elől az út­törők, élükön katonás fegye­lemmel parancsnokaik, sere­güket a Sztahanov úti iskola nyitotta, majd jöttek a Bar­tók Béla, a Május 1, a Rá­kóczi, a Csizmadia útiak, a forgácsiak, a pálfalvaiak, mindannyian fegyelmezetten, katonásan. Mintha megfiata­lodott volna minden, amerre elhaladtak. Az úttörőket a középiskolások követték. Élői a gépipari, a közgazdasági technikumok, aztán az általá­nos gimnázium. Seregüket tar­kította a rikítóan piros­­dresszes tornászlányok cso­portja és nagyszerű, fegyel­mezett mutatványaik. Felnőnek ezek ,a fiúk, lá­nyok. Méltán fogja el az em­bert büszkeség, mikor ily nagy seregben együtt látja őket. És mennyi ötlet, gaz­dagság felvonulásukban! Zászlólobogtató ügyeskezű lá­nyok, csillagot formáló fiúk, megannyi meglepetés. És jöt­tek, jöttek, mint az áradat, magukkal hozva ifjúságukat, a holnapot. Az ifjúság seregét a peda­gógusok zárták be. És őket követte az ipari­­ tanulók né­pes tábora. Azt hirdette ezek­nek a dolgos gyerekeknek a transzparense: közel 100 ezer forint érr­téket adtak az elmúlt hó­napokban munkájukkal a termelőszövetkezeteknek. Csak egy rövid időre sza­kadt meg a felvonulók ára­data, mert máris az utca ele­jén lengette a szél az üzemek menetét nyitó zászlóerdőt. Marx, Engels, Lenin óriási ké­peit hozták, megtelt az utca a zászlós motorosok dübör­gésével. Az üzemi dolgozók me­netét a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlójával kitüntetett Üveggyáriak nyitották meg. Élükön az üzem kiváló mun­kásai, üzemvezetői, majd nyo­mukban a lelkes dolgozók. Ezután a ZIM üzemegység következett, magasra emelve az élüzem-jelvényüket. Májusi virágerdő sokszínű pompája tarkította soraikat. Jöttek a Minisztertanács és SZOT vándorzászlójával kitüntetett bányagépgyáriak, aztán az él­üzemek, az ÉMÁSZ, majd nyomukban a bányászok. Cso­portjukat a bányamentők nyi­(Folytatás a 2. oldalon.) Jókedv, vidámság, tánc a felvonuláson Az üveggyári csoport élén a Minisztertanács vörös ván­dorzászlóját viszik Az űr követeit is ünneplik az Acélárugyár dolgozói Megyénk vezetői és kiváló dolgozói a üdvözlik a felvonulókat díszemelvényről

Next