Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-15 / 13. szám

4 Jelzős szerkezet vagy jelzős összetétel? A tanítónőket gyakran így szólítják meg leveleikben a szülők: — Kedves Tanítónéni! Ez a megszólítás kétségte­lenül kedves. A tiszteletet ki­fejező nagy „T” betű sem ki­fogásolható. De a tanító néni szókapcsolat különírandó, mert nem jelzős összetétel, hanem jelzős szerkezet. (Akárcsak a tanár bácsi, óvó néni, doktor bácsi, — bár mindegyik elég gyakori szókapcsolat. Azért is írják sokan egybe.) A jelzős szerkezet és a jel­zős összetétel a természetes be­szédhelyzetben közel áll egy­máshoz, de ha alaposan meg­figyeljük, a különbségük is nyilvánvalóvá lesz. A „tanítónő” összetett szó, azaz jelzős összetétel. De a tanító néni mindig kü­lönírandó, mert éppúgy csak alkalmi szókapcsolat, mint a következők: kalauz néni, jegy­­szedő néni, takarító néni, tele­fonáló néni, siető néni, Mar­git néni stb. (Kivétel a nagy­néni.) A főnévi utótagú szókapcso­latok helyesírásában az aláb­biakra kell ügyelnünk: * 1 Ha a főnév és az azt megelőző (tulajdonság­­jelzőként használt) melléknév vagy melléknévi igenév csak alkalmi kapcsolatban van egy­mással, akkor a két szót kü­lönírjuk: karácsonyi ajándék, vidám vásár, jó tanulás, piros virág — dolgozó nép, jövő esz­tendő, — ajánlott levél, sült hús, befejezett munka. 2 A főnévvel a tulajdon­ságjelzőül használt mel­léknevet (vagy melléknévi ige­nevet) csak akkor írjuk egybe, ha a két szó állandó kap­csolattá, tehát tulajdonságjel­zős összetétellé vált: drága­gyöngy, földesúr, görögdinnye, szárazföld, vízimalom,­­ épí­­tőmunkás, forgószél, ivóvíz, kötőszó, varrótű. Lássuk az első három pél­dánkat egy-egy idézetben: »Csak nem fajult el még a székely vér! Minden kis csepp­­je drága gyöngyöt ér" (Petőfi Sándor) „A búzát ezidáig a föld es­ti v ette meg, csak a köles meg a hajdina volt a jobbágyé." (Móricz Zsigmond) „Míg a várba felérünk, öt­ször kelle leszállanom a sze­kérből, mintha görögdin­­­nyét ettem volna ebédkor." (Kazinczy Ferenc) „ Ha a főnév tulajdonság­­* jelzője szintén főnév: a) az alkalmi (és hosszabb) kapcsolatokban különírjuk a jelzőt és a jelzett szót: kato­natiszt fiam tudós barátom, nylon fehérnemű. b) Ha azonban a szókapcso­lat rövidebb és megszokottabb, a­kkor a jelzős összetételt egy­­egybe írjuk: gyáripar, gyöngy­harmat, cseresznyefa, csinavér, bárányfelhő, erdőgazdaság, gyarmatpolitika. (Idézetekben:) „Az ország nem kérdi... miért nem a munkás védelmé­re gyámolítják a gyár­ipar­t.” (József Attila) ?A cseresznyefák... csodálatos köntösben álltak a kertekben, a szél meghintázta a virágos gallyakat.” (Krúdy Gyula) Hogy a különírandó jelzős kapcsolatok és az egybeírandó jelzős összetételek között biz­tosabban eligazodhassunk, jól jegyezzük meg a következőket! Ha a jelzős kapcsolatot egy­beírjuk, akkor szóösszetétel keletkezik, de az összetett szó már mást jelent, mint a kü­lönírt jelző és jelzett szó. Ez különösen a szám­jelzős össze­tételeknél figyelhető jól meg. Ugyanis: a háromszög nem há­rom (darab) szög; a hatökör nem hat (darab) ökör; és a kisdobos sem kis (­termetű) dobos; a nagynéni sem nagy (darab) néni Tehát a csak alkalmi kap­csolatai jelzős szerkezetek kü­­lönírandók, de a jelzős össze­tételeket feltétlenül egybe kell írni, mert éppen az egy beírás­sal új jelentést fejezünk ki; például: aprópénz, betegápoló, ezermester. Tóth Imre ttóGEArs Mit kerestek Mohosom a gladiátorok? Hosszú évek óta gyűjti a sajtóhibákat Székely Artur nyugalmazott nyomdász, több szaklap munkatársa. Gyűjte­ményéből néhány csemege: „Részeges” kormányválság­ról írt egyik lapunk a francia belpolitikai helyzetet ismertető cikkében. A néhai Új Nemze­dék konyhai tanácsadója „sás­kamártást” ajánlott gombóc­cal. A Magyar Irodalomtörté­neti Társaság viszont „vándor­szülést” rendezett Miskolcon. Idén jelent meg egyik vidéki lapunkban: „Ave Caesar, mo­­norituri te salutant!” Az ere­deti formulával — amelyben még „morituri” szerepelt — a gladiátorok köszöntötték a csá­szárt az arénában: Üdv Neked, Caesar, tisztelegnek Előtted a halálba indulók!” De hogy mi­ért mentek monori kirándulás­ra a gladiátorok, az máig is megfejthetetlen titka maradt szépen fejlődő idegenforgal­munknak. Apróhirdetések: „Nemi gyakorlattal rendelke­ző tisztviselőnő megfelelő ál­lást keres” — „Kancalovat cserélek paripáért, üszőborjú­kat csókért”. Így lett csók a csikóból. Sok derűs vagy bosszús per­cet okoznak a fogalmazási hi­bák is. Egyik lapunk sportro­vata írta: „Albert fejéről a hálóba jutott a bőr”. Mit érez­hették hozzátartozói, mikor a szörnyű hírt olvasták! — Kis­­hír: „Bő istenáldás. X. Y. nagyvendéglős kutyája 15 kis­kutyával ajándékozta meg gaz­dáját”. Üzleti hirdetés: „Veres Péter fűzve 4,40, kötve 5,60, ebből 33 százalék kedvezményt, Illyés fűzve 3,80, kötve 4,80, ebből 25 százalék kedvezményt tudunk nyújtani.” A sajtó- és egyéb hibák sok­szor ma is igen kellemetlenek, de mi ez a régebbi helyzethez képest! Az 1632-ben London­ban nyomtatott Bibliába téve­sen így került bele a 9. pa­rancsolat: „Kívánd felebará­tod feleségét . A király 3­000 fontra ítélte a nyomdászokat, és kötelezte őket, hogy másutt saját költségükön nyomtassák újra a Bibliát Egy év múlva elkészült az új kiadás. A cen­zor majd hanyatt esett, mikor az inkriminált mondatot is­mét hibásan, változatlanul ta­lálta benne. Véletlenül ugyan­is javítatlan példányt küldtek a nyomdába kézirat gyanánt.. 1967. január 15. vasárnap Fuat Sarkal­an elsápadt Csempészek lakat alatt A kör bezárult. A vádirat már elkészült a Fővárosi Főügyészségnél s rö­videsen tárgyalják Fuat Sar­kalan és Haci Bekir Abali tö­rök állampolgárok ügyét Bu­dapesten. * Fuat Sarkalan, skopjei szü­letésű, földműves. Haci Bekir Abali gépkocsivezető volt a Német Szövetségi Köztársaság­ban, egy fehérneműüzemben és 35 éve született Törökország­ban. Mind a ketten letartóz­tatásban érték meg a születés­napjukat. Tavaly áprilistól egészen letartóztatásukig a csalások, csempészések egész sorozatát követték el. A sorozatot Fuat Sarkalan nyitotta meg. Tavaly áprilisban, hamis ju­goszláv útlevéllel Ausztria fe­lől lépett be az országba az Orient Expressz­el. A vám­­vizsgálat meglepő eredményt hozott A Hamza Dzsarideni jugoszláv állampolgár nevére szóló útlevéllel utazó Sarka­­lannál ötven orkánkabátot, 28 rádióelemet és más, nem ép­pen közszükségleti és szemé­lyi használatú árut találtak. Az értéke: 28 450 forint A csempészárut elkobozták és Hamza Dziaridenit — mint „jugoszláv állampolgárt” — kiutasították az országból, ter­mészetesen Jugoszláviába. Itt az al-Dzsaridenit tizenegy napi vizsgálati fogság után szaba­don bocsátották. Sarkalan azonban elhagyta Jugoszláviát és folytatta a csempészést A húszéves fiú társat kere­sett a nagystílű üzelmekhez. Kapóra jött Had Bekir Abali, aki Trieszten keresztül szabad­ságra készült Törökországba. Haci Bekimek volt személy­­gépkocsija és Sarkalan rávet­te: — Minek mennél Törökor­szágba, amikor hasznosabban is eltöltheted a szabadságodat. És elmondta a tervét Török állampolgárokat to­boroznak munkára a Német Szövetségi Köztársaságba, és Ausztriába. Közben pedig in­kurrens árukat csempésznek egyik országból a másikba. Szeptemberben már ismét Ma­gyarországon vannak, most mind a ketten saját nevükre kiállított útlevéllel. Az első csempészés sikerül. Túladnak az árun és távoznak. Úgy látszik a törzshely Tri­eszt Nemzetközi kikötő, sok az idegen és főleg sok a tö­rök állampolgár. És még több az olyan ember, aki azért vesztegel ott mert nincs pén­ze hajójegyre. Sarkalan erre épít. Kétszáz márkáért útlevelet vásárol. A saját nevére szó­lót már nem használhatja, mert katonaköteles korban van és haza kellene térnie. Meghosszabbításról szó sem lehet. És megkezdődik a csem­pészés, a randalírozás ország­határok között a Kazim Ertu­gul névre szóló, hamis útle­véllel. A BL—N—120 rendszámú Opel-Rekord hol Triesztben, hol Jugoszláviában, majd Ausztriában, Csehszlovákiában és Magyarországon tűnik fel. Mindössze pár napot töltenek egy-egy országban, amíg túl­adnak az árun, azután tovább­állnak. Mint Sarkalan vallotta: tan­kolni. Röszkénél jönnek, Hegyes­halomnál mennek. Út közben árulnak. A szimpatikus török fiúnak sikere van. Gyorsan talál vevőre a jugoszláv, olasz, osztrák áru. Később nagy var­gabetűvel (Trieszten keresztül) Letenyéhez érkeznek. Megint csak pár napig tartózkodnak az országban. Majd Ausztriá­ba, a Német Szövetségi Köz­társaságba, Olaszországba és Jugoszláviába utaznak. Az Opelban országok szerint változik az áru. Had Beldr Abali már nem sokat törődik a fehérnemű üzemben kapott gépkocsiveze­tői állással. Jól jövedelmez neki a csempészés, bár saját bevallása szerint havonta négyezer forintnak megfelelő összeg volt a keresete. Aztán elérkezik az utolsó út A két nemzetközi csempész Röszkénél lép be az országba. Sarkalan a Kazim Ertugul névre szóló hamis útlevéllel. Ri­szkénél még nem gyanús a dolog. Itt mindig a hamis pa­pírokat mutatta fel a húszéves fiú. Belépnek az országba és kezdődik a szokásos randalí­rozás. Már otthonosan érzik magukat Magyarországon. Túl­adnak a csempészárun és Ba­lassagyarmatnál, Csehszlovák­­ia felé, akarnak kilépni az országból. * Az ellenőrzés udvarias és a lehetőségek szerint gyors is. Balassagyarmatnál együtt ellenőriznek a magyar és a csehszlovák határőrizeti szer­vek. Évente 42 000—45 000 sze­mélygépkocsi és utasainak átc­­eresztése mind a két irányba, az úti okmányok ellenőrzése, nem kis munka. És közben kifinomul az emlékező képes­ség is. Arcokat és neveket je­gyeznek meg az idők során. A csehszlovák határőrtiszt elkéri az iratokat Haci Bekíi* Abalitól és Fuat Sarkalantól is. A két csempész a kocsiban várja az átbocsátást Sarkalan még mosolyog is a tisztre, csak mehetnének már. De nem nyílik, a­ határso­rompó. — ön Kazim Ertugul? — Igen, Ertugul, kérem. Csakhogy a határőrtisztet nem lehet megtéveszteni. Na­gyon is jól emlékezik, hogy a mostani Kazim Ertugul nem­régiben még Fuat Sarkalan névre szóló okmányokkal lép­te át ugyanitt a határt A többi már a vádhatóság­nál folytatódott... Persze most már alaposab­ban megnézték a két nemzet­közi csempész Opel­ Rekordjáft és onnan 40 fémórát 35 kar­órát, 118 nylonkendőt emeltek ki többek között A csempész­áru értéke 36 830 forint . Vesse le a cipőjét! Fuat Sarkalan elsápadt Te­hát a kutatás a „tűz” közelé­ben van. És valóban: a fiú cipőjéből tizennégyezer forint került elő készpénzben. És még mást is találtak náluk: három útleve­let két török és egy jugosz­láv állampolgár nevére kiállít­va.. * A közeljövőben kezdődő tár­gyalást előzetes letartóztatás­ban várja a két csempész. El­lenük a Fővárosi Főügyészség, deviza- és vámbűntett, vala­mint tiltott határátlépés miatt adott ki vádiratot... Gárdonyi Béla Mindegy, teljesen mindegy, mit gondolnak rólam. Egy pincér mindig a társadalom kiszolgáltatottja. Mert kérem­­szépen. A múltban ugye, ami­kor Majláth gróf százast hú­zott a vonóba, nekem csak tíz forint borravalót adott. Ma nem húznak százast a vonóba és nekem is aprópénzzel fizet­nek. Nem, ne tessék félreérteni, én nem vagyok elégedetlen. Van egy kis családi házam, az újtelepen. Két szoba összkom­fort. Ennyi meg járt egy dolgo­zónak. Sokat dolgozom, higgye el. A kedves vendég csak azt látja, hogy nyitáskor fehér za­kó, frissen vasalt lampasztos nadrág és simára borotvált arc. Pedig mennyi minden tör­ténik addig, amíg az ember ki­nyitja a boltot. Hát tessék idefigyelni. Először is terítünk. Nem mindegy hogyan fogadjuk a kedves vendéget. Az evőesz­köz, a tányér, a szalvéta, az abrosz, mind befolyásolja, hogyan érzi magát a vendég. Minden tányért utána törö­lünk, nehogy egy szem piszok maradjon rajta. Ezzel kezdjük a napot, a terítést. A pohara­kat szintúgy átvizsgáljuk. Tes­sék elképzelni: ebben az üz­letben van hatszáz tányér, ezer pohár és hat pincér. Csak szá­molni kell, az annyi, mint... Ne _­óval nagyon sok mun­ka. Aztán bejön a kedves ven­dég, és mi mindig mosolygunk. Látott már engem valaki ha­ragosan járkálni? Pedig hig­­­gye el kérem, hogy nekem is van bánatom. Ma reggel is összekaptunk a feleségemmel a gyerek miatt. Ki vigye az óvo­dába? De én ezt nem érezte­tem a kedves vendéggel. Nem csapkodom előtte az asztalt, és nem várakoztatom órák­­hosszat. Pedig, de jó lenne egy kicsit kifakadni, panaszkodni, mint a hivatalokban teszik reggelenként. Ez nem hivatal kérem. A kedves vendég lehet borús hangulatban, én, soha. Na és a rendelés. Ahány Vendég, annyi kíván­ság. A leves forró legyen és erős. A leves langyos legyen és sótlan. A leves sűrű legyen és borsot bele. És ezt nekem mind végig kell hallgatnom, mégpedig mosolyogva. Kész mutatvány az egész. Én muta­tom a kedves, a megértő pin­cért, a vendég viszont válogat. Neki nem kell száraz ke­nyér, neki ne adjanak sarkot, neki csakis a sarkát adják és szép, barnára sült legyen. A vasúti pénztárban megkövete­lik, hogy az utas precízen kér­je a jegyet. Nálunk úgy kell kiszedni a vendégből, hogy tulajdonképpen milyen ma a gusztusa. Mert van ugyan törzsvendég, akiről már előre tudom: a bal ketteshez ül le, szemben a zenével kisfröccsöt kér és májgaluskát a levesbe. A pörköltet szaftosan szereti és kenyeret nem eszik hozzá. Savanyúság válogatás nélkül jöhet. Ami éppen van! De a többiek, az alkalmi betérők. Mindegyik kész ta­lány a pincér számára. Rodolfó ügyessége, Pataki számolótehetsége, Alfonzó hu­mora kellene ide, hogy vala­mennyi igényüket kielégítse. Bár én azt mondom, hogy a vendégnek két arca van, egy angyali és, egy ördögi. Az at­tól függ, hogy a pincér me­lyiket szedi ki belőle. — Na, de elég volt uram, mit parancsol? — Igenis! Tehát májgombóc leves, jó melegen, erőspapriká­val, marhapörkölt galuskával, savanyú a konyhakészlet sze­rint és kisfröccs. Ne tessék válogatni. Aki későn jön, az örüljön, ha marhapörköltet kap. Tetszett volna délben jönni, akkor még minden volt. máj, pacal és rántott csirke. De ilyenkor! — Jani? Hozzál a vendég­nek egy kisfröccsöt... Hát így élünk mi uram. Csendesen és mindennap a vesénkbe marnak, de mi tűr­jük. A fizetés gyenge, a bor­ravaló egészíti ki, úgy-ahogy. De az sem sok. Példának em­lítem csak. Most a kedves ven­dég, ugye megeszi a májgalus­ka levest, a marhapörköltet, mondjuk egy kenyérrel és rá megissza a kisfröccsöt. Az egészért fizet 16 forint tíz fil­lért. Mit csinál ilyenkor a ked­ves vendég? Azt mondja 17 forintból kérek vissza. Kilenc­ven fillér a borravaló, két zsemlye. Na, mondjuk három és mi van akkor? Szóval nem gyerekjáték ez. Hazamegy az ember este és leül a tévé elé, a hatezer fo­rintosat vettem, most cserél­tem ki a régit. Vagy magnó­zik, mert az is szenvedélyem, esetleg beül a kis márkájába és átruccan Csehszlovákiába. Na, ez van! Szerényen élünk, mi pincé­rek és csak a szakma szere­­tete, a hivatás tart itt. Pedig én is tanultam valamikor. Érettségiztem, több nyelven beszélek és mégis itt vagyok. Oh! Pardon egy percre: — Bon­jour, Madame! Ide tessék, ez meleg hely és ké­nyelmes is. Hozhatom az ét­lapot? g. b. így élünk mi: cA. pinch Honthy Hanna Balassagyarmaton Neves vendégművésze lesz január 21-én a balassagyarma­ti Mikszáth Művelődési Ott­honnak Honthy Hanna szemé­lyében. A kétszeres Kossuth­­díjas vendég a Nem falra­­hányt borsó című vidám ze­nés vetélkedő műsorában lép fel. A délután 5 és fél 8 órakor kezdődő előadásban közremű­ködik a nemzetközi táncdal­fesztivál két magyar győztese: Bencze Márta és Koós János, továbbá Soós Szabó Edit, Mi­kes Lilla, Pataki Ferenc, Gaál Péter, Pálos Miklós és a Stu­dio-trió. Villamosítás Pásztóit Pásztóm az elmúlt évben százhuszonötezer forintot köl­töttek a közvilágítás fejleszté­sére. A munkát a Csillag té­ren, valamint az Árpád és a Kossuth utca egy részén vé­gezték. A községben a közvi­­lágítási lámpák száma három­száznyolcra emelkedett, kö­zölük százharmincnyolc mo­der, neon, vagy higanygőz üzemű. Tavaly harminc hi­ganygőzlámpát szereltek fel. Ebben az évben a Temp­lom térre, a Hársfa és az Arany János utcába kerülneük új higanygőzlámpák. Több mint egy kilométer te­szán bővítik a villanyháló­­­­ot a strand környékén, a Fürst, Radnóti, Hámán Kató, Ve­res Pálné, Rudas és a Mátra-­­szőllősi utcában. A községi tanács és az ÉMÁSZ között meg­­­szedtek a tárgyalások arról hogyan­ lehetne hasznosítani­­ na­gyobb forgalmú utcák osz­lopairól leszerelt hagyományas lámpakarokat.

Next